Kecskemét, 1892. január-június (21. [20.] évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-03 / 1. szám
1. szám. 1892. január 3. KECSKEMÉT ban nagy elégedetlenséget keltett Ausztria irányában, ami tulajdonképp legfőbb törekvése volt. Mindjárt meggyőződünk erről, ha a herczegségek és az 1866-iki háború viszonyait fejtegetjük. II. Poroszországnak, mint nagy Frigyes óta támadó és országgyarapító hatalomnak mindig fájt a foga a Dániába bekebelezett két német herczegségre, Schleswigre és Holsteinra, és tőle származtak azok a német szellemű dalok, melyek a herczegségek lakóit, mint a dán rabságban nyögő és szabadulást váró népeket tüntették fel. 1848-ban Ausztria egyebütt lévén elfoglalva, nem sokat törődött azzal, hogy mi történik a német szövetségben. Poroszország tehát megrohanta a két herczegséget és elfoglalta. Akkoriban nem sokáig bírta, mert Miklós császár felszólítására, Frigyres—Vilmos porosz király csakhamar kivonta seregeit a herczegségekből, s 1852-ben létrejött Londonban az a szerződés, mely Dánia integritását biztosítá. Nem úgy I. Vilmos király és Bismarck idejében. Láttuk volt, mily nagyratörő tervekkel kezdte meg uralkodását I. Vilmos. Mindjárt első beköszöntőjében, a porosz képviselőházban melegen emlékezett meg a német herczegségekről, melyeknek ügye egész Németországban élénk visszhangra talált. Bismarck oroszországi szerepét ismerjük. No és tehát, Bismarck ott kivívott sikereivel elérte azt, miszerint bátran sáfárkodhatott a herczegségek ügyében , a czár még előmozdította törekvéseit. Anglia és Francziaország nehezteltek egymásra, s megállapodásra nem juthatván, komolyan nem avatkoztak a dologba, noha az 1852-iki londoni szerződés értelmében érdekelt felek voltak ők is. Bismarck kénye, kedve szerint kovácsolta a vasat. Hanem mit csinált most a német szövetség másik vezérhatalma, Austria? Semmit! Mióta a nagyhatalmú Schwarzenberg minisztert, ki Poroszországot Olmützben annyira megalázta volt, a halál kiragadta, Ausztriának nem volt embere, ki Bismarck mellett csak valamennyire is megállhatott volna, amiért is a porosz államférfiúnak szabad volt a vásár. Lombardia már el volt veszve, s Ausztria látva, mennyire népszerű ez ügy egész Németországban, népek és fejedelmek közt egyaránt, s nem akarván elmaradni, úszott az árral, hisz Berlinből megígérték neki, hogy beleegyezés fejében fegyveres erővel biztosítják neki velenczei birtokát. De még azért is állást foglalt a poroszok mellett, Dánia ellen, mivel úgy vélte, hogy Bismarckkal haladva, ezt jobban ellenőrizheti s majd keresztül járhat a berlini udvar tervein. Csalódott. Ausztria ész nélkül követte Poroszországot, neki esett Dániának és véres harczok után kifosztotta IX-ik Keresztély királyt. Az ilykér megvalósított terv azonban mégis zavarba hozta Bismarckot. Ausztriát ő minden áron ki szerette volna dobni Németországból, s ime ellenkezőleg, Ausztria most ura lett Schleswignek, Holsteinnak csakúgy, mint Poroszország. Szokása szerint hamar feltalálta magát Bismarck. 1865-ben rákényszeríté Ausztriát a gasteini szerződés elfogadására, melynek erejénél fogva mind Ausztria, mind pedig Poroszország külön adminisztrálná az elfoglalt herczegségek egyikét, anélkül azonban, hogy az egész foglalásra való szuvrén joga bármily félnek is csorbát szenvedne ezáltal. Alighogy a gasteini szerződés létrejött, Bismarck valóságos diplomácziai és sajtóháborút indított Austria ellen s tudjuk, hogy ilyenekben, már t. i. a vádaskodásban, gyanúsításokban, vakmerő ferdítésekben, csűrés-csavarásban Bismarck utolérhetetlen. Majd azzal vádolta Ausztriát, hogy a herczegség lakosaival folytat titkos alkudozásokat, majd pedig azt