Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)
1987-10-18 / 39. szám
6. oldal Hajnal László Gábor: Üzenet az élőktől „AKIKET A SORS MAGUKHOZ BÉKÍTETT ...” Dudás Károly: Szakadó Korunk ifjú tollforgatói közül csak keveseknek jelent szellemi izgalmat, hogy a falusi öregeket faggassa. Pedig a ráncos arcú, kérges tenyerű idősek — mégha olykor szószátyárok is —, ízes szavakkal tudják elmondani, mi mindenen is mentek keresztül e kelekótya XX. században. Tudom jól, hogy fényes cipőhöz, vasalt nadrághoz szokott nemzedékem irtózik a sártól, poros utaktól, félnek a vicsorgó, nyakukban kolonccal futkosó kutyáktól, s ritkán hajtja őket kíváncsiság a komfort nélküli pusztákra. De azért akadnak írók, kik felismerik, hogy a vertfalú házakban, a szúette sublótok mélyén nagy titkok rejtőznek, s amikor a mestergerenda fölé dugott pléhdobozt felnyitják, megannyi keserűen érdekes sors dokumentumai hullanak a billegő, nyikorgó asztalra. Az isten háta mögötti tanyák lakóinak krónikása küldetést vállal, amikor dűlőkön, barázdákon át caplatva megy a füst irányába, hogy ajtót nyisson az elfeledtekre, a kenyérhéjat rágcsálókra, akik lefekvés előtt a szabad kémény korom verte nyílásán át az eget kémlelik, lesz-e zivatar másnap. Dudás Károly „SZAKADÓ” című riportkötetét egy szuszra olvastam végig, mert a Vajdaságban élő, korombéli — 37 éves — író olyasmiket vetett papírra, amit nem lehet letenni. Az esti csönd bóbiskoltató magányában egyre éberebb lettem, hiszen az elhanyagolt településeken élőket olyan szerető dédelgetéssel mutatja be, hogy a keservekkel teli lapokat muszáj végigpörgetni. A szerző Csantavéren született, Szabadkán érettségizett abban a gimnáziumban, amelynek igazgatója — hajdan — Kosztolányi Dezső édesapja volt. Dudás Károly az újvidéki egyetem magyar tanszékén szerzett diplomát, s utána a HÉT NAP című szabadkai hetilap munkatársa lett. Életrajza csak azért érdekes jelen esetben, mert a vidékről elkerült, értelmiségivé vált ember példájával akarjuk bizonyítani, hogy nem mindenki feledi — tagadja meg — a fölnevelő tájat, el-ellátogat a düledező viskók népéhez, s megriadva tapasztalja, rohamosan fogy a falvak lélekszáma és szaporodnak a temetőkben a kopjafák. Könyvét azzal kezdi, hogy bemutatja, miképpen élnek ma is — ha ezt annak lehet nevezni a hegyoldalba vájt odúlakásokban az Isten saját képére formált teremtményei. „Beteges asszony jön elő, véreres szemében tartós riadtság, rosszallóan néz a nyitva felejtett kapu irányába. Nehéz szóra bírni, tőmondatokban válaszolgat, bólogat, vagy a fejét rázza. A kislányaival van elfoglalva, mindig talál igazítanivalót szutykos ruhájukon. Korán ráncosodó arcára a bizalmatlanság meg a keserűség mellé odatelepszik valami fölényes, minden mindegy vidámság is. Félrebillenti a nylonzsákokból összevarrt függönyt, bemutat a homályba. Fehérre meszelt oda, a falon valamilyen szentkép, a sarokban stelázsi, mellette birkabőrrel letakart ágy, hosszú lábú asztal. Ablaka nincs a gádornak. Egyetlen gádornak nincs ablaka . ..” A hollónyivá töpörödött, aszalt arcú öregeket beszélteti nagy türelemmel kötetében, akiknek olyan görnyedt a háta, mint az öreg akácok ága, s éjjelente éberen alszanak, akár a nyúl, hiszen attól rettegnek, hogy rájuk szakad a födém. Az idősek magánya azért zsibbasztóan szomorú, mert a nehezen fölnevelt, s világgá szaladt pályáikat várják, de van ebben a reménykedésben valami bénítóan csodálatos is, így hinni már csak azok tudnak, akik kölyökkorukban megismerték a megaláztatást és szüntelenül vörös volt a képük a perzselő naptól, csattanós pofonoktól, szégyenkezésektől. Dudás Károly a zselléreknek akar emléket állítani és a konzervált elmaradottság ellen perel, hogy a magyar nyelvű iskolákban tanulók milyen mostoha körülmények között ismerkednek a betűkkel, s mennyire szűkül az az