Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)

1987-10-18 / 39. szám

6. oldal Hajnal László Gábor: Üzenet az élőktől „AKIKET A SORS MAGUKHOZ BÉKÍTETT ...” Dudás Károly: Szakadó Korunk ifjú tollforgatói közül csak keveseknek jelent szelle­mi izgalmat, hogy a falusi öregeket faggassa. Pedig a ráncos arcú, kérges tenyerű idősek — mégha olykor szószátyárok is —, ízes szavakkal tudják elmondani, mi mindenen is mentek keresz­tül e kelekótya XX. században. Tudom jól, hogy fényes cipőhöz, vasalt nadrághoz szokott nemzedékem irtózik a sártól, poros utaktól, félnek a vicsorgó, nyakukban kolonccal futkosó kutyák­tól, s ritkán hajtja őket kíváncsiság a komfort nélküli pusztákra. De azért akadnak írók, kik felismerik, hogy a vertfalú házakban, a szúette sublótok mélyén nagy titkok rejtőznek, s amikor a mes­tergerenda fölé dugott pléhdobozt felnyitj­ák, megannyi keserűen érdekes sors dokumentumai hullanak a billegő, nyikorgó asztal­ra. Az isten háta mögötti tanyák lakóinak krónikása küldetést vállal, amikor dűlőkön, barázdákon át caplatva megy a füst irá­nyába, hogy ajtót nyisson az elfeledtekre, a kenyérhéjat rágcsá­lókra, akik lefekvés előtt a szabad kémény korom verte nyílásán át az eget kémlelik, lesz-e zivatar másnap. Dudás Károly „SZAKADÓ” című riportkötetét egy szuszra olvastam végig, mert a Vajdaságban élő, korombéli — 37 éves — író olyasmiket vetett papírra, amit nem lehet letenni. Az esti csönd bóbiskoltató magányában egyre éberebb lettem, hiszen az elhanyagolt településeken élőket olyan szerető dédelgetéssel mu­tatja be, hogy a keservekkel teli lapokat muszáj végigpörgetni. A szerző Csantavéren született, Szabadkán érettségizett abban a gimnáziumban, amelynek igazgatója — hajdan — Kosztolányi Dezső édesapja volt. Dudás Károly az újvidéki egyetem magyar tanszékén szerzett diplomát, s utána a HÉT NAP című szabad­kai hetilap munkatársa lett. Életrajza csak azért érdekes jelen esetben, mert a vidékről elkerült, értelmiségivé vált ember pél­dájával akarjuk bizonyítani, hogy nem mindenki feledi — tagadja meg — a fölnevelő tájat, el-ellátogat a düledező viskók népéhez, s megriadva tapasztalja, rohamosan fogy a falvak lélekszáma és szaporodnak a temetőkben a kopjafák. Könyvét azzal kezdi, hogy bemutatja, miképpen élnek ma is — ha ezt annak lehet nevezni a hegyoldalba vájt odúlakásokban az Isten saját képére formált te­remtményei. „Beteges asszony jön elő, véreres szemében tartós riadtság, rosszallóan néz a nyitva felejtett kapu irányába. Nehéz szóra bír­ni, tőmondatokban válaszolgat, bólogat, vagy a fejét rázza. A kis­lányaival van elfoglalva, mindig talál igazítanivalót szutykos ruhájukon. Korán ráncosodó arcára a bizalmatlanság meg a kese­rűség mellé odatelepszik valami fölényes, minden mindegy vi­dámság is. Félrebillenti a nylonzsákokból összevarrt függönyt, bemutat a homályba. Fehérre meszelt oda, a falon valamilyen szentkép, a sarokban stelázsi, mellette birkabőrrel letakart ágy, hosszú lábú asztal. Ablaka nincs a gádornak. Egyetlen gádornak nincs ablaka . ..” A hollónyivá töpörödött, aszalt arcú öregeket beszélteti nagy türelemmel kötetében, akiknek olyan görnyedt a háta, mint az öreg akácok ága, s éjjelente éberen alszanak, akár