Kecskeméti Hiradó, 1914. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1914-08-17 / 33. szám
1914 augusztus 17. Kecskeméti Híradó 33. szám. — 3. oldal. Átrepült egy ellenséges léghajó. — Kép a német francia háborúból. — Irta: BARNA TIBOR. — Halló! ki beszél ? — Itt Bern vezérkari főnök. És ott? — Palline tüzérségi felügyelő. — Kérem tábornok úr a következő utasítások feljegyzését: Megbízható kémeink jelentése szerint hajnali 2—3 óra közt a Turul, ellenséges kormányozható léghajó, csónakjában 44 kg. Gehre-féle robbantószerrel fel fog szállani. Feladata hadállásunk kikémlelése s a középrajnai vasúti hidak egyikének felrobbantása. A Turul tehát nagyon veszélyes s minden rendelkezésünkre álló eszközzel üldözni kell. A léghajó felszállását — amennyiben ez egyáltalán észlelhető — 3 drb 300 m. magasra repülő Nilféle rakétával, nappal pedig ugyanily fajta füstgolyóval jelezzük. Egy 6 lövegből álló 7,5 cm. L/35 Krupp-üteg a határszélen levő waldstätti erdőben várja a a Turul felszállását, míg 20 drb automobil motorágyu 140 km. körletben szétszórva várja alkalmazására a jeladót. Minden automobilágyunál Lepel-féle új drótnélküli táviróállomás van berendezve. A szikraállomások felhívó jele után a Turul jelszó adandó. Kérem a környékbeli városokat s falvakat telefonnal értesíteni, hogy ha környékükön a Turul feltűnik, az ott levő őrszemmel azonal tudassák, kik ezt Nil-röppentyű, illetőleg füstgolyóval jelzik. A tüzérségnek a részletes utasításokat tessék a legcélszerűbben megadni s egyben nekünk írásban jelenteni. Saját léghajó-osztályunk beavatko- zására nem számíthatunk, mert az hadi- flottánk támadásába bevonva, a talán pár óra múlva végbemenő tengeri ütközetben vesz részt. Mi tehát a Turullal szemben csupán szárazföldi erőnkre támaszkodhatunk. Mint előre látható volt, a harc tehát megkezdődött. Az ellenség néhány kitűnő kormányozható léghajó birtokában ez is hatalmas tényezővel iparkodott sikereket aratni. A kölcsönös csapatfelvonulások még nem értek véget s mindkét fél azon iparkodott, hogy ezt tőle telhetőleg a másiknak megnehezítse. Hidak, alagutak, fontosabb országutak felrobbantása, használhatatlanná tétele volt legfőbb törekvésük, de ez a szigorú s célirányos intézkedések miatt nagyon nehéz volt. A szárazföldi fortélyok elégtelensége tehát arra indította az ellenséget, hogy legtökéletesebb léghajóját, a Turult Tenge százados parancsnoksága alatt hat emberrel egyik rajnai vasút felrobbantására kiküldje. A pénz, ez a mindenható hatalom azonban utat talált a szigorú vasfegyelem acéltestébe s a gördülő sárga aranyok csengése megszerezte a rajnai seregnek e roppant fontos hirt. A Turul tervezett felszállásáig 4 órai idő volt s ez alatt minden előkészület megtétetett a léghajó méltó fogadására. Az éjszaka álmos szürkeséggel feküdt a földre s úgy tetszett, soha sem lesz virradat. A messze húzódó hegyek mögött ki volt oltva minden őrtűz. A őrködő legénység halotti némaságban végezte szolgálatát. A távolban néhány fel-feltűnő fénysugár jelezte, egy-egy automobil távoli repülését, majd pedig egy felváltó csapat lépteinek súlyos ■Iobbanása reszketette meg a földet. Nyílt, messziről észlelhető táborok nem voltak sehol; ezek leginkább erdőkben, vagy cserjésekben voltak felállítva, gondosan elrejtve minden kiváncsi tekintet elől. Néhol egy-egy sötét, lomha tömeg bámészkodott vastag, nehéz korszerű nyúlvánnyal meredve a sötét, csillagtalan égbe. Ezek a Turult váró nehéz ágyucsövek. A lomha tömegek mellett vigyáznak erős messzelátóikkal a tüzértisztek, míg a legénység köpenyébe burkolódva a földön heverész s talán jövendő dicsőségéről álmodozik . . . Minden olyan regényes volt az éj szürke sötétében. A nagy darab hegyesvölgyes föld úgy tűnt fel, mintha nem is élne s mozdulatlan némaságban várta a hajnal munkára hivó sugarát. A zöld csalitokban a fülemile csattogó dala s egy közeli tó mozdulatlan sötét tükréből a békák álmositó kuruttyolása hallatszott. Andalító béke szelíd nyugalma terült el a földön. A nagy némaságban egyszerre csak egy rakéta sistergő zaja hallatszott s alig dörrent szét szikrázó fényesővé válva, már két újabb rakéta követte. A csend és némaság pillanat alatt megszűnt. A tüzérek felugráltak s feszült figyelemmel bámultak a sötét csillagtalan éjszakába. Valamelyik üteg 6 riasztó lövést tett s a messze távolban tompán csattant meg a hegyek által visszavert ágyudörrenések tompa visszhangja. A tábori telefonok szakadatlanul csengettek s a vékony izolált drótok gyorsan röpítették szét a riasztó hírt, hogy az ellenséges Turul felszállott. Még teljes sötét volt s a levegőben nem lehetett semmit se látni. Inkább a fül, mint a szem igazíthatott csak útba s még azt sem lehetett tudni, hogy nem valamelyik álmából felrettent katona adta-e a riasztó jelt. Pár