Református Gimnázium, Kecskemét, 1856
teszi előttünk a szellemet az ő szervezetes fejlődésében. — Amit nem ismerünk, azzal nem bánhatunk a maga természete szerint. És úgy járnánk mint az a gyermek, ki a neki ajándékozott hasító vésővel a fát nem bősz-, hanem keresztirányban akarta hasítani, és addig kínlódott, míg fáját elforgácsolta és vésője beletörött, mit aztán keservesen megsiratott. Hány szülő nem siratja keservesen a nevelő vésővel roszul bánást? Itt igaz Hobbes állítása: ,,A rosz férfi, izmos gyermek.“ Az erény csak szeretete a mi tisztán felfogott érdekeinknek, s öntudatos törekvés a boldogságra, míg a bűn a lelki világ hiányára és a szellem korlátoltságára mutat. Ezért óhajtanám hogy valahára mi magyarok is tegyük vizsgázásunk tárgyává az emberi szellemet legelső fejlődésétől fogva, hogy azt ismerjük meg, és tudjunk vele úgy bánni, mint Canova a márványnyal. Ez lenne azon, még nem ismert, dús erű bánya, melyből szakértők nemzeti pantheonba beillő dicső szobrokat véshetnének. — Miután mint nemzet megismertük a nevelés szent célját, megtanultuk a szellemművészetnek természetünkhez illő kézfogásait: emberileg szólva, mi is elmondhatnók Archimedes állítását: „Adj nekem álláspontot, eget és földet fogok mozgatni.— Ha a tapasztalati lélektanra, mi a szellemnek bonctana, horunkban szélesebb és mélyebb tanulmányozás fordíttatnék, és a tanárok, nevelők egyesületeket alkotnának, melyekben tapasztalataikat jóakaratúlag egymással közölnék; ami jó, helyes, igaz és tanulságos, azt az irodalom útján terjesztenék, akkor lehetne remélni a tapasztalati lélektan fejlődését; ez aztán lendületet adna a neveléstannak. Mindennemű egyletek vannak honunkban, pl. tűz- és jégkármentő, Tisza- Duna szabályozó, természetvizsgáló, földtani, gazdasági sat. egyletek, de nincs egy tanárok és nevelők egylete, nincs egy szellemmentő nevelési vagy lélektani egylet. Irodalmunk is ezen tárgyban legkevesebb terméket képes felmutatni. Ilonunkban századok óta tanítottak és neveltek, de nem vizsgálják az utat és módot, melyik lenne czélszerűbb és áldást hozóbb, az emberiség előbbre vitelére, az erkölcsiség, a szellemiség kifejtésére. Nem vizsgálták, és szeretettel nem tanulmányozták a szellemet és annak természetét. Míg azt kellően nem ismerjük a mivel foglalkozunk, nincs, nem lehet áldás munkánk után. Amit az iskoláknak fejteni, érlelni, nemesíteni kell, épen annak nem ismerjük kellően lényegét, természetszerű fejlődését. Ez pedig a szellem. Ez az oka, miért fejtett és fejt ki aránylag oly kevés eredményt iskolai tevékenysége, és gyakran rendkívüli erő megfeszítése a tanító erőknek.—Valljuk be hazafias őszinteséggel, hogy a magasb irányú szellemművészetet, embernevelést még honunkban nem művelték úgy mint kellett, és tudósaink még kevesebb becsülendő irodalmi termékben mutatták meg a nemzetnek, hogy a szent ügy mennyire fekszik szívükön, és hogy mennyire szeretnék ezt a nemzet jobbjainak szívökre kötni. Csodálatos tehetlensége volt az a magyarhoni iskolaférfiaknak, hogy ők semmi maradandót nem tudtak eleitől fogva alkotni, szervezni, noha e honban iskola és azok tartására alapítvány volt annyi, mint más országokban. Az egyesületi szellem soha sem volt meg bennök, minek oka a ferde iskolaszerű tudákosság, mi soha nem teremtett, nem szervezett, és nem fejtett. Ez pedig onnan van, mert régibb iskoláink az emlét mívelték az ész és szellem felett, mi ha túlterheltetik, nem enged ezeknek fejlődést. Erre modta gr. Széchenyi István : „Sehol Európában nincs annyi sokat tanult s még is annyi hasznavehetlen ember mint Magyarországon.“ Nálunk példabeszéddé vált a tudós életlenség. Némely magas műveltségű körökben egyet jelent tudós és ügyetlen. Mi igen rosz képet ad az iskolák múltjáról. Rajtunk áll más módszer által az ellenkező példabeszédet megpolgárosítani. Gondolkodó ész nélkül nincs szellem, szellem nélkül nincs cselekvés, és e nélkül hervatag, meddő az élet.—A nemzet megvárja a magyarhoni tanítókartól, hogy valahára ön eszénjáró szellem mozgassa a honi nevelés ügyét, és ne csak mindig a külföld viszhangjai legyenek. Nevelés-irodalmilag is erős tevékenység emelheti fel iskoláinkat és ez által nemzetünket. Az európai polgári sak nemzetek közül egy sincs, melynek oly silány és szegény