a nyúl, hiszen attól rettegnek, hogy rájuk szakad a födém. Az idősek magánya azért zsibbasztóan szomorú, mert a nehezen fölnevelt, s világgá szaladt pályáikat várják, de van ebben a reménykedésben valami bénítóan csodálatos is, így hinni már csak azok tudnak, akik kö­­lyökkorukban­ megismerték a megaláztatást és szüntelenül vörös volt a képük a perzselő naptól, csattanós pofonoktól, szégyenke­zésektől. Dudás Károly a zselléreknek akar emléket állítani és a konzervált elmaradottság ellen perel, hogy a magyar nyelvű isko­lákban tanulók milyen mostoha körülmények között ismerked­­nek a betűkkel, s mennyire szűkül az az éltető talaj, amiben újra­­csirázhatna a reménykedés. „Térdig sáros, elcsigázott emberek mindenfelé. Nincs az em­bernek semmihez kedve, úgy kiszívja minden erejét, akaratát a ragadós sár. Ezt legjobban az a tízegynéhány gyerek sínyli meg, aki a környező falvakba gyalogol be az iskolába. Közelebb me­gyek a fiatalokhoz is: kopott, foltozott ruhájúak, egyikük sem vé­gezte el a nyolc osztályt. Legtöbben napszámba járnak, néhányan idénymunkások a Pobeda Mezőgazdasági Birtokon. Színházban még egyikük sem volt. Az ifjúsági szervezetekről azt sem tudják, mi fán terem. Tizenöt-húszévesek.” A tényirodalom kegyetlen műfaj, mert az a lényege, hogy tükröt tartson a valóság elé, márpedig a mindennapok monoton­­ságában kevés a derűs nyugalom. Sokkal több az átkozódás, és ha beisznak az interjú-alanyok, elcsukló hangon szidnak mindent, múltat és jelent. Főleg a parasztok utálkoznak, amikor a múló éveket pörgetik vissza emlékezetükben, hiszen soha nem szeret­ték, ha idegenek turkálnak házuk padlásán, és jöttmentek söprik le a verítékkel learatott termést. Dudás könyvét Dormán László fotói hitelesítik, s ezek a felvételek nem csupán a pillanatot örökí­tik. Gyönyörű, ma már ritkán látható idős emberek portréi néz­nek ránk. Idő sikálta fehér haj, lekonyult, régen pödört bajusz, bozontos szemöldök és büszke tartás, mint akiket a sors maguk­hoz békített. A székely öregasszony tenyérbe támasztott feje az örökkévalóság türelmét ábrázolja, ám szeméből kiszikkadt a fény. A nyárfák ölelésében kicsiny falucska búvik meg a távol­ban, körülötte felsebzett, kicserepesedett szántóföld, az út meg az ég közé úgy szorult oda az a néhány ház, akár a régen feledésbe merült mezsgyekarók. Bozót-borostás arcok villannak elő a lapok fehérjéről, minden generáció nagyapja vonszolhatja úgy az évti­zedek terhét, ahogy a fal előtt ülő bácsi, ki tehetetlenül bámul az égre, lesi az esőt. A „SZAKADÓ” míves magyarsággal fogalmazott riport­gyűjtemény, s nem túlzás azt állítani, hogy ebben a mindent át­formáló világban rövidesen forrásértékű könyvként olvassák majd a gyökereiket kereső fiatalok. Bizonyára elcsodálkoznak eleik szorgalmán, mert az ősök a hajnali harangszóra ébredtek, s mentek bajlódni földdel, állatokkal, míg dongó lépteik csoszogás­­sá nem szelídültek. Most tán restellkednek is hasznavehetetlen­ségükön, hogy a harang kondulása nekik már azt jelenti: meghalt valaki. Emlékeik bogai közt mind ritkábban matatnak, de a vén szülők ránk örökített meséiben hinni kell. „Az öregasszony unokái már téglaházban laknak, nagy, min­tás szőnyegen járnak. Ő meg csak ül a