Kecskeméti Közlöny, 1922. december (4. évfolyam, 277-300. szám)
1922-12-07 / 282. szám
Miklós napra. (—) A Miklós nap a reménykedés és az öröm napja. Mikor a világháborúban legelőször hallottuk a nevét és a tengeri ütközetben elkövetett haditényét, vajon gondolt-e egyikőnk is arra, hogy a jövendőben mily rejtelmek lapulnak? Hős volt a csatatéren, de naggyá azután lett... Már a Károlyi forradalom zűrzavarában suttogták a nevét, mint az olyanét, aki még rendet tud teremteni. Emlékezünk ! Egyszer Budapesten, a Belügyminisztériumban akadt dolgunk s kihallgattuk egy hivatalnok csoport beszélgetését. Voltak köztük forradalmi uj urak és a régi rend tisztviselői. Halkan tárgyalták a tiszántúli zavargásokat. Az egyik beszélgető, valami újdonsült rendőrtanácsos, nevetve mondta, hogy volna ott valaki, aki vaskézzel rendet teremtene. A régi rend hívei vágyakozva kérdezgették, ki az. És a kapott válaszban már benne volt a jövendő Magyarország sorsa, pedig gúnyosan említették nevét: „Nagybányai Horthy Miklós!" A forradalom emberei kissé megrebbenve tiltakoztak: épen ő kellene ! A régi hivatalnokok pedig vágyakozva mondták! épen ő kellene! És a szívünk nagyot dobbanva adta meg a viszhangot: hátha tényleg épen ő kellene és lenne rend, békesség, munka s talán még Magyarországot is visszakapnánk! Azután jött a kommunizmus és bujkálva titkos összejöveteleken keresgéltük a szebb jövő felé vezető utat. Csak azért éheztünk meg, kínnal cipelve a háború sújtotta testet, hogy még egyszer örülhessünk a szabad magyar életnek. És jöttek a hírek, bizonytalan bátorítással délfelől. — Szegeden megalakult az ellenforradalmi kormány. Toborozzák a nemzeti hadsereget, amelynek erős akaratú fővezére Horthy Miklós. Hogyan siettünk volna zászlaja alá mindannyian. Ki Bécsen, Zágrábon keresztül, ki Bonyhádon Pécsnek, ki a Tiszamentén próbálkozott. De sokat internáltak a szerbek közülök és de boldogok voltunk, mikor a szerencsésen Szegedre érkezettektől biztató hírt kaptunk. Horthy Miklós . . . nemzeti hadserege . . . szabad magyar élet. . . Valahogyan több remény élt már bennünk és sejtettük a magyar ügy többé már nem árva. Úgy éreztük magunkat, mint a gyermek, aki várja apja érkezését. Végre összeomlott a vörösuralom is és már éltük történelmünk legszégyenteljesebb napjait, a román megszállás idejét. Mennyit kémleltük a déli határt: jön-e Horthy, jön-e a nemzeti hadsereg. Dél felől vártunk s ime egyszer csak a Dunántúlról érkezik a hír: a Balaton mellett jár már Horthy. Nehéz, magyar kötelességet teljesítettünk, a rend fenntartására a karhatalmat szolgáltuk. Szomorú emlékek, olyan magyar katonák voltunk, kik csak titkosan gyűlhettünk egybe, mert a román csorda gyűlölve fogdosta össze, ha tehette a karhatalmi alakulatunk tagjait. De büszkék voltunk, mert a nemzeti hadsereghez , Horthy katonáihoz tartozóknak éreztük magunkat. Egy csatakos, havasesős napon kint teljesítettünk szolgálatot a vasút mentén, egy útkeresztezésnél. Már akkor a románok, megelégedve a rablást, vonultak hazafele. És ekkor végre valóra vált a régi álom. A távolból a vasúti sorompóhoz ért a nemzeti hadsereg első osztaga. Jöttek a Horthy-bakák. És tizenkét, a háború viharában edzett szivü katona (mi, akik ott őrségen állottunk), sírva borult a vasúti sorompó fájára. Majd egy évi keserűség, szenvedés, megaláztatás után, Magyarország romjai felett ez volt az első reménysugár. És tizenkét, a háború viharában edzett szívű katona könnyezve, nevetve tépte szivéből a hálaadó éljent. Horthy apánk megjött! És láttuk aztán bevonulni Pestre és láttuk a Vérmezőn a nagy eskütételkor. Már nem is a remény élt bennünk, hanem biztosan tudtuk: nincs még veszve Magyarország! Amint ott álltunk az esküre gyűlt sokaság közepén, egyszerre mintha a lélek kiröppent volna belőlünk, hogy visszakalandozzon tizenkét századdal a múltba. Úgy éreztük, hogy ott állunk a Pru vagy a Dnyeszter mentén egy halmon s onnan nézzük végig a hét vezér szövetségi esküvését. Mindjárt jó az áldozatot tevő táltos, megperdülnek a dobok és egy ezredévre rakják le a magyar nemzet épületének alapjáta nép vezérei. A történelmi szép emlékezés ködén át éreztük újra a Vérszerződés tényét. Egy újabb évezred kapuja nyillott fel . . . Miklós napján, mikor a kisgyermekekhez ajándékkal kopogtat be a jó öreg Mikulás, úgy szeretnénk hinni mi is a bekövetkezendő szép napokban, mint a boldog gyermek. És Miklós reggelén már nem a gyermekkori misztérium teljesülését várjuk, hanem reménylő szívvel köszöntjük az újabb magyar ezerévet és Horthy Miklóst. A Miklós nap a reménykedés és az öröm napja. I P Kecskemét, 1192 december 7 óra 8 korona. Csütörtök, IV. évf. 282. « ^ •• ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ! Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: Negyed évre ................................... . 500 korona. ! Egyes ezé» Ára: 8 korona. NL' S^.dség-tér 1. szám,I. e. 3. ajtó. Telefon 120. Egy hónapra . .... 180 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. Tavasszal felszabadítják a lakásforgalmat ? Hosszabb idő óta beható tanácskozásokat folytatnak illetékes helyen a lakásforgalom felszabadításáról. Erre vonatkozóan Vass József népjóléti miniszter többek között a következőket mondotta: — A fokozatos felszabadításnak vagyok a híve, — mondotta a miniszter — olyképpen azonban, hogy a középosztályt ne tegyük teljesen tönkre. A háztulajdonosoknak az üzletek felszabadítására való törekvését jogosnak ismerem el és azt hiszem, hogy ez már a tavasszal meg fog történni a bérmegállapításra és talán a felmondásra vonatkozóan is. Az üzlethelyiségeknél védelembe akarom venni az egészen kis egzisztenciákat és ezeknél bizonyos további megkötöttséget tervezek. Ami pedig a lakásforgalom felszabadítását illeti, foglalkozunk azzal a tervvel, hogy a késő tavasszal felszabadítjuk mindkét szempontból a négyszobásnál nagyobb lakásokat. Egyes verziók szerint az üzlethelyiségek bérét már február elsejétől szabaddá teszik. A kisiparosok üzlethelyiségénél azonban a felmondást és béremelést továbbra is korlátozzák. Május elsejével sor kerülne a négy szobásnál nagyobb lakások szabaddátételére. Ezeknél szabad lenne a felmondás és béremelés. A kis lakások nem mondhatók ugyan fel, de a bérüket újból szabályozzák. Ezek mellett az intézkedések mellett lényegesen reformálni kívánja a népjóléti miniszter a lakáshivatal szervezetét és ügymenetét is. Ezek természetesen még csak tervek, de lakók és háztulajdonosok részéről máris megindultak felőle a viták. Zadravecz püspök Kecskeméten. Azok között a nagy események között is, melyek a legutóbbi hetekben folytak le Kecskeméten, elsőrangú helyet foglal el az, hogy Zadravecz István tábori püspök szombaton városunkba érkezik és vasárnap több ízben hallatja buzdító szózatát. Zadravecz püspök az ellenforradalmi katholicizmus életében egyike a legsúlyosabb egyéniségeknek. Rövid uton és diadalmasan futotta meg azt a pályát, melynek végén most a győzelem napjaiba eljutott. Volt idő, hogy a magyar nemzeti szellem és a kereszténység a zsidó imperializmus gyilkoló szorítása elől Szegedre menekült és ott találta meg Zadravecz Istvánt, aki fölkészülten várta idejének elérkezését. Az egyszerű szerzetes csodákat művelt és csakhamar lelkévé lett a nemzeti hadseregnek, amelynek manapság már püspöke, Kecskemét régen összenőtt a szegedi ellenforradalom történetével és Zadravecz püspök szellemével. Nem is először fogadja városunk ezt a kiváló férfit falai között. Mégis nagy esemény eljövetele, mert most még többen lesznek, akik lángoló szavait hallgatni fogják és útmutatása nyomán átrendezik életüket. Zadravecz püspök szombaton, f. hó 9-én este érkezik a 6,10 es gyorsvonattal. Fogadására kivonul a helyőrség tisztikara, a férfiak Mária-kongregációja és számos előkelőség. Szállást a ferenciek zárdája ad, vacsorán Révész István pápai prelátus látja vendégül. Másnap fél 10 órakor katonai istentisztelet és szentmiseáldozat a piaristák templomában, melyen Zadravecz püspök a katonasághoz mond beszédet. Délután 3 órakor a nagytemplomban 7 új kongreganistát avat föl. A fölavatás nagyünnepség keretében történik és a püspök itt is beszédet mond. Lapunk legközelebbi számában adjuk a második adventi estély műsorát, melynek egyik száma Zadravecz püspök ünnepi előadása Az itt összeállított program szerint Zadravecz püspök másnap, hétfőn reggel a gyorsvonattal utazik el Kecskemétről. Elfogadni tartozunk... Egy interpelláció keretében kérdés intéztetett a miniszterelnökhöz, hogy tett-e lépéseket aziránt a kormány, hogy Magyarország is képviseltethesse magát a lausannei konferencián. Bethlen István miniszterelnök azonnal válaszolt az interpellációra. Válaszában megemlítette, hogy a magyarokat nem hívták meg a konferenciára. Ennek oka a trianoni békeszerződés 70-ik és 74 ik szakasza. Ezekben Magyarország kötelezi magát, hogy elfogadja mindazokat a békeszerződéseket és pótegyezményeket teljes egészükben, amelyeket a szövetséges hatalmak a volt osztrák-magyar monarchia oldalán küzdöttekkel kötöttek vagy kötnek. Ilyenformán ebbe a béketárgyalásba mi nem folyhatunk bele. Magyarországot a konferencián két kérdés érdekli, a kapitulációk és a tengerszorosok kérdése, de az ezekre vonatkozó határozatokat is tartozik Magyarország elfogadni. De ki kell emelni azt is, hogy a konferenciára a dunai államok közül csak Románia és Szerbia kapott meghívást, mint Balkán állam. Mindezek dacára a kormány megbízottja Lausanneban van és figyelemmel kíséri a konferenciát , és informálja a kormányt.