Katolikus Szemle 21. (1907)
5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Herczegh Mihály: A nemzetközi szabadgondolkozók
togatnak, lázítanak és gyűlöletet szítanak hazájuk és nemzetük ellen, vagy akik nemzeti elfogultságnak, együgyűségnek mondják azt az édes anyanyelvet, amelyben a közös múlt és jövő, a közös hagyomány, közös érzelem és gondolatvilág, közös hit, remény és szeretet és az elhunyt ősök, rokonnemzedékek millióinak lelkei nyilatkoznak meg. Mi szépség is volna abban, ha az emberiségnek, vagyis az úgynevezett « egy akol és egy pásztor® elvének, fogalmának megvalósítása végett a nemzetek, törzsek és családok eltűnnének a föld színéről! Holott minden nemzetnek különleges tehetségeket adott a természet, hogy magát tökéletesítvén, ezáltal a közös emberiség egyetemes haladását is előbbre vigye. Minő élet is lenne az, ha az emberi eltérő egyéni tulajdonságok megszűnnének és helyettük az embernek csak elvont fogalma, az absztrakt ember, a Pláto nevezte kétlábú tollatlan állat maradna meg. Avagy ha csak egy és ugyanazon jellem volna elhatározva, predesztinálva minden egyes ember számára ugyanazon érzéssel, gondolkozással és szenvedélyekkel? Minő szépség is volna abban, ha minden lomb, minden ág ugyanazon virágot és gyümölcsöt teremné, ha a rózsák és szőlők száz és ezerféleségei mind eltűnnének és azok helyét az egyféle rózsa vagy szőlőfaj foglalná el? Avagy minő szépség volna abban, ha az erdőket mindenütt csak egyféle állatok laknák, a levegőben mind egyenlő madarak, például mindenütt csak verebek és varjak röpködnének és ha a hegyek és völgyek mind hasonló módon lennének szabályozva, rigolirozva. Sohase sóvárogjunk tehát annyira erőlködve a hazátlan világpolgárság után. Ne higyjük, hogy ez olyan Prokrisztesz-ügy, melybe mindenféle nemzetet el lehet fektetni, ha egyiknek, hogy beleférjen, levágjuk, a másiknak pedig, ha rövid, kihúzzuk a lábát. Ne keressünk minduntalan kaptafát. Az emberiség különféle nemzeteit úgy sem lehet arra mind ráhúzni, mint a csizmát. Avagy ha le is tudnák húzni a bőrüket, mint ahogy némelyek a magyarokét akarják, de ösztöneiket, érzelmeiket, gondolkozásukat, természetüket, megcsontosodott, meggyökeresedett szokásaikat megváltoztatni mégsem bírnánk. Az állatok, növények és ásványok különböző színekkel, tulajdonságokkal ékeskednek és engedelmeskednek a láthatlanul intézkedő Mindenhatónak. Hagyják meg tehát nekünk, magyaroknak is azok a nemzet.