fogta rá, hogy a trónkövetelőkkel kohol terveket Poroszország újonnan szerzett jogai rovására. Egyszóval annyira vitte, hogy Ausztria kiszorítva látta magát a herczegségekből, mielőtt Németországtól végleg elesett volna, így tehát Vilmos király fegyvere és diplomácziai első sikereit a szentpétervári kabinet jóindulatának köszönhette. Hanem bizonyára az orosz udvar megbánta és most is bánja, miért egyezett bele akkoriban, hogy a kieli kikötőt Németországnak kiszolgáltassák. Gortcsakovnak, s illetőleg Sándor czárnak csak egy szavába került volna, hogy miként Miklós czár annak idején tette volt, Poroszországot a hercegségekből kiparancsolja, hanem ők mindketten annyira a Bismarck bűvölete alatt álltak, hogy a jövőre nem is bírtak gondolni. Hanem Vilmos király és Bismarck eme sikere az első kapocs volt, mely Oroszországot Poroszországhoz csatolta addig a perczig, midőn az szétpattant, s a jóbarátokból elkeseredett ellenségek lettek, mikor is aztán Oroszország elvesztésével Bismarck a hármasszövetség létrehozásával kárpótolta magát. III. A schleswig-holsteini háború és Ausztria kijátszása után még hátra volt Bismarck ama kedvencz tervének megvalósítása, hogy Ausztria meg legyen fosztva a százados befolyástól, melyet a német szövetségre s atalán a német ügyekre gyakorolt volt. A porosz király fente a kardot, mely a győzelmeket biztosítandó volt; minisztere pedig vezette a szelet, mely mihamarább vihart arasson s ime erre való volt az Ausztria ellen megkezdett s fentebb jellemzett éktelen diplomácziai és tollharcz. Az akkor még magyar királylyá meg nem koronázott Ferencz József császár kormánya, a porosz miniszter vérlázító féktelenségével szemben bölcs mérsékletet tanúsított. Erre nézve egy diplomata így szólt Bismarckhoz : „Ausztria nem akar háborút, óvakodni fog, hogy arra valamiképp okot szolgáltasson.“ Mire Bismarck azt válaszolta, hogy az ő zsebe tele van mindenféle ürügygyel, sőt elfogadható okokkal. Ha majd az alkalmas perez elérkezik, a háború is kitör anélkül, hogy meglepné a világot, így köszöntött be 1866. Minthogy azonban a herczegségekben a puskák elsülni nem akartak, Bismarck a szövetségi reform kérdését hozta szőnyegre Frankfurtban. A zsebében levő valamennyi ürügy közül azt választotta, mely leginkább volt alkalmas arra, hogy a két hatalom hajba kapjon, s miként megjósolta volt, a háború kimagyarázhatatlan szükségként jött közbe. Poroszország kezet fogott Olaszországgal és Königraetznél leverte Ausztriát. Ami pedig Oroszországot illeti, ez a hatalom megint elnéző volt Poroszország irányában, igen mert Gortsakof herczeg fő óhajtása volt, hogy Ausztriát legyőzzék és megalázzák. Óhajtása most teljesedésbe ment: Ausztria kicseppent Németországból, melyben a hegemóniát Poroszország ragadta magához. Hanem a Hohenzollern-ház többet kívánt: kezében kívánta tartani egész Németországot az Alpoktól a Balti tengerig. Erre is vállalkozhatott, mert Németország fegyveres ereje fölött feltétlenül rendelkezett. Nos tehát, ez erőt ő arra használta fel, hogy Francziaországot is tönkre tette, hisz Bismarck zsebéből az ürügyek és okok ki nem fogytak. Hanem a dologgal csínján kellett bánni. Az öreg Vilmos császár csakúgy óhajta a háborút mint Bismarck és valamennyi tanácsosa, hisz mindenkép előmozditá, s minden idejét, minden törekvését hatalmas hadserege fejlesztésére fordítá, hanem hát úgy volt vele, hogy nem akart támadó lenni. „Az Isten sohase segíti meg a támadót“, mondta volt Sándor czár 1812-ben, abban a pillanatban, mikor Napóleon berontott Oroszországba. Visszaemlékezvén e szavakra, melyeket első fiatalságában vésett lelkébe s mindig is fontolóra vett, még látszatát is