Kecskeméti Közlöny, 1934. augusztus (16. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

2 MESSZE VAN A ZSINÓR UTCA, AKTRIADALOM, A TOROMZENE ELÉG-E KÉT NAPRA 500 PENGŐ ? És egyéb apróságok a Hírös Hét utolsó vasárnapjáról. Vasárnap kora délelőtt az Újkollégium előtt. Óriási tolongás, zaj, egyszerre csak minden más lármát túlsivitva bőg ám egy szürke ruhás kisfiú. 4— 5 éves lehet, ordít, ahogy a torkán kifér, nagy könnycseppek gördülnek le az arcán és futkos az árkádok körül. Tizen is megszólítják egyszerre: «Mi az? Mi baj? — «Jajj, jahajj — bömböl a kislegény — elvesztettem az apám!» A nagy tolongásban elszakadtak egymástól, hát ez már tényleg borzalom? «Hogy hívnak?» — «Jahajj, jahajj, elvesztettem, jahajj, mi lesz velem?!» Nem felel a kérdésekre, meg se lehet fogni a kezét, csak jajgat és szaladgál. Végre lefogják és faggatják: «Hol laktok?» «Jahajj, nagyon messze!» Ejnye, de szomorú egy dolog, biztos nem is idevaló a szerencsétlen, talán az ország másik végéből jöttek. «Mégis, hol laktok fiam, majd hazaviszünk.» «Jahajj, nagyon messze, a Zsinór utcában.» Óriási derültség. Hát ez tényleg rettenetes messze van, többnapi járóföld, na majd egy cserkész hazaviszi. De orditám a gyerek, hogy ő nem engedi magát hazavinni, neki az apját adják elő, nincs bizalma ismeretlenekhez. Már tanácstalanul áll mindenki az esettel szemben, amikor egyszerre csak kedvező fordulat következik. Egy tíz év körüli gyerek bukkan elő: «Én ismerem — aszongya — én is a Zsinór utcában lakom.» Ahogy az öcskös meghallja a hangot, meglátja az ismerős arcot, felsikolt: «Jajj, te meg itt vagy?!» — és még jobban ordít, de de most már örömében. «Ne bőgj, te marha» — nyugtatja meg atyai szavakkal a másik és kézenfogva indul vele a messze, messze Zsinor utca felé. A KÉPKIÁLLÍTÁS pénztáránál négytagú család jelenik meg. Fejkendős mama, pipázó papa és két ünneplőbe öltözött leány. Négy jegyet vesznek és belépnek. Családi rangsorban. Elöl a papa, utána a mama, úgy a két lány. Ahogy átlépik a küszöböt és az öreg feltekint Benedek hatalmas szénaktjára, meghökkenve áll meg. Oldalpillantást vet élete párjára, az is megrökönyödik kissé, már fordul is vissza, kituszkolja a két lányt és így szól: «Tik várjatok meg idekint...» A TORONYZENE alkalmából a Csongrádi-út végén lakó egyik öreg polgártársat is hívta be a szomszédasszony a városba. «Toromzene lössz — magyarázta neki gyüjjön kend is meghagatni.» «Jajj, lelkem — legyintett az bánatosan — nem tok én márömönni a toromba ezekkel a z öreg lábakkal.» A TUDAKOZÓ iroda kis kék-piros pavillonja előtt megáll egy fiatalember. Vidéki. «Hova kaphatok ebédjegyet?» — kérdi. «Ahova tetszik» — feleli Jeney Vilmos, az ebédjegyek kezelője. Az gondolkozik egy kissé, aztán váratlanul így válaszol: «Akkor nem kell.» GALFARD, a népszerű francia teniszező jó anyagi körülmények közt él. Egy gyár vezérigazgatójának a fia. Amikor le akart jönni Kecskemétre, azt kérdezte odafönn egy magyar klubtársától: «Mennyi pénzt vigyek Kecskemétre, elég lesz e két napra ötszáz pengő?» Mondták neki, hogy ha nem vacsorázik, ki lehet jönni belőle. Hja, Gallard barátunk frankban gondolkodik, pengőben fizet. MADARASSY Beck Gyula báró, aki az idegenforgalomról tartott előadást a Kereskedői Kaszinó nyári helyiségében, előadása alatt egy üveggel megiszogatott idegenforgalmi propagandánk főérvéből, a Zöldszllvániból. TALÁN