éltető talaj, amiben újracsirázhatna a reménykedés. „Térdig sáros, elcsigázott emberek mindenfelé. Nincs az embernek semmihez kedve, úgy kiszívja minden erejét, akaratát a ragadós sár. Ezt legjobban az a tízegynéhány gyerek sínyli meg, aki a környező falvakba gyalogol be az iskolába. Közelebb megyek a fiatalokhoz is: kopott, foltozott ruhájúak, egyikük sem végezte el a nyolc osztályt. Legtöbben napszámba járnak, néhányan idénymunkások a Pobeda Mezőgazdasági Birtokon. Színházban még egyikük sem volt. Az ifjúsági szervezetekről azt sem tudják, mi fán terem. Tizenöt-húszévesek.” A tényirodalom kegyetlen műfaj, mert az a lényege, hogy tükröt tartson a valóság elé, márpedig a mindennapok monotonságában kevés a derűs nyugalom. Sokkal több az átkozódás, és ha beisznak az interjú-alanyok, elcsukló hangon szidnak mindent, múltat és jelent. Főleg a parasztok utálkoznak, amikor a múló éveket pörgetik vissza emlékezetükben, hiszen soha nem szerették, ha idegenek turkálnak házuk padlásán, és jöttmentek söprik le a verítékkel learatott termést. Dudás könyvét Dormán László fotói hitelesítik, s ezek a felvételek nem csupán a pillanatot örökítik. Gyönyörű, ma már ritkán látható idős emberek portréi néznek ránk. Idő sikálta fehér haj, lekonyult, régen pödört bajusz, bozontos szemöldök és büszke tartás, mint akiket a sors magukhoz békített. A székely öregasszony tenyérbe támasztott feje az örökkévalóság türelmét ábrázolja, ám szeméből kiszikkadt a fény. A nyárfák ölelésében kicsiny falucska búvik meg a távolban, körülötte felsebzett, kicserepesedett szántóföld, az út meg az ég közé úgy szorult oda az a néhány ház, akár a régen feledésbe merült mezsgyekarók. Bozót-borostás arcok villannak elő a lapok fehérjéről, minden generáció nagyapja vonszolhatja úgy az évtizedek terhét, ahogy a fal előtt ülő bácsi, ki tehetetlenül bámul az égre, lesi az esőt. A „SZAKADÓ” míves magyarsággal fogalmazott riportgyűjtemény, s nem túlzás azt állítani, hogy ebben a mindent átformáló világban rövidesen forrásértékű könyvként olvassák majd a gyökereiket kereső fiatalok. Bizonyára elcsodálkoznak eleik szorgalmán, mert az ősök a hajnali harangszóra ébredtek, s mentek bajlódni földdel, állatokkal, míg dongó lépteik csoszogássá nem szelídültek. Most tán restellkednek is hasznavehetetlenségükön, hogy a harang kondulása nekik már azt jelenti: meghalt valaki. Emlékeik bogai közt mind ritkábban matatnak, de a vén szülők ránk örökített meséiben hinni kell. „Az öregasszony unokái már téglaházban laknak, nagy, mintás szőnyegen járnak. Ő meg csak ül a félhomályban, hátát a karosszék támlájának veti. Új és nem gondol semmire. Csak sötétedés után jönnek el hozzá a farkasok, fölsorakoznak az ablaka előtt, s hosszan, hangtalan torokkal üvöltenek.” Hazám! Lángodtól és a Nap, S amelyből ennyi fény fakadt, Az a seb nem Halálos! Tollas Tibor (Csak ennyi fény maradt) A szabadságharc évfordulóját Cleveland társadalma 1987. október 25-én, vasárnap délután pontosan 3 órakor ünnepli a Szent Imre templom nagytermében, az Egyesült Magyar Egyletek rendezésében. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk! FIGYELEM! KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1987. október 18. Ijesztő francia tükör Ezt a tükröt jelenlegi felmérésekből készítették a „katolikus egyház legnagyobb lányáról”. Arról az egyházról, amelyet 11. János Pál pápa már harmadszor látogatott meg. Ezeken kívül fiatal korában is járt, élt itt tapasztalatgyűjtésért, mert valamikor a világ a franciákat nemcsak evilági dolgokban, hanem a vallási életben is mintaképnek tartotta. A keresztény kultúra szinte eltörölhetetlen jegyeit viseli homlokán, amelyet számtalan szentnek és kiváló katolikus tudósnak dicsfénye övez. Hasznos, tanulságos ebbe a tükörbe nézni, amit Alain de Penanster készített a Vigilia