Üzenet, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-04 / 1. szám
Evangélikus lap VII. évfolyam 1. szám Kecskemét, 1942. évi január 4. Megjelenik minden vasárnap Legyen meg a Te akaratod! írta Turóczy Zoltán püspök Az ember mindig csak előre lát a térben s mindig csak hátrafelé az időben. Ez lehet kényelmetlen, olykor bosszanthat is, de nincs hatalmunkban, hogy változtassunk rajta. Korlátlan lehetőségeket követelő gőgös ember voltunk lázadozva fogadja újév első napján ezt a megalázó tényt. Máskor is nehéz belenyugodnunk abba, hogy a jövendő élet emberkéz nem húzhatja el a titkok fátyoléit, máskor is megpróbáltuk, hogy szívünk megsejtse, elménk kikövetkeztesse s akaratunk befolyásolja azt, ami lesz. csak szemünk nem láthatja még..., most azonban különösen nehéz. Másszor, békés időkben, legfeljebb kíváncsiságunk szenvedett csorbát nyalta, most azonban a lét és nemlét nagy kérdései gomolyognak előttünk a völgyben, ahová az új esztendő első napján megindulunk lefelé. Most nem arról van szó, hogy az új esztendő üres poharába milyen arányban fogja keverni az étel az örömöt és ürömöt, több lesz-e benne a kellemes, vagy a kellemetlen, hanem arról, hogy a most tűzhányóként fortyogó öreg földön merre folyik majd a világháború lávája s a szülési fájdalmak között vajúdó új világban lesz-e helyünk nekünk árva magyaroknak. 192 első napján csődöt топа minden jólértesült helyzetismeret, ügyes szimat, avagy következtetni tudó bölcselkedés. Nem tehetünk mást, meg kell adnunk magunkat, előrefelé hiába kémlelő tekintetünket fel kell emelnünk felfelé s meg kell tanulnunk az 1912. év legidőszerűbb imádságát: Legyen meg a Te akaratod! Azonban jaj nekünk, ha ez a mondat: Legyen meg a Te akaratod, a közöny ál kis foglalása lesz az ajkunkon. A közöny mindig lustaság, önzés és felelőtlenség. Lehetnek idők, amelyek elbírják, de vannak történelmi idők, amikor nem szabad elnézni és megtűrni. Rendkívüli idők rendkívüli teljesítményeket követelnek. Aratáskor nem lehet letenni a kaszát délután két órakor azzal, hogy letelt a törvényes nyolc órás munkaidő. Mikor mindenki mnaszakadtáig dolgozik, a közöny amerikázását kemény kézzel kell megakadályozni. Ne gondoljuk, hogy a közönybe való belehullásra a közkatonák szürke tömegeiben a legnagyobb a kísértés. Épen fordítva áll a dolog. A legtalentumosabbak, a fajsúlyuknál fogva az élre kerülők forognak leginkább ebben a veszedelemben. Ők dolgoznak legtöbbet, ők járódnak is el a leghamarább. (N.yillanak az első sorban, ők kapják a legtöbb támadást, ők szenvednek legtöbbet a megg nem értés miatt. Legtisztább szándékaikat is bemocskolják, legönzetlenebb ténykedésük mögött is aljas egyéni érdekeket keresnek. Lehet-e csodálni, ha felébred bennük a kérdés: »Minek ez nekem? Szépen félreállok. Csinálja más! Legyen meg az ő akaratuk.« Ez a más azonban akkor,amikor a ■legjobbak félreállanak, mindig a műkedvelők csoportja, ha nem demagóg kalandoroké. Mindig teleb bennük a hang, mint a szolgálat lelke. Félre azért minden közönnyel! Álljunk csatasorba 19'/2-ben mindnyájan! Jaj azonban nekünk akkor is, ha ez a mondás: Legyen meg a Te akaratod a rabszolgák kifelé alázatoskodó, de befelé lázadozó állásfoglalása lesz az ajkunkon. Mert 1912-re nem elég a lélektelen kényszerfegyelem. Többre van szükségünk, mint gombnyomásra engedelmeskedő gépekre. Nem legyőzött, hanem meggyőzött emberek kellenek nekünk. A hatalmi viszonyok kellemetlen tapasztalataitól viszszahúzódásra kényszerült, vagy a helyzet józan megítélése következtében elnémult ember ugyanis sorsdöntő létharcokban olyan, mint a lőszerraktár a légitámadáskor. Mindig felrobbanással fenyeget. Jogosnak vélt sérelmeit talán nem emlegeti, de mindig gondol reá. Harci irániját talán elássa, de mindig szemmel tartja. Kifelé látszólag nincsen is, befelé azonban mindig megtalálja a hasonló gondolkodásos embereket, akikkel összedugja forró fejét s lázálmokat sző egy új világról, amelyben ők lesznek a feltétlen engedelmességet követelő és kierőszakolni is tudó hatalom. Félre azért minden belső lázadozással! Álljunk csatasorba 1992- ben mindnyájan! Legyen ez a mondat: Legyen meg a Te, akaratod a hit állásfoglalása az ajkunkon. Nem felelősségtől menekülő kényelmes félreállás ez a történelemformálás műhelyétől. Az igazi hit mindig aktív. Tudja jól, hogy isten embereken keresztül kormányozza a világot s gondviselése nem pihenő párna a tunya ember számára. Nem fogcsikorgató kényszer-belenyugvás ez a változhatatlanba. Az igazi hit tudja jól, hogy Isten akarata mindenható, vele szemben hasztalan minden ellenszegülés, de tudja jól azt is, hogy Mind jó, amit Isten teszen. Szent az akaratra. .. hit álláspontja mindig a biztonság, nyugalom, fegyelem és engedelmesség álláspontja. Tudja, hogy nem történhetik más, még ha feje tetejére áll is a világ, mint amit Isten akar. Amit pedig Isten akar, az mindig javunkat szolgálja. Ezért nem kíváncsiskodik, se nem aggályoskodik, se nem remeg, hanem hízik és imádkozik. És engedelmeskedik azoknak, akiken keresztül isten meg akarja valósítani kormányzó akaratát. A hívő sem tudja, hogy mit hoz a holnap, tudja, azonban, hogy mennyei Atyja tudja s ez neki elég. Legyen ennyi nekünk is elég az 1912. esztendő küszöbén. Állandóan vigyázott egy gazdag úrinő nagy parkjának gondozását egy kertészre bízta. 18 év alatt csak kétszer nézte meg. Egy arra menő csodálkozva szőlőit a kertészhez. Úgy vigyáz erre a kertre, mintha holnapra várná úrnőjét. Nem holnapra várom, hanem mára, - von a felelet. Olvasóinknak és munkatársainknak áldott újévet kívánunk.