Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)

1883-10-18 / 84. szám

XI. évfolyam._________________________84. szám. Kecskemét, 1883. október 18. csütörtök. Előfizetési díj: Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi­ ^^_____ és „Nyílttéri“ közlemények : L. AJ L/f' Cl/ P AI T/'T Negyedévre IA H 1 flBB H I egyházi,^gyh­tí^társulati s^b’ Egy szám tö­ki. V ^ . A B s B ^B B B 1 B hirdetmények minden egyes A, hivatalban, valamint a hely- Bélyegdíj beli könyvkereskedésekben, minden beigtatás után 30 kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók' . .. .. „ ..­­ .. vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Hal-piacz, Iléjjas-féle ház. Hal-piacz, Héjjas-féle ház. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Pártunk és a horvátok. A horvát czimerkérdés tárgyalása a füg­getlenségi pártra nézve, — valljuk be az igazat, — nem valami díszesen végződött. Pedig, tény a mi tény, hogy a parlia­­menti kisebbségnek, a kormánypárti hivatalos többséggel szemben talán sohasem volt any­­nyira igaza, mint e kérdésben. Sőt bátran ki­merjük mondani azt is, hogy sohasem képvi­selte még úgy a parliament kisebbség az ország többségének közvéleményét, mint ép e kérdésben. Nem lesz talán érdektelen néhány sor­ban visszapillantani a vitára, a vita előzmé­nyeire, magára arra a taktikára, melyet a párt a vitában követett, s végre néhány megjegyzést tenni a jövőt illetőleg. A párt még a ház szünetei alatt adott ki egy manifestum­ot. Nagy hiba volt már az, hogy e manifestumot a függetlenségi pártnak az a tagja fogalmazta, ki jelenleg legnép­­szerűtlenebb az országban, nagy hiba volt, hogy e manifestum­ félét Eötvös Károly fogalmazta. De ezen kívül ebben a párt nem mondott semmit, csakis recriminatiók­­ba bocsátkozott. És ezért úgy járt vele, mint aki nagy hetykén a kezébe vesz egy hegedűt, é­s nem képes abból egy tiszta hangot sem kihúzni. De tovább megyünk. Amikor a miniszter­­elnök éretlen, jellemezhetlen, szokatlan s törvényellenes határozati javaslatát a ház­nak benyújtotta, még akkor sem látták be pártunk tagjai, hogy úgy a horvátok, mint a kormánynyal szemben a leghatározottabb fel­lépésnek van helye. A horvátokat mézeskalác­csal magunkhoz édesgetni nem lehet. Azt szomorúan tapasz­taljuk 1867 óta. Folyton nagyobb követelé­sekkel lépnek fel, s velünk szemben úgy vi­selik magukat, mintha ők fizetnének nekünk adót, s nem mi tartanánk ki őket. Aki nem vak, az egész világosan láthatja, hogy a hor­vátországi bajok gyökere nem a czimerkér­­désben van. Nem ebben! Hanem az egyik gyökerét a bécsi üveg­házban melengetik, a másik pedig az Euró­pát elárasztással fenyegető panszlavisztikus eszmékben nyer tápot. A függetlenségi pártnak reá kellett volna mutatni ellenindítványában e két bajra. Annyival inkább hivatva lett volna erre, mert a miniszterelnök beszédében azt mondta, hogy még egy utolsó kísérletet óhajt tenni a horvátokkal. No aki a horvát viszonyokat ismeri, az hiában ringatja magát abban a balhitben, hogy mi a mostani statusquo mel­lett csak ideig-óráig is békés viszonyban él­hetünk a horvátokkal. Horvátország hazánkra nézve teher és nyűg. Nemcsak teher és nyűg, de egyúttal katlana is a folytonos összeesküvéseknek, s az időnként felmerülő zavaroknak. Egyszó­val Horvátország ellene mindennek, a­mi magyar. És bámulatos: sokan nem akarják meg­érteni, miért­­elégedetlenek a horvátok, mi oka a folytonos zavargásoknak? Semmi egyéb, mint