Kecskeméti Közlöny, 1922. december (4. évfolyam, 277-300. szám)

1922-12-07 / 282. szám

Miklós napra. (—) A Miklós nap a reménykedés és az öröm napja. Mikor a világháborúban legelőször hallottuk a nevét és a tengeri ütközetben elkövetett haditényét, vajon gondolt-e egyi­kőnk is arra, hogy a jövendőben mily rej­telmek lapulnak? Hős volt a csatatéren, de naggyá azután lett... Már a Károlyi forradalom zűrzavarában suttogták a ne­vét, mint az olyanét, aki még rendet tud teremteni. Emlékezünk ! Egyszer Budapes­ten, a Belügyminisztériumban akadt dol­gunk s kihallgattuk egy hivatalnok csoport beszélgetését. Voltak köztük forradalmi uj urak és a régi rend tisztviselői. Halkan tárgyalták a tiszántúli zavargásokat. Az egyik beszélgető, valami újdonsült rendőr­tanácsos, nevetve mondta, hogy volna ott valaki, aki vaskézzel rendet teremtene. A régi rend hívei vágyakozva kérdezgették, ki az. És a kapott válaszban már benne volt a jövendő Magyarország sorsa, pedig gúnyosan említették nevét: „Nagybányai Horthy Miklós!" A forradalom emberei kissé megrebbenve tiltakoztak: épen ő kel­lene ! A régi hivatalnokok pedig vágya­kozva mondták! épen ő kellene! És a szívünk nagyot dobbanva adta meg a visz­­hangot: hátha tényleg épen ő kellene és lenne rend, békesség, munka s talán még Magyarországot is vissza­kapnánk! Azután jött a kommunizmus és buj­kálva titkos összejöveteleken keresgéltük a szebb jövő felé vezető utat. Csak azért éheztünk meg, kínnal cipelve a háború sújtotta testet, hogy még egyszer örülhes­sünk a szabad magyar életnek. És jöttek a hírek, bizonytalan bátorítással délfelől. — Szegeden megalakult az ellenforradalmi kormány. Toborozzák a nemzeti hadsere­get, amelynek erős akaratú fővezére Hor­thy Miklós. Hogyan siettünk volna zász­laja alá mindannyian. Ki Bécsen, Zágrábon keresztül, ki Bonyhádon Pécsnek, ki a Tiszamentén próbálkozott. De sokat inter­náltak a szerbek közülök és de boldogok voltunk, mikor a szerencsésen Szegedre érkezettektől biztató hírt kaptunk. Horthy Miklós . . . nemzeti hadserege . . . szabad magyar élet. . . Valahogyan több remény élt már bennünk és sejtettük a magyar ügy többé már nem árva. Úgy éreztük magunkat, mint a gyermek, aki várja apja érkezését. Végre összeomlott a vörösuralom is és már éltük történelmünk legszégyentel­­jesebb napjait, a román megszállás idejét. Mennyit kémleltük a déli határt: jön-e Horthy, jön-e a nemzeti hadsereg. Dél felől vártunk s ime egyszer csak a Dunántúl­ról érkezik a hír: a Balaton mellett jár már Horthy. Nehéz, magyar kötelességet teljesítet­tünk, a rend fenntartására a karhatalmat szolgáltuk. Szomorú emlékek, olyan ma­gyar katonák voltunk, kik csak titkosan gyűlhettünk egybe, mert a román csorda gyűlölve fogdosta össze, ha tehette a kar­hatalmi alakulatunk tagjait. De büszkék voltunk, mert a nemzeti hadsereghez , Horthy katonáihoz tartozóknak éreztük magunkat. Egy csatakos, havasesős napon kint teljesítettünk szolgálatot a vasút mentén, egy útkeresztezésnél. Már akkor a romá­nok, megelégedve a rablást, vonultak haza­fele. És ekkor végre valóra vált a régi álom. A távolból a vasúti sorompóhoz ért a nemzeti hadsereg első osztaga. Jöttek­­ a Horthy-bakák. És tizenkét, a háború vi­­­­harában