Kecskemét, 1883. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-01 / 1. szám
1883. — 1. szám. KECSKEMÉT. Január 1. meddig tart még e birkatürelem? Vájjon az újév is csak az ónak bűneiben fogantaték? Meglehet. De hiszen Krisztus is bűnös embertől születik Yala, mégis korbácscsal űzi ki a templomból a kufárokat!... Kovács Pál. ■ ^•✓vAüA/\AAAIWVWv~-- Egy kis visszapillantás. — Hét története-fél. — Budapest, decs. 28. Az. országgyűlés második ülésszakának első fele a karácsonyi szünidőkkel véget ért. A képviselők egy része hazament ünnepelni s hatháramn pihenni választói közé, ahol aztán névnapokon, disznótorokon kedélyes pipaszó és hazai vinkó mellett eldiskurál, a mameluk arról, amiről a házban nem beszélt, de amire annál hűségesebben szavazott; az ellenzéki pedig arról, amiről eleget beszélt, de rajta annál kevesebbet segíthetett. A kormánypárt egyetlen ülésszakban sem bízón mitatta még be eklatánsabban léhaságát, botrányos indifferencziáját és az eszméknek teljes hiányát, mint a lefolyt rövid ülésszak, s különösen annak budgetvitája alatt. A minisztereken s az előadókon kívül egyetlen egy ember sem akadt kormánypárti Izraelben, aki síkra szállt volna a deficites politika védelmére, aki ha nem is indokolni — ami úgyis lehetetlenség — legalább mentegetni igyekszik vala azt a budgeted azt a politikát, amelynek egyetlen pozitív eredménye is negativitás, i. i. 40 millió deficit. Ide jutott kormányzása nyolcadik esztendejében az „államháztartást rendező“ Tisza Kálmán. Ugye ha főzte, — okoskodnak a mamelukok, — elég ha mi felszedjük a tálból kihullott konczot és — szavazunk. A beszéd nincs az alkuba. És bizony a lefolyt ülésszak alatt Hermann Ottó, Thaly Kálmán, Mocsáry Lajos, Apponyi Albert, Szilágyi Dezső bármelyik európai parlamentnek díszére váló fényes beszédjei mellett a kormánypárti gárdisták csak fényes szavazataikkal tündököltek. Ott ülnek komoran, sötéten, hallgatói, mint egy éhes varjúsereg, amely csak a szavazásra hivó elnöki csengetyűre emelteti meg nagy lomhán fekete szárnyait s a házon végig morajlik tompán a végzetes „igen “ A mameluk-nyelv szótára ezzel az egy szóval ki van merítve. Jónevelésü kormánypárti képviselőnek fölösleges többet is tudni. Ő nekik egy a jelszavuk: ,,A mameluk-gárda szavaz, meghal, ámde nem beszél.“ A beszédet elvégzi az ellenzék. Azért fizeti őket az ország. A sápért a kormány csak szavazatot kíván. Így néz ki ma a magyar parlament. És hogy a karácsonyi szünidőkkel az ülésszak első fele véget ért, tespedő politikai életünknek még az a csendes habverése is elpihent, amely a lefolyt országgyűlési tárgyalások alatt hullámzott végig, ha máshol nem, legalább a hírlapok hasábjain. A szemle sró, ha most a hét történetéről akar írni, kénytelen az aligmúlt eseményeinek sovány tartójáról böngészni össze néhány kiaszott hirkalászt. A belpolitikai életben teljes szélcsend uralkodik nálunk; különösen amióta a háborús hireket világgá bocsátott németországi lapok nagydobja is takaródót vert. A karácsonyi ünnepek alatt, mintha a szeretet szelleme szállotta volna meg a világot , mindenfelé a béke galambjának szárnya verdesését lehetett hallani csak, amelyhez sivitó disszonancziát csupán az olasz irredentista lapok dühöngése képez, — Oberdank, a trieszti bombamerénylő fölmagasztalhatása miatt. A nápolyi kis „Patria“ többek közt a következőleg túrja a tajtékot a „gyilkos“ Ausztria ellen: „Az olasz és az osztrág újnép között minden időben és mindenütt szövetség a sír, béke a halál.