Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. október (1. évfolyam, 78-104. szám)
1900-10-01 / 78. szám
I. évfolyam. 78. szám. 1900. hétfő, október I. 1 krajczár (2 fillér.) Egyes szám ára 2 fillér. Előfizetési ár: helyben, házhoz hordva Negyedérte . . .2 korona. Félévre ...... 4 korona. Vidékre poétán keldve Negyedérre... 3 kor. 50 fii Félévre...........7 kor. KÜLFRISS ÚJSÁG (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. Társ-szerkesztő : E>r. :tT-Ä_C3-ir I X3T -Ä. XjTT. Felelős szerkesztő : Ifj. TÓTH ISTVÁN. Megjelen minden nap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budai-nagy-utcza 151. ol. hova a lap szellemi és anyagi részére vonatkozó oaszet dolgok intézendők. Kiadó: a Részvénynyomda. Főmunkatárs: S123. KOVÁCS PÁl*. Gazdasági előadások, Kecskemét, szept. 30. A 40-es években, amikor az ország politikai és gazdasági életébe némi pezsgést hoztak be az akkori nemzetközi viszonyok és akkor élő jeleseink, erős központi szervezettel működött az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, amelynek akkor már Károlyi György gróf nagylelkűségéből és a jobbak áldozatkészségéből , »Köztelek« elnevezés alatt palotája volt. Az elnyomás korszakában ez az egyesület volt az, ahová busongani járt az aggódó hazafi lélek. A gazdasági bajok megbeszélésének ürügye alatt itt volt találkozó helye mindazoknak a jeleseknek, akiket az üldözés megkímélt és meghányták-vezették az ország állapotát, keresték a kibontakozás útját. Az alkotmányos korszak beköszönése után is megtartotta a kitűnő szervezettel bíró egyesület vezető jellegét. És mert tagjait az ország minden rendű és rangú lakosaiból leírta, most már kizárólag a mezőgazdasági érdekek ápolása képezte a vezetők törekvését. A legújabb időben is megmaradt vezetőnek az egyesület a gazdasági téren. A tényleges viszonyokból merítette munkásságát, küzdött és küzd ma is a nagytőke uralma ellen. Ennek a nagynevű egyesületnek volt igazgatósági tagja Darányi Ignátz, amikor ő felsége meghívta a földmivelésügyi tárcza vezetésére. Sokat vártak tőle a tőke uralmának ellenzői és nem igen csalódtak. Mert Darányi, amennyire a környezet engedi és amennyire a kormány általános politikája levegőhöz juttatja, minden alkalommal egészséges nyomást igyekszik gyakorolni a gazdasági élet fejlesztésére. Kezei kötve vannak, ő nem sokat tehet. De többet köszönhetnek neki gazdáink már is, mint talán összes elődjeinek. A kormányt támogatás igénybe vétele mellett odaterjed törekvése, hogy rászoktassa a mehezen mozduló gazdatársadalmat, hogy ő is agitáljon, és elhanyagolt érdekeit igyekezzék fölkarolni. Fő törekvése, hogy a belterjes gazdálkodáshoz az átmenetet zökkenés nélkül megcsinálja és odaérlelje az emberek felfogását, hogy az egyoldalú magtermeléssel hagyjanak föl. Sokféle intézkedése van már erre nézve; az is ide tartozik, hogy a mig beke- iszonyok, ti lányok, ami hibátlan bajort, érett dinkát, sárga szagost találtok, azt lerakjátok a szőlő hatjára, azt ne szedjétek mustnak. A cseberhordókat, a bortapasót az ember verbuválta. Korai szőlőbül bort szűrt előre, hogy az szüretre megforrjon, le is csiggadjon és serkentse az embere 'ket. Mert báz a cseber is könnyebb, a táncz is a nagyszemü szőlőszsákon szaporábban esik, ha biztatja az