soha annyi elázott alakot nem láttunk, mint a Hírös Hét záró vasárnapjának éjszakáján. Már délelőtt megkezdődött. Délután négy óra tájban hurcolnak egy atyafit a sátrak közt, óriásikat lendül, mindenkit le akar venni a lábáról. «Nézd már azt a hervadt magyart» — mondja valaki. «Ugyan ki lehet?» «Az? A Kovács Máté reklámja.» A ROKKANTAK egy kis csoportja, mint az egyik vezető mondja, valamelyik csapszékben majdnem összeakaszkodtak. A régi baka és huszárellentétek kiújultak, még szerencse, hogy a kardokat, bajonetteket előzőleg elszedték tőlük. «RÓLUNK megfeledkeztek» — mondta szemrehányó hangon valaki a rokkantünnepé- lyen. «Mindenkiről szó volt, csak bennünket nememlítettek fel, pedig mi is voltunk szép számmal, különösen a háború vége felé.» A panasz az egyik közismert frontlógós szájából hangzott el. KÜLÖN meg kell említeni a Littke-pezsgőgyár kikiáltóját. Vasárnap reggel nagy tömeg atyafi, legény, suhanó, Maris és Julis veszi körül a pultot. Hirből sem igen hallottak még pezsgőről. Feláll az «igazgató úr», zsinóros monoklit rak a szemére és szól a néphez imigyen: «Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Önök már bizonyára mindannyian ismerik ezt a márkát, amely most soha nem hallott söntésadakon kerül forgalomba...» Rendeljen méret után „Tropikál“ lukacsos inget. Nyáron a legkellemesebb viselet. Kovács Menyben fehérnemű fizetne 5548 IV., Vizkelethy utca 2. sz. KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1934. augusztus 1 21301 képviselőválasztó van Kecskemét jövő évi névjegyzékében. 59 névvel bővült az idei névjegyzék. A központi választmány ma délelőtt tartott ülést Kiss Endre dr. polgármester elnökletével, amelyen az 1935. évi képviselőválasztói névjegyzéket tárgyalta. Az osztályjegyzék májusi összeállítása szerint az 1934. évi névjegyzék 21,242 neve közül elköltözés, elhalálozás, kizáró ok, átköltözés miatt 1459 nevet töröltek, felvettek pedig életkor betöltés, átköltözés miatt 1475 nevet, tehát 16 névvel többet, mint kihagytak. A közszemlére kitett jegyzék ellen 26 felszólalás történt, amit elfogadott a bizottság, a más központi választmány értesítésére, mint átköltözött és azonnal jogosultat, 17 nevet, összesen tehát 43 nevet vett fel az 1935. évi jegyzékbe a bizottság. Ezekután a képviselőválasztók száma a jövő évi jegyzékben 21301, a folyó évinél 59 névvel több. A Hirös Hetet nem a „népnek“ csinálták, hanem a néppel együtt. Remek cikkek, gyönyörű képeik tömege az országos sajtóban. — ,,/t dalosünnepélyen a pesti dalárdákkal szemben Kecskemét képviselte a „fővárosi", as „európai" kultúrát." — A Közlöny tudósítójától. — A Hirös Hét mindent fölülmúló sikerének még mindig visszhangja van a fővárosi sajtóban. A hetilapok most számolnak be a megnyitó ünnepségekről a legnagyobb dicséret hangján. A TOLNAI VILÁGLAPJA két teljes oldalt közöl pompásan sikerült képekkel. A cikkeket Fáy István főispán, Kiss Endre dr. polgármester és Szabó Iván dr. kormányfőtanácsos írták. A RÁDIÓ ÚJSÁG a legteljesebb elismeréssel oldalakon keresztül ír az ünnepségekről és a nagysikerű rádióközvetítésről. A SZÍNHÁZI ÉLET ugyancsak oldalakat kitevő képeket hoz és rendkívül elismerő hangon foglalkozik az eseményekkel. A Pesti Napló mai számában Tóth Aladár, a legkitűnőbb zenekritikus írt remek cikket a Hírös Hétről. «Katona József városának új polgármestere — írja Tóth Aladár — a