Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985 (92. évfolyam, 1-50. szám)

1985-12-08 / 47. szám

4. oldal Isten népe, tedd le gyászruhádat, vesd le nyomorú­ságod köntösét! Öltözz ünnepi díszbe, mert Isten be­teljesíti szabadulásod örömét. Vedd válladra az igaz­­lelkűség palástját, és fogadd a dicsőség koronáját, melyet homlokodra helyez az Örökkévaló. Fenséges hatalmát megmutatja minden népnek, neked pedig új hivatást ad, hogy hirdesd mindörökre: „Isten igazságos és megbocsát; irgalmasan jó hozzánk és fölemel.” Készülj fel, szent város, tekints magaslatodról a messzeségbe, nézz körül és lásd: napkeletről nap­nyugatig gyülekeznek már gyermekeid a szent Isten szavára. Örvendeznek, mert megemlékezett róluk. Ellenségük fogságba hurcolta, és gyalog hajtotta őket egykor. Az Úr most visszavezeti népét: királyi pompával kísérik őket hazájukba. Nagy hegyek, magas bércek ne álljátok útjukat! Váljanak előttük sima úttá a völgyszakadékok! Hús­erdők mélyén, illatos fák alatt biztonságban haladjon népem! — így parancsolja az Úr. Örömujjongás között érkeznek választottai: az Úr dicsőségét, irgalmát és igazságosságát hirdetik. Ez az Isten igéje! Zsoltár (125,1—2ab. 2cd-3.4-5. 6) Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szív­ből ujjongunk. Midőn az Úr hazahívja Sión foglyait, olyanok leszünk, mint akik álmodnak. Szívünk akkor eltelik vígsággal, nyelvünk pedig az öröm szavával. Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szív­ből ujjongunk. Azt mondják majd akkor a nemzetek. Nagy dolgot művelt az Úr velünk. Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szív­ből ujjongunk. Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szív­ből ujjongunk. Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, mint nyári eső megújítja »«száradt folyókat! Akik könnyek között vetnek, örvendeznek majd aratás idején. Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szív­ből ujjongunk. Akik aggódva, sírva vetnek, aratáskor ujjongva hozzák a kévét! Hatalmas dolgot művelt az Úr velünk, azért szív­ből ujjongunk. Szentlecke Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből (1, 4—6, 8—11) Testvéreim! Mindennapi imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok, mivel az első naptól mind­máig részt vesztek Krisztus evangéliumának munká­jában. Bízom abban, hogy az Úr nemcsak megkezdte bennetek áldásos munkáját, hanem tökéletességre is segíti, mire eljön Jézus Krisztus. Isten a tanúm, mennyire szívből szeretlek mindnyá­jatokat Krisztus Jézusban. Imádkozom is azért, hogy a szeretet egyre növekedjék bennetek helyes ismeret­ben és teljes megértésben, és így mindig el tudjátok dönteni, mi a helyes. • Tiszták és kifogástalanok legyetek, amikor eljön Krisztus! Hozzatok be termést igazlelkűségben Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és dicséretére. Ez az Isten igéje, Alleluja! Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvé­nyét, és minden ember meglátja az Üdvözítőt, akit elküld az Isten. (Lk 3, 4, 6) Alleluja­ Evangélium Szent Lukács könyvéből (3,1—6) Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileá­­nak Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére Fülöp Itureának és Trakonitisz tartománynak, Litáni­­ász pedig Abilinának volt negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében szólott az Úr Jánoshoz,­ Zakariás fiához a pusztában. Erre ő bejárta a Jordán egész vidékét, és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára, mint Izaiás próféta könyvében olvassuk: ,,A pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit! Töltsétek be minden völgyet, minden hegyet és halmot hordjatok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös, legyen sima úttá, és minden ember meglátja az Üdvözítőt.” Ezek az evangélium igéi. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Márton Áron emlékmise A torontói Szent Erzsébet Egyházközségben működő Ka­tolikus Férfiak Társulata közös szentmiséjét az öt évvel ezelőtt (szept. 29-én) meghalt Márton Áron gyulafehérvári püspökért ajánlotta fel. A Társulat lelkiigazgatója — a szentmise celebránsa — kegyelettel emlékezett meg Er­dély­­Mindszentyjéről. A hívek könyörgését kiegészítve külön fohászkodott, hogy a nagy püs­pök példája erősítse utódját, híveit, a kettős járom alatt szen­vedő erdélyi magyarságot, hogy hitükben és magyarságukban még szilárdabban ragaszkod­janak történelmi múltjukhoz és ősi keresztény magyar hagyo­mányaikhoz. A misét reggeli követte, melynek során Dr. Gyallay Pap Domokos, a Kanadai Magyarok Szövetségének elnöke — mint Márton Áron sors- és munka­társa — emlékezett meg az el­halt főpásztorról, népének ne­héz időkben támasztott vezéré­ről. Néhány gondolatot idézünk a megható megemlékezésből: „Márton Áronra emléke­zünk halálának ötödik évfordu­lóján, és Erdély képe merül fel szemünk előtt. Mert nem volt ember történelmünkben, aki annyira szimbólumává vált Er­délynek, a tájnak, a népnek, az erdélyi léleknek és szellemi­ségnek, mint ez az egyszerű csíkszentdomokosi székely föld­műves családból származó szent ember. Erdélyben mindenek felett Márton Áron volt a kisebbségi sors hőse. Már a háború előtt és alatt rajta volt minden szem. A háború utáni őrjöngésben pe­dig körülötte tömörült a meg­tépett nyáj, valláskülönbség nélkül vezérüknek ismerték el őt az erdélyi magyarok milliói és a nem katolikus felekezetek papjai is egyértelműleg őt tar­tották szellemi vezérüknek. Az első világháborút köve­tő összeomlás után tudatosan döntött az otthon maradás mel­lett, és hogy népét tovább szol­gálhassa, visszatért a gyula­­fehérvári papneveldébe. Már­ton Áron, a fiatal papnövendék Gyulafehérváron a magyar tör­ténelmi emlékekben és Árpád­házi síremlékekben gazdag szé­kesegyház, a páratlan nyelv­emlékekkel zsúfolt Batthyáne­­um (könyvtár), és Majláth Gusztáv Károly, a Regnum Marianum hitoktató egyesület alapítójának, a felekezeti egyet­értés bajnokának körében nőtt nagyra, mint ember, magyar és lelkipásztor. És közben végig szenvedte a román elnyomás­nak, az iskolák bezárásának, a magyar nyelvhasználat korláto­zásának, a magyarellenes föld­reformnak, a székelyek „vissza­­románosításának” mindenna­pos gyötrelmeit. Ilyen körülmé­nyek között folytatta teológiai tanulmányait. Nagy lelkierő, kitartás kellett, hogy meg ne inogjon. 