Kecskemét, 1880. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1880-10-10 / 41. szám
Vili. évfolyam. Zsófiistesi díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve : Egész évre - - 5 frt — kr. Félévre - - 3 frt — kr. Negyedévre - - 1 frt 50 kr. Egy hónapra-----frt 60 kr. Szerkesztői iroda: V. tized, Körösi utca 16. sz. a. Hazay-ház. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket a szerkesztőség is elfogad. A „Nyílttér“ díjazása a szerkesztő által állapíttatik meg.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasdisztletért: 1- szer iktatva - - - 10 kr. 2- szer iktatva - - - 15 kr. 3- szor iktatva - - - 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. Kiadóhivatal: „Spitzer József és Fia“ könyvkereskedése a reform, határ-épületben. Mindenféle pénz és hirdetmény a kiadóhivatalba küldendő. Egyes szám 15 krért a kiadóhivatalban is kapható. A polgármester választáshoz. A Duna-Tisza közötti rengeteg területű tősgyökeres magyar alföld egyik kiváló emporiumának, Kecskemét sz. kir. városnak első tisztsége — a polgármesteri állás — egy, időelőtti és emberbaráti tekintetekből a helyi polgárság által osztatlan részvéttel s igaz sajnálkozással fogadott halálozás folytán, legközelebb megüresedett. Tehát Kecskemét sz. kir. város, helyi közügyeinek vezérletére, egy újabb első tisztviselőt kell, hogy nyerjen. Tehát Kecskemét sz. kir. város törvényhatósági bizottsága közgyűlésének lesz hivatása, ezen columnális tisztséget, legközelebb megejtendő választásával betölteni. Szép hivatás, — de nagy felelősség! Kecskemét sz. kir. város nemes közönsége , a saját kebelébeni közművelődés, közgazdaság, ipar és kereskedés fejlődésének ékes zászlóját, oly magasan hordja manapság, hogy az a zászló messze kilátszik a vidékre is , hogy annak a zászlónak nemesen büszke lengése buzdítóan, példaadóan int követésre a szomszédos vidékek előretörő kisebb helyei felé is. Ezt a fenntlengő ékes zászlót meghajlítani, vagy épen elejteni engedni, nem lehet, nem szabad. Ezt a fenntlengő ékes zászlót nem lehet, nem szabad, a mivel sem törődő könnyelműség, az élőhalott közöny, a sanda nepotizmus, a nyegle pajtáskodás, a torzsalkodó politikai dacoskodás útján, megbízhatlan gyenge kezekbe játszani. Ezt a vezérzászlót, a polgári tiszta erények, a nemes önzetlenség, az alapos szakképzettség, a gyakorlati tapasztaltság, a megtörhetlen ügybuzgalom, a minden iránybani teljes önállóság erős sziklavárára kell feltűzni: amely sziklát megvívni formáról a fenntsengő büszke zászlót ledönteni nincs erő, nincs hatalom, nincs kegy, nincs megfélemlítés ! Egy olyan polgármesterre van szüksége Kecskemét városnak, aki ezen első tisztségnek, nem az egyéni hiúságot csiklandozó előkelő rangját s címét, avagy az azzal járó salláriumot nézi és tartja csupán csak szem előtt, hanem a ki az ezen tisztséggel elvárhatlanul kapcsolatos, a város közjólétébe vágó igen nagy fontosságú, komoly, és bizony-bizony nem mindig könnyű s kellemetes kötelességeknek és teendőknek is teljes tudatával bir. Olyan polgármesterre, aki ezen kötelességeknek szabatos teljesítéséhez nemcsak pusztán jóakarattal, de elegendő tehetséggel, tapasztaltsággal, erélylyel s szívós kitartással is rendelkezik. Olyan polgármesterre, aki a város érdekét, javát, minden terem előhaladását nemcsak a mai niveam fenntartani, de azt tovább fejleszteni, izmosítani is képes. Olyan polgármesterre, aki egy bizonyos clique, bárha finom szálakból font, de elvégre mégis csak vontatókötelen, nem engedi magát a magánérdekek tekervényes ösvényén