Kecskemét, 1901. január-június (29 évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-06 / 1. szám
1. szám, évszázad telt el addig, amíg a Buvó-patak az egyik sziklafaltól a másikig, a nagy hegy derekán keresztül végigfúrta a kanyargós, tágas alagutat ? Az alsó-szolcsvai Buvó-pataktól a sűrű bokorerdőn keresztül, a patak szikladarabjai között visszatérek a gyalogsövényre, amely a Buvó-patak környékét a malomházzal és a völgykatlan-szájjal köti össze. Még egyszer visszanézek a barlangbejáró sima víztükrére, — amelyben a zúgó vízesés fölött, tarka foltjaikat és zöld méhkérgeiket nézegetik a barlangszáj szikladarabjai — s aztán a keskeny gyalogúton, a malom mellett lemegyünk a körvölgy kapujához, ahol a patakocska a völgykatlanból kiszalad a kígyózó fővölgy domboldalai közé. A patak mentén, a már egyszer megjárt úton visszamentem Alsó-Szolcsvára s tíz óra után aztán, a már este óta pihenő lovakat újra befogattam. Az aranyosparti fehér országúton ismét tovahaladunk a hegylánczok közé s tiz- tizenöt perez alatt már Felső-Szolcsván is keresztülszaladnak a lovak, hogy aztán a felső-szolcsvai felső faluvégen túl néhány perezre újra megálljanak. Az úttól jobbra emelkedő hegyoldal göröngyei közül egy kis ér szivárog alá az útra, hogy aztán az úton keresztülfolyva, az Aranyosba csurogjon. Ez a felső-szolcsvai Gránát-patak. Leszállok a kocsiról és látom, hogy a patak rögeiben és sarában ezer meg ezer apró, egyébként értéktelen, barnásvörös, bors- és borsószem-nagyságú gránátszemcse hever s a gömbölyded Szemcsék rhombus lapjai csakhamar azt is elárulják, hogy a gránátszemcséken a szabályos kristályrendszer rhomb-tizenkettős alakja jelentkezik. A gránátszemcséket összekötő kőzet, amely a bennőtt gránátkristályokat eredetileg bezárta, a kis patakér vizében már mondhatni teljesen sárrá változott, szétmálott. Tovább megyünk. A nagyokat kanyarodó, kitűnő karban tartott havasi országútat, — amely Felső-Szolcsvától Topánfalváig mindenütt, a nagyjában Ny-ról K-re folyó Aranyos balpartján marad, a tölgy - és bükkerdőkkel koszorúzott hegylánczok zárják maguk közé. A hosszú völgy csöndjét egyéb lárma nem zavarja meg, csak a parti égerfákon röpkedő éneklő madarak csapnak szét olykor a forró nyári levegőben, mikor az Aranyos sárga hullámai az úszó fenyőszáldarabokat időnként egymáshoz Ütögetik. (Folytatok.) Keveset, egy kissé nagyon keveset szellemeskedik. De azért csak nézzék meg a darabot anyák és apák, eladó leányok és házasulandó ifjak egyaránt: sokat fognak benne hallani, ami megüti majd a fülüket s amiről elmélkedni lehet. A mi színházunkban a darabot igen tisztességesen adták elő; látszik, hogy gonddal volt előkészítve és betanulva; a sceneriája a Nemzeti színházé után volt összeállítva, meg apró resztetekben is. Ezt tartom én is a legjobbnak; olyan közel vagyunk a fővároshoz, hogy igazgatónak vagy rendezőnek, sőt egy-egy becsvágyóbb színésznek is fel-fel kell szaladnia — tanulni. Három szereplő vállán nyugszik a darab. Az asszonyt Makó Ayda játszotta ügyesen, sok temperamentummal, s amennyire ezt egy ilyen múlt századbeli franczia asszonyról el lehet mondani, meggondoltan. Mert ennek a fiatal asszonynak épen az a hibája, hogy nem gondol meg semmit, kissé hígvelejű s mindent pillanatnyi felindulása