félhomályban, hátát a ka­rosszék támlájának veti. Új és nem gondol semmire. Csak sötéte­dés után jönnek el hozzá a farkasok, fölsorakoznak az ablaka előtt, s hosszan, hangtalan torokkal üvöltenek.” Hazám! Lángodtól és a Nap, S amelyből ennyi fény­ fakadt, Az a seb nem Halálos! Tollas Tibor (Csak ennyi fény maradt) A szabadságharc évfordulóját Cleveland társadalma 1987. október 25-én, vasárnap délután pontosan 3 órakor ünnepli a Szent Imre templom nagytermében, az Egyesült Magyar Egyletek rendezésében. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk! FIGYELEM! KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1987. október 18. Ijesztő francia tükör Ezt a tükröt jelenlegi fel­mérésekből készítették a „ka­tolikus egyház legnagyobb lá­nyáról”. Arról az egyházról, amelyet 11. J­ános Pál pápa már harmadszor látogatott meg. Ezeken kívül fiatal korában is járt, élt itt tapasztalatgyűjté­sért, mert valamikor a világ a franciákat nemcsak evilági dolgokban, hanem a vallási életben is mintaképnek tartot­ta. A keresztény kultúra szinte eltörölhetetlen jegyeit viseli homlokán, amelyet számtalan szentnek és kiváló katolikus tudósnak dicsfénye övez. Hasz­nos, tanulságos ebbe a tükörbe nézni, amit Alain de Penanster készített a Vigilia tolmácso­lásában a pápa ottjártakor, mert amikor a franciákat néz­zük, önmagunkat, nemzetün­ket is látjuk. II. János Pál pápa Lyon­ban járva azt mondotta, hogy Franciaországban „a vallási tudatlanság megdöbbentő mó­don tárul szemünk elé”. Pedig 29 000 papja van, akik „tanít­ják” a népet. A gyermekeket pedig 3000 pap, 9000 apáca és 200 000 katekáta oktatja a hit­tanra. Ha a franciák mégis já­ratlanok a vallásban, nem azért, mert mint számtalan más helyen, nem hittanra, hanem szexre meg egyebekre oktatják őket? Vagy minden másról beszélnek, csak nem a hit tanításairól és erkölcsi pa­rancsairól? A franciák 81 %-a katoli­kusnak, 15,5 %a vallás nélküli­nek, 1 %-a pedig protestáns­nak mondja magát. A szerző megjegyzi, hogy azok, akik ka­tolikusnak vallják magukat, nem a vallásgyakorlatot, hanem belső ragaszkodásukat veszik alapul. Havonta csak 16 % megy szentmisére! Isten létét biztosra veszi 36 %, valószínűnek 39 %, kizártnak 6 %. A halál utánról 25 % úgy hiszi, hogy nincs semmi. 46 % úgy véli, hogy van valami, de nem tudja, hogy mi. A halál­­utáni élet csak 21 % hitében szerepel. Ugyanakkor 28 % nem hisz Krisztus feltámadásá­ban, 34 % az Eucharisztiában, 44 % pedig úgy véli, hogy nem lesz utolsó ítélet. A mennyor­szág létezésében 38 %, a poko­léban pedig 58 % kételkedik. Joggal kérdezi Penanster, ugyan mit jelenthet a vallás azoknak, akik szerint a halál után nincs semmi? Akik az utolsó ítéletben kételkednek? Stb. Csoda, ha az elvilágiaso­­dás, az erkölcstelenség növek­vőben, ha ilyen semmi­ hit nem szül papokat? Pap nélkül pedig hogyan tartható fenn a hit? Jelenleg még 29 000 papjuk van, de egyharmaduk már túl a 65 éven, s egyre öregednek és fogynak! 