Kecskemét, 1887. július-december (16. [15.] évfolyam, 27-52. szám)
1887-09-18 / 38. szám
38. szám. Lestár Péter polgármester.“ Most várjuk, hogy egyébb mi fog történni! — Vigyázatlanság áldozata. Virág Ferencz 8-ik tized 180. sz. alatti lakos házánál szept. 11-én a háziak ebédelni készültek, a nagy tál forró leves már ki volt téve a ház közepére, hogy meghűljön. A kis Pista gyerek ott settenkedett a tál körül, alig várva, hogy édes szülője kimerítsen neki abból egy olyan másféléves gyereknek való porcziót. Hihetőleg megunta a kis gyermek a várakozást, mert iparkodott maga az ételhez férkőzni, azonban a kis gyerek belebukott a forró levesbe, abban annyira összeégette magát, hogy negyednapra belehalt. — Gyanújelek. A múlt héten kiütött tüzek, hogy gyújtogatás folytán keletkezhettek, a szerkesztőségünkben bejelentett alábbi esetekből is következtethető. Szőke Kovács András polgártársunk szobájába az utczáról a nyitott ablakon át egy csutak szénát dobtak meg, melyet midőn a háziak megtaláltak s a konyhában a tűzhelyre vetettek, az szokás ellenére nem füstölögve gyuladt meg, hanem egyszerre lángra lobbant, mintha érvényes anyagba lett volna bemártva. — Hau de Károly nyug. gyógyszerész Il-ik tizedbeli háza udvarára tűzzel fenyegető levelet dobtak be, ilyen levelet találtak több helyen. A Muszájban Tóth Antal háza nádtetőjén találtak egy kődarabot rongygyal körülkötve s mellé gyufaszálakat tüzgelve, — ugyanilyent dobtak Fodor Ferencz házára, de a zsindelytetőről az az udvarra esett, hol a házbeliek megtalálták.• Vérszopó miniszter, Magyarország pénzügyminisztériumának vezetője aug. 26-án egy olyan rendeletet bocsátott ki, milyen még nemcsak alkotmányos államban, de a kancsukák birodalmában sem hozatott. Ez a miniszteri rendelet városunk hatóságának is megküldetett s ha nem olvassuk azt, nem mertük volna elhinni, hogy Ő felsége a magyar király nevében, magyar miniszter ily igazságtalanságot merészeljen cselekedni. Ugyanis az egész országnak s benne városunk hatóságának is meghagyatott, hogy értesítse a területén levő dohánytermelőket, hogy ha a határban csak egy dohánytermelő, vagy dohányos csempészeten érezik, nemcsak az az egy termelő veszti el a dohánytermelési jogot, hanem a határban levő minden dohánytermelő. Tehát e szerint, ha Kecskeméten egy embert meggyilkolnak, akkor a miniszter szerint Kecskemét határában minden emberi lényt föl kellene akasztani, így szolgáltatják a törvényt és igazságot Tisza Kálmán uralkodása alatt. Most már csakugyan készíthetik azt a bizonyos „bolondok házát“ azoknak, akik még ma is Tisza kormányának hívei! — Polgárőrség. Városunk alsókerületének népe belátva, hogy a városi hatóság és rendőrségtől akár házát ellophatják, vagy ha úgy tetszik a garázdálkodó gazoknak, azt felpörkölhetik, — azért önmagától és saját magából polgárőrséget szervezett, mely éjjelinként az utczákon folyton őrködik. Szabó Mihály alkapitány, ki községi bitó léttére rendőrtiszti szolgálatot nem volna köteles teljesíteni, jószántából mégis inspekcziót tart, a múlt éjjelek egyikén rendőrökkel bejárta az egész várost s tőle tudjuk, hogy a polgárőrség különösen a VI-ik és IX-ik tizedben nagyon szorgalmasan teljesíti önkéntes kötelességét s ott egész rendszeres szervezettel bir. — Ennek tulajdonítható, hogy e