szerint cselekszik. Almássy volt az első férj, a recept szerint készült primo amoroso, aki visszahódítja a feleségét, igen jó volt benne. Már gyengébb kézbe került a harmadik főszerep, a második férj. Somlai csak kívülről próbálta meg Császár lenni, de az is balul ütött ki. Császár t. i. az ő erősen szürkülő hajával egy deresedni kezdő, de még elég fiatal gavallér, Somlai pedig a túlságosan lisztes fejével, az erősen aláfestett szemével, az ajka körüli ránczokkal egy fiataloskodó öreg úr. Császár úrnak van igaza. Igen ügyesen adta Csiszér a család barátját, az orvost. Az öreg házaspárból igazán semmit se lehet csinálni, de az nem a színészek, a szerző hibája. Brieux abban is elüt Dumastól, hogy alakokban nagyon szegény, az emberei olyan színtelenek, élet és jelleg nélkül valók, hogy a színész ugyan nehezen boldogulhat velük. Ismétlem azonban, s ezt nagyon szívesen elismerem, hogy az előadás becsületére vált színházunknak. Igen szívesen nyilatkoznám hasonló elismeréssel a Coralié és Tsa előadásáról is, de már ez nagyon mögötte maradt a Bölcsőének. Ezeket a darabokat, melyeket nálunk a Vígszínház műsorának neveznek, úgy kell játszani, hogy a közönségnek ne maradjon ideje se gondolkozni, se számonkérni, ami a színpadon történik. Mert ha igen, akkor a hatás már oda van. Ez volt az egyik baj s az oka annak, hogy másfél felvonáson át egy hang a nézőtéren nem hallatszott; csak mikor a sülyesztők elkezdtek prüszkölni, meg egyéb »tettlegességekre« került a sor, akkor derült fel a közönség. Még egy másik hiba is volt. Nem lehet igazán kívánni Almásytól, hogy ő, aki tegnap olyan kitűnő hősszerelmes volt, ma épen olyan jól ábrázoljon egy szinte a burleszk-komikumba áthajló bouvivautot, se Makó Aydától, hogy miután tegnap miniature Mártír ír.Yi r. ma ép oly tökéletes ment te v igy kikapi menyecske legyen. De mind a két bajon lehet segíteni. Tessék több próbát tartani, akkor a darab jobban fog menni. Ha pedig be lenne töltve az a hiányzó szerepkör, melynek Almássy mellett az ilyen bonvivant, lyrai szerelmes-féle alakokat kellene adni, ha Makó szerepét Várfalvinak osztják (Hófehérkét egy kórista is eljátszotta volna), akkor ez az előadás is mellé állhatott volna a Bölcsőének. Mert a titok tulajdonképen az, hogy a főszerepek jó kézben legyenek, a többiektől majdnem elég, ha az összhatást nem rontják. A »helyzet magaslatán« teljes mértékben csak Sarkady állott (Glossipard), akinek annyi humor és komikum áll rendelkezésére, hogy minden szerepét hatásossá tudja tenni. Igen jó volt Károlyiné (Laure), aki az ilyen vén kisasszonyoknak igen jellemzetes ábrázolója, de a legtöbb esetben, csak nepi kivétel nélkül, annyi nyerseséget, sőt durvaságot is vegyít az ábrázolásukba, mely a jóizlésűeket sérti. Utóvégre is ezek az ő hölgyei tulajdonképen csupa úri hölgyek, jó nevelésűek, nem pedig markotányosnők, markotányos szokásokkal s lehet, valaki nagyon komikus, anélkül, hogy nyers lenne. A kevesebb itt határozottan több lenne. A többi szereplők, név szerint: Kövessy, Garay, Ebergényiné, Csiszár, Somlai, Pataki, mind tőlük telhetőleg igyekeztek a hatáson közreműködni s ez a hatás a második felvonás közepétől fogva nem is maradt el. Egy pár megjegyzés a rendezőnek. A Bölcsőben egy ajtó elé állítanak egy