Magyar Alföld, 1913. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1913-07-06 / 27. szám
2. oldal Albert elvtárs elnöki megnyitója után Hajdú Sándor elvtárs adta elő a napirendet, a politikai helyzetet. Tartalmas beszédében rámutatott a munkók garázdálkodására és ahol mindenki lop, ott a munkásnak éhen kell elpusztulnia. Utánna Horváth Ambrus elvtárs foglalkozott az aradi választással, amely egyik égbekiálltó példája a korrupt országos viszonyoknak. Hogy a jogtipró munkótársaság elpusztuljon a helyéről, ehhez az erők összegyűjtése szüséges és aki tisztességes embernek érzi magát, az megtalálja helyét a küzdelemben. A népgyűlés a hallgatóság lelkes éljenzése közben ért véget és amerre eloszlott, magával vitte a jogtipró kormány elleni gyűlöletét. Elhagyott műhelyek. Harmincöt aprószent. A gazdasági pangás förtelmesen végig taposott az ország gazdasági életén. Ezerszámra lézengenek a munkanélküliek és még csak kilátás sincs arra, hogy ez a nyomasztó, emberpusztító helyzet megváltozzék. A pénz hiánya miatt maguk a vállalkozók is a tönk szélére jutottak és sírva gondolnak vissza arra az időre, amikor kitűnő vállalataik voltak. A gazdasági pangás ellen az utóbbi időben nagyon sokat írtak, keseregtek, de sehol nem látjuk a lendülni akarást, amely egyedüli orvossága volna ennek a borzasztó társadalmi betegségnek, a gazdasági pangásnak. A bankok visszatartják a pénzt, a tőkések nem vállalkoznak, a munkás nem kereshet, nem fogyaszthat és ma holnap oda jutunk, hogy még csak nem is lélekztvik. Azok a „férfiak“ pedig, akik az ország és a városok kormányainál teljesítenek őrszolgálatot, csak bután bámulnak bele az előttük kavargó viharba. A gazdasági pangásról, mint fentebb is hangoztattuk, nagyon sokat írtak, még statisztikai adatok tömegével is támogatták a fölhozott érveket, azonban a gazdasági pangás nagyarányait legjobban visszatükrözi az a körülmény, hogy az ipari műhelyek elhagyottan állanak. A kalapács, a gyalu a pöröly elhallgatott, a szerszám kiesett a munkás kezéből és a kormos, piszkos műhelyek előbb még élénk világába temetői csönd költözött be. Itt Kecskeméten is nagyon megcsappant a munka. Zaboretzky Ferenc építész vasszerkezeti műhelyében például mindössze négy munkás dolgozik harmincöt tanonccal. Pedig ebben a műhelyben ötven munkás is szokott dolgozni, de jelenleg még a nagyobb üzemek sem tudják volt munkásaikat foglalkoztatni. A tőke pedig nem kérdezi azt, hogy miből él a munkás, miből él a családja, a tőke csak a saját életét hpfa uralom. Hatóságilag engedélyezett rablók. Jóleső örömmel láttuk a rendőrhatóság beavatkozását a hentesáruk szabályozásánál. Ez az intézkedés határozottan a fogyasztó közönség érdekében történt. Papp György főkapitány ezzel a cselekedetével beigazolta, hogy a kezébe adott hatalommal, tudna csinálni bölcs dolgokat is. A hentesek megrendszabályozása alkalmából nem mulaszthatjuk el, hogy föl ne hívjuk a főkapitány úr figyelmét azokra a piaci mizé-riákra, amelyek az ő fülébe nem juthatnak el. Nem, mert a piaci viszonyok felől a főkapitány úr úgy van értesülve, mint őfelsége a magyar politikáról. Két héttel ezelőtt is több kocsi krumplit szállítottak be a kecskeméti piacra a kécskei termelők. Egy nagy kosár krumplit lehetett venni 70 fillérért. A kofák hamarosan összeszedték a krumplikat és másnap már 1 korona 40 fillérét kínálgatták Tehát 24 óra alatt éppen 100 százalékkal emelték a krumpli árát. Sőt a kisebb mennyiségű vételek alkalmával körülbelül darabonként 2 fillérért lehetett egy lyukfolyásnyi krumplit kapni. A kofák tehát minden alkalmat felhasználnak arra, hogy a fogyasztóközönséget megrabolják. Ötven-hatvan százalékkal emelik néhány óra alatt a