“ Ebben a dologban csak az az egy baj van, hogy akik ilyesmit kiabálnak, azokat maga az olasz kormány téteti hűvösre. Alighogy elmúltak azonban a karácsonyi ünnepek, a lapok ismét háborús hírekkel puskáznak a béke galambjára. Bizony még lelövik így Berlinből jólértesült helyről, a következő puskaporszagú bir kelt szárnyra: „Giers orosz államkanczellár csakugyan egy Ausztria-Magyarország ellen irányuló orosz hadműveletre akarta Bismarckot megnyerni, de tökéletesen megbukott tervével. „Non possumus“, monda a vaskanczellár szentpétervári kollegájának.“ No de mindig kérdés az, hogy ami nem sikerült Berlinben, nem fog-e sikerülni Rómában. Egy osztrákellenes orosz-olasz szövetség az olasz nép jelenlegi hangulata mellett nem tartozik épen a lehetetlenségek közé. Az újév kétségtelenül napfényre fogja hozni e vészes terveket. Vigyázzanak Bécsben és Budapesten. Kedden „Peleskei nótárius“ Gaál bohózata került színre. A darabra vonatkozólag szükségtelen bírálatba bocsátkozni, csupán egy megjegyzést teszünk, t. i. a legjobb darab is, mint p. a Peleskei nótárius, elveszti hatását, ha úgy a fő, mint az epizód szerepek nincsenek egymásba folyólag előadva. Már pedig ez előadás az említett hibában szenvedett. Szabó a nótárius szerepében szolidan viselte magát s talán épen ez okból kifolyólag nem ejtette el szerepét. Mindvégig megmaradt a következetesség határai közt. Hatvaniné és Kiss csinosan énekeltek. Gazsó Margit kissé jobban megtanulhatta volna Desdemona szerepét. Egy kezdő színésznőnek szorgalommal kell birnia, hogy haladhasson. Bányai kis szerepéből nagyot teremtett. Szerdán Ebergényiné jutalomjátékául „Hunyady László“ adatott oly kevés számú közönség előtt, hogy a t. jutalmazandó méltán elkeseredhetett volna, e helyett azonban teljes odaadással és lélekkel játszta végig Ronow Ágnest. Ő méltán megérdemli, hogy dicsérőleg emlékezzünk meg róla, mert tehetségét szorgalommal párosítva, szerepeit a körülményekhez képest tanulmányozza. Mikóssy ez alkalommal kivált többi alakításai közül s előnyösen. Különben merev arcza, nem tud szerepeibe kifejezést önteni, s ez végtelen hiány, amely nélkül határozottan felülemelkedhetnék a középszerűségen s a magasabb művészet képviselői közt foglalhatna helyet. Ebergényi (Cilley) igen ügyesen játszott, mert úgy látszik a szerep természete egyezik a szereplő lényével. Szaká 11 alakítása korrekt volt, a szereptudásban azonban egy kissé gyöngélkedett. Peterdi, Szepesi dicséretet érdemelnek. Némethy Kornél (Gara Mária) utoljára maradt a megemlítésben, de csak azért, hogy annál jobban kiemelhessük. Igazán ritka bensőségi értelem leng át játékán. Bár a színművészet mind oly szorgalmas munkásokkal bírna, mint ő, akkor talán fel lehetne építeni azon házat, hova nyugodni mellet a kifáradt munkás, de amelynek sehogysem tudják alapját megásni. Az előadás általában sikerült. Sz. * Csütörtökön az „Üdvöske“ töltötte be az estét, amelyen először mutatta be magát az újonnan szerződött primadonna Peterdyné Oroszi Georgina asszony. Az énekesnőt jó hir előzte meg , e jó hir folytán a közönség eléggé megtörte a színházat s meglehetősen feszült figyelemmel kisérte az új tagot, akiről azt is rebesgették, hogy Miklóssynak valóban Üdvöskéje lesz, ha nem is felel meg a czikkelyek minden pontjának. A volt primadonnának azért kellett távoznia, mert nem tudott a színpadon mozogni s mert hang dolgában meglehetős gyengécske volt. Az új primadonnánál tehát igen természetesen e két elengedhetetlen kellékét okvetetlenül vártuk. És megtaláltuk-e ? Szeretnénk ugyan azt írni, hogy a szomszédságunkban folyton trécselő asszonyságok és kisasszonyok annyira megzavartak kedélyes megjegyzéseikkel és hahotáikkal, hogy nem kísérhettük az első fellépőt kellő figyelemmel s így még most hallgatunk; de még sem írjuk ezt, mert mindezek daczára hallottunk és láttunk annyit, amennyi után elmondhatjuk véleményünket. Peterdyné asszonyban sok előny és sok hátrány van. Színpadi otthonossága elismerést érdemel; külső megjelenése kedves és tetszetős; hangja eléggé iskolázott s eléggé erős. A színpadi otthonosságot azonban nem tudja öszhangba hozni a szerep természetével és egyéniségét engedi uralkodni a szerep fölött. Csinoska termetének báját modoros mozdulatokkal árnyalja, s kedves arczát olykor olykor egy-egy arczjátékkal kellemetlenül hatóvá teszi. Hangja sokszor nem természetes s látszik, hogy erőlködik; alsó része épen úgy nem kellemes, mint ahogy nem rejti magában sehol azt a behízelgő tulajdonságot, amely a hallgatók szívébe is talál utat. Mi nem tartjuk helyesnek azt sem, hogy Peterdyné asszony az Üdvöskében mutatta be magát, mert e szerep épen nem egyezik az ő egyéniségével, s épen ezért mi még várunk. Várunk pedig azért, mert erősen reméljük, hogy más operetteken sokkal hatásosabban érvényesíti tehetségét. Annyit azonban így is megjegyezhetünk, hogy a távozónál jobb s hogy Miklóssy társulatának csakis előnyére válik. Az is könnyben meglehet, hogy bővebb ismerettség után közönségünk kedvence leend. A többi szereplők jól játszottak. A közönség jól mulatott. —I. -------------------- SZÍNHÁZ. — II. Rákóczy Ferencz fogsága. — Peleskei nótárius. — Hunyady László. — Üdvöske. — Hétfőn zsúfolásig telt ház előtt „II. Rákóczy Ferencz fogsága“ adatott elő. A hatásos darab meglehetős jó sikerrel ment végbe s tetszett. Peterdy mindvégig kellő tűzzel játszott, de semmit sem engedett el hatást vadászó és fogások után törekedő természetéből, ami a természetesség meggyilkolására vezetett. Ebergényiné Zrínyi Ilonát tűrhetően helyettesítő, de több volt benne a tapsra vágyó bombaszt, mint az anyai fenséges érzelem. Gazsó Margit jobb volt mint máskor. Szepessy rokonszenvesen és jó felfogással játszott. Miklóssy gróf Bercsényi szerepében igazi magyar főurat mutatott be s hatásosan szavalt. Hatvani, Szakáll, Kiss, Sziklay, Ebergényi jók voltak. IRODALOM. Sch*?ibl*r József könyvkereskedésében már kapható Rudolf trónörökös „Utazás a keleten“ czimü müve, Brankovics György jeles fordításában. A két kötet ára 7 frt. Diszkötésben 10 frt. Továbbá Tompa Mihály „Virágregék“ czimü kitűnő müve, Fűzve 2 frt 50 kr., diszkötésben 4 forint. „ . . .14 épesf'Kaláris lapok*“ 13-ik számának tartalma: „Az Öreg harang;“ elbeszélés irta Szarvasi Lajos.— „Meleg karácsony“, irta K . . Ferencz. — „Karácsonykor;“ költemény, irta Cziklay Lajos. — „Egy boldog karácsony;“ rajz. irta Lévai Ede. — „Karácsony est“ egy öreg ember emlékei, irta E. Illés László. — „Az én pipám;“ egy írnok karácsonyesti monológja, irta Szigeti József. — Gondolatok — „A karácsonyfa gyertyája;“ fővárosi rajz, irta Ca L. — „Heti tárcza“ (a főváros karácsonya), irtaHalvány Ifjú. — „Gloria in excelsis .“ költemény irta Schneider Jószef. — „A megtért“ karácsonyi rajz, irta Sas Emil. — Képmagyarázat Mindenféle. Képek: A bethlehemi „születési templom“ karácsony éjjelen- A Madonna és gyermeke. A nagy ezüst csillag Krisztus születési helyén. — A pásztorok imádata. Karácsony est az erdőben. Melléklet: A „Mételyhintók“ czimü regény 193 — 208 oldala. — A „Magyarorizni és a nagyvilági” czímű régi kedvelt képes lapunkból három szám jelent már meg az új szerkesztők: Borostyáni Nándor és Mikszáth Kálmán szerkesztésében. E három szám tartalma azt bizonyítja, hogy az uj szerkesztők, kiknek kitűnő tollát a közönség régóta kedveli, a legelőkelőbb szépirodalmi lappá akarják tenni a „Magyarország és a Nagyvilág“-ot. Az említett számokban a szerkesztőkön kívül többek között következő elsőrendű íróink és költőink írtak dolgozatokat: ifj. Ábrányi Kornél, Bartók Lajos, Dalmady Győző, Frankenburg Adolf, Komócsy József, Ötvös Adolf, Petelei István, gróf Teleki Sándor, Vajda János. — A legközelebbi számokban ifj. Ábrányi Emiltől, Beöthy Zsolttól, Csiky Gergelytől, Eötvös Károlytól, Győry Vilmostól, Tóth Bélától, Várady Antaltól, Vértessy Arnoldtól stb. lesznek közlemények. A „Magy. és a Nagyv.“ minden héten két nagy íven jelenik meg számos művészi ilustráczióval. A „Magyarország és a Nagyvilág“ előfizetési ára: egy évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt; a „Pesti Hírlap“ politikai napilappal együtt: egy évre 10 frt, félévre 10 frt, negyedévre 5 frt, egy hónapra 1 frt 70 kr. -- Az előfizetési pénzek a „Magyarország és a Nagyvilág“ kiadóhivatalához, Budapest, Nádor-utcza 7. sz. küldendők. — Kívánatra mutatványszámmal szolgál a kiadóhivatal. ~reelich Hichárd tábornok „Magyarország függetlenségi harcra 1848-49-ben“ czimű nagyérdekű munkájából Aigner Lajos kiadásában megjelent az első füzet. Ára 40 kr. Havonként két füzet jelenik meg. Előfizetési ára félévre (12 füzet) 4 frt 80 kr. Előfizetési felhivás. A „Kecskemét“ ezentúl hetenként kétszer, t. i. csütörtökön és vasárnap fog megjelenni. Előfizetési ára: Egész évre . ... 6 frt — kr. Félévre......................3 frt — kr. Negyedévre . ... 1 frt 50 kr. És amidőn tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetéseiket mielőbb, mindenesetre pedig még e hét folyamán nyitsák meg, ezen kérelemhez azon szíves figyelmeztetést kapcsoljuk, hogy a jövő vasárnapi számot már csak azoknak küldjük meg, akik előfizetési díjaikat tényleg befizették. Az eddig divó megrendelést és utólagos fizetést teljesen beszüntetjük, mert csakis abban az esetben tudunk nagymérvű kiadásainknak megfelelni, ha az előfizetési díjakat előre és pontosan megkapjuk. Nem bizalmatlanság ez előfizetőinkkel szemben, de oly szükség, amelynek kényszerítő hatalma alól nem menekülhetünk. AKECSKEMÉT kiadóhivatala.