márványszobrot. Ha valaki bejön, okvetetlen feldönti s összetöri a szobrot, az ilyet pedig a legvagyonosabb családokban is sajnálni szokták. A Coralie-ban Csiszér és Almássy elcserélik a kabátjukat és csak órák múltán veszik észre a cserét, pedig az egyik kabát szürke, a másik fekete. Ellenben a pénztárczájukat, pedig mind a kettő egész egyforma, rögtön fölismerik egymás kezében A kabát legyen egyszínű, ellenben a tárcza szürke meg fekete. Már a New York szépéről csak jövőre megkóstólák a feggyeinket. Gyütt utánna ja telekhivatal, hogy aszongya új fönt írást csinyál az örökségünkre, mér mer azé, hogy az ecsőt, asztat a nemet eszkábáta jössze, hát nem is lehet az emberséges munka. Asztán meg asztat szenték ki ja városházára, hogy nem elegendő ja mesgye, meg a hancsik a határszélen, hanem oszloppan, vagy kűvel ki költ czüvekőnl. Röttön nekilátok az országútnak is, asztal is háromlábú messzelátóvan főmércsi játék. Bugaczot meg teljes-teli verdösték zsindölyökkel, hogy aszongya már arra gyűn a Duna, lefolyik a Tiszába. Még azon fölül a katonatiszt urak is makpát csinyátak a kecskeméti határra. Nem csuda, ha jennyi újságon összegabarodott a tanyasi parasztság, ám noha csak nagy sátoros ünnepnapon tévesedik közibük valami friss újság. Hát még mikő kigyün azirás, hogy aszongya újfönt főszámóják a főd népit! Van kavarodást nem láttam a collédium előtt való fináncz veszedelem óta, peig a jó régen vót. Hattuk sipítani ja zasszonyokat, vertyogni ja tapasztalatlan fiatalokat, ordítani ja gyerekeket. Mink tanulmányos öregek, már mint én Tarisznya Gergő, meg a Rézsút sógor, meg a Kukucs szomszéd, no meg a Gölediny koma, ja marhaiitató kútná keztük möghánni-vetni ja sort, mér mer azé, hogy a kocsmába felmarattunk azon végre, hogy a Tubák csapos ribizli bort mér, az Isten büntesse meg még a gyakerit is, má mint a ribizlinek. A Kukucs szomszéd kezte meg a szót, mér mer azé, hogy igen szapora beszédű: é’pipa dohándó é’pakli masina ja röndös angáriája. Aszongya ja szomszéd, hogy aszongya: »No szomszéd ebbű baj lessz. Mögöst abba töri ja kormány a csürhejárást, hogy azadót emelje. Meglássák kigyeemetök, hogy mahónap nemcsak a kutyája, de ja még meg nem született gyerektül is adót kő fizetni, hogy éhen ne haljunk, hát bagifanát, barlangkórót, meg rácztüsköt kő legylnünk, akit a szamár is átáll.« No megszeppent erre ja Rézsút sógor, kicsi hija, hogy bele nem bukott a kútba, de visszatartotta ja viztű való undorodása. A Gölediny koma meg ijettibe akkorát szortyantott a pipaszárán, hogy teleszaladt bagóval a torka, hát nem tudott szőni. Hát én beszélem, hogy aszongya: »Szamár keed Kukucs szomszéd a nagyobb fajtájúakba. Mér mer azé, hogy ha a kormány az adót akarná emelni, asztal nem cselekedné éppen képvisellő választás előtt. Ma peig ebbeaz esztendőbe szabad polgárok meggyára képvisellőre szavaltunk, szivünk meggyőződése szerént, mámint akire muszáj, vagy amelyik többet fizet.