Kecskeméti Hiradó, 1914. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1914-08-17 / 33. szám

1914 augusztus 17. Kecskeméti Híradó 33. szám. — 3. oldal. Átrepült egy ellenséges léghajó. — Kép a német francia háborúból. — Irta: BARNA TIBOR. — Halló! ki beszél ? — Itt Bern vezérkari főnök. És ott? — Palline tüzérségi felügyelő. — Kérem tábornok úr a következő utasítások feljegyzését: Megbízható kémeink jelentése szerint hajnali 2—3 óra közt a Turul, ellenséges kor­mányozható léghajó, csónakjában 44 kg. Gehre-féle robbantószerrel fel fog szállani. Feladata hadállásunk kikémlelése s a közép­rajnai vasúti hidak egyikének felrobbantása. A Turul tehát nagyon veszélyes s minden rendelkezésünkre álló eszközzel üldözni kell. A léghajó felszállását — amennyiben ez egyáltalán észlelhető — 3 drb 300 m­. ma­gasra repülő Nilféle rakétával, nappal pedig ugyanily fajta füstgolyóval jelezzük. Egy 6 lövegből álló 7,5 cm. L/35 Krupp-üteg a határszélen levő waldstätti erdőben várja a a Turul felszállását, míg 20 drb automobil motorágyu 140 km. körletben szétszórva várja alkalmazására a jeladót. Minden auto­­mobilágyunál Lepel-féle új drótnélküli távi­­róállomás van berendezve. A szikraállomá­sok felhívó jele után a Turul jelszó adandó. Kérem a környékbeli városokat s falvakat telefonnal értesíteni, hogy ha környékükön a Turul feltűnik, az ott levő őrszemmel azonal tudassák, kik ezt Nil-röppentyű, illetőleg füstgolyóval jelzik. A tüzérségnek a részletes utasításokat tessék a legcélsze­rűbben megadni s egyben nekünk írásban jelenteni. Saját léghajó-osztályunk beavatko-­­ zására nem számíthatunk, mert az hadi-­­ flottánk támadásába bevonva, a talán pár óra múlva végbemenő tengeri ütközetben vesz részt. Mi tehát a Turullal szemben csupán szárazföldi erőnkre támaszkodhatunk. Mint előre látható volt, a harc tehát megkezdődött. Az ellenség néhány kitűnő kormányozható léghajó birtokában ez is ha­talmas tényezővel iparkodott sikereket aratni. A kölcsönös csapatfelvonulások még nem értek véget s mindkét fél azon iparkodott, hogy ezt tőle telhetőleg a másiknak meg­nehezítse. Hidak, alagutak, fontosabb ország­utak felrobbantása, használhatatlanná tétele volt legfőbb törekvésük, de ez a szigorú s célirányos intézkedések miatt nagyon nehéz volt. A szárazföldi fortélyok elégtelensége tehát arra indította az ellenséget, hogy leg­tökéletesebb léghajóját, a Turult Tenge százados parancsnoksága alatt hat emberrel egyik rajnai vasút felrobbantására kiküldje. A pénz, ez a mindenható hatalom azonban utat talált a szigorú vasfegyelem acéltestébe s a gördülő sárga aranyok csengése meg­szerezte a rajnai seregnek e roppant fontos hirt. A Turul tervezett felszállásáig 4 órai idő volt s ez alatt minden előkészület meg­tétetett a léghajó méltó fogadására. Az éjszaka álmos szürkeséggel feküdt a földre s úgy tetszett, soha sem lesz virra­dat. A messze húzódó hegyek mögött ki volt oltva minden őrtűz. A őrködő legénység halotti némaságban végezte szolgálatát. A távolban néhány fel-feltűnő fénysugár jelezte, egy-egy automobil távoli repülését, majd pedig egy felváltó csapat lépteinek súlyos ■I­­obbanása reszketette meg a földet. Nyílt, messziről észlelhető táborok nem voltak sehol; ezek