Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985 (92. évfolyam, 1-50. szám)
1985-12-08 / 47. szám
4. oldal Isten népe, tedd le gyászruhádat, vesd le nyomorúságod köntösét! Öltözz ünnepi díszbe, mert Isten beteljesíti szabadulásod örömét. Vedd válladra az igazlelkűség palástját, és fogadd a dicsőség koronáját, melyet homlokodra helyez az Örökkévaló. Fenséges hatalmát megmutatja minden népnek, neked pedig új hivatást ad, hogy hirdesd mindörökre: „Isten igazságos és megbocsát; irgalmasan jó hozzánk és fölemel.” Készülj fel, szent város, tekints magaslatodról a messzeségbe, nézz körül és lásd: napkeletről napnyugatig gyülekeznek már gyermekeid a szent Isten szavára. Örvendeznek, mert megemlékezett róluk. Ellenségük fogságba hurcolta, és gyalog hajtotta őket egykor. Az Úr most visszavezeti népét: királyi pompával kísérik őket hazájukba. Nagy hegyek, magas bércek ne álljátok útjukat! Váljanak előttük sima úttá a völgyszakadékok! Húserdők mélyén, illatos fák alatt biztonságban haladjon népem! — így parancsolja az Úr. Örömujjongás között érkeznek választottai: az Úr dicsőségét, irgalmát és igazságosságát hirdetik. Ez az Isten igéje! Zsoltár (125,1—2ab. 2cd-3.4-5. 6) Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szívből ujjongunk. Midőn az Úr hazahívja Sión foglyait, olyanok leszünk, mint akik álmodnak. Szívünk akkor eltelik vígsággal, nyelvünk pedig az öröm szavával. Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szívből ujjongunk. Azt mondják majd akkor a nemzetek. Nagy dolgot művelt az Úr velünk. Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szívből ujjongunk. Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szívből ujjongunk. Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, mint nyári eső megújítja »«száradt folyókat! Akik könnyek között vetnek, örvendeznek majd aratás idején. Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szívből ujjongunk. Akik aggódva, sírva vetnek, aratáskor ujjongva hozzák a kévét! Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szívből ujjongunk. Szentlecke Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből (1, 4—6, 8—11) Testvéreim! Mindennapi imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok, mivel az első naptól mindmáig részt vesztek Krisztus evangéliumának munkájában. Bízom abban, hogy az Úr nemcsak megkezdte bennetek áldásos munkáját, hanem tökéletességre is segíti, mire eljön Jézus Krisztus. Isten a tanúm, mennyire szívből szeretlek mindnyájatokat Krisztus Jézusban. Imádkozom is azért, hogy a szeretet egyre növekedjék bennetek helyes ismeretben és teljes megértésben, és így mindig el tudjátok dönteni, mi a helyes. • Tiszták és kifogástalanok legyetek, amikor eljön Krisztus! Hozzatok be termést igazlelkűségben Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és dicséretére. Ez az Isten igéje, Alleluja! Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényét, és minden ember meglátja az Üdvözítőt, akit elküld az Isten. (Lk 3, 4, 6) Alleluja Evangélium Szent Lukács könyvéből (3,1—6) Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére Fülöp Itureának és Trakonitisz tartománynak, Litániász pedig Abilinának volt negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében szólott az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Erre ő bejárta a Jordán egész vidékét, és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára, mint Izaiás próféta könyvében olvassuk: ,,A pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit! Töltsétek be minden völgyet, minden hegyet és halmot hordjatok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös, legyen sima úttá, és minden ember meglátja az Üdvözítőt.” Ezek az evangélium igéi. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Márton Áron emlékmise A torontói Szent Erzsébet Egyházközségben működő Katolikus Férfiak Társulata közös szentmiséjét az öt évvel ezelőtt (szept. 