1959-ben még 500 papot szenteltek évenként, ma 99-et. A francia plébániák 61 %-át összevontan látják el a papok. A fiatalság a materia­lista javakat hajhássza. Nem vállalja az áldozatos Isten-­s emberszolgálatot. Csak önma­gát szolgálja, de azt teljes odaadással, s csak önmagának akar kiszolgálója lenni... Ezért méltán mondhatta nekik a pápa: A materializmus egyfajta pótvallást alkot. „Az evangélium iránt tömegesen jelentkező közöny és az erköl­csi magatartás, amit ez meg­követel, nem más, mint az ego­izmus, a fényűzés és az élve­zethajhászás bálványa előtt bemutatott áldozat. Francia keresztények, ne hagyjátok magatokat lépre csalni. Fran­cia nép egyháza, emlékezz a Szentlélekre, aki benned lakik és aki mindig képes új lelki tavaszt fakasztani, ha te azt valóban akarod... Ne veszít­sétek el bátorságtokat. Hozzá­tok napfényre a szivekbe rej­tett kincseket!” Hogyan juthatott az az ország ilyen mélyre, ahol a lourdesi Szűzanya megjelent s ma sem szűnt meg testi, ke­gyelmi csodáit művelni? Amikor a pápa ilyen biz­tatásokat mert mondani, első­sorban az ifjúságra gondolt, mert közöttük tapasztalható valami „vallási visszatérés". Sok fiatal bevallja, lelki igénye van. Ismerni akarja Krisztus üzenetét. Csak így születtek és születhetnek közöttük új szer­zetesi közösségek. S talán a karizmatikus mozgalmak is in­kább építők, mint rombolók lesznek, ha a pápára hallgat­nak. Mosakodás zavaros vízben Paskai érsek már magya­rázkodott az emigráció által annyira elítélt Mindszenty-el­­lenes nyilatkozata miatt. Soká­ra ugyan, csak a felkeltett vi­har nyomására, de mégis jobb, mintha sohasem tette volna meg, így legalább remélhetjük, hogy a legkritikusabb mondat sohasem hangzott el. Tagad­hatatlan, próbálta kiegyenesí­teni a görbére vert szöget, ille­tőleg tisztára mosni kezét. De ez talán önmaga szerint sem sikerült tökéletesen, mert az újabb nyilatkozatában, amit Kiss Máté ferences atyának adott, már újabb részleteket is mondott és más világításba he­lyezte a dolgokat. E beszélge­tés lényegét Kiss atya plébá­niája értesítőjében közölte, mely Magyarországon történt és két órán át tartott. Ennek az interjúnak lénye­gét az alábbiakban közöljük. Méltányosnak és igazságosnak­­ tartjuk, meg kötelességünknek is, ha valakit hibáztattunk, feltételezhető helyreigazításá­nak is helyet adjunk. „A kihallgatás kezdetén az érsek urat megkértem, hogy adjon nekem felvilágosítást, amiért esett a nyugati sajtó oly hévvel neki kinevezése után, hogy diszkreditálja — írja Kiss plébános atya New Brunswick-i értesítőjében hozott írásában. — Ekkor nagy fájdalmat lát­tam tükröződni az arcán.” „Először is azzal kezdem — mondotta —, hogy csak egyet­len interjút adtam két osztrák írónak. Ellentétben azzal, amit hirdetnek, hogy hármat. És ezt nem Bécsben adtam, hanem Magyarországon.” Ezután az érsek elmondotta, hogy Cser­háti pécsi püspök ajánlatára fogadta a két osztrák újság­írót abban a reményben, hogy ellenőrizte kilétüket, s bizony­nyal egyházi lap számára kérik az interjút. Nem szívesen, de belement az interjúba. „Ez volt az egyetlen interjú, más inter­jú nem volt. Ekkor Lékai bíbo­ros még élt” — mondotta az ér­sek. Tudományos körökben Bécsben, a jelenlétemben (Pas­kai vagy Kiss jelenlétében?) va­laki így jellemezte azt az új­ságírót: „Az egy újságíró-hié­na!” Néhány nappal később az érsek találkozott az újságírók­kal Bécsben — folytatja beszá­molóját Kiss atya, és átolvas­ta a legépelt interjút... Én most idézem az érsek szavait, amit