Katolikus Szemle 25. (1973, Róma)
1. szám - Békés Gellért: Biblia: kultúrtörténet és kinyilatkoztatás
ménye és pontosan lépést tart a zsidó nép kulturális fejlődésével. Az üdvösségnek ebben a sajátos történetében a bűn és a butaság okozta eltorzulások is fellépnek, s a választott nép ugyanúgy elleneszegül az isteni megnyilatkozást értelmező prófétai szónak, mint maga az emberiség is a világban és az emberi lelkiismeretben megnyilvánuló Istennek. De éppen a nép és a próféták százados küzdelméből ered Isten és ember viszonyának az az egyre tisztultabb felfogása, amely a maga teljes tisztaságában Jézus istenemberi személyével, szavaival és tanúságtételével — a beata passió istenközösséget teremtő misztériumával jelenik meg a világban. * * * Mi következik mindebből? Pontosan az, hogy a Biblia nemcsak kultúrtörténeti emlék, hanem írásbeli tanúbizonysága ennek a sajátos istenemberi kinyilatkoztatásnak, amely gondviselésszerű történeti események és prófétai értelmezés egymást kiegészítő évszázados folyamatában — az üdvösség történetében — vált valóra. S ez a kinyilatkoztatás nem a primitív embernek valamiféle tiszteletre méltó, de idejétmúlt mitikus válasza a lét végső kérdéseire, hanem — a művelődéstörténet megfelelő fejlődési fokán és nyelvén — az istenkereső ember és az emberben megnyilvánuló Isten viszonyának örökérvényű kifejezése. 12