29-én) meghalt Márton Áron gyulafehérvári püspökért ajánlotta fel. A Társulat lelkiigazgatója — a szentmise celebránsa — kegyelettel emlékezett meg ErdélyMindszentyjéről. A hívek könyörgését kiegészítve külön fohászkodott, hogy a nagy püspök példája erősítse utódját, híveit, a kettős járom alatt szenvedő erdélyi magyarságot, hogy hitükben és magyarságukban még szilárdabban ragaszkodjanak történelmi múltjukhoz és ősi keresztény magyar hagyományaikhoz. A misét reggeli követte, melynek során Dr. Gyallay Pap Domokos, a Kanadai Magyarok Szövetségének elnöke — mint Márton Áron sors- és munkatársa — emlékezett meg az elhalt főpásztorról, népének nehéz időkben támasztott vezéréről. Néhány gondolatot idézünk a megható megemlékezésből: „Márton Áronra emlékezünk halálának ötödik évfordulóján, és Erdély képe merül fel szemünk előtt. Mert nem volt ember történelmünkben, aki annyira szimbólumává vált Erdélynek, a tájnak, a népnek, az erdélyi léleknek és szellemiségnek, mint ez az egyszerű csíkszentdomokosi székely földműves családból származó szent ember. Erdélyben mindenek felett Márton Áron volt a kisebbségi sors hőse. Már a háború előtt és alatt rajta volt minden szem. A háború utáni őrjöngésben pedig körülötte tömörült a megtépett nyáj, valláskülönbség nélkül vezérüknek ismerték el őt az erdélyi magyarok milliói és a nem katolikus felekezetek papjai is egyértelműleg őt tartották szellemi vezérüknek. Az első világháborút követő összeomlás után tudatosan döntött az otthon maradás mellett, és hogy népét tovább szolgálhassa, visszatért a gyulafehérvári papneveldébe. Márton Áron, a fiatal papnövendék Gyulafehérváron a magyar történelmi emlékekben és Árpádházi síremlékekben gazdag székesegyház, a páratlan nyelvemlékekkel zsúfolt Batthyáneum (könyvtár), és Majláth Gusztáv Károly, a Regnum Marianum hitoktató egyesület alapítójának, a felekezeti egyetértés bajnokának körében nőtt nagyra, mint ember, magyar és lelkipásztor. És közben végig szenvedte a román elnyomásnak, az iskolák bezárásának, a magyar nyelvhasználat korlátozásának, a magyarellenes földreformnak, a székelyek „visszarománosításának” mindennapos gyötrelmeit. Ilyen körülmények között folytatta teológiai tanulmányait. Nagy lelkierő, kitartás kellett, hogy meg ne inogjon. 1938-ban Erdély püspöke lett. A szentelésen ott voltak egyszerű falusi ruhába öltözött szülei, akiknek kézcsók után legelőször adott püspöki áldást. Mikor 1940-ben Észak- Erdély visszakerült Magyarországhoz, Márton Áron természetesen a dél-erdélyi Gyulafehérváron maradt. Kolozsvárra püspki helynököt nevezett ki, és ő székhelyén maradt, amelyhez püspöki esküje és a román diktatúra által fenyegetett népe védelme kötötte. Az igazi megpróbáltatás a háború utáni káosszal és kegyetlenkedéssel következett be. És Márton Áron nagysága most bontakozott igazán ki. Vigasztalója, bátorítója és védelmezője lett népének. Jelszava: Fentartani mindent! — iskolákat, árvaházakat, menhelyeket. Aztán kiáll nyíltan is üldözött népe mellett: szilárd jogrendet, független bíróságot és igazi demokráciát hirdetve. Márton püspök bátor ember is volt. Ezt bizonyítják a Groza Péter miniszterelnöknek küldött felterjesztései, melyekben teljes részletességgel és nyíltan leírja az erdélyi magyarság kegyetlen üldözését és jogos keserűségét. De az üldözést semmilyen bátorság nem tudta feltartani: jött az iskolák államosítása, a kolostorok bezárása, a katolikus kórházak átvétele. Aztán jön 1949-ben Márton Áron tavaszi utolsó püspöki látogató és bérma körútja, a csíksomlyói búcsúzás, elhurcolása, bebörtönzése és befejezésül, haláláig tartó házifogsága. De Márton Áronnál nem szabad halálról beszélni. Az utolsó csíksomlyói búcsúra lóháton, teljes püspöki díszben, négyezer ujjongó, imádkozó székelytől kísérve vonult be. Azóta Márton Áron püspök bevonult már a székely nép legendáiba.” Dr. Vlossek Rudolf Márton Áron püspök a ravatalon (1896 - 1980) Titítánb ícvercc&dí Társadalmi kellemetlenségek Az egyik osztrák költőnek van egy rövid, szellemes mondása, mely magyarra fordítva nagyjából így hangzik: Mindenkinek megvan a maga bogara. Egyesek ők maguk is tudják ezt, másokról pedig csak a barátaik suttogják róluk, a hátuk mögött. Nincs a világnak olyan népe, társadalmi rétege, ahol ne lennének apró tűszurkálások, rosszmájú megjegyzések és pletykák. Ezek néha igen kellemetlenek is lehetnek. Igaz, egyikünk sem tökéletesen makulátlan, mindegyikünknek van hibája, de embertársaink, még barátaink is szeretik ezeket észrevenni és továbbadni. Nem elég, hogy maga az élet ad nekünk gondokat, bajokat, még a társadalom is szaporítja a kellemetlenségeket. Százféle formát lehetne megbeszélnünk, de vegyünk csak néhányat belőlük. — A versengés. Mintha a vérünkben lenne, hogy szeretünk mindenáron, legalább egy fejjel, többeknek látszani, mint a másik. A férfiak a bátorságban, erőben, a nők a szépségben, s ha az nincs meg, akkor legalább az öltözködésben. És természetesen mindenki szeretne a másiknál okosabbnak látszani. Emiatt igyekszünk a másikat kissé lejjebb