Kecskemét és Vidéke, 1928. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1928-01-01 / 1. szám
Kilencedik évfolyam. 1. szám Ara 12 fillér. Kecskemét, 1928. január 1. PrilTTKAI / AP Szerkesztőség és kiadóhivatal ' 1 '! ‘ ^ ' Kecskeméten, Arany János utca 6. szám g_y 45. Szerkesztő: (r. kath. bérház átjáró udvar) . \j *V A GÉZA Z’ADRIA MÁTYÁS Hirdetéseket felvesz a kiadóhivata Az ifjúság újéve. írta báró PERÉNYI ZSIGMOND a „Magyar Nemzeti Szövetség“ elnöke. Mindnyájunk lelkében napról-napra erősebben él a remény, hogy a most küszöbön álló új esztendő meghozza azt a sorsfordulatot, melyet már kilenc hosszú év óta várunk s amelytől hazánk és nemzetünk élete és sorsa függ. Mindnyájan tudjuk, hogy ennek a jövőnek egy testbenlélekben erős és egészséges nemzedékre van szüksége, amely új nemzedék annak idén alkalmas és képes legyen az újjáépítés nehéz munkáját véghezvinni. Ez az új nemzedék a mai ifjúság, különösen a tanuló ifjúság, ám nyilvánvaló, hogy ez a reá váró feladatnak csak úgy fog megfelelni, ha minden tagja egész emberré fejlődhetik. Ha ennek a fejlődésnek jelenlegi előfeltételeit nézzük, nagyon szomorú képet kapunk. Aki látta azokat a körülményeket, melyek között tanuló ifjúságunk túlnyomó része él, aki látta „nemzetünk reményét“ vékony, kopott ruhában, hideg szobában, éhesen dideregni, aki tudja, hogy a nagy többség tanulásban töltött órák után még fizikai munkát is kénytelen végezni a szűkös betevő falatért, amit még így se sikerül mindennap megszerezni, annak nem szükséges bizonyítanunk, hogy itt segítségre van szükség. És különösen támogatásra vannak szorulva a megszállott területekről idemenekült, köztünk élő, magyar voltához minden nyomorúság árán is tűrhetetlenül ragaszkodó diákság sorából azok, akik szüleiktől és rokonaiktól távol, egyedül a saját erejükre utalva küzdenek a létért, de akikre biztosan lehet számítani akkor, ha majd eljön az az idő, aminek reményében most annyit nélkülöznek. Hogy ezeknek a vállairól levehessük a rájuk nehezedő súlyos teher legalább egy csekély részét, a megértő magyar társadalomhoz fordulunk azzal a kéréssel, hogy a szokásos újévi üdvözletekre, azaz névjegyekre, borítékokra, levelezőlapokra és bélyegekre fordítani szokott s az idén is előirányzott összeget váltsa meg mindenki bármilyen csekély adománnyal, melyet a tanuló ifjúság, kiváltképen a megszállott területekről való diákság megsegítésére fordítanánk. Szakítsunk egy elavult szokással, mely eddig évről-évre haszontalanul nyelt el tekintélyes nagy összegeket, amelyekkel pedig enyhíthetünk valódi szenvedést és feledtethetünk nyomasztó gondokat. * * * Az e célra szánt szíves adományokat kérjük a Magyar Nemzeti Szövetség címére (Budapest, V. Gya utca 4 szám) küldeni, akár postautalvánnyal, akár a minden postahivatalban kapható „biankó“ postatakarékpénztár befizetési lapon, a csekkszámlánk száma 42.956. A részletes elszámolást 1928 januári jelentésünkben fogjuk közzétenni, ugyanakkor közölve a befolyt összegekkel együtt az adományozók névsorát is. Jogászbál január 14-én. A Kecskeméti Egyetemes Református Jogakadémia ifjúsága január 14-én rendezi meg az idei jogászbálat a Kaszinóban. A hagyományos jogászmulatság — mely rendszerint bevezetője a kecskeméti farsangnak — az idén elsőrendű sikernek néz elő. Az előkészületek teljes erővel folynak s a jogászbálat, mint meg lehet állapítani, az egész város fokozott nagy érdeklődése várja. Magor Munkásbiztosítás akadémiája XIV. Huszár Károly és Rodé János v . a magyar munkásbiztosítás élén írta Z’ADRIA MÁTYÁS Dr. Dréhl Imre államtitkár, kincstári főtanácsos, orszgg. képviselő, dr. Rodé János kormányfőtanácsos, országos munkásbiztosító intézeti vezérigazgatónak a Vass-féle „Szeretet Törvényét“, az új munkásbiztosítási törvényt tárgyaló könyvéhez figyelemre méltó előszót írt. Előttem fekszik vagy tizenöt hasonló, bár kisebb méretű munkásbiztosítási stakkönyv. Egyikben sem találok előszót államtitkártól. Hogy Dréhl államtitkár úr előszóval tisztelte meg a komoly művet, ez annak a jele, hogy míg egyrészt elismeri a mű szerzőjének kiváló érdemeit, a munkásbiztosítás terén kifejtett és kormányzói elismeréssel is megpecsételt munkásságát, másrészt a magyar munkásbiztosítást ma már a közérdek, a nemzeti érdek hegyének olyan magaslatán látja nyugodni, hogy nem mehet el mellette közömbösen a magyar jövő útjait egyengető nagytekintélyű államférfi, nem pedig Dréhl államtitkár, aki a nagyvonalú magyar szociálpolitikát hirdető Vass miniszter zászlóját tartja kezében. Előszavának élén azt mondja, hogy a magyar munkásbiztosítás kiapadhatatlan kincsesbánya. Ha visszatekintek arra a keserves tizenhét évre, mely idő alatt a vérembe szivárgott a magyar elesettekkel,a segélyre szorultakkal való törődés nemes gondolata, a munkásbiztosítási törvény szelleme, akkor felkiáltok és azt kérdem: hol voltak a régi miniszterek, mert nem írtak előszót a régi államtitkárok, mért nem törődtek a legideálisabb magyar törvénnyel, annak végrehajtásával és végrehajtóival, mert ha törődtek volna vele, ha a szívükön viselték volna a legideálisabb intézmény, a munkásbiztosítás sorsát, ha segítő kezüket nyújtották volna működéséhez, akkor az még tökéletesebben fejthette volna ki áldásos működését, akkor talán nem öntötte volna el az országot a vörös hullám és ma talán nem kellene farkasszemet nézni Trianonnal. A bányát elhanyagolták. Az értékeket nem aknázták ki. Az erőket nem fordították a nemzet javára és ha nem lettek volna Bodó Jánosok, akkor Vass miniszter talán csak egy összeomlott hegyet talált volna a bánya helyén. Szerencse, hogy a nagy összeomlás után is kiváló bányász állott őrt csákányával a tárna élén. És a bánya, a magyar munkásbiztosítás élére, magas kormányzói kinevezés folytán oda került a mai nappal Huszár Károly is, az ország egyik legkválóbb vezére, a nép fia, aki lelke lesz a virágzó intézménynek, támasza a segélyre szorult magyar nép százezreinek. Oda áll régi nemes harcban kifényesedett csákányával a bánya kapujába, beleveri csákányát az ősi magyar rögbe és fel fogja tárni az értékek értékét, a tárna mélyében szunnyadó erőket, a magyar nép százezreinek boldogulására. A sok fő és alvásár fúrja a hatalmas hegyet, mely alatt ott fekszik a vajúdó anyák, a tejre áhító gyermekek, a betegek, bénák, baleseti sóg