vonszoltatni, hanem aki a közjólét egyenes útján akar is, tud is a maga saját lábán biztosan járni és haladni. Olyan polgármesterre, aki senki fiának kezében sem puhul meg, jobbra-balra hajlítható viaszbábbá. Olyan polgármesterre, aki a városért, annak igaz javaiért, bárkivel s bármivel, jó s balszerencse közt egyiránt, bátran síkra száll. Olyan polgármesterre, akinek előéletéből, mindezekre nézve tényleges garanciák is meríthetők! Alkalomszerűnek találtuk most mindezeket csak általánosságban felemlíteni, — anélkül azonban , hogy bárkinek is, mint jelöltnek nevét, előtérbe tolni és ezáltal a törvényhatósági bizottság tagjai egynémelyikére legalább, mintegy erkölcsi hatást gyakorolni, magunkat hivatva, avagy csak hangolva is lenni éreznek. A választandó polgármesterhez, kell, hogy erős bizodalom fűzze Kecskemét város összes lakosságát. — Ezt pedig kimesterkéni nem lehet! A bizodalom nagyon drága pénz, amelyet vaktában, csakúgy jóhiszem fejében előlegezgetni, manapság nem igen tanácsos , — mert hát nem igen biztos. A bizodalom nagyon kényes világ, amely az ember egyéni meggyőződésének már előzetes tények és tapasztalatok éltető nedűjével megtermékenyített talajában fogamzik csak meg önkényt és biztosan; — csak ott nő meg nagggyá és erőssé! Mi hiszszük, — mert szeretjük hinni, hogy a törvényhatósági bizottságnak, csakis a közjót szemük előtt tartó önzetlen tagjai, mint egy szív és egy gondolat fogják megtalálni azt a férfit, aki nemcsak névleg,de tényleg is valódian tehetséges, erélyes, tevékeny, szóval minden tekintetekben áldásos első tisztviselője fog lenni Kecskemét sz. kir. városnak. Szivünk melegével óhajtjuk s kívánjuk , hogy úgy legyen ! . Mi emeli az emberi keblet? A Kecskemét-vidéki természettudományi társulat 1880. évi márc. 21-kén tartott népszerű előadási estélyén előadta: Szurmó Ambrus. (Folytatás.) A mellhártya kettős, s azon lemeze, mely a tüdőfeleket fedi, érintkezik azzal , mely a mellfal belső lapját borítja s mindaddig, mig a mellkas falai épek, a mellhártya két lemeze közti üreg ki van töltve. — A mellhártya azon lemezén belül, mely a légsejtek tömegét, a tüdőt magába zárja, az odvas tüdőfán kívül, melynek ágai s minden része léggel töltvék, van még a tüdő hajszáledényrendszere is. A tüdőbe hű élettársától, a szívtől s pedig annak jobb kamarájából egy vastag, vérrel telt ér, a tüdő ütét vezet, mely a tüdőfa légcsatornái között mind vékonyabb-vékonyabb erecskékre, a finomságukról nevezett hajszáledényekre ágazik szét, melyek nem végződnek a tüdőben, hanem, miután a légcsatornák minden ágazatain keresztül-kasul kígyóztak , ismét nagyobb erekbe egyesülnek s végre négy vastagabb éren keresztül, a még nagyobb tüdőviszerbe összefutva, a szív halpitvarába vezetnek, de csak azért, hogy onnan tovább a test más részébe mehessenek tartalmukkal, a vérrel együtt. A tüdő hajszáledényrendszere tehát, mint valami milliomszoros elágazású kúszó növény, a tüdő légsejtjeit, vagy hólyagcsáit oly sűrűn át- és átfonja , hogy e légsejtek mintegy másodrendű anyagot látszanak képezni, mintha a tüdő alapanyaga nem is ezekből, hanem a hajszáledényekből állana. Ennyit röviden az emberi keblet emelő készülékekről. És most, ha légzési készülékünk vázlatos ismertetése után meg akarjuk érteni, miként emeli vagy miként eszközli e készülék az emberi kebel vagy mell emelkedését, fel- s a kiszállását? Vessünk egy futó pillantást a kézi fúvóra s annak működésére. A fúvó részei: a két táblából álló szilárd váz, az ezeket összekötő puha bőrredő és a fúvó cső. Ha a fúvó két tábláját