nyomni s ha szükséges, még egy kis pletykával is. Kellemetlenségek? Néha nagyon is azok. A vendégeskedés is válhatik kellemetlenséggé. Szép szokás, barátság jele, lehet kellemes szórakozás, de amikor belevisszük a versengési ösztönünket, akkor már veszélyessé, károssá is válhatik. Még a régi világban is az előre kialkudott egyszerű teadélutánokból (tea, kávé, kuglóf és semmi más) a következő családnál már több lett és a végén olyan trakták lettek, melyek nemcsak az egészséget, de a pénztárcát is súlyosan megterhelték. Manapság talán már valamivel józanabbak vagyunk, de még akadnak ebben is kellemetlenségek. Névnapok, születésnapok és karácsony idején érnek minket a levelezési kellemetlenségek. A levél az egyik legszebb kifejezése figyelmességünknek, részvétünknek, köszönetünknek és szeretetünknek. A levél olyan közvetlen beszélgetés, amelyben még a titkainkat is elmondhatjuk, szégyenkezés nélkül. — De amikor a levélbe haragunkat, irigységünket öntjük be, akkor az írott szóval sok fájdalmat okozhatunk, lelket is ölhetünk. — Hibázunk a levelezéssel akkor is, amikor csupán csak divatból írunk. Karácsonykor például mindenki ír, hát miért ne írnánk mi is? Még olyannak is, akihez semmi közünk sincs. Sokan igazában nem is írnak, csak a színes bolti kártyára ráfirkantják, vagy rányomatják a nevüket. Az üdvözlő levelek, ha rövidek is, nyújthatnak sok örömet. Nekem minden kapott levél baráti kézfogást, boldogságot jelent. De azért ebben is mértéket kell tartanunk. A szeretet nélkül, csak divatból írt levél kellemetlenség is lehet, mert viszonozni kell, még ha ismeretlen is az írója. Társadalmi kellemetlenségek ezek és megnehezítik az amúgy is gondokkal teli életünket. — Van-e kiút? Van-e megoldás? Az első feladatom az, hogy ne vegyem komolyan, még kevésbé tragikusan mások véleményét rólam. Mérjem az eszükhöz, a rosszindulatukhoz és inkább nevessek az egészen — mert hát ilyenek az emberek! A másik könnyítés az, hogy én magam ne versenyezzek senkivel, semmiben, sem vagyonom mutogatásával, sem tehetségemmel. Mert nincsen értelme. A versengés tulajdonképpen a hiúságunk következménye. Márpedig az okos ember nem hiú. — Hiúságunk legyőzéséhez pedig tanuljunk Jézustól és a szentektől. Ha ezt a két alaptételt követjük életünkben, máris megkönynyebbülnek a társadalmi kellemetlenségek. 1985. december 8. Testvéreink, a szentek December 8. Advent 2. vasárnapja. Emiatt az idén, december 7-én ünnepeltük a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét. December 11. Szent I. Damazusz pápa, a vértanúk kultuszának előmozdítója.Róma, 305 körül ,Róma, 384 December 12. Chantal Szent Johanna Franciska, a vizitációs rend alapítója. *Dijon, 1572. jan. 28.Moulins, 1641. dec. 13. December 13. Szent Lucia vértanú szűz. fSiracusa, 304 körül December 14. Keresztes Szent János karmelita áldozópap, egyháztanító, misztikus *Fontiveros, 1542. jún. 24. fUbeda, 1591. dec. 14. ,,A Szeplőtelenül Fogantatott Máriában az egyházatyák a szeplőtelen Egyház képét látták, és a szeplőtelen Egyház képében a megváltás művének boldog beteljesedését, amely azon a napon válik nyilvánvalóvá, amikor megérkezik Urunk, Jézus Krisztus." (Hugo Rahner) Jézus édesanyjának ünnepén, ádventi homályunkban ,,a Napba öltözött Asszony" ragyogása fényeskedik. Mindegyikünk példaképe, szószólója és segítője Ő, aki Szeplőtelenül Fogantatott és kegyelemmel teljes. — Ez pedig nem más, mint az üdvösség, Mária személyében tökéletes formát öltött üzenete és ígérete számunkra. Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekszünk! Ünnepi hangverseny A passaici Szent István énekkar és a New York-i Hit Szava kórus rendezésében, vendég szólisták közreműködésével ünnepi hangverseny lesz. Műsorukon többek között Bach, Handel, Mozart, Chopin és magyar zeneszerzők Liszt, Kodály, Erkel művei szerepelnek. Első hangversenyüket 1985. december 7-én, szombaton este 7 órakor a passaici Szent István Egyházközség dísztermében tartják (212 Market Street). Második előadásukat 1986. január 11-én, szombaton este 7 órakor a New York-i Szent István Egyházközség templomában tartják (414 East 82nd Street). Az énekkar vezetője Vállay Gyula karmester. Jegyek kaphatók az egyházközségeknél és a környék magyar üzleteiben. A jegyek ára: fenntartott hely 10 dollár, a többi 5 és 3 dollár. Tájékoztatást hétfőtől péntekig, délelőtt 9-től délután 4-ig a (201) 779 0332 és délután fél 5-től este 11-ig a (201) 472 0964 telefonszámokon kaphatnak az érdeklődők.