« Még aki takart is szőni, felhalgatott, mint a verebek, miltó ja kurhéja lecsap közibük. SzétmentünkIzén Tarisznya Gergő nyugottan vártam a népszámolást. Éccző, újév másnapján, éppen a süttököt kenyerezgettem, hát igen vonyit ám a kutyám, a Bodrog. Olyan vékonyan visított, hogy a Balogh Andris bevehette vóna a bandájába eső pikulásnak. Mondok baj van, vagy finánez, vagy zsandár, vagy végrehajtó kerügeti a ház tájékát. Peig nem üllott. A tanító járgyütt, hogy aszongya a számlája ja népet, nekem itten hagyja ja számezédulákat, mér mer azé, hogy tuggya, hogy én pénnás ember léttömre kitudom teteni ja zürességet, meg azalatt megy másfelé végezni a dógát. Hát kiis tettem magamé. Előkerestem a mindenféle kulipengyum közti jatentát, meg a pérnát, osztán igy esett ki a népszámolás sorsa, hogy aszongya: Számláló-lap. 1. Mi a vezeték és keresztnevei Eu Tarisznya Gergő. 2. Mi czimen lakik a lakásban? Hát kérem a feleségem jussa, amike nincs itthon, én vagyok a csalárd fő. 3. Nemes Gergő névvel csak nem lehetek ifisasszony. 4. Mely évben született. Abban, amelyikben a szűz dohányt kezték megfinánézani, még az igassághol csak kétfejű sasos, tömpölyös papiroson lehetett jutni. Egyébiránt disznóöleske. 5. Hol született Élés szülém nyoszorájába. 6 Mi a honosságai Leginkább itt hol vagyok, de jó rokonságból, még a szomszédságból is átjárogatok. (A kocsmákat letogattam.) 7. Mi a vallásai Minden vallás jó vallás, csak akár vallás a rossz vallás. 8. Mi az anyanyelve? Hogy az én szülőm nyelve mi? Asztat a fülle tessék fölkérdezni, de nem ajállott. 9. Milyen más nyelven beszél még? Elég nékem a magamé, nem szorulok a máséra. 10. Tud-e írni, olvasni? Hászén ha nem tűnnék, a tanító jár nem bíszta vóna rám észtét a czédulát. Bankót avasni nacczerűen tudok. 11. Van- e valami testi vagy szellemi fogyatkozásai Jelenleg éhes vagyok, mér mer azé, hogy az asszony elvitte jó kamra kacsisát.Több eszem van, mint a zúrnak,aki kérdi. 12 Van-e házai Van is, nincs is. Úgy áll a dolog, hogy a Galagonya nászommal vagyunk pörbe légy ház miatt.. Az első törvénszék rám háttá, ja királyi tábla ja nászomnak itéte. Most a kúriján van a sor. Tessék eehűteni kijé ja ház. 13. Van-e földbirtokai Van is, nincs is, mert több a teher rajta, mint amennyit ér. 14. Mi a főfoglalkozásai Az, akit a tannyuk röndöl, tizet tessék fölkérdezni. 15. Van-e egyéb foglalkozásai így télen pihenők, uram, a kuezóba. Eddig készen vónánk, hanem mája cédula túnausó felit nem tuttam kiteteni, peig az is rám tartozhat, mer mer azé, hogy én is a kohászat körébe tartozék, mer aczél-kuha-taplóval ütöm ki a szikrát. Máj megírja észtét a tanító jur. Noha mindenki ilyen becsületessen írja meg a perté a mondókáját, máj mögörül a Szél Kálmán , kegyelmes úr, de még talán a tanító júr is. Hogy azonban az országos dógok miatt magunkra se felejtkezzünk meg, hát van szerencsém jelenteni, hogy a híreim megértek, hogy hurka, meg kóbász legyen belőlük, melyhe hasonló jókat kívánva, maradok igaz hűséggel Én Tarisznya Gergő. 15 ZiN HÁZ. Azoknak a kemény igazságoknak, melyeket az igazgató az utóbbi időben kapott, úgy látszik, mégis megvolt az eredménye. Belátta, hogy csakugyan nem lehet az évadot se idejemúlt ócskaságokkal, se ingyen kapható bukott újdonságokkal kihúzni. Miután elengedte múlni az évad első felét egészen, anélkül, hogy az ebbeli kötelesség teljesítésére gondolt volna, a héten már három újdonságban is volt részünk. Szinte sok is a jóból: nem tudom, közönség és színészek egyaránt hogy bízják majd meg? De természetes, ha a hátralévő 10—11 hétben mind le akarja játszani, amit ígért, ilyen