Kecskemét, 1883. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1883-06-03 / 45. szám
XI. évfolyam, 45. szám, Kecskemét, 1883. junius 3. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, ii- _____ és „Nyílttéri“ közlemények kr. Y Y Y W 1H^ H JT j,,tiin5'o8ím s“tnak- Feleve - - 3 frt kr ILg ffi §|| |Lj KLJ I u.m. városiig bírósági S írt, Negyedévre - Ifit 50 kr. HflH püf S| fgflRfc |HK |||| Spi ■ egyházi, egyleti, társulati stb. Egy szám ára l0kr. H ' B | MB ||| 3® 9h Hl H hirdetmények minden egyes hivatalban, valamint a hely- Bélyegdíj beli könyvkereskedésekben, minden beigtatás után 30kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. . .. „ . .. .. vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI ES K 0 Z M U YE L 0 D E SI KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: II tized, Deák-tér 1-sö szám. II tized, Deák-tér 1-sö szám. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Előszelhetül a lapra a kUdó- I \ ILtf %J I \ JL/f 1 I A nyári színkör. Körülbelől a jövő hát szombatján nyílik meg a nyári színkör. Nevezetes újdonság ez már azon körülménynél fogva, hogy a magyar színészet fenállása óta városunk először részesül ilynemű élvezetbe. Pedig Kecskemétet e század elejétől fogva csaknem minden évben meglátogatta egy-egy színtársulat s a volt Király-féle színház szinművészetünk csaknem valamennyi matadorját látta deszkáin megfordulni. De Kecskemét mindig téli állomás volt s a színművészet zsenge korában az igazgatók jelesebbjei törték magukat színházunkért, melynek országszerte kitűnő hírneve volt. Csakis a színpadi technikának az utolsó két évtizedében tett, óriási fejlődésével veszítette el városunk ősi renoméját. Ennek okát szószaporítás volna hosszabban fejtegetni. Köztudomású dolog, hogy színházunk oly gyarlan berendezett, hogy e tekintetben a rendes színházak között egyedül áll. S fájdalom ez nemcsak színpadjára, de nézőterére is vonatkozik. Minden téli évad után a rendes színházlátogatók egy tekintélyes százaléka egy tisztességes huruttal, reumával, vagy legalább is egy gyenge náthával emlékezik vissza ama élvezetre, melyet neki Thalia papjai osztottak. Maga a színpad nem tűri meg semmi nagyobb szabású darab szinrehozatalát s egy-két ócska segéddiszlet darab fejezi ki a szinlapokon rendesen hirdetni szokott fényes kiállítást. Pedig a mi ízlésünk, különösen a fővárosnak közelsége folytán, felette kényes. Innen van, hogy a színtársulat működésének kritikája nálunk nem egyéb, mint örökös fitymálás. És e fitymálásra van is okunk bőviben, mert különösen az utolsó két évtizedben hozzánk csakis oly igazgató vetődött, ki más állandó téli színházat nem kapott meg s ki nehogy téli vándorlásra legyen kárhoztatva, a két rész közül a kevésbé rosszat választotta, t. i. Kecskemétre jött. Ilyenek a mi színi viszonyaink már csaknem egy emberöltőtől fogva. E viszony megváltoztatását csakis egy állandó színház létesítése tudná eszközölni, ahol pedig az alföld híres városának egyenlőre kevés, hogy ne mondjuk semmi kilátása sincs. Épen ezen körülménynél fogva tulajdonítunk nagy fontosságot a mostani nyári színi évadnak, mert ez lesz hivatva eldönteni: várjon várhatunk-e mostanában kedvezőbb viszonyokat e téren, vagy sem ? Két eshetőséggel állunk szemben. Az egyik ugyanis az, hogy Miklósy vállalata kudarczot vall, vagy pedig, hogy sikerül neki azon elemeket bevonni, melyek eddig oly mereven maradtak távol a színháztól s azzal egy fényes sziniévadot megteremteni. Az első esetben marad minden a réginél s mi ismét sóhajtozhatunk az isten tudja meddig egy jobb