Kecskemét, 1880. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1880-01-04 / 1. szám
VnI. évfolyam. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve: Egész évre - - 5 frt — kr. Félévre - - - 3 frt — kr. Negyedévre - - 1 frt 50 kr. Egy hónapra - — frt 00 kr. Szerkesztői iroda: II. tized, Korona-utca 355/b. sz. Hazay-láz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket a szerkesztőség is elfogad. A „Nyílttér“ díjazása a szerkesztő által állapíttatik meg.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasábszeletért: 1- szer iktatva - - - 20 kr. 2- szer iktatva - - - 15 kr. 3- szer iktatva - - - 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. Kiadóhivatal: a reform, bazár épületben. Mindenféle pénz és hirdetmény a kiadóhivatalba küldendő. Egyes szám 15 krért a bazárépületben, „Spitzer J. és fia“ könyv- és papírkereskedésében is kapható. Előfizetési felhívás. Még néhány nap és már vége lesz az 1879-dik évnek, és vele befutja a „Kecskemét“ pályájának VII. évét. Hét év bizonyára elegendő idő arra nézve, hogy a t. olvasó közönség ítéletet mondjon a felett: váljon lapunk a maga elé kitűzött célnak megfelelt-e, váljon méltó-e arra, hogy továbbra is fenntartassék. Teljes szerénységgel bár, de örömmel jelentjük ki, hogy a t. olvasó közönség ítéletet mondott, s ítélete lapunkra nézve kedvező, s pedig büszkeséggel valljuk be, hogy kedvezőbb, mint bármely általunk ismert más vidéki lapnál; hogy lapunk irányával s benső tartalmával a tisztelt közönség meg van elégedve, onnét ítéljük meg, hogy lapunk előfizetői az utolsó 3/4 év alatt reményünk felett tetemesen megszaporodtak. Amidőn ezt egy részről buzdításnak vészük lapunk szerkesztésénél, más részről ezáltal újabb kötelességteljesítés érzete támad bennünk arra nézve, hogy mindig több-több szellemi erő öszpontosítása által lapunk tartalmát érdekesebbé , gazdagabbá tegyük; erre nézve ezúttal is nyilvánosan kötelezzük magunkat. A „Kecskemét“, mint a helyi függetlenségi párt orgánuma, küzdeni fog hazánk állami függetlensége mellett; amint eddig ez eszme mellett küzdött, harcolni fog ezentúlra is az eszme megvalósítása mellett. A politikai cél mellett a közjólét előmozdítása is feladata lévén, e tekintetbeni kötelességeit is teljes buzgalommal ígéri szerkesztőségünk teljesíteni. Hozni fog lapunk ezentúlra is úgy a város nevezetesebb ügyeit tárgyaló cikkeket, mint rendesen referál az országgyűlésről, ezen kívül ismeretterjesztő tudományos cikkeket számos kitűnő képzettségű belmunkatársainktól. A tárcára és az újdonságokra ezentúl is kiváló gondot fogunk fordítani, de e mellett időszakonként nem mulasztjuk el a megjelenő tudományos és szépirodalmi munkák ismertetését sem. Miután meggyőződtünk arról, hogy tisztelt olvasóink a nagyon is divatban volt személyeskedést velünk együtt elitélik s miután csak is a tisztességes hírlapirodalom rovására esik , lapunk hasábjait ezenttalra is tisztán tartjuk attól. Olyat nem ígérünk, a minek teljesítése módunkba nem áll, amit ígérünk, azt teljesíteni is fogjuk s hogy teljesíthessük , szükségünk van t. munkatársaink szíves támogatására, — e tekintetben nem mulaszthatjuk el e helyen is t. munkatársainknak egy részről a múltra nézve szívből jövő köszönetet mondani, más részről szíves támogatásukat a jövőre nézve kikérni. Akik lapunk irányával, tartalmával meg vannak elégedve, azoknak a „Kecskemétet“ továbbra is szíves pártfogásukba ajánljuk. Németh Dániel, felelős szerkesztő. Előfizetési feltételek a „KECSKEMÉT“ politikai és közművelődési hetilapra. Vidékre postán, vagy helyben házhoz horolva. A hirdetési dijak tetemesen olcsók lévén, e tekintetben is rendelkezésére áll a kiadásunkban megjelenő „Kecskemét“ a t. közönségnek. Az előfizetési pénzek , s hirdetmények és hirdetési dijak a „Kecskemét“ kiadó hivatalába, a Bazár épületbe küldendők. Spitzer József és Ha a „Kecskemét“ kiadói. Egész évre . Félévre . . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám : 5 frt. — kr. 3 — 51 1115011 — 6011 — 1511 Év elején. Beköszöntött az új esztendő. Az idő istene Kronos, a görög hitrege szerint, újra elnyelt egy gyermeket. Bizalommal, reménynyel állottunk tavaly e gyermek bölcsőjénél. Ifjú arca társadalmunk ifjulását, ragyogó mosolya gazdasági életünk nehezen várt üdvözülését ígérte. Rosz fiú lett. Méltó az örök álomra. Várjon milyen lesz ez ut ? Mint a szerencsehagyott, nyomorban, ínségben élő ember, önkénytelenül is jobb jövőről ábrándozunk. Baj mindenfelől, javítani való mindenfelé, pangás, zilált viszonyok minden téren. Ez így nem maradhat, ennek változni, alapjában változni és jobbra fordulni kell. Él bennünk a remény. Pedig minő a kilátás ? Kezdjük az adón. Elcsépelt régi théma. Finom, nemes kedélyeknek talán unalmas is. De mi nem tehetünk róla, hogy nem megy ki a divatból. Ólomsúlylyal nehezedik ránk. A kormányintézkedésektől mindinkább elárvuló mezőgazdaságra, a sokat hangoztatott és mágnásoktól is sporttal űzött iparemelésre egyaránt. Nem frázis ez, sohse volt az, de oly korban, amikor államunk, társadalmunk regenerálása hazánk jövőjével szoros, elvárhatatlan összefüggésben mutatkozik: a legszomorúbb válságos valóság. Tagadhatatlan, hogy az államnak, háztartása berendezése és jól felfogott vezetése tekintetéből, szüksége van a termelő polgárok munkaeredményének némi részére; de ép oly bizonyos, hogy az államnak épen ezen oknál fogva érdekében áll az adózó közönség vagyoni erejét, a kimerülés határáig igénybe nem venni. Pedig általános és jogos a panasz, hogy eltekintve azon iparágaktól, melyek életképességet nem mutattak, vagy melyek iránt kormányunk nem birt azon gyöngéd, istápoló anyai gondossággal, mint a gyengébb csecsemőt is életben tarthatja, hazánk legvirágzóbb és reményekkel kecsegtető üzletágai is áldozatba esnek egy oly kormányvezetés fonák, hamis, ferde uralkodásának , mely a termelő erők emelése, erősítése, megszilárdítása helyett, ezeknek kiaknázását, elcsenevészülését idézi elő. És mintha egy bűvös delejálomban fogva tartanánk, nem menekülhetünk ezen circulus vitiosustól, mely egyrészről állami pénzügyeink rendezését, másrészről nemzetgazdaságunk fejlődését, haladását lehetetlenné teszi. A kor igényeihez képest társadalmi életünkben is folyton növekednek kiadásaink. Divatosan öltözködünk, divatosan élünk, és e mellett lassan kint kiapad a forrás, melyből az új idő mértékének arányában szaporodó szükségletünket fedezni képesek volnánk. Az állam, a társadalom, az ember életének törvényei ezen új esztendőben sem fogják megtagadni magukat, és nekünk nem marad hátra egyéb azon kötelességnél, hogy a minden irányban kiterjeszteni szükséges figyelmünket, az élet sokoldalú érdekharcában azon érdekek megóvására és elősegítésére fordítsuk, melyek hazánk, nemzetünk, polgártársaink jövőjére, boldogságára vonatkoznak. Küzdj és remélj! E két szót véste a végzet szivünkbe, midőn útnak bocsájtott bennünket az élet rögös pályáján. És az új év kezdetén újra eltelik lelkünk azon óhajjal, hogy küzdelmünkben sohse veszítsük el a reményt, hitünket, hogy a költő szavai szerint: „még jönni fog, mert jönni kell egy jobb idő...“ A*, Adja Isten, minél előbb ! 'Hj 1. szám, Kecskemét, 1880. Január 4. A magyar történet gazdagabb lett egy gyászos év szomorú emlékével, s a nemzet szegényebb azon reményekkel, melyek megvalósulását az imént lezajlott évhez kötötte. A miért a nemzet legjobbjai századokon át küzdöttek, majd fegyverrel a harcmezőn, majd tollal és szóval, a nemzeti függetlenség és önállóságnak az idegen kényuralommal vívott halálos tusájában ; ma e nagy érdekek a múlt azon szép emlékei közé tartoznak, melyek kiáltón demonstrálják politikai életünk végzetes tévedéseit, s a magyarság létjogosultságát teszik kérdésessé a művelt Európa előtt. Ha a magyart balsors tépte, vigaszt keresett a múltban, dicső múltja adott megnyugvást a jelenre, reményt a kétes jövőre; ma már ha pirulni nem akar, nem szabad visszatekinteni arra a legközelebbi múltra, melylyel megtagadta történetét, mely nemzeti büszkeségét képezte. Az önállóság és függetlenség nagy eszméi, e nemzeti nagy érdekek ma már a múlt emlékei közé sorolhatók. Az a Bécsben készült önállás és függetlenség is, melynek nagyon kétes értéke elvárhatlanul Deák Ferenc nevéhez és parlamenti működéséhez van kötve, még ez az éhenhalónak és elepedőnek odadobott morzsakenyér és csepp víz, mely ahelyett, hogy a kínt enyhítené, csak növeli azt, még ez is áldozata lett a törvényhozás ama többségének, mely parlamenti jogaival