az, hogy nem akar­nak többé a magyar korona alá tartozni. Meglehet, hogy a foederalistikus Nagy-Hor­­vátországról ábrándoznak, de sokkal hihetőbb, hogy Bécsből adnak alájuk ismét lovat, s on­nan biztatják, ingerük őket, hogy szakadja­nak el Magyarországtól, s álljanak be osztrák korona tartománynak. Ez utóbbi dolog nem lenne sem új, sem valami meglepő. Hisz a „bécsi hosszú kéz“ már 1848-ban elért az osztrák fővárosból egész Zágrábig. Ez a bécsi „hosszú kéz“ már nem egy ízben izgatta fel a nemzetiségeket ellenünk. Hisz tudjuk, hogy az ,1848-iki szabadság­­­harcz kitörése előtt már tizenöt évvel szítot­ták a muszkák a horvát lázzadás tüzét. A bécsi kormány tudta, hogy a „rubel utazik“, tudta, de nem akarta látni, észrevenni, mert kellő alkalommal a muszka izgatást óhajtotta saját önös czéljaira kizsákmányolni. Ki is zsákmányolta 1849-ben, amikor újra beigazolódott annak a családi testamen­tumnak létezése, melynek egyik passzusa így szól: „Izgassátok fel egyik nemzetiséget a másik ellen, hogy azután mindkettőt lever­hessétek.“ E nélkül a két kulacsos politika nélkül az a boldogtalan emlékű martalócz, kinek szobra Zágráb piaczán áll, az a Jelassich bán, kit az osztrák hála az őrültek házába kergetett, ez a granicsár tábornok sohasem merte volna 1848 nyarán Bécsben Battyáni Lajos miniszterelnöknek e szavakat mondani: „Köztünk nem particuláris sérelmek kérdése forog fenn, melyet ki lehetne egyenlíteni. Önök Magyarországot szabad és független Magyarországnak akarják, én pedig az osz­trák birodalom politikai egységére esküdtem, ha ebbe bele nem egyeznek, köztünk csak a kard határozhat.“ No­ha előttünk, kik Magyarország önál­lósága és függetlenségéért küzdünk, ily pél­dák állanak; ha látjuk, hogy a horvátok kan­csal mészárosként nem oda vágnak, ahova néznek, akkor velük szemben határozottan és erélyesen kell föllépni. Mert vagy ura a magyar miniszterelnök a helyzetnek Horvát­országban, vagy nem. Ha igen, akkor nem kell neki kísérleteket tenni, hanem kísérletek nélkül, osztrák generálisok kikomponálása nélkül is tudnia kell rendet csinálni. Ha nem ura a helyzetnek, akkor úgy is minden hiába. Akkor sem a miniszterelnök tapintatlan poli­tikája, sem a függetlenségi párt engedékeny­sége nem fogja a horvátok rokonszenvét ré­szünkre hódítani. Ebben hibázott a miniszterelnök, s eb­ben hibázott főleg a puritán jellemű Irányi Dániel, aki azt hiszi, hogy veszett ebeket észre lehet téríteni langy meleg vízzel. A veszett ebeknek hamus kenyér való. S ha majd legközelebb, a horvátok újra letépik, leverik a forratlan czimereket is, és ezzel a tettükkel ismét arc­ul ütnek, akkor a füg­getlenségi pártnak csak egy álláspontja lehet már velük szemben. Engedni őket szabad szárnyra, hadd tegyenek kísérletet, meg tud­­nak-e élni a maguk emberségéből. Mert hát régi magyar példaszó az, hogy nem jó az olyan szekér után rugaszkodni, amely fel nem vesz. Hentaller Lajos. Politikai szemle. KÜLFÖLD. — Spanyolországnak új kormánya van: a Franczia­országgal való viszály áldozata lett a régi kormány, amely­­lyel a spanyolok épen semmit sem vesztettek. Tekintve a programmot, melyet zászlajára tűzött, az új kabinet nagy népszerűségnek néz eléje; be fogja hozni a sajtószabadsá­got, a szabad gyülésezési jogot, a polgári házasságot, esküdt­­­széki intézményt, az oktatás szabadságát s az általános sza­vazati jogot. Czélba veszi az alkotmány revízióját, iparkodni fog Portugálliával