Katolikus Szemle 51. (1937)
6. szám - Szemlék - Bírálatok
mindig titokzatos. Engedetlensége, a kiközösítés megvetése, a pápa letétele miatt zsinathoz apellálás mind elhivatottságának meggyőződésében gyökerezik. Amennyiben hibázott — sokat az akkori mentalitásból meg lehet érteni —, a rettenetes végső torturában megbűnhődte. Itt a halál pillanatában csak annál inkább felmagasztosul alakja a bűnbánatban, halálának odaadó elviselésében, úgy hogy mi is megbékülve tesszük le a könyvet és a tragikus hőst a vértanúság pálmájával látjuk magunk előtt. A fordítás hibátlan, magyaros, a munka élvezetes és értékes. Faust Antal Bene István: Karácson Imre élete és művei, 1863—1911. (Különlenyomat a «Győri Szemle» 1936. évfolyamából.) 37. Karácson Imre az 1877—78. évi orosz-török háború idején a törökökért lelkesedő fiatal magyar nemzedék tagja volt. Mint ifjú papnövendék, magánszorgalomból tanult meg törökül és Törökországban tett több utazás után 1902-ben a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságától Evlia Cselebi magyarországi útleírásának lefordítására kapott megbízást. Ettől kezdve a török-magyar történelmi kapcsolatokkal foglalkozott, 1907-ben a törökországi magyar vonatkozású források felkutatására kapott megbízást. Ebben a munkájában szerzett vérmérgezés oltotta ki 1911-ben az itthon és Konstantinápolyban is általánosan ismert és becsült magyar pap életét. Hamvait hazahozták és Győrben temették el. Emlékét a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent nagy okmánygyűjteményei és fordításai örökítették meg : Evlia Cselebi magyarországi útleírásainak kiadása 1904-ben és 1908-ban, A Rákóczi-emigráció török okmányai 1913-ban, a Török-magyar oklevéltár 1914-ben és végül a Török történetírók 1916-ban. Bene nagy szorgalommal és hozzáértéssel gyűjtötte össze azokat az adatokat, amelyek ennek a mozgalmas és rendkívül értékes tudós életnek fordulatait megvilágítják. Horváth Jenő Timár Kálmán: Dunántúli magyar kódexek sorsa. (Pécs, Pannónia Könyvtár 29.) Kódexirodalmunk egyik legavatottabb kutatója új tanulmányában néhány középkori kéziratunk Mohács utáni történetét kíséri nyomon, nagy gonddal állítva össze mindazokat az adatokat, amelyeket vándorlásukra, fölfedeztetésükre és publikálásukra vonatkozólag fölkutatott. Munkája nemcsak azért fontos, mert néhány még mindig szívósan élő tévedést igazít helyre, hanem azért is, mert értékes vonásokkal gazdagítja e kódexek könyvnyomtatáskori utóéletéről való szűkös tudomásainkat, s ezzel hiteles adalékokat szolgáltat e legújabban mind nagyobb érdeklődést keltő kérdéshez. Rónay György Vámszer Géza és Bándy Mária: Székely táncok. (Minerva.) 1261. Gyakorlati kis kézikönyv a különböző székely táncokról. Hű koreográfia, népszerű előadásmód, inkább lelkes mint avatott magyarázatok. A mellékelt dallamok a kis könyvet elsősorban a műkedvelő előadások rendezői és tornavizsgák szereplői számára teszik fontossá. A tánctudomány számára nem jelent többet néhány népi tánc ügyesen dilettáns leírásánál. bg. Szabó Kálmán: Kecskemét th. város múzeuma. (Kecskemét.) 48. Ez a gazdagon illusztrált, magyarul és németül kiadott múzeum-ismertető munkácska példája annak, hogy mikép lehet rövidre fogva, tömören és mégis világosan s éppen ezért érdeklést keltően tudományos dolgokat előadni. A múzeum keletkezésének története, az egyes termek anyagának szakszerű ismertetése és az érdekesebb darabok méltatása alkotják a könyv tartalmát. Néhány szóval kitér a történeti vonatkozásokra és nagy szeretettel emlékezik meg a múzeum kincseiről. Hasznos olvasmány azok számára, kik ellátogatnak Kecskemétre s megtekintik e különösen néprajzi anyagában gazdag gyűjteményt. Clauser Mihály Társadalomtudomány Kovách Imre: Magyar megújhodás felé. 326. Az ószövetségi «választott nép» ideológiának a német nemzeti szocializmus analógiájára való «megmagyarításának» lehetne nevezni ezt a vaskos, szép kiállítású, de zavaros és inkább a koráramlatokra jellemző könyvet. Elöljáróban kijelenti a szerző : «Hinnünk kell, hogy a mi Istenünk a magyar nép boldogulását kívánja és mibennünk kívánja a teremtés tökélyét látni.» Még érdesebben követi ezt a mondatot az erkölcsi jó definíciója : «az a jó, ami a faj érdekeivel egyezik», kiegészíti ezt az állam