kerülte annak, mintha a felelősség valamikép őt illetné. Tanácsosa mindent is megtett, hogy e részben megnyugtassa királya lelkiismeretét: a hohenzollerni herczegnek a spanyol trónra való kandidaturájával beleugratta Francziaországot a háborúba és a császár megmoshatta kezét, sőt az Isten országára hivatkozva, vádolta Francziaországot a könnyelműségért, melylyel a háborút felidézte. Bismarckhoz méltó tett, mely egészen hasonlít Faust ama jelenetéhez, melyben Mefisztó Bálintot beleugratja a párbajba és Fauszttal leszúratja. Poroszország elérte, amire törekedett, megszerezte Schleswiget, Holsteint; megszerezte a kieli kikötőt, a Balti tenger kulcsát; még az egyesített Németország számára Elszászt, Lotharingiát és a Hohenzollern-ház Németország élére állott. Vilmos császár érezte, hogy hálával tartozik Sándor czárnak, amiért Francziaországban tetszése szerint hagyta sáfárkodni, s még ugyanazon nap, 1871 február 17-én, midőn Versaillesben a békefeltételeket aláírta, a czárnak levelet küldött, mely így végződött: „Poroszország sohase fogja elfeledni, hogy önnek köszöni azt, hogy a háború nagyobb arányokat nem öltött. Fizesse és áldja meg érte az Isten. Örökre háladatos Vilmosa.“ Papiroson igen szépen hangzott e dolog. Az ígéret szép szó. Ha megtartják úgy jó. Lássuk, várjon megtartotta-e Poroszország, Vilmos császár? Vajda Viktor, és árnyalat gondosságát illetőleg. A nagyszámig közönség megismételtette az indulói dalt, azaz a Gigerlik dalát és nagyon bőkezű volt tapsokban és kihívásokban. Lomniczy Romváry Fridije átalános elismerésben részesült, s a maga nemében éppoly jó alakítás volt, mint Dobó Sánta Pistája, a „Paraszt kisasszony“-ban, mely darab óhajtásunk tárgyává tette a mostanság már több helyütt színre került „Paraszt becsületet“. A heti műsor legérdekesebb műve Bayard és Dumanoir „Richelien első párbaja“ volt, melyet Egressy Béni fordított magyarra. Richelieu szerepét Komlóssy Ilonka elég ügyesen tette az előadás központjává, csinos fiú volt és elegáns is, minden félszegségtől ment. Társalgása, előadása is megfelelő könnyű volt, hangja azonban jóval több modulácziót, változatosabb és színdúsabb skálát igényelt volna. Ez az, amire törekednie kell, ami múlhatatlanul megjó, ha minél több szorgalommal, tanulmánynyal párosítja tehetségét, melyet senki se tagadhat meg tőle. Mint jutalmazott, többszörös kihívásban részesült, s mindjárt első megjelenésekor hatalmas szalagú, friss kaméliákkal ékített szép babérkoszorút, s egy tartalmas kaméliacsókról kapott, mely társával a koszorúval együtt, az előtt több órával méltó feltűnést keltett özv. Farkasné virágcsarnokában. E kedves és kiválóan szellemes vígjáték előadásában továbbá részt vettek : Benkő Jolán (Noailles herczegnő), Bérczi Erzsike (Diane), Lomniczy (Matignon), H. Lévai Berta (Noceka ), Mátray (Bellechasse), Nagy Vilma (báróné), Hatvani (fodrász). Egy ond it szerint, a szigóné annyira megerőltette magát az előadás folyamán, hogy annak vége felé elájult. Nem kezeskedhetünk róla. Amit mondani akarunk, az, hogy a „N o a i 11 es“ név a színlapon két ízben is hibásan „N oi 11 es“-nak volt írva, amire a helyes ortográfia feltárásával figyelmeztetni véltük az érdekelteket. A péntek hozzáadásával, azaz a karácsony első napjával meghosszabbított műsor a következő volt: Péntek, 1891. decz. 25 én „A sárga csikó.“ Népszínmű 3 felv. Irta Csepreghy Ferencz. Zenéjét szerző Erkel Elek. Szombat, 26 án „A fenegyerekek.“ Énekes bohózat 4 felv. Vasárnap, 27-én „A paraszt kisaszszony“ Népszínmű 3 felv. Irta Bérezik, zenéjét szerző Szentirmai. Hétfő, 28 án szünet. Kedd, 29-én „Richelieu első párbaja, vagy a tizenötéves férj.