piaci árakat. És ennek a végtelen kapzsiságnak úgy látszik nincs orvossága. Azonkívül a kofák jórésze impertinens is. A nekik nem tetsző vevőkkel gorombáskodnak. Láttunk jelenetet, amikor egy szerényen öltözött parasztnő a kofától kérdezte az élelmicikk árát. A kofa szapora nyelvvel felelt : — Nincs magának úgy sem annyi pénze, hogy megvegye. — Azért, hogy a kalapot otthon hagytam, a pénztárcám elhoztam, felelt az egyszerűen öltözött nő és faképnél hagya a kofát. De ez még csak a kisebb piaci tragédiák közé tartozik. A vevőközönséget valósággal uralják a kofák. Épp itt az ideje hogy a rendőrhatóság ezen a téren is tegyen az érdekünkben valamit. Az lenne a leghelyesebb, ha a termelőket közelebb hoznák a fogyasztókhoz. Mert kofa nélkül meg tudunk élni, de termelők nélkül nem. Fekete szivárvány. A poéta minden este elsétált a ház előtt és valami kikandikáló arcra várt, ami az ablaknál soha, soha nem akart megjelenni. A poéta ezért elvesztette üde arcszínét, lehullatta tüzelő vérrózsáit és a szemei mélyen beestek szomorú és sötét homloka alá. Írni sem tudott és éhesen kószált az őszi utcán, amelyen görögtek a kocsik, mint a bús és egyhangú órák, amik sohasem hoztak változatosságot és szerelmet. A poéta tehát elkeseredett és szürke reggelek réveteg homályában nagyon sokat zokogott befelé. Az arca sovány lett és mereven megszobrosultak kusza vonásai; a szeme alá ültek a méla bánatok, kétségtelen jelei azoknak a sebeknek, amik csorbult szivéből kicsattantak. A költő azért tovább járt az ablak alatt és holdas estéken sóhajtva nézte a spalettákat, melynek redőnyei eltakarták előle a boldogságot. Ilyenkor már beüzent a tél és szélhírnöke beszaladt a szegény poéta kabátja alá. Összerázkódott és fohászkodón emelte szemét az ablak felé, ahonnét egy kis melegséget várt és egy kis tüzet, amely bemelegítené a befagyott lírát és alágyújtana a kihűlt invenciónak. Ilyenkor érezte, hogy mit tudna tenni egy komoly mosolygás, mennyire átformálhatná a lelkét a hullámos vonal, amely édesen rezdül a kígyós ajkak szögletén. És várt, várt szomorún, de mindig, mindig remélve és bizakodva. Néha ismeretlen lázak gyúltak ki a lelkében és feldugtak ezüstös, üde melódiák, amelyek úgy csilingeltek, mint egy aranyharang. A szive lágy ütemeket hárfázott, de a vénája nem akart nekilendülni, hiányzott az intonáció, amely megadja az alaphangot és viszi tovább az éneket, az Írást . . . Pedig éjszakánként, mikor a szánalmas szerelmi szenvedésektől felsikoltott a lelke, megjelentek előtte a képzeletdélibábok, amelyek besugározták az éjt és gyöngyös tapétákat szórtak szívének sivár kamrájába. Ilyenkor aztán az Élet élén látta magát, a dicsőségek delelőjén, amint olvasott és nagy költő, akinek színes és jelentőséges könyve van. A könyv olyan, mint egy komor fekete szivárvány, szomorú égi abroncs, amely a földet és menyboltot fogja össze, hogy szét ne szakítsa a két világkolosszust a vihar. Fekete szivárvány, ez, ez való az ő besötétült egyéniségének. Csak írni tudna egyszer, csak felszakadnának a beleszorult ütemek, csak felharsannának az eltompult rivalgások. Egy reggel, amikor az ősz már bágyadt vágyakozással igyekezett a mindenségből kifelé, egy arc kandikált ki az ablakon és a vékony szájszögleten megjelent az első mosoly. A költő a szívéhez kapott, ahonnét felbugtak a régen várt trillák, a meleg és szindus versáldások, amelyek hevületbe ejtik a lelket és forróságot tüzelnek ki a szívből. És e pillanattól fogva nagyszerűen ment minden. A kopott költő sokat irt és sokat keresett. Sokat keresett s igy megszűnt kopott poétának lenni. A lapok vették a verseit és az a vélemény alakult ki róla, hogy újhangú és újérzelmű próféta, aki