Kecskemét és Vidéke, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)
1921-04-09 / 79. szám
Kecafcemét, »S2S április 9. Szombat II. évfolyam,79. Szám Kecskemét íjkiírT St.ÖFEZETÉSI ÁRAK. » Iz évre 460 K. KagyecEévr« KHO II. félévre 240 K. Egy hóra 40 K. 'feWom »Sa. Egye» ezám 2 K. Szerfefe sztesért ideiglenesen felelős: Br. Hegedűs Ferenc »«««szteség és kiadóhivatal « : : 1»OS . : Kacakanté*, 123.« Arany János»u. 6. »*. Általános KERESZTÉNY IRAN?U. a rótm.Kath.bérház átjáró udvarában. FÖCIVETLEN POLITIKAI NAPILAP. Mtoristettoteeft fetaefth a kiadóhivatal. mttKöymtHHZttamm ————— i ■ immimammmmsmmmmm i vw wwirrnrrtTrsByvfth'if' Mély megdöbbenést váltott ki a magyar nép lelkéből az a farizeuskodó viselkedés, ahogy az antant elbírálta IV. Károly magyarországi útját. Azok, akik vállalták a király húsvéti kalandos útjával kapcsolatos esetleges események következményeit, mint a nemzetgyűlésen elejtett szavakból kivehető, Franciaország garanciája mellett cselekedtek. Remélték, hogy a habsburgi dinasztia restaurálását jóhiszeműleg tudomásul veszi a francia kormány, — mert erre biztató ígéreteket is kaptak — és a többi szövetségesek csatlakozva hozzá, semmi akadályt sem fognak gördíteni a magyar királyság megerősödése elé. De az nem következett be. Hanem ellenkezőleg, a francia misszió volt az, amelyik legelőször és legerélyesebben tiltakozott bármiféle restaurációs kísérlet ellen, avval indokolva beavatkozását, hogy a trianoni béke ellen vét a nemzet, ha eltűri a Habsburg ház uralkodását. Most nem azt akarjuk bírálat tárgyává tenni, hogy ki volt a bűnös és mennyiben vétkeztek a nemzet jóhiszeműsége ellen, hanem csak arra akarunk rámutatni, hogy rossz utakon halad az a minden következetesség nélküli néhány tőlünk és felfogásunktól idegen úriember, akiknek összességét a magyar diplomáciai kar dagályos címével tisztelnek. A magyar érdek nem változott a vesztett háború után, sőt még jobban létkérdés lett ennek hangoztatása, mert bekapcsolódott egy új és örökké aktuális diplomáciai problémának körébe, az elvesztett területek bármi után való visszaszerzésének keresztülvitelébe. Ideges, kapkodó, következettlenség lenne erőszakosan ketté szakítani a régi, de még mindig ki nem próbált német barátságot egy pillanatnyilag szebb haszonnal kecsegtető antant rabszolgaságért. Mert mi, a porig lealázottak nem számíthatunk antant jóakaratra, bármennyire is igyekszünk az ő tetszésükre, érdekeink ellen és gyöngeségünk rovására irányítani nemzeti életünket, jóakaratra, segítségre nem számíthatunk és ne is számítsunk. Ez a legutóbbi frappáns eset végre lerántja a leplet az antant barátság rosszul összetákolt élettelen szobráról. Önkénytelenül megkérdezzük a szobrászt, aki ezt a művet kontár kezekkel alkotta, miért halad a romboló iskola nyomdokain és miért nem követi a megfontolt régi mestereket, akik ilyent sose alkottak. El az antanttól, el a kalandos politikától! Városunk álkultúrájáról. Kultúra annyit jelent a filozófusok szerint mint meghódítani a természet zabolátlan erőit és a sötétségből feltörtető emberiségnek olyan állapotot teremteni, hogy a földi létünk legboldogabb és legkellemesebb legyen. Tényleg ez a legjózanabb életrend és a sokat szenvedő emberiség minden törekvésének ide kell irányulni, hogy megszerezhesse magának a haladás legszükségesebb feltételeit. Az ész, vagy az érzés minden egyébb produktuma, amely ezzel ellentétes, vagy nem erre törekszik, álkultúrát jelent. Az alföldi városok s köztük Kecskemét, a legtökéletesebb példái az álkultúrának. Nézzük a várost. Középütt hatalmas kifent házak, olyik két emeletre is felmerészkedik, gyönyörű banképületek, nagyszerű iskolák, színház, nagyszerű szobrok, melyek majdnem olyan rosszak, mint a budapestiek és így tovább. Kívülről ezalatt hatalmas porfelhőben úszkáló babilus hadsereg özönlik be erre alkalmas sikátorokon, büszkén megszállja a várost és ráfekszik az amúgy is elkopott tüdőkre, az emberek káromkodnak egyet, aztán megírják a statisztikába, hogy a polgárság 30 százaléka tüdőbajos. Hát ez nagy baj, építtetnek tehát egy házat egy-két fával az udvaron abból a célzatból, hogy majd jó levegőt lehet szívni és esetleg orvosolni is lehet a nagyon rossz húsban levő betegeket, igaz, hogy egy kicsit már késő, de hát a karmra, az kultúra. Egy kulturváros erdőővvel veszi magát körül s igy kirekeszti a port. De ha már porunk van, legalább lenne egy nagy fürdőnk is, ahol megtisztulhatnánk a portól. Ez sz óhajunk azonban nem teljesül, mert azon napokon vagy nincsen fürdő, s vagy ha van, nem jutunk be, ha pedig be is jutunk és megfürdünk, akkor még piszkosabban megyünk el, mint jöttünk. Nézd meg egy város fürdőjét és megmondod, milyen a város. Hát én ajánlom hogy ne nézd meg Kecskemét város fürdőjét. Azonban vannak időszakok, mikor nincs por Kecskeméten. Ilyenkor természetesen az eső esik és por helyett a pacsolában lubickolunk. Mikor aztán az esőzések elállnak, akkor a sok sarat és szennyet kis kupacokba gyűjtik és kinthagyják a napon aszalodni. A gyerekek a dán iskolából kijövet eljátszanak rajta főzőcskét meg angyalkát, míg nagy sajnálatukra a szél meg a kocsik széjjel nem hordják a városban. A kultur város csatornákat épit s miután pora nincs tehát sara se, a vizet pedig csatornákon elvezeti. De ha nincs is a városnak csatorna és vízvezeték hálózata van viszont egy igen fontos kulturtényezője, művésztelepe. Itt sokáig Budapestről elcsábított művészek éltek, azután lassan kint megszökdöstek, mire a polgármester új művészek fogásán törte a fejét. Ezek az ártatlan emberek aztán odáig vitték, hogy képkiállítást rendeztek a helybeli rajztanárokkal, hogy új szellemi és művészeti munkájukhoz anyagi erőt szerezhessenek. Az emberek aztán elmentek megtekinteni a képeket, egyiknek ez tetszett, másiknak az tetszett s aztán elmentek haza. Különös bohém fajzat ez a piktor, — mondogatták egymásnak még egy darabig s aztán befejeződött a tárlat. Egy-két ember ugyan képverésre csüggesztette reménytelen fejét, de csak azon képzelt társadalmi kényszer hatása alatt, hogy ismeri a festőművész apját, vagy anyját, vagy épen őt magát személyesen. Ez a művésztelep sok pénzbe került a városnak, de Kada Elek polgármester úr kultur ember lévén, belátta, hogy kerül amibe kerül, de arra szükség van. Hej! polgármester uram, az egészség és egészséges élet pedig nagyobb himnusz az emberi tökéletességről, mint minden művészet és minden irodalom. Istenem, Istenem de most már kinek lehet ezt a töméntelen ferdeséget és álkultúrát elpanaszolni. Azelőtt a városatyáknak panaszoltuk az ilyesmit, de most már ők is tudják ezt, most már nekik se lehet panaszkodni. Már ők is tudják, hogy álkultúránk van és csúnyán vissza vagyunk kompromitálva Ázsiába. Ezért és hasonlókért tartanak bennünket barbároknak, de mi ezt nem tudjuk, mint ahogy az eszkimó nem érzi a halzsirbózt, mert vele van egész életében. (zé) megszüli a forgalomkorlátozás. Júniustól kezdve rendesen mennek a vonaton, gyorsvonatok is lesznek. A háború és a forradalmak szülte zavaros állapotok egyik legpontosabb és világszerte elismerést kivívott üzemünket a Máv.-ot igen érzékenyen érintette. Az összetorlódó események erősen lezsillesztették ezt az intézményt is. Mégis vasutunk reorganizálása a nagy bajok ellenére isszépen folyik. Az eddig igen érezhető szénhiány örvendetes javulást mutat. Az államvasutnak sikerült nagy mennyiségű poroszszenet beszerezni és így a vasútvonalakon a régi rend örvendetesen be fog állni. A kereskedelmi minisztériumban tartottankéten az igazgatóság javaslatára tervbe vették, hogy június 1-től kezdve az összes korlátozásokat megszüntetik és a fővonalakon a gyorsvonatokat a forgalomba helyezik. Ezzel a szombat—vasárnapi korlátozás is megszűnik és remélhető, hogy rövidesen ismét háború előtti hírnevére fog jutni a magyar vasútforgalom. Veszélyben a termés. He ess nem lesz, komoly kár várható. Az egész országban nagy a szárazság. A gazda szívszorongva várja az esőt, mely igazán megmentője lenne a szépen induló tavaszi és őszi vetéseknek, de hiába. Az időjárás, dacára, hogy már áprilisban vagyunk nem olyan szeszélyes mint hajdan, mikor egyik percben esett, másikban sütött a nap, és mintha ez is büntetni akarna nagyon megszenvedett bűneinkért. Az ország minden tájáról panasz hangzik és igazán komoly veszedelemben van egyetlen mentsvárunk, az életet adó termés. Egyes helyeken voltak ugyan kisebb esők, de ezek a nagy szárazság mellett nagyon kevésnek bizonyultak. A Dunántúlról fagyot is jelentettek. Kétségbeesni azonban nem kell, mert komoly kár nem volt és bízzunk Istenben, hogy az áldást hozó eső mielőbb megérkezik. A tavaszi munkálatok már mindenütt folynak. A gazdák jövendölése szerint ha idejekorán eső érkezik, gyönyörű termésre van kilátás.