“ Vígjáték 3 felv. Írták Bayard és Dumanoir. Fordította Egressy Béni. Komlóssy Ilonka jutalomjátéka. Szerda, 30 án „A márvány hölgyek.“ Színmű előjátékkal, 4 felv. írták Barriere és Thiboust. Fordította Csepreghy Lajos. Csütörtök, 31 én „A feneleányok.“ Énekes bohózat. Leszállított áru délutáni előadás. Péntek, 1892. jan. 1 én „Éjjel az erdőn.“ Énekes népszínmű. Irta Rákosi Jenő. A márvány hölgyek előadása üres ház előtt folyt le, holott nagyobb közönséget is elmulattathatott volna. A mi a kecskemétieknek annyira tetszik, a látványosság sem hiányzott e darab első részében, a néma képlet Bérczi Erzsiké, Komlóssy Ilon, Hatvaniné, Kovács Kornél s még egy pár nő ábrázolásában kiválóan tetszetős volt. BOLDOG ÚJESZTENDŐT. Boldog újesztendöt de sokan kívánnak Gyermeknek, öregnek, legénynek és lánynak. Alázatos szolgák nagyságos uraknak ; Juczák, Pannák, Erzsik tens, nagyasszonyoknak. Bőség szarujából hullik az ajándék, Lappang is alatta ezerféle szándék : Javítás, tisztelet, szeretet, hízelgés, Szolgálat jutalma, hatalom — szenvelgés. Nekem ajándékra nincs semmi szükségem. (Hála az Istennek, van jó egészségem) De nem állom meg, hogy én is ne kívánjak . Boldog újesztendőt szeretett hazámnak ! (Dömsöd) Tóth István: SZÍNHÁZ. A század végéhez közeledünk s az emberek legnagyobb része nem látszik észrevenni, hogy amire a színházlátogató közönségnek leginkább szüksége van, az egy tisztességes, e névnek mindenkép megfelelő színház, mely teljesen különbözzék a mostanitól. Mondjuk ki határozottan és ismételve, hogy a városhoz nem méltó ez az állapot, hogy egy félszázezer lakosságot magában foglaló s mind gazdaságánál, mind pedig kereskedelménél fogva nagyra hivatott város polgárságának sürgősen kell intézkednie egy csinos és elég nagy terjedelmű épület létrehozásán. Oly épület volna ez, mely a művészet minden kellékének menedékhelyet adna. Ne keressük a megvalósítást a ködös távolban. A város most pénzhez jut, tehát még a jelen évben kezdjen hozzá a kikerülhetetlen valami biztos megalkotásához. Ezt a munkát aztán áldani fogják, miként élni fognak a hálás utókor emlékezetében azok, kik most merész kézzel meg fogják ragadni az alkalmat: „Alkotni, gyarapítni.“ A Feneleányok után elmaradhatatlan volt a tavaly óta ismert „Gigerlk“ szinrehozatala, mely valamennyire fölülmúlta a múlt szezonit, a részletezés IRODALOM. A „Vasárnapi Tíjság“ decz. 27-iki száma a következő tartalommal jelent meg: „Karácsony estéjén.“ (Vargha Gyula költeménye, Goró Lajos rajzával.) — „Karácsony falun és városon.“ (Képekkel.) Sziklay Jánostól. — „Árva gyermekek karácsony estéje.“ Költemény Mares Ödöntől. — „Színészek karácsonya.“ Irta Zöldi Márton. — „A becsületes Abdallah és a rosszlelkü Hasszán.“ Török történet. Irta Mikszáth Kálmán. — „Isten veled.“ Musset költeménye; fordította Radó Antal. — „Harcz a halottakkal.“ •— „Vázlatok a franczia forradalom történetéből.“ Utolsó fejezet. „A császárság megalapítása.“ — „Karácsony est.“ Endrődi Sándor költeménye. (Képpel.) — „Levél a szerkesztőhöz.“ Szász Károlytól.— „Karácsony napja a magyar táborban 1848-ban.“ Régi honvédtől. — „Moltke karácsonyai.“ — „Az angyali üdvözlet.“ (Két rajzzal a flórenczi Pitti palotában és a londoni nemzeti képtárban levő festmények után.) — „Erdő a városban.“ (Képpel.) Endrődi Sándortól. — „A játszó pajtások.“ (Peske Géza festményéhez.) — „Az elhagyott.“ (Pataky László festményéhez.) — „A férévi karácsonyi és újévi mysteriumokról.“ (Nyolcz képpel a pozsonymegyei mysteriumokról.) — „Karácsonyi Angliában.“ (Képpel: „Karácsonyi tánczmulatság egy angol falusi kastélyban.“) — Irodalom és művészet; Egyveleg; Sakkjáték ; Képtalány stb. rendes heti rovatok. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt, a „Politikai Újdonságok“ kal együtt 3 frt. — Ugyancsak a Franklin- Társulat kiadóhivatalában (Budapest, egyetem utcza 4. sz.) megrendelhető a „Képes Néplap“ legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt 20 kr. A „Vasárnapi Újság“-ból album szerű díszkiadás is fog megjelenni a legfinomabb vastag velinpapíron. A „Politikai Újdonságok“ a napi eseményekre vonatkozó számos képpel illusztrálva fog megjelenni. Vettük az „Őrangyal“, képes gyermeklap 7-ik évfolyamának 1-ső számát. A kis lap minden hó 1-én és 15 én változatos tartalommal, — a gyermekvilágból vett kisebb erkölcsi és történeti elbeszélésekkel, ismeretterjesztő czikkekkel, vallásos és tréfás versekkel, talányokkal és tréfás feladványokkal jelen meg. Előfizetési ára : egy évre 80 kr., fél évre 40 kr., mely összeget Kárpáti Endre, szerkesztőhöz Győrbe kell küldeni. S mit lehet egy jó laptól kívánni ! Az ma már nem elég, ha egy lap gyors és pontos értesüléseket közöl a világ minden tájékáról. Lehetnek benne a legfrissebb hírek minden országból, tarthat külön levelezőket Párisban, Londonban, Berlinben, Pétervárt, Rómában és egyebütt, ezzel még csak azt éri el (de csak ha levelezői az illető kormányférfiakkal és politikusokkal összeköttetésben állanak), hogy naponként megtáviratoztathatja magának nemcsak azt, ami történt, hanem azt is, ami valószínűleg történni fog. Ma határozottan békések a kilátások, de a keleti kérdés minden pillanatban zavarral fenyeget. Konstantinápoly, Sófia, Bukarest, Belgrád, sőt még Csetinye is megannyi gyújtópontja egy aknának, melytől egész Európa föllobbanhat. Egész gyönyörűsége, de gyakran bosszúsága is az a gyakorlati államférfiaknak, ha tapasztalják, hogy van egy lap, melynek találékony eszű tudósítói néha a legrejtettebb dolgokat kifürkészik. E lapnak igen kitűnőek belföldi hírforrásai is, a hazai politikáról egy lap sem nyújt oly kimerítő tudósításokat, parlamenti tudósításai meg épen mintaszerűek. Azután az a sok regény, ama sok jeles szakíró, színmű- és könyvbíráló czikkei, tanulmányai, melyeket közöl, mind meglepheti az olvasók ezreit, de manapság egy igazi jó laptól mindezeknél többet kívánnak. Mai nap minden embernek fontos érdekei vannak az üzleti élet terén, s egy jó lap első kötelessége, hogy ebben a tekintetben teljesen megbízható tanácsadó legyen. Politika és szépirodalom igen jó szórakoztatója a művelt embernek, a férj, a nő és a serdült gyermekek mind megtalálják mulatságukat benne, de mit ér az olyan házibarát, aki mindig csak mulattat bennünket, de soha egy okos tanáccsal nem tud szolgálni, ha hozzáfordulunk ? Egy igazán jó lapnak e kettős feladatát megvalósítva csak egyetlen egy lapnál tapasztaljuk, az „Egyetértés“ nél, mely különben terjedelménél fogva erre úgyszólván egyedül alkalmas is. Mert ahoz bizony nagy papirospazarlás szükséges, hogy előbb adjunk egy óriási lapot a közönség mulattatására, aztán adjunk egy másik, még nagyobb lapot a közönség anyagi érdekeinek támogatására. Mert ahány foglalkozású ember van egy lap olvasói közt, annyi különböző érdekeket kell kiszolgálni. A kereskedő, a tőzsdelátogató, a bankár, a kötvénytulajdonos, a sorsjegyvásárló, az a sok száz és százféle gyáros, iparos, üzlettulajdonos és gazdálkodó, az nemcsak azt akarja tudni, hogy az értékpapírosoknak, meg a nyersanyagoknak és készményeknek mi az áruk, hanem azt is, hogy hol lehet olcsón vásárolni és hol lehet valamit lehető legjobb áron értékesíteni? És ezt nem képes semmiféle lap nem nyújtani, legyen még oly jól is szerkesztve, ha mindjárt százezreket áldoznak is tartalma emelésére, ha csak nincsen abban a szerencsés