egymástól eltávolítjuk, azáltal a fúvó ürege megnagyobbodik, mi benne légritkulást idéz elő, s erre a külső , sűrűbb, nagyobb nyomású levegő, helyreállítandó az egyensúlyt, betolul. Ha ezután összenyomjuk, az előbb betolult légnyomásunk által kiszoríttatik. Összenyomni azonban nem is szükséges , mert a fúvó táblájának súlya már maga oly nyomást gyakorol a benn levő légre, ha eleresztjük, hogy annak ellenállni nem bírva, lassanként kiszorul, mikorra a fúvó is eredeti helyébe tér vissza. A mellkas, tüdők, légcső stb. együttvéve szintén a fúvó egy nemét alkotják, melynél a mellkas a fúvó testét, tábláit képviseli, míg a légcső (gégefő, gégesíp) a fúvó csöve gyanánt, a külső és belső bordaközi izmok, meg a rekeszizom, mint a fúvó bőrredője, szerepelnek. E szerint a mell fel- s alászállásának is meg kell egyezni a fúvó működésével. S úgy van. Mert mikor a külső bordaközi izmok összehúzódnak s ezáltal a bordák fekvő helyzetükből felemeltetnek s a mellür elől-hátul kibővül s mikor ezzel egyideűleg a rekeszizom is — arra törekedve működésében, hogy a mellhártya mellkas fenekét borító lemezét elhúzza attól, mely a tüdők alsó lapját fedi — összehúzódik, akkor a külső sűrűbb lég a benn megritkult kisebb sűrüségühöz a légutakon át azonnal benyomul, mi a mellűr jelzett kibővülésével arányban kitágítja a tüdőjeleket , s igy a mellhártya két lemeze közt az árképződést megakadályozza. Ez a belégzés ebben áll a mell emelkedése. Ha erre következőleg a rekeszizom megszűnik összehúzódni, s a külső bordaközi izmok elernyednek, a belső bordaközi izmok pedig összehúzódnak, akkor a tüdők ruganyossága s a nehézkedés hatása már magában elegendők, hogy a mellkast előbbi helyzetükbe visszahozzák s a belehelt lég nagy részét kiszorítsák. Ebben áll a mell alászállása, a kilégzés. Az említett izmokon kívül még azok, melyek a bordákat a gerincoszlop felső részeivel s a vállal kötik össze, összehúzódásaik által a belégzést többé-kevésbé gyámolitják; mig azok, melyek a bordákat s mellcsontot a medencével kapcsolják egybe s a has elő- és oldalfalait képezik, a kilégzés segítői. Figyelemre méltó, hogy férfiaknál a rekeszizomnak van legnagyobb része a légzési folyamat eszközlésében; nőknél ellenben a légzési cselekvény inkább a bordaközi mellizmok s így a bordák mozgékonyságának következménye. Innen magyarázható, miért feltűnőbb a nőknél a mell emelkedése? A fúvó és az ember légző készüléke közt vont e rövid párhuzamból kitűnik, hogy a belégzés megfelel a lég benyomulásának a szétnyitott fúvóba, s a kilégzés a lég kitódulásának az összenyomott fúvóból. A működés módozataira s eredményére azonban sok különbség van légzésszervünk s az élettelen fúvó közt. S majd, mint látni fogjuk, épen e különbségekből tűnik ki, miért működik a légzési készülék oly szakadatlanul, vagyis, hogy mi célja van az emberi kebel emelkedéseinek, folytonos fel- s alászállásának ? Mint ilyen különbséget kiemelhetjük legelsőbben is azt, hogy míg a fúvó oldalai egészen egymáshoz nyomhatók ugyanynyira, hogy azok a léget, mely a fúvóban van, csaknem egészen kiszorítják, addig, mint tudjuk , a mell falai, ha az illető izmok által oly annyira közelíttetnek is egymáshoz, mint csak lehetséges , még mindig jelentékeny üreget foglalnak magukba, úgy, hogy a legerősebb kilégzési erőlködés után is igen nagy mennyiségű levegő marad a mellürben. Ez a légtömeg , melytől a tüdő meg nem szabadulhat, maradvány légnek neveztetik, s mintegy 1400 —1800 la c. m.-nyi. Körülbelől ennyi, tehát 1400—1800 KI c. m.