nemzeti jövőnk rovására , nemzeti érdekeink megsemmisítésében gyakorolja pusztító hatalmát. A jogfeladások és visszaélések korszakának méltán nevezhetjük e kort, melynek történetét kétségbeejtő következetességgel csinálja az az ember, ki valamikor, még nem is oly régen, a nemzeti függetlenség és önállóság harcosának vallotta magát. Szomorú a helyzet, melyet az európai népek sorában elfoglalunk. Míg ez évtizeden keresztül körülöttünk az egész világ haladt, míg minden számbavehető nemzet ki tudta vívni függetlenségét és létjogosultságát, addig a magyar nemzet excellált jogfeladásában és megmutatta Európának, hogy mikép kell politikai öngyilkosságot elkövetni. Míg nagyhangon hirdetik, hogy a béke áldásai számunkra biztosítva vannak, s az ország égető közgazdasági és politikai kérdései a közeljövőben megoldást nyernek, addig a helyzet való képe, kifelé veszélyek, megoldásra váró európai bonyodalmak , befelé egy, a nemzet vitális érdekeit következetesen ignoráló kormány, melyet vak odaadással támogat a törvényhozás azon többsége, mely nem a nemzet érdekeit tartja szem előtt, hanem egyeseket bálványoz, megmételyezett társadalom , elijesztő nyomor, ezek azon tényezők, melyek jövőnket végveszéllyel fenyegetik. Szomorú kép ez, melynek még szomorúbb világítása az, hogy e kép a nemzet félrevezetett és elámított többségének megbízásából készült. A politikai életnek nincs még a legcsekélyebb érdeke sem, melyet féltenünk ne kellene. Ki kell emelni a nemzetiséget, mely ellen a kormány borzasztó következetességgel egymásután követte el a gyilkos merényleteket, midőn a két occupált tartománynak a monarchia alkatelemei közé történt felvételével e kérdést, mely előbb-utóbb végzetessé válik, még bonyolultabbá tette. Szláv törekvések és szláv aspirációk aknázzák alá a monarchiát, a magyar érdekek manap még magyar földön sem bírnak népszerűséggel. Mily ksekélységgé törpül ezek mellett azon szolgálat , melyet a törvényhozás a nemzetiségnek a magyar nyelv kötelező oktatása tárgyában alkotott törvénycikkel hozott. Négy olyan colossális botrány tette változatosabbá az év történetét, milyenhez még eddig — hála istennek — a magyar közélet szokva nem volt, s e botrányoknak sikerült a külföld becsületünkben és lovagiasságunkban vetett hitét alaposan megingatni. A természet minden daemona elszabadult, hogy segítsen pusztítani azoknak, kik építeni nem tudnak, és elvezesse a magyar nemzetet oda, ahol a vég kezdődik. — Tekel, Mene, afarsin : ez igék számára érik a magyar nemzet. Az évforduló ilyen szomorú gondolatot kelt azokban, kik közviszonyainkat elfogulatlanul észlelik; kiket vizsgálódásaikban nem vezet kicsinyes érdek, hanem azon forró vágy, hogy megismerve a kóros állapotot, annak lehető gyógyítására közreműködjenek. Szokás ilyenkor boldog újévet kívánni; midőn mi, e szokásnak hódolva, olvasóinknak minden jót kívánunk, nem mulaszthatjuk el néhány sorban röviden kifejteni, hogy mi módon hisszük azt elérhetőnek, hogy a jelen év boldogabb legyen, mint volt a múlt. Két tényezőtől függ a magyar nép boldogsága, s ez a komoly munka s a tiszta politikai erkölcs. A végzet minden embernek a munkát adta, hogy függetlenségét kivívhassa. Ez áll a nemzetekről még inkább, mert a munka azon emeltyű, mely a népeket a jóllét megfelelő fokára juttathatja. Megnyugvással tekintünk a jövőbe, ha a magyar nép, a komoly munka horderejét felfogva, törekszik vagyoni függetlenségre, mert ez előfeltétele a szellemi és erkölcsi függetlenségnek is. A politikai erkölcs manap olyan dolog, amiről igen sokat imád, de annál kevesebbet alkalmaznak. Ha majd nemcsak az elméleti tankönyvekben s a hírlapok hasábjain lesz a politikai erkölcs gyakori théma, hanem az lesz a törvényhozás és kormány cselekvényeinek zsinórmértéke, akkor lesz reményünk a magyar nemzet erkölcsi jövőjében. Addig is, mig ez meglenne: boldog újévet kívánunk mindenkinek, s az újévben jobb erkölcsöket az illetőknek. Töredék László K. naplójából.*) (Folytatás.) „Uraim, az önök halhatlan Washingtona történetét tanulmányoztam, s kora *) Sajtóhiba. — A múlt számban levő 5-dik bekezdés 2-dik sorában „köztársasággal“ helyett „külországgal“ olvasandó. — Mai számunkhoz „Valentin és Társa“ hamburgi váltóház hirdetménye van csatolva.