tolmácsolásában a pápa ottjártakor, mert amikor a franciákat nézzük, önmagunkat, nemzetünket is látjuk. II. János Pál pápa Lyonban járva azt mondotta, hogy Franciaországban „a vallási tudatlanság megdöbbentő módon tárul szemünk elé”. Pedig 29 000 papja van, akik „tanítják” a népet. A gyermekeket pedig 3000 pap, 9000 apáca és 200 000 katekáta oktatja a hittanra. Ha a franciák mégis járatlanok a vallásban, nem azért, mert mint számtalan más helyen, nem hittanra, hanem szexre meg egyebekre oktatják őket? Vagy minden másról beszélnek, csak nem a hit tanításairól és erkölcsi parancsairól? A franciák 81 %-a katolikusnak, 15,5 %a vallás nélkülinek, 1 %-a pedig protestánsnak mondja magát. A szerző megjegyzi, hogy azok, akik katolikusnak vallják magukat, nem a vallásgyakorlatot, hanem belső ragaszkodásukat veszik alapul. Havonta csak 16 % megy szentmisére! Isten létét biztosra veszi 36 %, valószínűnek 39 %, kizártnak 6 %. A halál utánról 25 % úgy hiszi, hogy nincs semmi. 46 % úgy véli, hogy van valami, de nem tudja, hogy mi. A halálutáni élet csak 21 % hitében szerepel. Ugyanakkor 28 % nem hisz Krisztus feltámadásában, 34 % az Eucharisztiában, 44 % pedig úgy véli, hogy nem lesz utolsó ítélet. A mennyország létezésében 38 %, a pokoléban pedig 58 % kételkedik. Joggal kérdezi Penanster, ugyan mit jelenthet a vallás azoknak, akik szerint a halál után nincs semmi? Akik az utolsó ítéletben kételkednek? Stb. Csoda, ha az elvilágiasodás, az erkölcstelenség növekvőben, ha ilyen semmi hit nem szül papokat? Pap nélkül pedig hogyan tartható fenn a hit? Jelenleg még 29 000 papjuk van, de egyharmaduk már túl a 65 éven, s egyre öregednek és fogynak! 1959-ben még 500 papot szenteltek évenként, ma 99-et. A francia plébániák 61 %-át összevontan látják el a papok. A fiatalság a materialista javakat hajhássza. Nem vállalja az áldozatos Isten-s emberszolgálatot. Csak önmagát szolgálja, de azt teljes odaadással, s csak önmagának akar kiszolgálója lenni... Ezért méltán mondhatta nekik a pápa: A materializmus egyfajta pótvallást alkot. „Az evangélium iránt tömegesen jelentkező közöny és az erkölcsi magatartás, amit ez megkövetel, nem más, mint az egoizmus, a fényűzés és az élvezethajhászás bálványa előtt bemutatott áldozat. Francia keresztények, ne hagyjátok magatokat lépre csalni. Francia nép egyháza, emlékezz a Szentlélekre, aki benned lakik és aki mindig képes új lelki tavaszt fakasztani, ha te azt valóban akarod... Ne veszítsétek el bátorságtokat. Hozzátok napfényre a szivekbe rejtett kincseket!” Hogyan juthatott az az ország ilyen mélyre, ahol a lourdesi Szűzanya megjelent s ma sem szűnt meg testi, kegyelmi csodáit művelni? Amikor a pápa ilyen biztatásokat mert mondani, elsősorban az ifjúságra gondolt, mert közöttük tapasztalható valami „vallási visszatérés". Sok fiatal bevallja, lelki igénye van. Ismerni akarja Krisztus üzenetét. Csak így születtek és születhetnek közöttük új szerzetesi közösségek. S talán a karizmatikus mozgalmak is inkább építők, mint rombolók lesznek, ha a pápára hallgatnak. Mosakodás zavaros vízben Paskai érsek már magyarázkodott az emigráció által annyira elítélt Mindszenty-ellenes nyilatkozata miatt. Sokára ugyan, csak a felkeltett vihar nyomására, de mégis jobb, mintha sohasem tette volna meg, így legalább remélhetjük, hogy a legkritikusabb mondat sohasem hangzott el. Tagadhatatlan, próbálta kiegyenesíteni a görbére vert szöget, illetőleg tisztára mosni kezét. De ez talán önmaga szerint sem sikerült tökéletesen, mert az újabb nyilatkozatában, amit Kiss Máté ferences atyának adott, már újabb részleteket is mondott és más világításba helyezte a dolgokat. E beszélgetés lényegét Kiss atya plébániája értesítőjében közölte, mely Magyarországon történt és két órán át tartott. Ennek az interjúnak lényegét az alábbiakban közöljük. Méltányosnak