távol időkről és távoli akarásokról énekel és messzi szerelmekről beszél . . . A költő tehát közismert lett és mikor megjelent a verskötete a „Fekete szivárvány“ a lapok és a kritikák dicséretekkel halmozták el. A dicséretektől úgy elbódult, mint a mályvavirág mély illatától és betellett a lelke laza dicsőséggel. Mert a költő még mindig szerelmes volt és áhítattal gondolt a nőre, aki egy bágyadt őszi reggelen le- MAGYAR ALFÖLD akarja megmenteni, amit a fölösleges munkaerő eltávolításával remél elérni, így azután elnéptelenednek a műhelyek, elcsöndesednek a kalapácsütések, a munkás arcára kiül a nyomorúság mint egy csúf boszorkány és minden bajt csak az istenre kenünk. És a kétségbeesett emberek ölbe tett kézzel várják, hogy mikor tesz az isten csodát?... Arra nagyon kevesen gondolnak, hogy minden bajnak, minden nyomorúságnak a bitang társadalmi rend az oka. 27. szám Be a fogyasztási szövetkezetbe! Az asszonyokhoz is szólunk. A Kecskeméti Általános Fogyasztási Szövetkezet előkészítőbizottsága kitartó szorgalommal dolgozik azon, hogy a szövetkezet mielőbb megalakítassék. Legközelebb elkészülnek az alapszabályok is, amelyekből a tagok teljes meggyőződést szerezhetnek a szövetkezet céljáról. Nem egy haszonra dolgozó, kapzsi üzleti vállalkozás fog ez lenni, hanem a szövetkezet mintegy kiegészítője lesz az öntudatos munkásmozgalomnak. Először csak kicsiben kezdi meg a fogyasztási szövetkezet a működését. Nem akarunk egyszerre nagyot markolni, hogy azután annál nagyobbat essünk. Körültekintő gondossággal fogunk eljárni és értékesíteni fogjuk a mozgalomban mindazt a megbecsülhetetlen tapasztalatot, amelyet a külföldi evtársak szövetkezeti élete példa gyanánt állított elébünk. Most azonban egyelőre arról van szó , hogy a fogyasztási szövetkezet érdekében a legmesszebbmenő agitációt fejtsük ki. Minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy rámutassunk a kapitalizmus által teremtett nyomorúságos helyzetekre. Gyűlésen, értekezleteken és egyéb összejöveteleken folytonosan hangoztatni kell a fogyasztási szövetkezet szükségességét, azon kívül a Magyar Alföld is napirenden fogja tartani a szövetkezeti kérdést. Különösen az asszonyokhoz szeretnénk szólni, a munkásasszonyokhoz, akár a kapával, akár kalapáccsal, akár réffel, akár ketollal keresi is a férjük a kenyeret! Mert éppen a munkások feleségei tudják legjobban, hogy az élelmiszeruzsora szinte elviselhetetlen és a férj keresete alig elég a rendes megélhetésre. A munkások imádságos szájú asszonyai tegyék félre az álszenteskedő sopánkodást és lépjenek be a fogyasztási szövetkezetbe. El kell hagyni azt a buta szokást, hogy a szomszédaszszony előtt többnek lássunk, mint amik vagyunk. Ha paprikás krumpli volt az ebéd, a szomszédasszony mégis úgy tudja, hogy csirkét ettek az izéné asszonyék. Az élet küzdelmét nagyképűsködéssel nem lehet elpalástolni és a korgó gyomrot nem lehet hazugságokkal elhallgattatni. Szint kell valamink, hogy mi szegény, elnyomott proletárok feleségei vagyunk és ha a napi háztartási munka miatt nem is gyarapitttatjuk férjeink keresetét, legalább segítsünk nekik az uzsora elleni küzdelemben. Amelyik asszony igy gondolkozik, az csak tiszteletre méltó asszony lehet és bebizonyítja, hogy a pletykázás helyett más okosabb cselekedetre is képes. Munkásasszonyok! Szivteljétek meg ezt a néhány szavunkat és lépjetek be a szövetkezetbe. Elég, ha egy 30 koronás részjegyet vesztek, az följogosít benneteket D. Kokár KECSKE körút 1.s Kizárólag díványok mellett k. Viszontel, árkedvezi Javítás és olc ÉR Értesíti hogy az is újdonság melyekbe mellett késes szí ugyszinte kálatoka: Nagy francia ségekber GUDI szoba III. ker., H a Vásárlu Tanoncok