mondott: „Nagy részét, jelentős hányadát kihúztam a szövegnek, mert csak szavaim értelmezése és magyarázása volt. Ellenben ezért a monda­tért, ,Mindszenty tévedett’, vállalnom kell a felelősséget. Ugyanis az írás olvasása köz­ben ez elkerülte a figyelmemet, ezt a gépelt szövegből nem húz­tam ki. Ez így nem hangzott el.” A kontextus az volt — foly­tatta a prímás —, hogy Mind­­szenty bíboros rövid távú kon­frontációra készült fel a kom­munizmussal szemben. Ugyan­is abban hitt, hogy történelmi erők el fogják távolítani azt a történelmi színről, de várako­zását a tények nem igazolták. Most ismét idézem szavait — fejezi be közlését Kiss atya. — „Ami a másik mondatot ille­ti, amelyikből ugyancsak nagy betűs címeket csináltak: .Ráko­si nem akarta elpusztítani az egyházat’ — ezt én soha senki­nek nem mondtam.” Nem boncolgatjuk a két nyilatkozatot s nem vetjük őket egybe. Tegyék maguknak az olvasók. És döntsék el: tisz­ta lett-e a mosakodó kéz, vagy további szappanozásra lenne szükség? Arra is gondoljanak, hogy a két „újságíró-hiéna”, meg a szereplő lapok még nyi­latkozhatnak. Mindenesetre súlyos tévedés volt, hogy az érsek úr pont azt a mondatot nem húzta ki, amelyik a másik nyilatkozat szerint is, a közölt interjú egyik részének CÍME lett. Mi örülnénk a legjobban, ha a nekünk fájdalmas kijelent­­tések nem hangzottak volna el. Minket inkább az izgat, miket húzhatott ki az érsek úr, ha ezt a szarvashibát nem vet­te észre?! Az újságírók miket következtethettek nyilatko­zatából, ha ilyen címet mertek adni az egyik közlésnek? Talán jobb, ha nem tudjuk. Az eddi­gieknél sikeresebb nyilatkoza­tok annyira tiszta vizűek lehet­nek majd, hogy a kéz, száj utána makulátlan marad . . . Vitathatatlanul tiszta. Nagyon várjuk ezt a „tisz­ta vizet”! * * * De Kiss atya többet is el­mondott az interjúból. Például azt is, hogy Paskai érsek úr kitért a nyugati sajtó „támadó, rosszindulatú, zűrzavaros cik­keire is”. Szerinte „valótlan­ságokat állítanak jólértesült­­ség ürügyén”. „Történelemha­misítás’’ amit végeznek. Meg­említette azt is, hogy sajtóper indítására ő is gondolt, „de el­vetette, nem akar perrel súlyt adni egy harmadik vonalbeli le­­sipuskásnak”. Szóba került az is, hogy az iskolák államosítá­sakor és a rendek feloszlatása­kor a kormánynak az volt a ter­ve, hogy 30 iskolát hagy meg — legalább egyelőre —­s velük együtt a szerzetesrendeket is. Ámde „a Pápai Kúria és Mind­­szenty hercegprímás rövid távú politikai magatartása mi­att a­­nyolc középiskola és négy szerzetesrend meghagyása’ formula került be a törvény­­hozásba”. A beszámolót közlő atya azt is említette, hogy a kato­nai szolgálatot teljesítő kispa­­pokkal már egészen másként bánnak a katonaságnál, mint eddig. „Rendi berkekben ezt a tényt úgy értelmezik, hogy ez az új prímás első jelentős lépé­se hivatalába lépése óta.” (Má­sok a Bulányival kapcsolatos szentszéki iratok nyilvános közlését tartják annak!) Aztán az atya elsorol számtalan ügyet, témát, melyek a magyar emigráció vallási, szociális életére vonatkoznak, mert ezeket is megbeszélték. Sőt együtt még azt is boncolgatták, „miként lehetne az amerikai és magyar püspöki kar között a kapcso­latokat elmélyíteni és szoro­sabbra vonni" ... Paskai