edzett szivü katona (mi, akik ott­­ őrségen állottunk), sírva borult a vasúti­­ sorompó fájára. Majd egy évi keserűség,­­ szenvedés, megaláztatás után, Magyaror­­­­szág romjai felett ez volt az első remény­sugár. És tizenkét, a háború viharában ed­zett szívű katona könnyezve, nevetve tépte szivéből a hálaadó éljent. Horthy apánk megjött! És láttuk aztán bevonulni Pestre és láttuk a Vérmezőn a nagy eskütételkor. Már nem is a remény élt bennünk, ha­nem biztosan tudtuk: nincs még veszve Magyarország! Amint ott álltunk az es­küre gyűlt sokaság közepén, egyszerre mintha a lélek kiröppent volna belőlünk, hogy visszakalandozzon tizenkét század­dal a múltba. Úgy éreztük, hogy ott ál­lunk a Pru vagy a Dnyeszter mentén egy halmon s onnan nézzük végig a hét vezér szövetségi esküvését. Mindjárt jó az áldo­zatot tevő táltos, megperdülnek a dobok és egy ezredévre rakják le a magyar nem­zet épületének alapját­­a nép vezérei. A történelmi szép emlékezés ködén át érez­tük újra a Vérszerződés tényét. Egy újabb évezred kapuja nyillott fel . . . Miklós napján, mikor a kisgyerme­kekhez ajándékkal kopogtat be a jó öreg Mikulás, úgy szeretnénk hinni mi is a be­következendő szép napokban, mint a bol­dog gyermek. És Miklós reggelén már nem a gyermekkori misztérium teljesülését vár­juk, hanem reménylő szívvel köszöntjük az újabb magyar ezerévet és Horthy Miklóst. A Miklós nap a reménykedés és az öröm napja. I­ P Kecskemét, 1192 december 7 óra 8 korona. Csütörtök, IV. évf. 282. « ^ •• ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ! Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: Negyed évre ................................... . 500 korona. ! Egyes ezé» Ára: 8 korona.­­ N­L' S^.dség-tér 1. szám,I. e. 3. ajtó. Telefon 120. Egy hónapra . .... 180 korona.­­ Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. Tavasszal felszabadítják a lakásforgalmat ? Hosszabb idő óta beható tanácskozá­sokat folytatnak illetékes helyen a lakás­forgalom felszabadításáról. Erre vonatko­zóan Vass József népjóléti miniszter töb­bek között a következőket mondotta: — A fokozatos felszabadításnak va­gyok a híve, — mondotta a miniszter — olyképpen azonban, hogy a középosztályt ne tegyük teljesen tönkre. A háztulajdo­nosoknak az üzletek felszabadítására való törekvését jogosnak ismerem el és azt hi­szem, hogy ez már a tavasszal meg fog történni a bérmegállapításra és talán a fel­mondásra vonatkozóan is. Az üzlethelyi­ségeknél védelembe akarom venni az egé­szen kis egzisztenciákat és ezeknél bizo­nyos további megkötöttséget tervezek. Ami­­ pedig a lakásforgalom felszabadítását illeti, foglalkozunk azzal a tervvel, hogy a késő tavasszal felszabadítjuk mindkét szempont­ból a négyszobásnál nagyobb lakásokat. Egyes verziók szerint az üzlethelyi­ségek bérét már február elsejétől szabaddá teszik. A kisiparosok üzlethelyiségénél azon­ban a felmondást és béremelést továbbra is korlátozzák. Május elsejével sor kerülne a négy szobásnál nagyobb lakások sza­­baddátételére. Ezeknél szabad lenne a fel­mondás és béremelés. A kis lakások nem mondhatók ugyan fel, de a bérüket újból szabályozzák. Ezek mellett az intézkedések mellett lényegesen reformálni kívánja a népjóléti miniszter a