tempóban kell haladnia. A Bölcső az idei évad fogyatékos termésének egyetlen nagyobbszerű szenzácziója. A szerzője, Brieux, a párisi Theatre Libre-ből (ugyanabból, ahol olyan Osztozkodás-féle darabokat adnak) tért meg teljes bűnbánattal az egyedül üdvözítő és felmagasztaló Comédie Francaise-be, ahol mai napig olyan kegyelettel őrzik Moliére és a többi nagyok halhatatlan emlékét. S azt gondolta, ha már meg kell térni, legyen ez a megtérés igazi. Nemcsak meg-, hanem vissza is tért oda, arra a pontra, ahol esztendőkkel ezelőtt az ifjabb Dumas a tollat kiejtette a kezéből. Emlékeznek még úgy-e az ifjabb Dumasra? Az ő darabjaira, kezdve a Kaméliás hölgyön egész a Tékozló apáig? Ragyogó szellem, az életből kimetszett alakok egész serege, eleven, fordulatos mache s mindenekelőtt valami világmozgató thézis kifejtése jellemzik e darabokat, melyek diadalmas körútban járták be a világot éjszaktól délig, kelettől nyugatig. Tehát ezeket a darabokat tette nem kicsinylendő mintákul maga elé a Bölcső szerzője. Az ő felállított tétele így hangzik: Nem szabad az olyan házastársaknak egymást semmi körülmények között sem elhagyniok, akiknek már gyermekük született. Első pillantásra meghökken az ember s gondolkozóba esik. Kiváncsivá lesz, hogy bizonyítja a szerző ezt a tételt. Nem mondom el a meséjét, bizonyosan úgy is ismerik már, meg azt szeretném, ha minél többen néznék meg a darabot. Ha meglátták, ne legyenek meglepődve, ha azt veszik észre, hogy a szerző teljesen adós maradt a tétel bizonyításával. Mert igaz ugyan, hogy nála az egyszer elvált feleket a bölcső, a gyermek összehozza, csakhogy hamisság van a dologban. Az ő esete tulajdonkép úgy áll, hogy az asszony meggondolatlanul elvált az urától, a szülei kérésére újra férjhez ment, de az első urát mindig szerette, sohse felejtette s felhasználta az első alkalmat, hogy újra az első ura karjaiba boruljon. Ez az egész. Egy nagy különbség van egyébként Dumas és Brieux között. Dumas emberei sokat szellemeskednek s egy kicsit prédikálnak, Brieux sokat prédikál, túlsokat és KECSKEMÉT CSIPKEBOKOR. TARISZNYA GERGŐ LEVELE A NÉPSZÁMLÁLÁS IRÁNYÁBAN. Tekintetes szerkesztő jur! Nagyobb igazság kedvije legyen mondva!, a följebbvaló hónapokban ugyancsak nagy szöget vertek a paraszti nép fejebúbjába. Nem vót elég, hogy a katasztrófás urak főmércsikéték, még 1901. január 6. ÚJDONSÁGOK. Kecskemét, 1101 január 5. — Halálozás. Őszinte részvéttel vettük a hírét annak a megrendítő gyásznak, amely városunk köztiszteletben álló ev. ref. lelkészét, Mészáros Jánost érte forrón szeretett testvérének, Károlynak váratlan elhunytával. A szomorú esetről a gyászoló család jelentése ez: „Mészáros János, kecskeméti év, reform, lelkész, nejével s gyermekeivel, Mészáros Matild és Mészáros Juliánna mint testvérek, szomorodott szívvel tudatják rokonaikkal, barátaikkal és jó ismerőseikkel, hogy páratlan jóságú, feledhetetlen testvérük Mészáros Károly m. á. v. főraktárnok, 54-dik évében, a mai napon déli 12 órakor váratlanul elhunyt. Hűlt tetemei 1901. évi január hó 2-án délutáni 2 órakor, a gyászháztól (VII., Cserhát utcza 9. sz.) az ev. reform, egyház szertartása mellett temettetnek el a Rákoson levő központi temetőbe. Budapest, 1900. deczember 31-én. Áldott emléked a viszonttalálkozásig él lelkünkben!