és igazságosnak tartjuk, meg kötelességünknek is, ha valakit hibáztattunk, feltételezhető helyreigazításának is helyet adjunk. „A kihallgatás kezdetén az érsek urat megkértem, hogy adjon nekem felvilágosítást, amiért esett a nyugati sajtó oly hévvel neki kinevezése után, hogy diszkreditálja — írja Kiss plébános atya New Brunswick-i értesítőjében hozott írásában. — Ekkor nagy fájdalmat láttam tükröződni az arcán.” „Először is azzal kezdem — mondotta —, hogy csak egyetlen interjút adtam két osztrák írónak. Ellentétben azzal, amit hirdetnek, hogy hármat. És ezt nem Bécsben adtam, hanem Magyarországon.” Ezután az érsek elmondotta, hogy Cserháti pécsi püspök ajánlatára fogadta a két osztrák újságírót abban a reményben, hogy ellenőrizte kilétüket, s bizonynyal egyházi lap számára kérik az interjút. Nem szívesen, de belement az interjúba. „Ez volt az egyetlen interjú, más interjú nem volt. Ekkor Lékai bíboros még élt” — mondotta az érsek. Tudományos körökben Bécsben, a jelenlétemben (Paskai vagy Kiss jelenlétében?) valaki így jellemezte azt az újságírót: „Az egy újságíró-hiéna!” Néhány nappal később az érsek találkozott az újságírókkal Bécsben — folytatja beszámolóját Kiss atya, és átolvasta a legépelt interjút... Én most idézem az érsek szavait, amit mondott: „Nagy részét, jelentős hányadát kihúztam a szövegnek, mert csak szavaim értelmezése és magyarázása volt. Ellenben ezért a mondatért, ,Mindszenty tévedett’, vállalnom kell a felelősséget. Ugyanis az írás olvasása közben ez elkerülte a figyelmemet, ezt a gépelt szövegből nem húztam ki. Ez így nem hangzott el.” A kontextus az volt — folytatta a prímás —, hogy Mindszenty bíboros rövid távú konfrontációra készült fel a kommunizmussal szemben. Ugyanis abban hitt, hogy történelmi erők el fogják távolítani azt a történelmi színről, de várakozását a tények nem igazolták. Most ismét idézem szavait — fejezi be közlését Kiss atya. — „Ami a másik mondatot illeti, amelyikből ugyancsak nagy betűs címeket csináltak: .Rákosi nem akarta elpusztítani az egyházat’ — ezt én soha senkinek nem mondtam.” Nem boncolgatjuk a két nyilatkozatot s nem vetjük őket egybe. Tegyék maguknak az olvasók. És döntsék el: tiszta lett-e a mosakodó kéz, vagy további szappanozásra lenne szükség? Arra is gondoljanak, hogy a két „újságíró-hiéna”, meg a szereplő lapok még nyilatkozhatnak. Mindenesetre súlyos tévedés volt, hogy az érsek úr pont azt a mondatot nem húzta ki, amelyik a másik nyilatkozat szerint is, a közölt interjú egyik részének CÍME lett. Mi örülnénk a legjobban, ha a nekünk fájdalmas kijelenttések nem hangzottak volna el. Minket inkább az izgat, miket húzhatott ki az érsek úr, ha ezt a szarvashibát nem vette észre?! Az újságírók miket következtethettek nyilatkozatából, ha ilyen címet mertek adni az egyik közlésnek? Talán jobb, ha nem tudjuk. Az eddigieknél sikeresebb nyilatkozatok annyira tiszta vizűek lehetnek majd, hogy a kéz, száj utána makulátlan marad . . . Vitathatatlanul tiszta. Nagyon várjuk ezt a „tiszta vizet”! * * * De Kiss atya többet is elmondott az interjúból. Például azt is, hogy Paskai érsek úr kitért a nyugati sajtó „támadó, rosszindulatú, zűrzavaros cikkeire is”. Szerinte „valótlanságokat állítanak jólértesültség ürügyén”. „Történelemhamisítás’’ amit végeznek. Megemlítette azt is, hogy sajtóper indítására ő is gondolt, „de elvetette, nem akar perrel súlyt adni egy harmadik vonalbeli lesipuskásnak”. Szóba került az is, hogy az iskolák államosításakor és a rendek feloszlatásakor a kormánynak az volt a terve, hogy 30 iskolát hagy meg — legalább egyelőre —s velük együtt a szerzetesrendeket is. Ámde „a Pápai Kúria és Mindszenty hercegprímás rövid távú politikai magatartása miatt anyolc középiskola és négy szerzetesrend meghagyása’ formula került be a törvényhozásba”. A beszámolót közlő