héten városunkban nem volt tüzeset, s az éber őrködés miatt gyújtogatás nem történhetett. — Hol élnek legjobban? Nagy fontosságú mű jelent meg a napokban Keleti Károlyiés „Magyarország népességének élelmezési statisztikája fiziológiai alapon“ czímmel. E munka szerint a Duna- Tisza köze lakossága legtáplálóbb ételekkel él, tehát egész Magyarországban a mi vidékünkön élnek legjobbat), a legszegényebb vidék hol legrosszabbul táplálkoznak a felsőmagyarországi úgynevezett tót megyék A Duna-Tisza köz lakossága fogyaszt el fejenkint átlag legtöbb bort s legkevesebb pálinkát. Az ország lakosai közt való ezen legjobb élésnek tulajdonítható aztán azon következmény, hogy a Duna-Tisza köz népe közül a sorozás alkalmával is nevezetesen több válik be katonának, mint más vidékek népéből, így örömmel konstatálhatjuk, hogy az országban a mi vidékünk népe a legjobb módban áll a legerőteljesebb, noha a mű szerint általában véve Magyarország népe rosszul él s mi se úgy élünk még, amint általában más országokban jól élnek. A Budapesti Hírlap. Hogy a magyar sajtó az utóbbi évek alatt hova fejlődött, annak legszembeszökőbb bizonyítéka a „Budapesti Hírlap“, Magyarország legelterjedtebb, legkedvesebb újsága, amely naponként immár annyi példányban jelenik meg, amennyit eddig nem mutatott föl nálunk egyetlen egy magyar lap sem ; jele ez a művelt magyar közönség oly mérvű bizalmának, a minővel sajtónknak még egy orgánuma sem dicsekedett. A „Budapesti Hírlap“ programmját: magyar szellemben működni magyarságért, fényesen igazolta az olvasóközönség, pártkülönbség nélkül. A lap vezérczikkei mindig a közvéleményt fejezik ki függetlenül és nyíltan; tárcza- és szépirodalmi rovatai becses és érdekes olvasmányok egész tömegét adják; a napi eseményekről pedig úgy a szerkesztőség belső tagjai mint külső dolgozótársak munkája által oly gyors, hű és kimérítő értesítésekkel szolgál, mint Magyarországon egyetlen más lap sem. Úgy a haza vidékein, mint az egész külföld nagyvárosaiban saját tudósítói vannak, akik mindennap táviratokban közlik a „Budapesti Hírlap“-pal a nevezetesebb eseményeket. E naponkint oly bő és érdekes tartalommal megjelenő lap kedves vendége lett minden magyar háznak és szívesen láthatja minden család is, mert a szerkesztőségnek gondja van rá, hogy a „Budapesti Hírlap“ mindig a jó ízlést szolgálja. Rendkívüli elterjedése KECSKEMÉT mellett rendkívüli olcsósága is: negyedévenként csak 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. A „Budapesti Hírlap“ megérdemli, hogy eddigi nagy sikere még jobban fokozódjék és maradjon mindig a magyar közönség kedvencze. Az előfizetések vidékről legczélszerűbben postautalványnval eszközölhetők következő czim alatt: A „Budapesti Hírlap“ kiadóhivatalának, IV. kerület, Kalap utcza 16. sz. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. *) A kőtemplomba járó hívek panasza. Régi szokás szerint a kistemplomban Kisasszony alapján mindig szokott szt.-mise tartatni, az idén is megjelent ott 400 500-ra menő lélek a harang hivő szavára, valamint Gurányi segéd kántor is megjelent. A hívek azonban hiába várták a papot, az nem jelent meg a misét elmondani, mi a népet annyira fölizgatta és megharagitotta, hogy több oldalról fenyegető hangok is hallatszottak, melyek nem váltak dicsőségére a kecskeméti r. kath. egyház vezetőpásztorának, kinek semmivel nem törődő hivataloskodása alatt a kath. népség ügye és a vallásos dolgok is teljesen elhanyagoltainak s minden más kisebb helybeli vallásfelekezet lelkésze számottevőbbé kezd válni a legnagyobb számú r. kath. egyház lelkészénél. A nép annyival is inkább jobban panaszkodott, mert az említett eset sokszor szokott ismétlődni. Kérdjük, a Mária-városban építendő templommal mi fog történni, ha a közelebb eső kistemplom is ily elbánásban részesül?! A alsókerület kath. népének ezrei nevében e viszás állapotok orvoslását kérjük, s nyíltan felszólítjuk Nyos Bogyó Pál apát-plébános urat, hogy híveinek legyenvalódi pásztora. Kecskemét, 1887. szept. 16. Kovács János, Kovács László: Válasz**,) a „Szinház“ czimű czikkre, mely a „Kecskeméti Lapok“ I. évi 37-ik számában jelent meg. Sokszor volt már említés téve a helybeli színházi reformokról, hol rosz akaratú rágalom, hol jó tanács képében. Mindeddig nem tartottam érdemesnek reá válaszolni, de most mivel azt a czikket a jobbakaratúak közé számítom, felelek reá, azonban azon kijelentéssel, hogy bármilynemű sértő vagy kérdő választ kapok reá e tárgyban senkivel polémiába nem bocsájtkozom. Elsősorban kérdem a czikkíró urat, hol hallott egy magántulajdont képező olyan színházat, melyben ingyen játszanak? Mert másként van ez a nemzeti, vagy városi színházaknál, azt én is tudom. Egy magántulajdonos, ha bárminő ingatlanba fekteti tőkéjét, remélem, kamatoztatni kívánja?! Másodszor én nem tartom — és sokan szinte nem — olyan „elhagyatott, állapotúnak" a színházat kinézésre, legfeljebb a közönség hagyta el! Nagyon kopottnak, meg roszülésűnek a zártszékeket sem találom, de hát azok nem is lehetnek olyan kényelmesek, mint egy szalon koresz ! Hogy némi csinosítás reá férne, annyi bizonyos, de lássa be czikkíró úr, hogy lehetetlent kíván. A tisztelt publicum ízlésére, kényelmére úgy lehetne tenni nagyobb renoválást, ha pártolnák a színházat, de így ? Minda mellett van ott évente tisztogatás, festés, meggyőződhetik róla bárki. Egy szóval igaz az, hogy a director a pártolás hiánya miatt alig tud fizetni évek óta, és megesik, mint a „Borsody-féle“ társulat szereplésénél, hogy a fennen hangoztatott „esténként tíz forint bér" helyett harmad-negyed nap hol fizetettek, hol nem előadási díjat. Most is Szabadhegyi Aladár sziárigazgató három hónapra akar bejönni, nos akkor a 12.000 forintos épület tűzbiztosítási és egyéb elkerülhetlen kiadás levonásával hozna legfeljeb 200—260 frtot, így hát azt hiszem nem csoda, ha a tulajdonos nem hozat festőket Budapestről. Magától értetődik az is, hogy Szabadhegyi a színházat nem kapta és nem kapja meg, nincs is neki igazgatói engedélye, de még félidényre volt itt már más igazgató is, ki a fősaisonba hagyta itt a színházat a kevés színházkedvelő közönség bosszúságára, nem is említve a tulajdonos kárát. És ami fődolog, a színház eladó, meglehet könnyen, hogy mire megnyittatnék, eladatnék és más lesz a tulajdonos. Tehát a szép jövő reményében uram! Türelem— rózsát terem. Ha publicum és bérfizetés lesz, lesz díszítés és renoválás. Előre bajos reszkírozni, mert hiába — a kétszer kettő nagy úr! Valaki. EGYVELEG. * Szivarozzunk vagy czigarettázzunk? Egy a dohányfogyasztás ellen harczoló franczia lap egyik czikkében kiemeli, hogy a dohány káros hatása az egészségre kevésbbé mutatkozik Németországban mint Francziaországban, ámbár az elsőben sokkal több dohányt szívnak el. Az okát a Németországban szitt dohány jobb és könynyebb minőségének tulajdonítják ; részben talán azon módban és alakban is rejlik, hogy mikép fogyasztatik a dohány, legalább a legelső angol orvosi lap, a „Lancet“ a czigarettának élvezetét, mely Francziaországban és a többi monopóliummal biró országokban sokkal nagyobb mértékben szivatik mint Németországban, károsabbnak tartja mint a szivarét vagy pipáét. — A nevezett lap így ír: Ép oly káros, mint *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk. **) A felelősséget elvállalja a Szerk. a kis mennyiségű alkoholnak étkezések után való használása a czigarettáknak folytonos szívása, mely szokás mindinkább terjed. Nincs kifogásunk a kellő időben való dohányzás ellen kellő mértékben, nem is akarunk most a szivarok vagy pipák használása ellen fordulni. Czélunk az, hogy egy intő szót mondjunk a czigarettának nagy mértékben való élvezete ellen, hogy ama hiedelmet megdöntsük, mely szerint a nikotinnak eme kis adagjai ártalmatlanok volnának. Sőt ellenkezőleg azon körülmény folytán, hogy a dohánylevél kisebb részekre van szétdarabolva, s hogy a dohány közvetlenebb összekötésbe lép a szájjal és a lélegző szervekkel, mint a szivar vagy pipaszívásnál, az idegrendszerre való hatás czigaretták szívásánál nagyobb mint máskor. Az érvelés egy tucat czigaretta után gyengébb és nyomottabb mint szivarok után. Nem ritkaság, hogy a fiatal emberek 8 — 12 cigarettát szívnak óránként, s ezt 4— 5 órán át cselekszik. Az összes dohánymennyiség természetesen nem tűnik fel nagynak, de kétségen kívül a dohány tömege, melynek a dohányzó légző szervei ki vannak téve, és a nikotin mennyisége, mely a füsttel együtt a testbe bevitetik, együttesen hozzájárulnak, hogy a szervezetet a dohány káros hatásának odavessék. Az utolsó hónapokban nagy számú eset jött tudomásunkra, amelyekben ifjak, kik még testileg nem voltak teljesen kifejlődve, a folytonos cigarettázás által nagyon megrontották egészségüket. * A Kaszárnyábó I. Kapitány a bakához : — Cipője egészen elszakadt, mióta viseli ? Jelentem alásan, kapitány úr, három hónap óta. — Lássa, milyen rontó bontó maga! Az ökör, mely ön előtt viselte, egész életén át kijött vele s ön már három hónap alatt tönkre tette. — * Káplár a hadnagyhoz : — Nem tudom, hadnagy úr, mit tegyek. Ennek a rekrutának egyetlen készletben levő csákó sem áll jól. Hadnagy büszkén: — A csákók mind jók, de a rekruta feje nincs a reglement szerint alkotva. * Ravaszabb: — Megkapja a leányom kezét és azonkívül háromezer forintot Hatszázat azonnal, a többit pedig a szerint, a mint kinn levő pénzemet megkapom. — Nagyon derék, apám uram, de azért nem kell a lakodalommal sietni. Várjuk csak meg, míg adósai fizettek. * Színházban — Ön elérzékenyült, Janka ? Ha tudná, milyen jól állnak önnek e könnyben úszó szemek ! — Igazán ? Kérem, kedves barátom, nincs önnél zsebtükör? * Gyermek észjárás. — Szeretnéd, ha még egy hugocskád volna, Emma ? — Igen, mama , de ne legyen szebb, mint én ! * Nagyon őszinte. — Toupin úr, ön kinevetett, mikor az idei salonról elmondtam önnek véleményemet. íme egy újság, mely ugyanazt mondja, mit én. — Kedves bárónő, csak nem hiszi, hogy önnek kizárólagos joga van ostobaságokat mondani ? * Haa paraszt, az már más! A történetkeszinheje egy kisebb német udvar, ahol még sokat adnak a XIV. Lajos korabeli tradíciókra. A katonai szellem, mely egész Németországot nyűgbe verte, itt nem nyilvánul olyan rided alakban; a tiszt urak az ékszerczkozáson kívül még az udvariasságra is fordítanak némi figyelmet. Van ott a többi közt egy fiatal, de nagyon fiatal kapitány, aki gyors előléptetését nem annyira ismereteinek mint inkább csinos bajuszának s azon előszeretetnek köszönheti, melylyel a vén hadparancsnok úr fiatal neje a csinos bajuszok iránt viseltetik. A kapitány nagy előjogokkal bir, mert az egész udvar tudja, hogy ő befolyásolja a hadparancsnok nejét, ez férjét, utóbbi a királyt, úgy hogy sajátképen a kapitány befolyásolja az egész liliputi királyságot. Nem rég történt, hogy a kapitány kiváló jó kedvben volt, mikor az udvari estélyre jött. Azért ő, mivel vigezimborák közt mulatott egész délután, vagy mivel „kisujja“ megsúgta, hogy a legközelebbi előléptetés az őrnagyi rangot hozza meg neki, nem bizonyos. Tény azonban, hogy a jó kedv túlságig ragadta, mert elég vakmerő volt a hadparancsnok nejének, férje jelenlétében, egy levélkét csúsztatni bacsójába. A féltékeny férj, öreg férjek mindig féltékenyek, dajkába harapott, de türtőztette magát mindadig, míg ő felsége a mellékterembe távozott. Aztán dühös oroszlán módjára neki rohant nejének. — „Asszonyom, azt a levélkét adja ide!“ — „Miféle levélkét?“ — „Semmi tettetést, ha szabad kérnem !“ — „Ej, barátom ön már nem jól lát s amit most beszél, egyszerűen nevetséges!“ — „Hát nevetséges vagyok ? Annál jobb ! Legalább nem kell magamból bolondot csinálni!“ S ezzel belenyúl a csipkés fészekbe, ahol a levélke meghúzta magát s erőszakkal akarta onnan kivenni. — „Az Isten szerelméért, mit cselekszik ? — suttogó a nő — „ezt a levelet . ..“ „Nos? ezt a levelet ?* — „Ő felsége irta s a kapitány csak megbízásban járt el !“ — A tábornok úr hátra tántorodott, fanyar mosoly jelent meg ajkán és szerencsét kiránt nejének a magas korrespondencziához Ő felsége jószót nevetett, mikor megtudta a menyecske ravaszságát, de a kapitány még mindig kapitány és szép bajusza sem hozta meg neki az őrnagyi rangot. * Gyermek-logika. — Mama ne menj el az ágyam mellől — félek! — Mindjárt visszajövök, csak bemegyek a papához Különben ne félj — a jó kis gyermekre angyal vigyáz ! - - Hát akkor küld be az angyalt a papához, te meg maradj itt. * Nem érti. Cseléd (a kölcsönkönyvtárban): De kérem ! adja már most ide az igazi könyvet! Kölcsönkönyvtáros : Hát mindig az igazit adom ! Cseléd : Ne beszéljen! Hát akkor mért küldenék mindig vissza ? * Mit gondol a férjes nő ? 1. Hogy 16 éves korában milyen gyönyörű szép leány volt. 2. Hogy sok kérője volt, vagy ha nem is volt, lehetett volna, ha akarta volna. 3. Hogy barátnői mind fiatalabbnak mondják magukat, mint amilyen idősek tényleg. 4. Hogy ő mégis csak jószivü egy teremtés. 5. Hogy a világ túloz, midőn X. asszony vagy Y kisasszony szépségéről beszél. 6. Hogy okosabban tette volna, ha mindig rá hallgatott volna. 7. Hogy anyósának sok résztulajdonsága van. 8. Hogy kislánya valóságos angyal. 9. Hogy jó volna tudni, vajon férje 1887. szeptember 18. mindig valóban oda megy-e, ahova mondja hogy megy. 10. Hogy minden vén hajadonon nagyon kell sajnálkozni. E tíz pont szerzője mély szégyenérzettel kénytelen megvallani, hogy nincs annyi erkölcsi bátorsága, hogy e czikk alá valódi nevét kiírja, mert bizony sokat okoznának neki a fenyegető levelek, melyeket „gyöngéd kezektől“ kapna. Azért csak annyit ir ki, hogy : Anonimusz. * Sírkő mint házassági ajánlat. Egy gyöngéd özvegy következő sorokat vésette megboldogult férje sírkövére: „Itt nyugszik Kováts István. Meghalt 68 éves korában s a legjobb és szeretetre legméltóbb nőt hagyta hátra, kinek a nagy korkülönbség miatt életében nem volt egyéb atyjánál. * A korcsmában. „No még egy féllitert, az utolsót!“ „Elég lesz, már a tizenkettediknél vagyok.“ „Ahol annyi van, elfér még egy!“ „Nem lehet! Tudod, új lakásba költözködtem, ahol nem ismerem a lépcsőkön a járást.“ * Gyermeklogika. „Pistika, menj aludni. Láthatod, a csibék már lepihentek.“ „Jer te is mamácska, mert látod a csibékkel együtt, a tyuk is aludni megy.“ KÖZGAZDASÁG. SERTÉS VÁSÁR. Az első magyar sertéshizlaló részvénytársaság heti jelentése , Budapest - Kőbánya, 1887. szeptember 16. Átlagos hetiárak: magyar válogatott, ára 240 - 320 klg. nehéz 44'/2-45 kr.; 180—240 klgr. nehéz 44'/2- 45'/2 kr. ;öreg sertés 300 klgr. felül 43— 44 kr.; vidéki sertés 43 - 45'/2 kr.; t. r a n s i t ó b a n: szerbiai 43 '/2—45 ',2 kr.; romániai 00 00 kr. klgmként tiszta súlyban. Eleségárak: tengeri 6 frt 00 kr., árpa 5 frt 70 kr. GABNAÜZLETI TUDÓSÍTÁS, 1887. szeptember 16. Tisztabúza métermázsánként 6.00-6.20 Kétszerbúza „ „ 5.00—5.10 „ 4.60-4.80 „ 5.00—5.20 „ 5.20—5 40 „ 6.00- 6.10 „ 5.80 - 6.00 „ 2.30-2.50 „ 3.50—3.80 „ 1.00-1.10 0.52—0.72 Rozs Árpa Zab Tengeri Köles Burgonya új Széna Szalma Szalonna kilója FELELŐSSZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS BÓDOGH LAJOS. NYÍLTTÉRI A polgármestertől hitelesítve. Ga ga (Morvaország.) Tekintetes úr! Tisztelettel tudatom önnel, hogy óhajtását szives készséggel teljesítem. Varrónő létemre ülő életmódot folytatván, már hoszszabb idő óta gyomrom nagyon fájt, étvágyam elveszett s emésztési zavarok bántottak, de amidőn az ön svájczi labdacsaiból egy dobozzal elfogyasztottam, azóta sokkal jobban vagyok, miért is ezennel szívesen nyilvánítom hálás köszönetemet. Hatalmas gyógyitóerejű készítményét, minden hasonló bajokban szenvedőknek a legmelegebben ajánlva, maradok háladatos lekötelezettje: Prohaska Emma, varrónő. — Ezen aláírás valódiságát bizonyítom : Valenta polgármester. IP. H.) Gaya kir. város polgármesteri hivatalától, 1886. okt. 16. — Brandt R. gyógyszerész svajezi labdacsai (egy doboz ára 70 kr.) a gyógyszertárakban kaphatók, de meg kell nézni védőjegyét, mely fehér kereszt vörös mezőben, s Brandt R. névaláírását. Minthogy Magyarországon a svájezi labdacsoknak sokféle hamisítványa létezik, mindenkit óvakodásra intünk, a vigyázatlan vevő az okozandó bajt csakis önmagának tulajdonítja. HIRDETMÉNYEK. Zongora! Egy jókarban levő • Bösendorfer-féle • eladó. frofjoss Endre Iff. t. f.toufji-i’uli-rmfffi-utcza itft.sz. Hirdetés. Ilordáson a kécskei út mellett Elvi Kiss Béla-féle 100 holdas ta- 2nyabirtok haszonbérbe kiadó. • Értekezhetni alulírottnál : Zimay Károly ügyvéd. (II. tsz. 87. sz.) II I