kiváló, nagyműveltségű Kiss Endre már a kiállítást megnyitó beszédében a büszke «nagyúr» Bánk bán helyett Tiborcot, a magyar parasztot idézte. De nem is volt ez az ünnep cifra, pántlikás, valóságot elkendőző illúzió! Ezt a hét ünnepi napot nem a «népnek» csinálták, hanem a néppel együtt...» A Kodály bemutatókról, a bugaci lányok énekéről, a Kát-, és Ref. Egyházi Énekkarról, a Városi Dalárdáról ír ezután remek méltatást és megállapítja, hogy a dalosünnepélyen a sekélyes fővárosi dalárdákkal szemben Kecskemét képviselte a «fővárosi», az «európai» kultúrát A Hírös Hét záróvasárnapjának hatalmas méreteket öltött, impozáns eseményei az egész ország figyelmét városunkra irányították. A Pesti Hírlap képesmelléklete József főherceg fényképét hozza, amint a rokkantzászló avatáson beszédet mond. A Függetlenség képesmelléklete a rokkantfelvonulásról közöl megkapó fényképeket. A Friss Újság kecskeméti munkatársának Kovács Lajosnak tollából hoz szép beszámolót a Hírös Hét záróeseményeiről, közöl egy fényképet a rokkantak felvonulásáról, a Hojszafiuk és Berente-lányok esküvőjéről. A Kis Újság színes beszámolót közöl a záróvasárnapról. Címoldalon közli a Hajszafiuk és Berente-lányok esküvői fényképét. Ezeken kívül azonban dicsérettel és elismeréssel emlékezik meg a Hirös Hétről az egész fővárosi sajtó. Egész héten a Hirös Hét sikerétől volt hangos a magyar sajtó, szinte lehetetlen azt a rengeteg cikket számontartani, ami Kecskemét ünnepnapjairól megjelent A Hirös Hét vasárnap bezárult, de híre még sokáig fennmarad ! A Budapesti Hírlapban Tamási Áron ír igen szép beszélgetést «Hirös magyarok» címalatt két kecskeméti gazdával. A Magyarság képes mellékletében remek felvételek vannak. A Nemzeti Újság Endrődi Béla tollából hoz pompás cikket. Mint írja, a Hírös Hét hiányosságait akarta szóvá tenni, azonban amiket itt látott, azok úgy megfogták, hogy cikke a legnagyobb elismerés és dicséret lett. A Magyar Hétfőben Lévai Jenő szerkesztő ír egyoldalas riportot, amelyben nem csupán beszámolót és dicséretek seregét olvasunk, de már vázolja és tanácsolja a legközelebbi Hírös Hét tervezetét, tennivalóit. Érdekes kritika jelent meg a Színházi Élet rádiómellékletében Hevesi Sándor tollából a Fánk bán előadásáról. Az Ujságban Lestyán Sándor ír a hármasikrekről, a képes mellékletten két oldal kecskeméti fénykép van. 66 Kedden 6 és 9 órakor. Filléres helyárakkal. Jó időben az utolsó előadás a KERTMOZIBAN. 3 régi magyar film egy műsorban. Magyar rapszódia Szerelmi dráma a magyar földesúri és katonatiszti életből. Maros vize folyik csendesen. Dráma a magyar katonaéletből. Mária nővér. r-ww-ww-w^r ■wwr'w-wwwwyr'wwv wtvtv A Hitte Hét lctede A Hirös Hét pü. elnöke kéri mindazokat, akiknek a Hirös Héttel szemben követelésük van, hogy az erről szóló, bélyeggel ellátott számlájukat, láttamoztatva a megrendelést adó szervvel f. hó 5-ig a Központi Irodába okvetlenül bemutatni szíveskedjenek, felülvizsgálat, illetve kifizetés céljából. A Hírös Hét pü. elnöke közli, hogy az összes kiállítások közös bevétellel és közös kiadással bírnak s így egyes kiálltszervek külön eredményt nem mutathatnak fel. Az elszámolási munkálatok folyamatban Ivánnak és a biztató eredményről nemsokára beszámolunk. A Meteorológiai Intézet déli jelentése: Meleg idő, lassan élénkülő déli szél. Néhány helyen, inkább csak északon és keleten zivatar lehetséges.