1938-ban Erdély püspöke lett. A szentelésen ott voltak egyszerű falusi ruhába öltözött szülei, akiknek kézcsók után legelőször adott püspöki áldást. Mikor 1940-ben Észak- Erdély visszakerült Magyar­­országhoz, Márton Áron termé­szetesen a dél-erdélyi Gyula­­fehérváron maradt. Kolozsvár­ra püspki helynököt nevezett ki, és ő székhelyén maradt, amely­hez püspöki esküje és a román diktatúra által fenyegetett népe védelme kötötte. Az igazi megpróbáltatás a háború utáni káosszal és ke­gyetlenkedéssel következett be. És Márton Áron nagysága most bontakozott igazán ki. Vigasztalója, bátorítója és vé­delmezője lett népének. Jel­szava: Fentartani mindent! — iskolákat, árvaházakat, men­­helyeket. Aztán kiáll nyíltan is üldözött népe mellett: szilárd jogrendet, független bíróságot és igazi demokráciát hirdetve. Márton püspök bátor em­ber is volt. Ezt bizonyítják a Groza Péter miniszterelnöknek küldött felterjesztései, melyek­ben teljes részletességgel és nyíltan leírja az erdélyi magyar­ság kegyetlen üldözését és jo­gos keserűségét. De az üldözést semmilyen bátorság nem tudta feltartani: jött az iskolák államosítása, a kolostorok bezárása, a katoli­kus kórházak átvétele. Aztán jön 1949-ben Márton Áron ta­vaszi utolsó püspöki látogató és bérma körútja, a csíksomlyói búcsúzás, elhurcolása, bebör­tönzése és befejezésül, haláláig tartó házifogsága. De Márton Áronnál nem szabad halálról beszélni. Az utolsó csíksomlyói búcsúra lóháton, teljes püspöki díszben, négyezer ujjongó, imádkozó székelytől kísérve vonult be. Azóta Márton Áron püspök be­vonult már a székely nép legen­dáiba.” Dr. Vlossek Rudolf Márton Áron püspök a ravatalon (1896 - 1980) Titítánb ícvercc&d­í Társadalmi kellemetlenségek Az egyik osztrák költőnek van egy rövid, szellemes mondása, mely magyarra fordítva nagyjából így hangzik: Mindenkinek megvan a maga bogara. Egyesek ők maguk is tudják ezt, mások­ról pedig csak a barátaik suttogják róluk, a hátuk mögött. Nincs a világnak olyan népe, társadalmi rétege, ahol ne len­nének apró tűszurkálások, rosszmájú megjegyzések és pletykák. Ezek néha igen kellemetlenek is lehetnek. Igaz, egyikünk sem tökéletesen makulátlan, mindegyikünknek van hibája, de ember­társaink, még barátaink is szeretik ezeket észrevenni és tovább­adni. Nem elég, hogy maga az élet ad nekünk gondokat, bajokat, még a társadalom is szaporítja a kellemetlenségeket. Százféle formát lehetne megbeszélnünk, de vegyünk csak néhányat belőlük. — A versengés. Mintha a vérünkben lenne, hogy szeretünk mindenáron, legalább egy fejjel, többeknek lát­szani, mint a másik. A férfiak a bátorságban, erőben, a nők a szépségben, s ha az nincs meg, akkor legalább az öltözködésben. És természetesen mindenki szeretne a másiknál okosabbnak lát­szani. Emiatt igyekszünk a másikat kissé lejjebb nyomni s ha szükséges, még egy kis pletykával is. Kellemetlenségek? Néha nagyon is azok. A vendégeskedés is válhatik kellemetlenséggé. Szép szokás, barátság jele, lehet kellemes szórakozás, de amikor belevisszük a versengési ösztönünket, akkor már veszélyessé, károssá is válha­tik. Még a régi világban is az előre kialkudott egyszerű teadélu­tánokból (tea, kávé, kuglóf és semmi más) a következő családnál már több lett és a végén olyan trakták lettek, melyek nemcsak az egészséget, de a pénztárcát is súlyosan megterhelték. Manapság talán­ m­ár valamivel józanabbak vagyunk, de még akadnak ebben is kellemetlenségek. Névnapok, születésnapok és karácsony idején érnek minket a levelezési kellemetlenségek. A levél az egyik legszebb kifejezése figyelmességünknek, részvétünknek, köszönetünknek és szerete­­tünknek. A levél olyan közvetlen beszélgetés, amelyben még a titkainkat is elmondhatjuk, szégyenkezés nélkül. — De amikor a levélbe haragunkat, irigységünket öntjük be, akkor az írott szó­val sok fájdalmat okozhatunk, lelket is ölhetünk. — Hibázunk a levelezéssel akkor is, amikor csupán csak divatból írunk. Kará­csonykor például mindenki ír, hát miért ne írnánk mi is? Még olyannak is, akihez semmi közünk sincs. Sokan igazában nem is írnak, csak a színes bolti kártyára ráfirkantják, vagy rányomat­ják a nevüket. Az üdvözlő levelek, ha rövidek is, nyújthatnak sok örömet. Nekem minden kapott levél baráti kézfogást, boldogsá­got jelent. De azért ebben is mértéket kell tartanunk. A szeretet nélkül, csak divatból írt levél kellemetlenség is lehet, mert viszo­nozni kell, még ha ismeretlen is az írója. Társadalmi kellemetlenségek ezek és megnehezítik az amúgy is gondokkal teli életünket. — Van-e kiút? Van-e megol­dás? Az első feladatom az, hogy ne vegyem komolyan, még ke­vésbé tragikusan mások véleményét rólam. Mérjem az eszükhöz, a rosszindulatukhoz és inkább nevessek az egészen — mert hát ilyenek az emberek! A másik könnyítés az, hogy én magam ne versenyezzek sen­kivel, semmiben, sem vagyonom mutogatásával, sem tehetsé­gemmel. Mert nincsen értelme. A versengés tulajdonképpen a hiúságunk következménye. Márpedig az okos ember nem hiú. — Hiúságunk legyőzéséhez pedig tanuljunk Jézustól és a szentek­től. Ha ezt a két alaptételt követjük életünkben, máris megköny­­nyebbülnek a társadalmi kellemetlenségek. 1985. december 8. Testvéreink, a szentek December 8. Advent 2. vasárnapja. Emiatt az idén, december 7-én ünnepeltük a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét. December 11. Szent I. Damazusz pápa, a vértanúk kultuszá­nak előmozdítója.­­Róma, 305 körül ,Róma, 384 December 12. Chantal Szent Johanna Franciska, a vizitációs rend alapítója. *Dijon, 1572. jan. 28.­­Moulins, 1641. dec. 13. December 13. Szent Lucia vértanú szűz. fSiracusa, 304 körül December 14. Keresztes Szent János karmelita áldozópap, egyháztanító, misztikus *Fontiveros, 1542. jún. 24. fUbeda, 1591. dec. 14. ,,A Szeplőtelenül Fogantatott Máriában az egyházatyák a szeplő­telen Egyház képét látták, és a szeplőtelen Egyház képében a megvál­tás művének boldog beteljesedését, amely azon a napon válik nyilván­valóvá, amikor megérkezik Urunk, Jézus Krisztus." (Hugo Rahner) Jézus édesanyjának ünnepén, ádventi homályunkban ,,a Napba öltözött Asszony" ragyogása fényeskedik. Mindegyikünk példaképe, szószólója és segítője Ő, aki Szeplőtelenül Fogantatott és kegyelem­mel teljes. — Ez pedig nem más, mint az üdvösség, Mária személyé­ben tökéletes formát öltött üzenete és ígérete számunkra. Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekszünk! Ünnepi hangverseny A passaici Szent István énekkar és a New York-i­ Hit Szava kórus rendezésében, vendég szólisták közreműködésével ünnepi hangverseny lesz. Műsorukon többek között Bach, Handel, Mozart, Chopin és magyar zeneszerzők Liszt, Kodály, Erkel művei sze­repelnek. Első hangversenyüket 1985. december 7-én, szombaton este 7 órakor a passaici Szent István Egyházközség dísztermében tart­ják (212 Market Street). Második előadásukat 1986. január 11-én, szombaton este 7 órakor a New York-i Szent István Egyházközség templomában tartják (414 East 82nd Street). Az énekkar vezetője Vállay Gyula karmester. Jegyek kaphatók az egyházközségeknél és a környék magyar üzleteiben. A jegyek ára: fenntartott hely 10 dollár, a többi 5 és 3 dollár. Tájékoztatást hétfőtől péntekig, délelőtt 9-től délután 4-ig a (201) 779 0332 és délután fél 5-től este 11-ig a (201) 472 0964 telefon­számokon kaphatnak az érdeklődők.

Next