leginkább erdőkben, vagy cser­jésekben voltak felállítva, gondosan elrejtve minden kiváncsi tekintet elől. Néhol egy-egy sötét, lomha tömeg bámészkodott vastag, nehéz korszerű nyúlvánnyal meredve a sötét, csillagtalan égbe. Ezek a Turult váró nehéz ágyucsövek. A lomha tömegek mellett vi­gyáznak erős messzelátóikkal a tüzértisztek, míg a legénység köpenyébe burkolódva a földön heverész s talán jövendő dicsőségé­ről álmodozik . . . Minden olyan regényes volt az éj szürke sötétében. A nagy darab hegyes­­völgyes föld úgy tűnt fel, mintha nem is élne s mozdulatlan némaságban várta a hajnal munkára hivó sugarát. A zöld csali­tokban a fülemile csattogó dala s egy közeli tó mozdulatlan sötét tükréből a békák álmo­­sitó kuruttyolása hallatszott. Andalító béke szelíd nyugalma terült el a földön. A nagy némaságban egyszerre csak egy rakéta sistergő zaja hallatszott s alig dörrent szét szikrázó fényesővé válva, már két újabb rakéta követte. A csend és néma­ság pillanat alatt megszűnt. A tüzérek fel­ugráltak s feszült figyelemmel bámultak a sötét csillagtalan éjszakába. Valamelyik üteg 6 riasztó lövést tett s a messze távolban tompán csattant meg a hegyek által vissza­vert ágyudörrenések tompa visszhangja. A tábori telefonok szakadatlanul csengettek s a vékony izolált drótok gyorsan röpítették szét a riasztó hírt, hogy az ellenséges Turul felszállott. Még teljes sötét volt s a levegőben nem lehetett semmit se látni. Inkább a fül, mint a szem igazíthatott csak útba s még azt sem lehetett tudni, hogy nem valamelyik álmából felrettent katona adta-e a riasztó jelt. Pár pillanat alatt azonban jött a meg­erősítés: semmi kétség, a Turul felszálltt s látszólag keleti irányban halad tova . . . A jelentett s várt esemény ténnyé vált; a Turul megkezdte félelmetes útját s a rettenetes ellenség megsemmisitése roppant veszedelmet jelentett a megsemmisitőre is. 44 kg. Gehre-féle robbantószer sok volna a Gellért-hegy szikláinak szétrobbantásához is s várjon mi lesz, ha e szörnyű rém meg­semmisülve lezuhan a földre ? E gondolatok azonban legfeljebb a tisztek agyában fogam­­zott meg, a legénység nem is sejtette a ve­szélyt. Különben is harcra készült, vasfe­­gyelmü katonák voltak, kik előtt a dicsősé­ges halál kitüntetés számba ment. A riasztó lövések visszhangjai már régen elhaltak s még mindig néma csend­ben terült el a táj. A sötétség egyenlőre lehetetlenné tett minden megsemmisítő kí­sérletet s várni kellett mindaddig, mig a szürkeséget megaranyozza s derült fénnyé varázsolja a felkelő nap aranyszőke sugara. A figyelő tisztek s a legénység türelmetlenül bámultak a sötét égboltra s halk hangon tették meg észrevételeiket. A várakozás s a bizonytalanság nyomasztó érzete szinte re­megést öntött tagjaikba s majdnem kitörő örömmel üdvözölték a lassan derengő hajnal hasadását. A világosság előtört s lassan, de ellenállhatatlanul birtokába vette a földet. A hajnal derengő pírja alig jelent meg s már a határtól körülbelül 15 kilométer­nyire levő Chateau Salinsből újabb sistergő rakéta szállt a levegőbe. A Turul tehát egészen keletnek vette útját! Palline tábornok azonnal intézkedett. A Turul veszedelmes látogatása legfeljebb négy helyen jelenthetett katasztrófát, még­pedig