embert valami belülről. Még az összeverődött nép szalonnázott, kászálódott esmerkedett, a csősz meghámozta a birkát, akit pünkösd előtt vett még a gazda bárányul s nevelt azóta perezfüvön, gyomlálékon, fölhizlalt korpán, derezén. A négy csülök meg egy darab lágyékos hús a csősz jutalma a nyúzásért, azontúl a műtétes minden versszaka után egy korty szilvórium. Mit mind elfogadván szabadkozva: köszöni az emberséget . . . A szőlőszedés munkája megered azonközben. Lassan haladnak elején, mert ami szép fürtöt talál a szedő, azt megvetkezhetik a szakoktatás általánossá tétele és átváltoztatása, a most élő nemzedék megszokja és megkedvelje (kényszerűségből) az intenzívebb gazdálkodás feltételeit. Ez az indok vezette arra is, hogy az országban a gazdasági szabad előadásokat meghonosítsa, hogy a tudományos búvárkodás a gyakorlati élet tapasztalatain átszűrődve, útbaigazításul szolgáljon a válság közt vergődő mezőgazdáknak. Hiába, a busongás és a jogosult sóhajok itt meg nem mentik a gazdaosztályt, föl kell csavarnunk eszünknek kerekeit, hogy a nemzetközi versenyben el ne maradjunk. A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület megértette a hívó szózatot, sorompóba lépett, hogy közreműködjék a miniszter üdvös törekvésének népszerűsítésén. A tél folyamán gazdasági előadásokat tartat, amelyeknek az a czélja, hogy rést törjön a konzervatív magyar ember gondolkozásán és elhatározásra hívja fel a tetterőt, beigazolván azt, hogy nem úgy van már, mint volt régen, szántanivetni kevés, hanem a gazdasági kultúra minden ágát művelnünk kell. Hát persze, hogy nem ez menti eszi. A csumát beleveti a kosárba, hivén, hogy abból lesz a pálinka. De mert az az egy-két asszony, ami van vendégül, elhagyja hamarost a lányságot: kapják ezek is, fölhagynak a rendes evéssel, s csakúgy falnak bele a fürt szépibe s igyekszenek az asszonyokat utolérni. Az ördög érti ezeket az asszonyokat . . . Hogy ezek íiszednek a földről is minden lehullott szemet, odagarmadáznak a szőlő elsimított hatjára minden szép fejet, minden állani való fürtöt, mégis rá érnek belekezdni némely kivárhatlan Mária énekbe : Szűz anyánknak, Máriának Kegyelmében, Fohászkodjunk Ur Jézushoz a nevében . . . Ó, Szentlélek mátkája, Ó, Istennek dajkája: Könyörögj, könyörögj, Imádkozz érettünk ! Szerencse, hogy az ének derekán megjelennek a cseberhordozó emberek s kezdenek dévajkodni: — Ej, de régi kirelejszámot tudnak kendtek! TATAGZA.. Szüret. Irta , iodlóxa. István. Haj Istenem, édes Istenem, de nagyot is fordult a világ! Avagy hitte volna-e valaki valaha, hogy az az idő is bekövetkezzen, mikor napszámosokkal kelljen az áldást leszedetni ? Gondolta volna, hogy munka lesz az öröktől óta mulatságból, akár a kukoricakapálás vagy a fűkaszálás? Dehogy hitte, dehogy gondolta volna! Úgy volt az annak előtte, hogy mikor a szentmihályi vásár után való hétfőre föl- szabadították fennen dobszóval a szedést, elüzent a szőlősember felesége az atyafiakhoz, ismerősökhöz, volt lakóczimborákhoz, hogy eleresztik-e Marikát, Pankát, Pizsikét, Borist szüretelni ? Ha eleresztik, üzenjék meg, aztán nagy garabót adjanak neki. Mert az volt a napszám, kinek-kinek olyan garabó szőlő, amilyen garabót hozott. Azért adta ki a gazdasszony keményen az ordrét,hogy aztán tiasz