Katolikus Szemle 47. (1933)
1. szám - Értekezések, elbeszélések - Dombi Márk: Szent Bernát, a lelki élet mestere
SZENT BERNÁT, A LELKI ÉLET MESTERE. Mikor Fontaines urának, Tecelin lovagnak fia, a 21 éves Bernát 1112-ben harminckét nemes ifjú társaságában átlépte a citeaux-i monostor küszöbét s felöltötte a ciszteri rend fehér ruháját, ezt azzal a szándékkal tette, hogy örökre abba a szent magányba temetkezik s tökéletesen meghal a világnak. S valóban meg is halt benne pár év alatt a régi ember, de csak azért, hogy föltámadjon és éljen «az új ember, aki az Isten képére teremtetett igaznak és szentnek.))2 Csodás, isteni energiák buzogtak föl lelke mélységeiből; s az, aki a világból semmit se akart magának, oly nagy és áldásos tevékenységet fejtett ki annak javára, hogy azt a kort sokan egyenesen szent Bernát századának nevezik. Mi azonban ebből a tevékenységből csak arra szorítkozunk, ami őt korán és minden időn fölülemeli s ami szellemében örökéletű , a lelkiségét legjobban kifejező és ránk is termékenyítően kisugároztató írói működésére. Erre a működésre maga az Egyház tette föl a koronát, mikor azt, akit a köztudat már régen «Doctor mellifluus»-nak — mézajkú tanítónak — nevezett, 1830-ban hivatalosan is az egyháztanítók közé iktatta. Szent Bernát a legnagyobb elmék egyike, akiket az Egyház valaha fölmutatott; szent Ágoston óta nincs talán senki, aki vele e tekintetben versenyezhetne. Sok tekintetben rokonszellemek; van azonban valami, ami élesen megkülönbözteti őket egymástól. Szent Ágoston a görög filozófiához járt iskolába s a rendkívüli tudást a legmagasabb, szinte szédítő spekulációval kapcsolja össze. Szent Bernát tudományos képzettség tekintetében ugyancsak igen magas színvonalon állt, s gondolatainak egy-egy merész szárnylebbentése Chrestomathia Bernardina ex operibus S. Bernardi, Abbatis Claravallensis, Doctoris Melliflui collecta et ad systema quoddam theologiae redacta compilatore P. Dr. Emerico PiszterS. 0. Cist. prioré monasterií adS. Gotthardum in Hungaria. Taurini (Italia), ex officina Hbraria Marietti. 1932. 2 Efez. 4, 4.