a a koblenzi, mainzi, ludwigshafeni s gemersheimi vasúti hidakra nézve. Számí­tásba jöhetett ugyan Strassburg is, de ez az erős vár hatalmas erődeivel kívül esett az ő hatalmának hatáskörén. Ennek dacára Strass­­burgnak is hírt adtak sziklatávirattal a ve­szedelemről. Koblenz, Ludwigshafen, Ge­­mersheim elé egy-egy 6 lövegből álló lég­hajó romboló üteget indítottak s Gemers­­heimbe ezenkívül még a rajnai monitorok leggyorsabb hajóját a „Bismarck“-ot ren­delték. Elszász és Lotharingia egész fel lett riasztva s minden községben figyelő őrsze­mek álltak a földbe ásott röppentyűk mellett, hogy ezek feleresztése által jelentsék a Tu­rul érkezését. A Turul pedig nem késett. Merész elhatározással áthaladt a hatá­ron a­nélkül, hogy a felállított tüzérség tü­zelhetett volna rá. A sötétség oltalmába fogadta a rombolót, hogy ki tudja mily mér­hetetlen gyászt borítson a földre. Chateau Sal­ins fölött három órakor haladt át a Turul s onnan keleti irányban Vergaville, Finstingen s Pfalzburg felé szállt. Amerre csak elhaladt, mindenütt láthatta, hogy megsemmisítésére el van készülve az ellen­ség. Rakéták, röppentyűk s füstgolyók se­rege fogadta, igy jelezve üldözőinek a Turul útját. Vergavil­lenél egy röppentyű majd szétvetette a léggömböt, szerencsére a kormánycsavar hatalmas légáradata eltérí­tette utából s mire felrobbant, a Turul messze járt. A tüzérségtől még mit sem­ kellett szenvednie. A Turul egyenesen keletnek tartott s parancsnoka, Tenge százados gondos figye­lemmel nézte a tájat. A hatalmas kép pá­ratlan szépséggel bontakozott ki a nap ara­nyos fényében. A zöldelő mezőkön, a ha­talmas erdőségek közt mint fehér szalagok kígyóztak a széles országutak. Békés gulyák, a nagyszámú csordák, mint apró kis hangya­seregek tűntek fel a Turul utasai előtt. A pirostetejű házak közt kinyúló tornyok arany gombja szikrázott a nap fényében. Néha egy-egy félrevert harangnak távoli zúgását vitte fülükbe a szél . . . A Turul motorja pedig lázas reme­géssel dolgozott. Nagy fehér szárnyai szé­dületes sebességgel verték a levegőt s a csónak végén levő hajtócsavarok orsósze­­rűen fúrták magukat előre a levegőben. Bámulatos biztosság, hidegvér s a mindenre elszánt emberek vértanúi nyugalma ragyo­gott az arcokon. A távoli messzeségből egyszerre csak rohanó automobilok lepték el az utakat. A fehér sávokon szinte szédületes sebességgel rohantak tova e felülről oly kicsiny mozgó parányok. E rohanó parányok egyike egy­szer csak megelőzte a Turult s hirtelen el­tűnt egy erdővágásban. Néhány pillanattal később nehéz gránát sivitó robaja hallatszott s a Turultól 50 méternyire hatalmas robba­nás reszkedtette meg a levegőt. Az első lövést követte a második, majd a harmadik s Tenge százados kénytelen volt kissé dél­keletre fordulni, hogy kijusson a megsemmi­sítéssel fenyegető ellenséges tűzből. Tenge százados csendesen adta ki utasításait s a gránátok elől csakhamar meg­menekült. Már a látóhatár szélén ott ragyog­tak Zabern fehér házsorai, mikor maga alatt kígyózó vonatot pillantott meg. Mint egy meggörbült féreg tűnt fel előtte az egész vonat. A kocsikat meg sem lehet különböz­tetni, egy hosszú, fekete kígyó benyomását keltette az egész vonat, amint 300 méter

Next