Katolikus Szemle 48. (1934)

1. szám - Tanulmányok - Túri Béla: Új feladatok

Írta: Túri Béla ÚJ FELADATOK A EZERILENCSZÁZHARMINCNÉGYRE forduló évváltó új utakra irányítja és új feladatok elé állítja a közel félszázados Katolikus Szemlét. A cél továbbra is ugyanaz marad : a katolikus kultúra szolgálata. Az evangéliumi örök eszmék, az egyház csalhatatlan tanítása világítanak az új utakra is, sőt épp az egyház a pápák ajkán keresztül, a földkerekségen meghirdetett enciklikákban mutat reá az idők szükségleteire, a mindenkori feladatokra, melyek a katolicizmusra hárul­nak. A korok változnak, az emberiség történelmében új korszakok kez­dődnek, társadalmi berendezkedések átalakulnak, gazdasági rendszerek kiélik magukat, minden változik az ember és a nemzetek külső életében, de Róma e színeváltozások között örök és ifjú marad. Külső körülmény okozta és idézi elő, hogy a Katolikus Szemle új köntösben jelenik meg — az új feladatok előtt. A Stephaneum rt., tehát a Szent István­ Társulat világa ugyanis 1934 január elsejétől kibővül. Magába olvasztja, tulajdonába veszi az Élet című lapot, mely eddig a szépirodalom területén szolgálta híven és szinte hősies kitartással a katolikus kultúrát. Az Élet meg fog terebélyesedni a Szent István­ Társulat régen termő és termékeny földjében és el fogja végezni az irodalom terén azt a missziót, ki fogja elégíteni azt a szellemi élvezetet, amelyet előbb a Katolikus Szemle szépirodalmi téren is betöltött. Ez a tény szinte parancsolólag szabta meg a Katolikus Szemle olyan átalakítását, hogy a katolikus szellemi világ kialakításában a fősúlyt a tudományos világnézetre, az égető társadalmi kérdésekre, a szociális érzék fejlesztésére helyezze, a szépirodalom területét pedig teljesen átadja az Életnek. E munkamegosztás és elhatározás lehetővé fogja tenni, hogy a Kato­likus Szemle egész szellemi tőkéjével beálljon azoknak a feladatoknak szolgálatába, melyeknek megoldását a krízisekben vergődő kor és a sziklára épült egyház sürgeti. Szinte elcsépeltté vált már az a mondás, hogy a világháború óta átmeneti korszakban élünk és talán a történelem egyik legnagyobb változásának vajúdásait szemléljük. Oswald Spengler, a nyu­gati kultúrának halálhírnöke most is a hősi halál lelkületével akar meg­tölteni. Az egyház azonban életet hirdet és az emberi élet új formáira és feltételeire irányítja figyelmünket, mert Krisztus országának határai még nem zárultak be és az evangélium minden időkre és minden nemzeteknek adatott. Kétségtelen, hogy hullafoltok jelentkeznek Európa testén. A gazda­sági élet vérkeringése oly jelenségeket mutat, mintha trombózis veszélyez­tetné az organizmus életét. Az is bizonyos, hogy a nemzeti élet formái egyre több országban elváltoznak. A parlamentek tehetetlensége és a Katolikus Szemle

Next