érsek urat Kiss Máté atya — de mások is — a legbarátságosabb, legudvaria­sabb, legsegítőkészebb főpap­nak írja le. Tehát szerintük ér­sekségéhez az előjelek jók és biztatók. Adja Isten, hogy így le­gyen! Agyagos Sándor HALLÓ? Az MHBK Clevelandi Főcsoport szomorú szívvel tudatja, hogy vitéz Duska László volt m. kir. vk. százados az MHBK Világszervezet központi vezetője, a tiszti arany vitézségi érem és több hadi kitüntetés tulajdonosa 1987. október 1-én Clevelandben váratlanul elhunyt. Temetése — az elhunyt és a család kívánságának megfelelően — Calgaryban (Alberta, Kanada) volt október 9-én, pénteken. Egy kiváló katona, példaadó magyar, közösségünk alapító tagja és hosszú időn át központi vezetője fejezte be itt földi pályafutását. Az általa reánk hagyott örökséget, a „nagy magyar egység” megvalósítását, melyre már nem volt ideje, magunkévá tesszük és e cél érdekében tovább dolgozunk. Nagy halottunk emlékére az MHBK Clevelandi Főcsoport ünnepélyes gyászmisét ajánl fel október 10-én, szombaton délelőtt 11 órakor a Szent Imre templomban (a Bridge Avenue keleti végén). Hívunk és várunk minden magyar testvérünket, hogy együtt imádkozzunk halottunkért ezen a gyászmisén. Nyugodjék békében! WARNING ALL RIGHTS BELONG TO E.V.D. LICENSED FOR HOME USE ONLY. ANY PUBLIC PERFORMANCE IS PROHIBITED. NOT TO BE DUPLICATED. VIOLATORS WILL BE PROSECUTED.■ EUROPEAN VIDEO DISTRIBUTORS IS PROUD TO ANNOUNCE THEIR NEWEST ACQUISITION FOR HOME VIDEO DISTRIBUTION IN THE U.S.A. AND CANADA SZERVUSZ PÉTER -1 ftfef1" (1939! PÁGER ANTAL - SIMOR ERZSI Magyarnótás, zenés filmvígjáték a nemrégen elhunyt Páger Antal kettős főszereplésével. US$ 29.50 AZ UJ ROKON vígjáték, 1934 KABOS GYULA Kitty (Perczel Zita) megérkezik Amerikából egy falusi kúriára, ahol modern légkörével, ruháival és dalával: ,,Kislány kezeket fel. egy kis szerelem keli..." felkavarja a falusi rokonok egyhangú életét. US$ 24.95 Please send me: VHS .... SZERVUSZ PÉTER ÜSS 29.50 BETA .... AZ ÚJ ROKON ÜSS 24.95 S2.50 Shipping for 1 tape S1.50 for ea. additional tape in same order plus TAX CA. ONLY Name: ................................................................................................................. Address: ............................................................................................................ City, State:............................................................................. ......Zip................ Check .................. Money Order ................... C.O.D....................US S ogly Visa .................................................................................................. EXP ................... M/C ................................................................................................... EXP................... PLEASE.ALSO ENCUOSE_A_CATAL_OGyE_\A/[TH MY.ORpER EUROPEAN VIDEO DISTRIBUTORS, P.O. Box 7131. Burbank, CA 91505 T: (818) 848-5902 - Californián kfvül díjtalanul hívhat: (800)423-6752 Magyar filmek videó kazettán 19.50 dollártól nagy választékban kaphatóki Kérjen fényképes katalógust díjtalanul. VIDEOKAZETTÁINK HOLLYWOOD LEGMODERNEBB STÚDIÓJÁBAN KÉSZÜLNÉK. NE ELÉGEDJEN MEG GYENGE MINŐSÉGŰ SZEGÉNYES UTÁNZA TOKKALIII

Next