kor után, melynek derengését azonban csak unokáink fogják megérni. Ha azonban a másik eset következik be s a fenséges népet az a szokatlan élvezet, hogy egy-egy nagyobb színművet teljes ornátusban láthat meg, be tud ama facsarnokba vonni, akkor mintegy varázsütésre megváltozik a helyzet képe. Ez esetben ugyanis mindazon igazgatók, kik a téli állomásuk kedvéért kitűnő nagy társulatokat tartanak s kiknek egyetlen mizériájuk az, hogy nyáron nem tudnak vele hova lenni, versenyezni fognának a nyári színkörért. Sőt van egy rendkívül előnyös lehetőség, melyhez sokkal közelebb állunk, semmint himlők. Ez évben nyílik meg ugyanis a szegedi színház, hol a társulat körülbelül 9 hónapig fog állandóan működni. Alig hisszük, hogy annak igazgatója az alföldi városok bármelyikében is szívesebben töltené el a három hónapot, mint épen nálunk. S csakis ezen szempont az, mely előttünk a színkör ügyét rendkívül fontosságúra emeli. Ezen szempontból óhajtjuk egyszersmind, hogy a város illetékes körei azzal tüzetesebben foglalkozzanak , hogy különösen az úgynevezett színügyi bizottság ne csak jóakaratot, de tevékenységet is fejtsen ki. Vederemo. Politikai szemle. A tonkingi affaire. A zsurnalisztikai kedélyesség, meg a diplomácziai finomság annyira megy, hogy ma már egészen véres öszszeütközéseket és egy-egy kis háborút is csak ezzel az elnevezéssel illet: affaire. Hát lesz ez a tonkingi affaire igen-igen különös dolog, amelyből — ha elmérgesedik — csinos dolgok fejlődhetnek ki. A franczia urak összeütköznek a tonkingi urakkal, odaküldenek néhány csapat vitéz katonát, akiket a benszülöttek kilesnek, megtámadnak s hogy a dolognak csakugyan affaire kinézése legyen, egy kicsit lemészárolnak. A franczia csapatok e vereségét a kormány helyre akarja hozni s a haditengerészetben lázas sietséget idézve elő, újabb csapatokat küld Tonkingba és úgy vélekedik, hogy talán okkupácziót is lehetne véghez vinni. E nagy előkészületekre a a dunaiaknak is eszébe jut, hogy Tonkinghoz nekik is jussuk van és a franczia protektorátust csakis bizonyos feltételek alatt engedik meg. Ugyanekkor hite jár annak is, hogy a franczia katonák ellen rendes chinai csapatok is harczoltak. Igen természetes, hogy ennek folytán most már a franczia és chinai kormányok között a diplomácziai csetepaték vették kezdetüket, ami hogy hova vezet, még egész bizonyossággal nem tudatik. A csendes affairet neveli még az is, hogy az angol uraknak az jutott eszébe, hogy Tonking a lármájukhoz nem messze esik és így az esetleges franczia okkupáczió nekik kárt tehet. Kapják tehát magukat és ők is belevegyülnek az affairba, és igyekeznek, hogy sok bába között a gyerek eltűnjék. Ez a tonkingi affaire, amelyből e három nagy hatalom igen csinos dolgokat hozhat létre, aminek Németország örül legjobban, látván, hogy franczia szomszédaik nem az ő határaik fölött tartanak hadi szemlét. A dunai erődök. A bolgárországi dunai erődök lerombolása tárgyában a porta legújabban jegyzéket intézett a berlini szerződést aláírt hatalmakhoz, amelyben határozottan sürgeti, hogy az erődök lerombolására vonatkozó §§-kat hajtsák végre, vagyis ez erődök leromboltatását kezdjék már meg valahára. A berlini szerződés — a mi tudva levő dolog — ezelőtt öt évvel kelt, de egyes pontjai a mai napig sem hajtottak végre. Itt pedig abban van a legkirívóbb sajátság, hogy azokat a pontokat, amelyek a szegény Törökország gyengítésére vezettek, mind végrehajtották, azokat pedig, amelyek a Törökbirodalmat a kapzsi szomszédok túlkapásaitól megmenteni voltak hivatva, mind e mai napig sem