helyzetben, mint az „Egyetértés,“ melyet a hazai üzleti világ a magyar kereskedelem vezérlapjává tett és a hirdetések egész özönével keres föl. Az üzletemberek az „Egyetértésit tekintik annak a közegnek, mely köztük az érintkezést, ha szükség van rá, legsikeresebben közvetíteni képes a hirdetései által. Kinek hirdetni valója van, az „Egyetértésit keresi föl, mert tudja, hogy 23.000, a legvagyonosabb osztályhoz tartozó előfizetőhöz fog szólaln"; aki pedig azon gondolkozik, hogy melyik lapra fizessen elő , az ismét csak az „Egyetértésit választja, mert jól tudja, hogy e lap az ő anyagi érdekeit nemcsak megvédelmezheti, hanem ha tájékozását belőle meríti, mint üzletember okvetlenül boldogulni is fog. Ezt minden jó laptól meg lehet kívánni, elérni azonban csak az „Egyetértés“ által lehet. Nem kell külön gyermeklap annak, aki a „Magyar Nők Lapjára“ előfizet. A „Magyar Nők Lapja“ ugyanis regény- és divatmellékleten kívül „Lugas“ czimü gyermek lapot is ad újévtől kezdve előfizetőinek és így a család minden tagját ellátja olvasmányokkal. Szépirodalmi és háztartási közleményei legjobb íróink és írónőink tollából erednek. Újévi első számát Jókai, Temérdek, Kudnyánszky, dr. Prém, Brankovics, Nagyvárady Mira, Harmathi Lujza stb. költeményei és elbeszélései gazdagítják. Csak jó szolgálatot vélünk tehát akkor tenni, amidőn t. olvasóinknak, s különösen hölgyeinknek figyelmébe ajánljuk a „Magyar Nők Lapját“, amelynek összes mellékleteivel együtt csak ő art az egész évi előfizetési ára. Mutatványszámokat szívesen küld mindenkinek a kiadóhivatal (Budapest, Kishíd utcza 9. szám), aki egy levelezőlapon hozzáfordul. „ Keveset ígér, sokat ad! Annak a régi jó közmondásnak „sokat ígér, keveset ad“ ellenkezője jutott önkénytelen eszünkbe. Rendesen, mikor előfizetési fölhívásokat tesz valaki közzé, akkor eget, földet ígér s azután az a minek látszatja nagy, a valóságban semmivé törpül. És ime azzal a ritka esettel állunk szemben, hogy olyan adott, aki mit sem ígért. A „Képes Családi Lapok“ szerkesztősége ugyanis karácsonyi ajándékul minden előfizetőjét egy három kötetes díszesen kiállított regénynyel lepte meg, azt díjtalanul és bérmentve küldvén meg minden előfizetőjének annélkül, hogy bármit is előre ígért volna. A regény V. Gaál Karolin ismert írónőnknek egyik legkitűnőbb műve: „A mai férfiak“ czimrael s a regény átolvasása után csak újabb dicsérettel illethetjük azon érdekfeszítő és elegáns irányú művét. Amint halljuk, az 1892. évben a „Képes Családi Lapok“ szerkesztősége minden előfizetőjét egy díszes emlékkönyvvel szándékozik meglepni. „A Képes Családi Lapok“ előfizetési ára: egész évre 6 frt, félévre3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. 8 ha tekintetbe vesszük, hogy a most jutalmul adott regény 3 frt értékű, továbbá évente a lap mellett 4 egyenkint 1 frt értékű regény adatik mellékletül s igy a regények értéke már magában véve 7 frt 8 emmellett maga a betekint megjelenő lap ingyenes divatmellékletével oly kitűnően van szerkesztve, hogy magában is megéri a 6 frtot, akkor csak újabban s melegen ajánlhatjuk a most jövő előfizetési idény alkalmából a „Képes Családi Lapok “at. Meg vagyunk győződve, hogy e díszesen illustrált s legelsőbbrangú íróink által támogatott hetilap, minden műveit magyar családnak állandó házi barátjává lesz. A kiadóhivatal Budapesten van, Nagykorona utcza 20. szám alatt. Érdekes irodalmi pályázat. A „Képes Családi Lapok“ mint a legelterjedtebb és legnépszerűbb szépirodalmi hetilap kellemes ünnepi meglepetést szerzett olvasóinak s az érdekelt köröknek, a menynyiben karácsonyi számában, amely nagybecsű közleményeivel s pompás illusztráczióival amúgy is