« — Legyen a bánatos családnak némi vigasztalása abban a tudásban, hogy oly nagy számú tisztelőik osztoznak fájdalmukban. — Kinevezés. Beniczky Ferencz főispán Balla János nyugalmazott levéltárost tiszteletbeli főlevéltárossá, dr. Szilády Károly segédlevéltárost pedig helyébe főlevéltárossá nevezte ki. Mind a két kinevezés a legáltalánosabb megelégedéssel találkozik. — Esküvő: Dr. Corzau ed. Avendano Gábor m. kir. honvéd huszár százados folyó hó 5-én tartotta esküvőjét Veszprémben Paál Gizella kisasszonnyal, Paál Dénes és neje Tamásy Eszter leányával. — Időjárás. Az újév gyökeres változást hayott s mintpoly igazi várállalatra a legszebb, a leghidegebb tél közepébe ültetett bennlünket, melyet a múlt század legutóbbi két napján sajátságos tünemények előztek meg. Deczember 29-én ugyanis hatalmas körű udvar kerítette a holdat; deczember 30. és 31-ike verőfényes, felleges napok voltak, áprilisi idő, széllel, esővel, borulattal, derűvel. 30-án éjfél körül élénken, hosszú tartammal hallatszott az elvonuló vadludak gágogása, a legbiztosabb jele az időváltozásnak. 31-én késő este már apró szemekben kezdett havazni, a szél folyton élénkült s újév reggelén már bokáig érő hó borította a talajt, oly fergeteggel, melynek hidegsége velőkig hatolt. A hideg mindig jelentékeny volt, 6, 10, 11 fok. Csütörtökön, kisebb hóviharban, a délutáni órákban 11 fokot jelzett a hévmérő, sőt ma reggel tizenháromat, így tehát havunk van elég, tiszta szűz hó, melynél fehérebbet a Pirénékben se lehet látni. Összetakarítása sok pénzbe kerül, de ez által a szegény embereknek is jut munka s ezzel együtt mindaz, amit a becsületes szorgalom előidézni szokott. Másrészt pedig a növényzet is sokat nyer a tél által, megszabadul attól a sok élősditől, mely enyhe tél idején tovább szaporodik rajta. — Nőegyleti bál. A Kecskeméti Jótékony Nőegyesület szokott bálját f. hó 16-án tartja meg a Casino összes termeiben. A rendezés élén Kada Elekné úrnő áll, aki a közel félszáz tagból álló rendezőséggel már is nagyban fáradozik a bál sikerén. Hisszük, hogy ez nem is marad el. — Az 1900-ik évi népmozgalmi adatokról a kecskeméti anyakönyvi hivatal igy számol be: Városunkban 1900. évben született 1247 fiú, 1122 leány, összesen 2369 lélek; 180- nal több, mint tavaly. Ebből róm. kath. 917 fiú, 893 leány, együtt 1756. Ev. ref. 284 fiú, 243 leány, együtt 527. Ágostai 18 fiú, 11 leány, együtt 29. Izraelita 28 fiú, 29 leány, együtt 57. Meghalt 993 férfi, 906 nő, összesen 1899 (320-al több, mint 1899-ben). Korszerint meghalt 3 éven alul 1019 gyermek; 3—20 évig 194 ifjú; 20—60 évig 333 lélek; 60 —80-ig 279, 90 éven fölül 84 egyén. Vallásfelekezetek szerint meghalt: róm. kath 1395, igy ezen felekezet évi szaporodása 361; ev. ref. 440, szaporodás 87; ágostai 26, szaporodás 3; izraelita 36, szaporodás 21; gör. kath. 1, fogyatkozás 1; gör. kel. 1, fogyatkozás 1. E szerint városunk népessége az 1900. év folyama alatt 254 férfi és 216 nő, vagyis 470 lélekszámmal szaporodott. A szánkázás nagyban járta s különböző alakú és felszerelésű szának hirdetik, hogy a tél teljes mivolta szerint köszöntött be. S elmondhatjuk, hogy ha már nincs elegendő vizünk a korcsolya-pálya ellátására, úgy oly szánattal dicsekedhetünk, amilyen 1895. óta nem volt.