lakáshivatal szervezetét és ügy­­­­menetét is. Ezek természetesen még csak tervek, de lakók és háztulajdonosok részéről máris­­ megindultak felőle a viták. Zadravecz püspök Kecskeméten. Azok között a nagy események kö­zött is, melyek a legutóbbi hetekben foly­tak le Kecskeméten, elsőrangú helyet fog­lal el az, hogy Zadravecz István tábori püspök szombaton városunkba érkezik és vasárnap több ízben hallatja buzdító szó­zatát. Zadravecz püspök az ellenforradalmi katholicizmus életében egyike a legsúlyo­sabb egyéniségeknek. Rövid uton és dia­dalmasan futotta meg azt a pályát, mely­nek végén most a győzelem napjaiba el­jutott. Volt idő, hogy a magyar nemzeti szellem és a kereszténység a zsidó impe­rializmus gyilkoló szorítása elől Szegedre menekült és ott találta meg Zadravecz Ist­vánt, aki fölkészülten várta idejének elér­­kezését. Az egyszerű szerzetes csodákat művelt és csakhamar lelkévé lett a nem­zeti hadseregnek, amelynek manapság már püspöke, Kecskemét régen összenőtt a sze­gedi ellenforradalom történetével és Zad­ravecz püspök szellemével. Nem is először fogadja városunk ezt a kiváló férfit falai között. Mégis nagy esemény eljövetele, mert most még többen lesznek, akik lán­goló szavait hallgatni fogják és útmutatása nyomán átrendezik életüket. Zadravecz püspök szombaton, f. hó 9-én este érkezik a 6,10 es gyorsvonattal. Fogadására kivonul a helyőrség tisztikara, a férfiak Mária-kongregációja és számos előkelőség. Szállást a ferenciek zárdája ad, vacsorán Révész István pápai prelátus látja vendégül. Másnap fél 10 órakor ka­tonai istentisztelet és szentmiseáldozat a piaristák templomában, melyen Zadravecz püspök a katonasághoz mond beszédet. Délután 3 órakor a nagytemplomban 7 új kongreganistát avat föl. A fölavatás nagy­­ünnepség keretében történik és a püspök itt is beszédet mond. Lapunk legközelebbi számában adjuk a második adventi estély műsorát, melynek egyik száma Zadravecz püspök ünnepi előadása Az itt összeállí­tott program szerint Zadravecz püspök másnap, hétfőn reggel a gyorsvonattal uta­zik el Kecskemétről. Elfogadni tartozunk... Egy interpelláció keretében kérdés intéz­­­tetett a miniszterelnökhöz, hogy tett-e lépé­seket aziránt a kormány, hogy Magyar­­ország is képviseltethesse magát a lausan­­nei konferencián. Bethlen István minisz­terelnök azonnal válaszolt az interpellá­cióra. Válaszában megemlítette, hogy a magyarokat nem hívták meg a konferen­ciára. Ennek oka a trianoni békeszerződés 70-ik és 74 ik szakasza. Ezekben Magyar­­ország kötelezi magát, hogy elfogadja mind­azokat a békeszerződéseket és pótegyez­­ményeket teljes egészükben, amelyeket a szövetséges hatalmak a volt osztrák-magyar monarchia oldalán küzdöttekkel kötöttek vagy kötnek. Ilyenformán ebbe a béketár­gyalásba mi nem folyhatunk bele. Magyarországot a konferencián két kérdés érdekli, a kapitulációk és a ten­gerszorosok kérdése, de az ezekre vonat­kozó határozatokat is tartozik Magyaror­szág elfogadni. De ki kell emelni azt is, hogy a konferenciára a dunai államok kö­zül csak Románia és Szerbia kapott meg­hívást, mint Balkán állam. Mindezek da­cára a kormány megbízottja Lausanneban­­ van és figyelemmel kíséri a konferenciát , és informálja a kormányt.

Next