-nyi lég marad még a mellürben közönséges kilégzés után, mi ráadás légnek mondatik. A maradvány és ráadás lég együtt (2800— 3600 K c. m.) teszik a helytálló léget, vagyis azon légmennyiséget, mely határait csupán a hörgcsövekben változtatja, a mint a mell kitágul vagy összehúzódik. A közönséges légzésnél ki- és belehelt lég legkevesebb , mintegy 450 - 550 K c. m.-nyi s áramló légnek neveztetik, egyedül ez az , mely miután a légsejteket sohase éri el, a tüdőt kilégzéskor elhagyhatja s belégzéskor megújul. Leglényegesebb különbség a fúvó s az ember légzés szervének működése közt, hogy míg a fúvóban a lég semmi változáson nem megy keresztül, s igy a kis betóduló lég alkatukra megegyeznek, addig a tüdőnél a kis beáramló lég kilégzéskor más összetételű és hőfokú, mint a volt belégzéskor. A község , melyet tüdőnkbe szivünk, minden 10,000 térfogatában (p. o. literben) körülbelől 7900 térf. nitrogén (légeny,) 2000 térf. oxigén (éleny,) 4-5 — vagy 5 térf. carbondioxyd (szénsav) keverékéből áll. Ezenkívül tartalmaz még több-kevesebb vízgőzt, egészségtelen gázokat, ammóniakat, kénhydrogén, sósav , légenysav gőzöket stb. továbbá porrészeket, illő olajokat, gomba spórákat s egyéb miasmatikus anyagokat, melyek összesen is oly változó s kis mennyiséget tesznek, hogy az számításba se igen szokott vétetni. A kileheltség ugyanezen főbb részekből áll s pedig minden 10,000 térfogatában van körülbelől 7900 térf. nitrogén, 1600 térf. oxygen , 400—500 térf. carbondioxyd s meglehetős mennyiségű vízgőz keverék alkatrész. Mint látható, a kis belehelt lég csak keverék alkatrészeik arányos mennyiségére különböznek, a mennyiben a kilehelt légdel kevesebb előnyt s a helyett 100-szorta több szénsavat tartalmaz, mint a belehelt lég; vagy, ha nagyolva fejezzük ki: a belehelt lég a tüdőben nyer 4—5 % szénsavat (carbondioxyd) s veszt 4—5% elenyt, mig a légeny változatlan marad. Az áramló lég e szerint a tüdőben változáson megyen keresztül. S épen e változás az, mi az élettelen fúvótól megkülönbözteti légzésszervünket. Nem lesz tehát érdektelen megtudni: miként történik e változás ? Az áramló lég ugyanis, amint belekeltetik, a tüdőben levő helytálló léggel találkozik s mivel a két gáz nem egyenlő sűrűségű , a gázok átömlési törvényének — diffusio — alávetve, egymással elegyednek s pedig olyképen, hogy az áramló lég élenyének */5-ét átadja szénsavért a helytálló légnek, melynek élenytartalma kicsiny, szénsav tartalma nagy. De a helytálló lég e cserét tovább is folytatja. Emlékezzünk vissza a szív jobb kamarájából jövő tüdőütér hajszáledényeire, melyek a tüdő légsejtjeit vagy hólyagcsáit oly sűrűn át- és átszövik. A léghólyagcsákban van a helytálló lég, a hajszáledényekben pedig, melyeknek tartalmát a helytálló légtől egy a saját- és a légsejtek falai által képezett vékony hártya választja el, a tápszerekből képződött s új anyagrészeket is tartalmazó s részben elhasznált sötét cseresznye piros viszeres vér van, mely épen a testkörnyi részeiben lett elhasználtsága folytán kiválóan nagy mennyiségű szénsavat tartalmaz elnyeletve, beszörpölve. E szénsav a vízgőzzel együtt követve szintén a gázok egyik átömlési törvényét — endosmosis — a vékony hártyafalon átszivárog a helytálló léghez, míg ettől viszont az eleny jön át cserébe a vérhez, hol részben elnyeletik, hogy a test környi részeibe elvitetve használhasson, részben vegyileg köttetik le s pedig akként, hogy a vér szén részeit a tüdőben, vagyis ennek hajszáledényeiben szénsavvá alakitja át, mi által mintegy 35—37 C° kő is származik. (Vége köv.) 41. szám, Kecskemét, 1880. október 10.