vámszerződést kötni. Európában minden­nemű szövetséget visszautasít, s a Francziaországhoz való jó viszonyt fenn fogja tartani. A hadügyminiszter a leg­utóbbi lázadás okainak megszüntetése végett a hadsereget újjászervezi s a kormány elintézi mindazon közigazgatási ügyeket, melyek m­a bírnak törvényerővel; szóval mind a belü­gy, mind pedig a kü­lügy terén a felvilágosodás és sza­badelvűség következményeinek óhajt megfelelni, s amint hírlik, a hadsereg láz­adóinak is kegyelmet akar adni, mit azonban a spanyol lapok elleneznek s a kegyelmet csak a legénységre szeretnék kiterjeszteni. Így tehát van már Európában egy olyan kormány is, melyet saját hazája lapjai kárhoztatnak szabadelvűsége miatt. Ha így hala­dunk, még megérjük, hogy a vén Európa megiljedik ! — Francziaország kormányelnöke Ferry, Raynal köz­munkaminiszter kíséretében körutat tesz, melynek czélja megnyugtatni a népet a kabinet politikája felöl. Az elnök­miniszter helyenként nevezetes nyilatkozatokat tesz és igyekszik a kedélyeket lecsillapítani, mitől a kormányellenes kifakadások sem riasztják vissza. így Rouenben, s mint újabban jelentik Havreban is a leköszönt miniszter Thibau­­din éltetésével fogadták, ám ő azért nem riadt vissza, sőt a tiszteletére mindkét helyen rendezett lakomán igen élesen beszélt. A külpolitikáról s a gyarmatok ügyéről csak futólag emlékezett meg, hanem annál nyomatékosabban szólt a bel­politikáról s a radikálisokat és az intranzigenseket kemé­nyen megtámadta, harczot szenve ellenök. Az intranzigensek rágalma és gyalázkodásai folytán — mint mondá — azon párt és a kormány közt i­­ tátong, s a veszély elhárítására, mely a köztársaságot fenyegeti, minden erővel küzdeni kell. Az országnak az intranzigens és a józan, gyakorlati köztár­saság politikája közt választania kell. A franczia lapok, a pártok szerint, melyhez tartozt­ak, részint dicsérik, részint korholják Ferryt. És bizony nagyon szomorú sorsa lehet a szegény köztársaságnak, ha mint elnöke kénytelen nyakába venni az egész országot, hogy bebizonyítsa a kormány poli­tikájának helyes voltát. — Bolgárország fejedelmét, Sándort, mint már emlí­tettük, az orosz lapok keményen megtámadták, azert nya­káról le akarta az orosz igát rázni. Most azonban védelmébe fogja egy török lap, a konstantinápolyi Turgnie. Nevezett lap nem tudja belátni, hogy miféle aggodalmaik lehetnek az az oroszoknak, hiszen Sándor fejedelem mindenek előtt Bul­gária fejedelme és a szultán szu­zerenitása alatt álló fejede­lemség kormányának feje. Sándor a józan ész tanácsát kö­vette, midőn határozott a pillanat követelményei értelmé­ben, mert az orosz tábornokok, midőn erőszakoskodtak, félreismerték saját kormányuk szándékait is, és Bulgáriá­ban elviselhetetlen helyzetet teremtettek. A fejedelem az egyetlen lehetséges útra lépett, és nagyon jól tette, hogy idejét, fáradozását nem a külpolitikának, hanem a fejedelem­ség szükségleteinek és az új intézmények megszilárdításá­nak szenteli, és csak ily módon fog sikerülni a haladás és a viszonyok megjavítása. Ez azon szenvedély nélkül szépen irt czikk tartalma, mely a szegény annyiszor bántott fejede­lemnek némi elégtételül szolgál. r. v. Az állami költségvetés. Szapáry Gyula gr. pénzügyminisztere hó 13- kán terjesztette elő az 1884-dik évre szóló költség­előirányzatot ugyanazon érveléssel, mint az előző években s ép úgy valótlan képet mutatva be, mint az előző években. Ő gyönyörködik abban, ha saját

Next