teljesítették. A hatalmak e sajátszerű eljárása ellen való erélyes tiltakozást képez az említett a törökjegyzék, ami azonban valószínűleg megint csak falra való borsó hányás s amelyre az érdeklődő hatalmak megint csak vigasztalással felelnek, ahelyett hogy szerződési kötelességüket teljesítenék. Így áll a hál, amelynek vége csakugyan az lesz, hogy a szegény törökök addig járják a tánczot, amig kifogy belőlük tepesen a szusz és ott lesznek, hogy nem lesznek. A r. kath. főgymásiumi ifjúság ünnepélye. Nagy nap, díszes ünnep volt május 31-ike nemcsak a r. kath. főgymn. növendékeire, de magára Kecskemét városának müveit közönségére is. Ez ünnep egyképen méltó volt úgy a kath. főgimn. jó hírnevéhez, mint az ifjúság ügybuzgó vezéreinek nemes intenzióihoz, de leginkább lelkes ifjaink fejlő szelleméhez, melynek az ének, zene és szavalatok terén oly dicséretes bizonyítványait adták. Az ünnepély d. u. 5 órakor vette kezdetét. A közönség a jelzett időtájt mind nagyobb számmal kezdé a sorokat betölteni, s midőn néhány percz múlva a függöny felgördült, a színház már egész a zsúfolásig tömve volt, édes bizonyságául ama szives vonzalomnak, melylyel a szülők, s a város minden műveit fia és leánya a r. k. főgymn. növendékeihez fűződik. Az ünnepélyt az ifjúság jól rendezett zenekara nyitá meg, élükön Szabados Géza zenetanár úrral. A játszi könnyedség, s a művészi érzés, melyet Donizetti „Ouverture“-ében ifjaink ez alkalommal föltüntettek, valóban meglepő volt. A lágy, fugalomszerü nyitány, mely később a szélvész zugó süvöltésébe csap át, úgy zenei avatottságra, mint vas szorgalomra vall. A díszes közönség tapsviharának elnémultával a növendékpapok énekkara lépett elő, s Fekete István k. r. n. p. vezetése mellett Hrautzer férfi négyesét éneklé el. Zaj múltával Réti Ferencz k. r. n. p. vette át a szót, s a városunkban előnyösen ismert ifjú költő, Ilám Sándor, legújabb magas röptű ódáját (Katona József emlékezete) férfias bariton hangon, s művészi finomsággal szavalta el. Alig hangzott el az utolsó szó, óriási tapsvihar hangzott föl a páholyok s zártszékek, de legkivált az emelvényen levő ifjúság részéről, — mely csak azon szívből fakadó éljenekben halt el, melyekkel a kilépő szerzőt elhalmozták. Most Haydin „vonós négyes“e következett, melyet Szarvasy Zoltán, Fekete István, Schritwicser Lipót és Szabó László oly elismert ügyességgel játszottak, hogy az általános elragadtatás alig látszott határt ismerni. Sztankovics László szavalata („Mátyás tréfája“, Vajda Jánostól) hasonlóképen sikerült. Ezután a „Katona-kar“ riadója hangzott föl „Faustéból. Tekintve a darab sokoldalú nehézségeit, melyeknek legyőzése bármely művészi társaság részéről is figyelmes munkásságot igényel, e darab is sikerrel állotta meg helyét. Az ünnepély legsikerültebb részei közé azon kedélyes gyermek párbeszéd tartozott, melyet a prczinyke Láday I., a kedves Gallia B., s az élénk Bodrossy Dezső adtak elő. Az elfogulatlan naivság, melyet a „tudományokért hevülő“ gyermekek föltüntettek, valóban csodálatra méltó volt. Azokat a nyakatekert görög, latin neveket egész fitymáló jártassággal recitálták, mintha már dajkájuk is ezekről dalolt volna bölcsőjük mellett. Örömzaj között vonultak vissza, s engedék át a tért Hám Sándornak, kit, mint a műt szerzőjét lelkes hölgyeink élénk tapsa, s ki tudja, tán titkos szivdobbanása is — jutalmazott. Kerekes János és Szekulesz Adolf általános tetszés közt két-két darabot szavaltak. A „népdal egyveleg“ s a férfikar szép négyese után főtiszt, dr. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva.