Kecskemét, 1890. július-december (19. [18.] évfolyam, 27-52. szám)
1890-07-06 / 27. szám
27. szám. keméti kereskedő ifjak július hó 6-án tartanak Katona Dezső elnöklete alatt, igen sikerültnek ígérkezik. Épen ezért remélhető, hogy mentül többen vesznek azon részt. — Mátyás király szobrát tervezik felállítani Kolozsvárt. A hiányzó összeget 10 kros szelvényjegyek elárusításával kívánják beszerezni. Akihez ily szelvény eljut, vegyen abból tehetsége szerint, mert nemzeti dicsőségünk emlékének áldoz azzal. — Horváth Ádám párbajügyében valaki azt írta a „Pesti Hírlap“ nak, hogy öt havi államfogházra van ítélve. Horváth Ádám ezzel szemben kijelentette azt, ami lapunk múlt számában ez ügyben közölve volt. — Új fürdő. A Gazdasági Gőzmalom és az Olvasókör igazgatósága részéről három-három meghatalmazottból álló bizottság folyó hó 4-én délután tartotta vegyes ülését, melyben érvényesíttetett az Olvasókörnek egy a közhelyiség elárusítása iránt hozott közgyűlési határozata az által, hogy azt a Gazdasági Gőzmalom társaság egy alakítandó gőz- és kádfürdő építése czéljából megvásárolta. Örvendeni lehet a Gazdasági Gőzmalom társaságnak különösen a közegészséget illető nemes elhatározásán, mert egy egészséges, vastartalmánál fogva testedző, tiszta ivóvizű kutat bocsát a fürdőközönség rendelkezésére ; csak a közönség is illően tudja méltányolni nem kevés pénzbe kerülő áldozatát. A Polgári Dalkor mához egy hétre, azaz jövő vasárnap tartandó nyári mulatsága, az előjelekből ítélve, az előző évek mulatságainál is sikerültebbnek ígérkezik. Különben is csak méltánylandó a fiatal testületnek iparkodása, mely ezúttal oly műsorral lép a nyilvánosság elé, mit produkálni más régebbi testületnek is becsületére válnék. A dalkört méltán illeti meg az elismerés és pártfogás, melyet eddigi szereplésével kivívott magának. — Névmagyarosítás. A hivatalos lap f. hó 5-én megjelent száma szerint Stern Miksa kecskeméti lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel Csillagra változtatta. Követendő jó példa. — A Zenekedvelők Egyletének juniálisa 1. évi június hó 28-án zajlott le. Sajnos, hogy azon dicséretes buzgalom, amelyet e derék egyesület tagjai tanúsítanak, ezúttal nem részesült tömegesebb megjelenés által való támogatásban a közönség részéről. Ezt azonban nem a közönynek róvjuk fel, hanem azon körülménynek, hogy évek óta, vagy talán soha sem volt oly sok nyári mulatság Kecskeméten, mint ez idén. A zenekar mind a négy programmszámot a megszokott preczizitással és hatással játszotta el. Látszik, hogy úgy az ügyes karmester, mint a zenekar tagjai, valóban tanulmányozták az előadott darabok minden egyes ütemét. Nem csoda tehát, ha előadásuk igazi műélvezetet nyújtott, amelyért a jelenlevő díszes közönség zajos tetszésnyilatkozatokkal fejezte ki elismerését és háláját. Nagy tetszésben részesült s pedig méltán Faddy János jd. szavalata, melyet az általános kívánságra ismételnie kellett. Nagy élvezetet nyújtott a szép tűzijáték is, amely a derék ezermestert Pócsy Györgyöt dicséri. A hangverseny után rendkívül jó hangulatú tánczmulatság vette kezdetét, melyben a következő hölgyek vettek részt: Baktay Mihályné, Balogh Dienesné, Darányi N.né, Fekete Istvánné, Györfffy Balázsné, Halasi Gyuláné, Harkai Józsefné, Körmöczy Edéné, Keserű Balázsné, özv. Kovács Gusztávné (II.Körös), Lusztig Lajosné, Papp Sándorné, Pócsy Györgyné, Révay Lászlóné, özv. Révay Györgyné, Stefkovics Endréné, Soós Ferenczné, Szelese Józsefné, Szinyai Imréné, Tormássy Sándorné, Tóth Gézáné és Weisz Sándorné, Darányi Ilka, Fekete Rózsa, Fekete Jolán, Harkai Aranka, Harkai Mariska, Halasi Ilka, Katona Mariska, Körraöczi Terka, Révay Margit, Stefkovics N., Szinyai Terka Tarkeöy Klementin és Zombory Lujza. — A megyei tanítógyűlésről, mely folyó hó 2-án tartatott Újpesten, tárgyhalmaz miatt csak a jövő számunkban hozhatunk kimerítő tudósítást. Annyit azonban már itt is jelezhetünk, hogy úgy maga a gyűlés, valamint a vele járó kirándulások igen jól sikerültek. — Sorsolás. A jót. Nőegylet nőipariskolájában a növendékek által készített ágyhuzatot 187-ik nyerőszámmal Kalacsinszky mérnök úr nyerte meg. — Körösi lányok „Mi Atyánkja“. A .,Jász-Nagy Kun-Szolnok“ írja: „Megadták a körösiek a kecskemétieknek ! Nem elég, hogy a „Hallod-e te körösi lány“-t nemcsak az egész országban danolták, hanem még az olasz verklibe is beleillesztették, hanem ami eddig egy városnak sem volt, most a körösieknek saját külön „Miatyánkjuk“ is van, amely így hangzik : „Mi kérőnk ki vagy a huszas években ! Jöjjön el a te násznagyod s jelentse be a te nevedet nekünk, legyen meg a te akaratod, miképen a szalonban, úgy a teplomban is. Mindennapi konyhapénzünket ad meg nekünk minden hó 1-én. Bocsásd hozzánk leánykori udvarlóinkat, valamint mi is elbocsátjuk a reád kacsingató szobaleányokat. Ne vigy minket a jövő farsangba leányfővel, de szabadtét meg a pártától, mert tiéd az ebéd idejének meghatározása, a számlák kifizethetése, a hatalom is a pap beszédéig, de azontúl — ám nem!“ No most kecskemét, hogy főzöd le Nagy-Köröst!“ E közleményre nekünk csak az a válaszunk lehet, hogy a Kecskeméti lányoknak, a kikről így szól a nóta : „Hírös város az alföldön Kecskemét, a ki legény onnan vegyen menyecskét“ stb — egyáltalában nincs szükségük extra imádságra, térhez tudnak menni a nélkül is. — A nemzeti színház művészei, kik a lefolyt hét kezdetén távoztak körünkből, Makón rendkívül szives fogadtatásban részesültek. Tiszteletükre fényes lakomát rendeztek, melyen az alispán a művészek egészségére toasztot mondott. A művészek nagyobb része magánházaknál van elszállásolva és mindnyájan kiválóan érzik magukat. — Szülők figyelmébe. Gymnasiumi, reál, polgári, vagy elemi iskolai tanulókat, akiknek valamely tantárgyból pótvizsgát kell tenniük, a szünidőben előkészít a pótvizsgára, továbbá a német és franczia nyelvben, úgyszintén a kereskedelmi könyvvitel és számolásban is alapos oktatási ad Sasváry Ignácz néptanító, lakik a Mayerfl-házban. A Bírósági végrehajtók országos értekezletének összehívását tervezi julius hó végére a „Bírósági végrehajtók közlönyeinek szerkesztősége. Bővebb felvilágosítás ugyanott nyerhető Maros-Ludason. — A búzarozsda. Bámulatos jelenség gazdasági irodalmunkban hogy a buzarozsdát annyira elhanyagolták, hogy ezzel a rendkívüli és hazánk gazdasági életét olyannyira veszélyeztető jelenséggel éppen nem foglalkoznak. Francziaország, melynek déli vidékein a buzarozsda a 70 es évek óta tűnt fel, ezen idő óta mintegy 10 külön szakbizottságot küldött ki, amelyeknek feladatává tette a buzarozsdát tanulmányozni és a hírneves franczia akadémia Jean Duchon szakszerű művét nagy kitüntetéssel fogadta. Pedig nálunk már négy évtizeddel ezelőtt országszerte megvitatott kérdéssé vált gazdasági körökben ez a fenyegető baj, sőt Turchányi folyóirata olyannyira feltűnést keltett, hogy az akkori „Gutsgesinnt Landeswirthschaft“ férfiai nem átallották azt némerre lefordítanni. De a gondolatok mind csak papíron maradtak és tényleg semmi sem történt, ami a bajt csökkentette volna. Duchon a gomba rozsdát az atmosféra változatosságaira vezeti vissza. Szerint a hirtelen csapó északi bóra, melyről el van ismerve, hogy fagyasztó ereje a növényzetre nagyon káros, oly hirtelen támadja meg a buzapehely alsó szirmait, hogy azok külső zománcza megfásul és élettelen testrészszé válik. Duchon tehát ezen hipothezisből kiindulva, egyetlen és feltétlen segédeszköznek csakis azokat a megelőző módozatokat tekinti, mely által a buzamag belső anyagában előidézett változásokkal aszés fásító ereje ellen küzdeni bírunk. Duchon ezen nézeteit csakugyan a vegyészet magaslatán álló tudományával támogatja. Nem tarja lehetetlennek, hogy a sziksós földben termett búzának harmadévi magja alkalmas anyagul szolgál egy olyan kivonat készítésére, amely ha egy századrészben a búzamag közé kevertetik, a rozsda jelentkezni nem fog. Előttünk, akik a gazdaságot a gyakorlatból tanultuk meg, ezek a hypothesisek nagy becsesei nem bírhatnak, mi tehát csak azt kutatjuk, amit az eddigi gyakorlat, az eddigi próbák jónak mutatnak. Gazdasági évkönyveink igazolják azt, hogy azokban az években, midőn a marhatenyésztés a legsilányabb volt, ugyanakkor a legtöbb búzarozsda is károsított. Természetesen, hogy ez a földnek is mértékben való trágyázásával függ össze. A baj tehát tényleg, a buzamagban is másrészt a földben is benne rejlik; a buzamagot megvédi a rozsda ellen a gáliczos víz, a trágyának veszélyes anyagrészeit ellensúlyozhatjuk igen könnyen szappanos vízzel, amely a káros anyagrészeket finom hártyával beburkolja. Bebizonyul az a közmondás itten is, hogy a legnagyobb bajokat a legegyszerűbb szerekkel lehet orvosolni. Könnyelműséget követ el az a gazdasszony, aki a nagymosásnál fölöslegessé vált, vizet udvaron és utczán útnak engedi holott a tisztaság érdekében is célszerű azt a vizet a trágyaállományra bocsátani, ami által e trágyának oly minőséget kölcsönöz, amely a gazdasági élet egyik legnagyobb veszélye, a búzarozsda ellen megvédelmezné.* — Az utolsó töltés. Huzamos ideje már, hogy a lapok hirdetési rovatában, égő házakat és romokat ábrázoló kép kíséretében valami finom szivarpapirt ajánlanak a közönségnek. A képen a következő felirat olvasható: Bazeilles, 1870. szept. 1. Erre vonatkozólag tudni kell, hogy felhozott időben ott irtóztató harcz volt francziák és bajorok között, s midőn az előbbiek utolsó töltése is elfogyott, a bajorok felgyújtották a falut s a menekülő lakosságot a házakba s visszakergették nagy vérengzést követtek el. Tehát ennek a szomorú ténynek emlékét akarja ébren tartani élőknél és utódoknál e kép. Van ilyen emlék még több is, többek között Châteandum, Passarant, ahol a poroszok egyre másra öldösték a védtelen foglyokat. Az egészre vonatkozólag csak annyit, hogy azokat a helyeket, ahol honfivér folyt, nálunk is emlékkel kellene diszíteni, s e részben még sok a teendő, mert mindeddig még csak a legnevezetesebb pontok dicsekednek valami emlékkel. A másod- és harmadrendű események is megérdemlik az ébrentartás kegyeletét. KECSKEMÉT. Színes selyem kelmék 60 krtól 7 frt 65 kiig méterenként — sima és mintázott (körülbelül 2500 különböző színben s mintában) egész ruhákra vagy végszámra, portó és vámmentesen megküldetnek G. Henneberg (cs. és k. udv. szállító) gyári raktárából SEMrich. Minták, postafordultával. Levelekre 10 kros bélyeg kell. 223 Úri divat, női pipere, diszinii, norinbergi, rövidáru, szabó és czipész kellék üzletem más vállalat miatt kedvező feltételek mellett eladó. 553 T ' Ci Lowy Soma. KÖZGAZDASÁG. HETIVÁSÁR! TUDÓSÍTÁS. Kecskemét, 1890. julius 4. Tisztabúza métermázsánként 8.30-8.50 Kétszerbúza 11 11 7.10—7.20 Rozs 11 11 6 20-6.30 Árpa 11 11 6.00—6.20 Zab 11 11 7.90—8.00 Tengeri 11 11 5.70-5.75 Tengeri bánáti 11 11 5.40- 5.50 Köles 11 11 5.10-5.20 Krumpli 11 11 2.00—2.10 Széna 11 11 1.60—1.80 Szalma 11 11 0.90-1.00 Szalonna kilója 0.50—0.56 SERTÉSVÁSÁR. Az első magyar sertéshizlaló részvénytársaság heti jelentése Budapest-Kőbánya, 1890. július 4. Átlagos hetiárak: magyar válogatott ára 240 -320 klgr. nehéz 44-45 kr.; 180—240 klgr. nehéz 45—46 kr.; öreg sertés 300 klgr. felül 42—43 kr.; vidéki sertés 45-46 kr.; transitóban: szerbiai 00—00 kr.; kilogrammonként tiszta súlyban. Eleségárak : tengeri 5 frt 25 kr., árpa 7 frt 00 kr. Kőbányán átvéve. A SZŐLŐ-GOMBA.* (Peronospora viticola.) A szőlők ezen új ellensége, mely a tudományos világban peronospora viticola, nálunk szőlőgomba és szőlő-penész elnevezések alatt ismeretes, az ország több helyén teljesen ellepte a szőlőket. Napról-napra újabb hírek érkeznek a pusztító gomba terjedéséről, úgy, hogy ma már sok helyen a szőlőtermelés komolyan veszélyeztetve van. Minthogy azonban a baj csak keletkezőben van és a tudományos, valamint a gyakorlati tapasztalat bebizonyította, hogy a kellő óvintézkedések erélyes alkalmazása által leküzdhető szolgálatot vélünk tenni a szőlőtermelőknek, ha úgy a betegséget magát, mint a legjobbaknak bizonyult óvintézkedéseket behatóan ismertetjük. Forrásul Gyürky és Sajó nemrég megjelent értekezéseit használjuk és föl kell említenünk, hogy több helybeli gazda az általa javaslatba hozott védekezést, mely külföldön sikeresnek bizonyult, már foganatosította is. Hogy azonban a védekezésnek teljes sikere legyen, szükséges, hogy ez az összes a „peronospora viticola“ által megtámadt szőlőkben, ha azok kisebb területűek is, erélyesen keresztül vitessék, különben megtörténhet, hogy a már egyszer megmentett szőlőket a szomszédok hanyagsága folytán újból ellepi a szőlőgomba. A perenospora nálunk csak egy-két év előtt tűnt föl, de Francziaországban már régebb idő óta, némely vidéken valóságos réme a szőlőbirtokosoknak, mert ha kellőkép nem védekeznek ellene, még a filloxéránál is nagyobb pusztítást okoz. Minálunk kezdetben ezt a betegséget szőlőpenésznek tartották és nem sokat gondoltak vele, de miután már több vidéken mindig jobban és jobban kezd terjedni és ahol elterjed, nagy pusztítást visz véghez, termesztőinknek valóságos rettegést okoz. Ezért szükségesnek láttuk megismertetni itt ezen betegséget és leírni, miként lehet ellene védekezni. Sokan penésznek és az oidumhoz hasonlónak tartják, de nem az, inkább hasonlít a rozsdához, mely a búzát is meg szokta lepni, csakhogy más alakú és a természetrajz szerint a gombákhoz tartozik, noha a természettudományokkal nem foglalkozó nagy közönségnek a gombáról egészen más fogalma van. Fellépése és ismertető jelei ezen betegségnek következő: Nálunk többnyire julius hóban szokott fellépni. Megtörténik, hogy néha későbben lép fel, általában azt tapasztalták, hogy melegebb tájakon korábban, sokszor már június elején is föllép, a hidegebb tájakon pedig néha csak augusztusban vagy szeptemberben, következésképen egész nyáron szemmel kell tartani a szőlőket. Először a levelek felső lapján sárgás és sárga-barna foltokat veszünk észre és ekkor, ha a leveleket megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy azok alsó lapján a felső lapon levő foltoknak megfelelő irányban bizonyos képződmény létezik, mely fehér porczukorhoz hasonlít. Ezen első tünet után előbb vagy utóbb (néha rendkívül gyorsan) a levelek elszáradnak és vagy egészen lehullanak vagy részben a vesszőn maradnak. Legelőbb szoknak lehullani az alsó levelek, legtovább maradnak épen a felső levelek. Ott, ahol a tőkék fáktól védett helyen állnak, ritkán mutatkozik a rozsda, vagy ha föllép is, kevésbbé árt a szőlőnek. A kárt, mely igen jelentékeny, az okozza, hogy miután a levelek megbénultak vagy lehullottak, a szőlő elvesztette azon szervet, amely okvetlen szükséges a cukoranyag előállítása végett, minélfogva a fürtökben megakad a továbbfejlődés, a bogyók aprók és nedvtelenek maradnak, a czukornak semmi nyoma sincsen bennök még akkor sem, ha október végéig maradnak a tőkéken. A szőlőgomba által megtámadott szőlők termése el van veszve egy évre, de a veszteség kihathat a következő évre is azáltal, hogy a megtámadott szőlő vesszői a betegség folytán meg nem érhetnek és ily állapotban a téli hideget ki nem állják, amiből az *) A „Szegedi Napló“ után következik, hogy a jövő évben is csak silány termés lesz, még akkor is, ha netalán a következő évben újra nem jelentkezne a rozsda. De még nagyobb a veszély, ha a rozsda a fürtökre és a vesszőkre is elterjed, mert ekkor még ihatatlan borra sem lehet számítani és maguk a tőkék is áldozatul eshetnek. A betegség terjedésének és föllépésének oka részint az időjárás, részint a szelek, melyek ezen gomba parányi csiráját tovább hordják, a fészke pedig legfőképen ott van a lehullot leveleken, ahol a telet jól keresztül élik. Az eddig tapasztaltak szerint, leginkább lép föl és terjed, ha meleg hőmérséklet mellett gyakoriak az éjjeli harmatok és ha gyakori eső után erős napfény következik. Beálló hosszú szárazság idején a betegség terjedése megállapodik, de ha újra esős napok következnek, a betegség is újra felébred és tovább terjed. E szerint megtörténik, hogy habár júliusban mutatkozott is a betegség, de ha hosszabb ideig szünetel és ha csak augusztus végével vagy szeptember elején lép föl újra, midőn már a czukor a fürtökben jóformán kifejlődött, akkor legalább az évi termésnek még hasznát lehet venni, és a szőlőveszők sem szenvednek annyira, mintha korábban támadja meg. Némely fajok némikép, legalább egy ideig, ellenállanak ezen betegségnek, de oly faj nincsen, mely határozottan ellenálló lenne, amint pl. az amerikai fajok egy része ellenáll a filloxérának, mert a gomba bizony az amerikai fajokat sem kíméli, amit Francziaországban eléggé tapasztaltak, mert ott már régibb idő óta uralkodik a peronospora, vagyis szőlőgomba. Valóban szomorú látvány a gomba által pusztított szőlő : olyan az augusztusban, mint szeptember végével, vagy október elején oly szőlő, amelynek a derek már lepusztították a leveleit, csakhogy a szőlőnek fürtjeiből nagyon jó bort szűrnek, míg a gomba által pusztított szőlő bora rendkívül fanyar ég, rosz mellékízű, vagy épen megihatatlan. Védekezés tekintetében jónak mondják a lehullott leveleket a tél kezdetével összegyűjteni és megégetni. Erre Francziaországban egy időben törvényesen köteleztettek a szőlőbirtokosok, de ez noha nehezíti a gomba terjedését, hanem meg nem szünteti; követni mégis tanácsos ezt. A baj elnyomására először a ként próbálták, ami az oidumot (penészt) elpusztítja, de a gombára a kénnek magában kevés hatása van, mivel a rozsda, vagyis a rozsdabetegséget okozó gomba láthatatlan fonálszálaival mélyen behatol a szőlőlevél sejtszövetébe, ezt a gombákat tehát csak erősebb szerrel lehet megölni; ilyennek találták a rezgáliczot mész- és kőszénporral keverve és az csakugyan használ is, ha t. i. jókor megkezdik az orvoslást se oly ügyességgel végezik, hogy az orvosság akár por alakban, akár vízzel hígítva, minden részét érintse a levélnek és pedig több napon át. Francziaországban leginkább ezt a szert használják: 10% rézgálicz 72% kőszénpor, 3% mész, mindez finoman porrá törve és 15% átszitált utczaporral keverve. Ezt azután egy erre készített fúvó által, az öntöző kanna rózsájához hasonló készüléken keresztül futtatjuk a szőlőtőke leveleire úgy, hogy alul-fölül mindenütt belepje a leveleket. Akinek ily eszköze nincsen, az a méhészek által használt füstölő fúvóval is meglehetős czélt ér, a fúvó cső végére egy kisebb öntöző kanna rózsát alkalmazzon és miután a port abba az üregbe önti, amelyben a füstölő szén szokott lenni, szükséges ezen üreg ajtajára papírt tenni, hogy jobban el legyen zárva és a hézagon át el ne szóródjék a por. Szokták e fent leírt szereket vízzel higitva is alkalmazni és ez esetben egy kis kézi fecskendőt használnak, előbb azonban e szereket jól összetörik és addig hagyják többszöri keverés mellett a vízben ázni, mig tökéletesen föl nem oldódnak. Ha e szereket higitva akarják használni, akkor az utczapor elmarad és helyette 1—2% átszitált hamut vesznek. Mindezeknél legbiztosabb irtószer az u. n. bordeauxi kabarék. Ez következőképen készül, először: 2 kgm. rézgaliczot föloldunk 5 liter meleg vízben, az oldatot 100 liter vízbe öntjük, amelyhez még folytonos kavarás mellett 1 kgm. ojtatlan mészből készült mésztejet adunk, vagy 100 liter vízre 2 kgm. rézgaliczot és 2% kiló szódát. Ezen oldattal kell a beteg szőlő leveleit, esetleg a szőlőveszőket is többször egyenlően befecskendezni. Ami legczélszerűebben történik az e czélra készített permetező géppel, mely egy puttonyforma készülékből áll. A fődolog figyelemmel kísérni a szőlőket, a betegség föltűnése esetén azonnal hozzáfogni a gomba irtásához és azt következetesen folytatni, míg jele mutatkozik. De őrködni kell tovább is, mert, mint fentebb mondottuk, egy ideig szünetelni látszik a baj, később azonban újra fölléphet. Mint kiválóan fontos dolgot hangsúlyozzuk még ez alkalommal, hogy minden tőkesort mindkét oldalról, azaz jobbról és balról be kell fecskendezni. Végül a következőket tartjuk említésre méltónak : 1. A peronospora viticola Amerkcából lett behurczolva. 2. Magyarországban való ismételt pusztításai az ellene való védekezést nálunk is elkerülhetlenül szükségessé tették. 1890. julius 6.