atya azt is említette, hogy a katonai szolgálatot teljesítő kispapokkal már egészen másként bánnak a katonaságnál, mint eddig. „Rendi berkekben ezt a tényt úgy értelmezik, hogy ez az új prímás első jelentős lépése hivatalába lépése óta.” (Mások a Bulányival kapcsolatos szentszéki iratok nyilvános közlését tartják annak!) Aztán az atya elsorol számtalan ügyet, témát, melyek a magyar emigráció vallási, szociális életére vonatkoznak, mert ezeket is megbeszélték. Sőt együtt még azt is boncolgatták, „miként lehetne az amerikai és magyar püspöki kar között a kapcsolatokat elmélyíteni és szorosabbra vonni" ... Paskai érsek urat Kiss Máté atya — de mások is — a legbarátságosabb, legudvariasabb, legsegítőkészebb főpapnak írja le. Tehát szerintük érsekségéhez az előjelek jók és biztatók. Adja Isten, hogy így legyen! Agyagos Sándor HALLÓ? Az MHBK Clevelandi Főcsoport szomorú szívvel tudatja, hogy vitéz Duska László volt m. kir. vk. százados az MHBK Világszervezet központi vezetője, a tiszti arany vitézségi érem és több hadi kitüntetés tulajdonosa 1987. október 1-én Clevelandben váratlanul elhunyt. Temetése — az elhunyt és a család kívánságának megfelelően — Calgaryban (Alberta, Kanada) volt október 9-én, pénteken. Egy kiváló katona, példaadó magyar, közösségünk alapító tagja és hosszú időn át központi vezetője fejezte be itt földi pályafutását. Az általa reánk hagyott örökséget, a „nagy magyar egység” megvalósítását, melyre már nem volt ideje, magunkévá tesszük és e cél érdekében tovább dolgozunk. Nagy halottunk emlékére az MHBK Clevelandi Főcsoport ünnepélyes gyászmisét ajánl fel október 10-én, szombaton délelőtt 11 órakor a Szent Imre templomban (a Bridge Avenue keleti végén). Hívunk és várunk minden magyar testvérünket, hogy együtt imádkozzunk halottunkért ezen a gyászmisén. Nyugodjék békében! WARNING ALL RIGHTS BELONG TO E.V.D. LICENSED FOR HOME USE ONLY. ANY PUBLIC PERFORMANCE IS PROHIBITED. NOT TO BE DUPLICATED. VIOLATORS WILL BE PROSECUTED.■ EUROPEAN VIDEO DISTRIBUTORS IS PROUD TO ANNOUNCE THEIR NEWEST ACQUISITION FOR HOME VIDEO DISTRIBUTION IN THE U.S.A. AND CANADA SZERVUSZ PÉTER -1 ftfef1" (1939! PÁGER ANTAL - SIMOR ERZSI Magyarnótás, zenés filmvígjáték a nemrégen elhunyt Páger Antal kettős főszereplésével. US$ 29.50 AZ UJ ROKON vígjáték, 1934 KABOS GYULA Kitty (Perczel Zita) megérkezik Amerikából egy falusi kúriára, ahol modern légkörével, ruháival és dalával: ,,Kislány kezeket fel. egy kis szerelem keli..." felkavarja a falusi rokonok egyhangú életét. US$ 24.95 Please send me: VHS .... SZERVUSZ PÉTER ÜSS 29.50 BETA .... AZ ÚJ ROKON ÜSS 24.95 S2.50 Shipping for 1 tape S1.50 for ea. additional tape in same order plus TAX CA. ONLY Name: ................................................................................................................. Address: ............................................................................................................ City, State:............................................................................. ......Zip................ Check .................. Money Order ................... C.O.D....................US S ogly Visa .................................................................................................. EXP ................... M/C ................................................................................................... EXP................... PLEASE.ALSO ENCUOSE_A_CATAL_OGyE_\A/[TH MY.ORpER EUROPEAN VIDEO DISTRIBUTORS, P.O. Box 7131. Burbank, CA 91505 T: (818) 848-5902 - Californián kfvül díjtalanul hívhat: (800)423-6752 Magyar filmek videó kazettán 19.50 dollártól nagy választékban kaphatóki Kérjen fényképes katalógust díjtalanul. VIDEOKAZETTÁINK HOLLYWOOD LEGMODERNEBB STÚDIÓJÁBAN KÉSZÜLNÉK. NE ELÉGEDJEN MEG GYENGE MINŐSÉGŰ SZEGÉNYES UTÁNZA TOKKALIII