Váczy János (szerk.): Kazinczy levelezése 1803-1805 - Kazinczy Ferencz levelezése 3. (Budapest, 1893)
Kazinczy Ferencz levelezése 1803-1805
12 569. Csokonai Mihály. De, ha már a’ H betűnek ellehellését kiállhatjuk is: eltűrhetjük a’ muta cum liquidának ancepssé való tételét? még pedig ollyan promiscue, ahogy még a’ Görögöt nagyon hímező Római Versíró sem merte tenni? A’ tr, pr, cr st. csak elgördül a’ Deáknál is; de, hogy mind az l, m, n, r Liquidákat akármi Mutákkal összeolvassza, arra reá nem vetemedett, a’ görög szózatokon kívül, noha a’ Consonansok egybehalmozását szinte a német dötzögésig kedveltette. Hát Mi, napkeleti Ivadék, kik a’ sok str, cl, pl, spr, ’s több efféle deákos concursusokat nyelvünkben el nem szenvedhetjük, hogy’ tesszük röviddé a’ két Consonánst, ha mindjárt még annál liquidább volna is ? Én ugyan, a’ ki egy vagyok a’ Görög és Deák Metrumoknak legnagyobb kedveltöji, ’s a’ mennyire gyengeségemtől telik, imitatok közül, mindég sajnállottam azoknak dolgokat, a’ kik nyelvünket akarták a’ Deák (és csupán a’ Deák) Prosodiára, ’s nem ezt a’ magunk Nyelvének belső Karakterére csavarni! Abból, a’ mit fellyebb említék, még többnek látszik a rövid esdeklem, fejthetetlen ’s a’ t, mintsem Deák Imitationak. De ezt az egy kérdést most teszem meg előre az egész Munkára: Vallás lesz e Dnjkánknak mind a tőle kedvellett hibáit úgy hagyni, a’ mint maga tette ? — Az apró hibákat, melyek a’ Quantitas’, vagy a’ Cadentia’ observálásában estek, kár volna bántani. Legyünk Tucca és Varius! — IV. Verseset. A’ rettenetes éjtszaka. Ez ám a’ poétai Nachtstück esetét itt a’ Poesis, mint a’ Brittusé, ’s rémítő, mint ha Arábiában vette volna származását. Muzsikája ollyan (hogy magának a’ szerzőnek szavaival éljek), mint az Ég’ rettentő menköve, félleghangon dalol, ’s rázkodtat ereje. Kár, hogy azokba a’ lágy finnffüsségekbe van öntve, mellyekben én — én legalább — soha sem tudok látni ’s érezni annyit, a’ mennyit Milton, hogy még egész Epopoeát is, — kivált ollyan Belzebubost — lehessen rajta írni. Pieturája felséges, a’ világosság benne kiálló, és ragyog, az árnyékozat mély és erőss: a chiaroscuro jól vegyül mind a’ kettővel; és a’ Poémának ollyan jól eső Interessét tsinál végén a’ szelídebb Contrasto. Minő pittoresco már ez: az öldöklő villámok’ fényinél a’ halvány ortza rettegést mutat t Irtoztató jelenést akar láttatni, egy rettegő ember orczáját; rá vonja az umbrát ’s halvánnyá teszi, de az éj’ sűrű homályában helyhezteti Festését, hol a’ halvány orczát nem lehetne látni, azért is Luxra van szüksége. Egy, felhők közűl