pillanat alatt azonban jött a megerősítés: semmi kétség, a Turul felszálltt s látszólag keleti irányban halad tova . . . A jelentett s várt esemény ténnyé vált; a Turul megkezdte félelmetes útját s a rettenetes ellenség megsemmisitése roppant veszedelmet jelentett a megsemmisitőre is. 44 kg. Gehre-féle robbantószer sok volna a Gellért-hegy szikláinak szétrobbantásához is s várjon mi lesz, ha e szörnyű rém megsemmisülve lezuhan a földre ? E gondolatok azonban legfeljebb a tisztek agyában fogamzott meg, a legénység nem is sejtette a veszélyt. Különben is harcra készült, vasfegyelmü katonák voltak, kik előtt a dicsőséges halál kitüntetés számba ment. A riasztó lövések visszhangjai már régen elhaltak s még mindig néma csendben terült el a táj. A sötétség egyenlőre lehetetlenné tett minden megsemmisítő kísérletet s várni kellett mindaddig, mig a szürkeséget megaranyozza s derült fénnyé varázsolja a felkelő nap aranyszőke sugara. A figyelő tisztek s a legénység türelmetlenül bámultak a sötét égboltra s halk hangon tették meg észrevételeiket. A várakozás s a bizonytalanság nyomasztó érzete szinte remegést öntött tagjaikba s majdnem kitörő örömmel üdvözölték a lassan derengő hajnal hasadását. A világosság előtört s lassan, de ellenállhatatlanul birtokába vette a földet. A hajnal derengő pírja alig jelent meg s már a határtól körülbelül 15 kilométernyire levő Chateau Salinsből újabb sistergő rakéta szállt a levegőbe. A Turul tehát egészen keletnek vette útját! Palline tábornok azonnal intézkedett. A Turul veszedelmes látogatása legfeljebb négy helyen jelenthetett katasztrófát, mégpedig a a koblenzi, mainzi, ludwigshafeni s gemersheimi vasúti hidakra nézve. Számításba jöhetett ugyan Strassburg is, de ez az erős vár hatalmas erődeivel kívül esett az ő hatalmának hatáskörén. Ennek dacára Strassburgnak is hírt adtak sziklatávirattal a veszedelemről. Koblenz, Ludwigshafen, Gemersheim elé egy-egy 6 lövegből álló léghajó romboló üteget indítottak s Gemersheimbe ezenkívül még a rajnai monitorok leggyorsabb hajóját a „Bismarck“-ot rendelték. Elszász és Lotharingia egész fel lett riasztva s minden községben figyelő őrszemek álltak a földbe ásott röppentyűk mellett, hogy ezek feleresztése által jelentsék a Turul érkezését. A Turul pedig nem késett. Merész elhatározással áthaladt a határon anélkül, hogy a felállított tüzérség tüzelhetett volna rá. A sötétség oltalmába fogadta a rombolót, hogy ki tudja mily mérhetetlen gyászt borítson a földre. Chateau Salins fölött három órakor haladt át a Turul s onnan keleti irányban Vergaville, Finstingen s Pfalzburg felé szállt. Amerre csak elhaladt, mindenütt láthatta, hogy megsemmisítésére el van készülve az ellenség. Rakéták, röppentyűk s füstgolyók serege fogadta, igy jelezve üldözőinek a Turul útját. Vergavillenél egy röppentyű majd szétvetette a léggömböt, szerencsére a kormánycsavar hatalmas légáradata eltérítette utából s mire felrobbant, a Turul messze járt. A tüzérségtől még mit sem kellett szenvednie. A Turul egyenesen keletnek tartott s parancsnoka, Tenge százados gondos figyelemmel nézte a tájat. A hatalmas kép páratlan szépséggel bontakozott ki a nap aranyos fényében. A zöldelő mezőkön, a hatalmas erdőségek közt mint fehér szalagok kígyóztak a széles országutak. Békés gulyák, a nagyszámú csordák, mint apró kis hangyaseregek tűntek fel a Turul utasai előtt. A pirostetejű házak közt kinyúló tornyok arany gombja szikrázott a nap fényében. Néha egy-egy félrevert harangnak távoli zúgását vitte fülükbe a szél . . . A Turul motorja pedig lázas remegéssel dolgozott. Nagy fehér szárnyai szédületes sebességgel verték a levegőt s a csónak végén levő hajtócsavarok orsószerűen fúrták magukat előre a levegőben. Bámulatos biztosság, hidegvér s a mindenre elszánt emberek vértanúi nyugalma ragyogott az arcokon. A távoli messzeségből egyszerre csak rohanó automobilok lepték el az utakat. A fehér sávokon szinte szédületes sebességgel rohantak tova e felülről oly kicsiny mozgó parányok. E rohanó parányok egyike egyszer csak megelőzte a Turult s hirtelen eltűnt egy erdővágásban. Néhány pillanattal később nehéz gránát sivitó robaja hallatszott s a Turultól 50 méternyire hatalmas robbanás reszkedtette meg a levegőt. Az első lövést követte a második, majd a harmadik s Tenge százados kénytelen volt kissé délkeletre fordulni, hogy kijusson a megsemmisítéssel fenyegető ellenséges tűzből. Tenge százados csendesen adta ki utasításait s a gránátok elől csakhamar megmenekült. Már a látóhatár szélén ott ragyogtak Zabern fehér házsorai, mikor maga alatt kígyózó vonatot pillantott meg. Mint egy meggörbült féreg tűnt fel előtte az egész vonat. A kocsikat meg sem lehet különböztetni, egy hosszú, fekete kígyó benyomását keltette az egész vonat, amint 300 méter