Kecskeméti Közlöny, 1934. augusztus (16. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

2 MESSZE VAN A ZSINÓR­ UTCA, AKTRIADALOM, A TOROMZENE ELÉG-E KÉT NAPRA 500 PENGŐ ? És egyéb apróságok a Hírös Hét utolsó vasárnapjáról. Vasárnap kora délelőtt az Újkollég­ium előtt. Óriási tolongás, zaj, egyszerre csak min­den más lármát túlsivitva bőg ám egy szürke ruhás kisfiú. 4— 5 éves lehet, ordít, ahogy a tor­kán kifér, nagy könnycseppek gördülnek le az arcán és futkos az árkádok körül. Tizen is megszólítják egyszerre: «Mi az? Mi baj? — «Jajj, jahajj — bömböl a kislegény — el­vesztettem az apám!» A nagy tolongásban el­szakadtak egymástól, hát ez már tényleg bor­zalom? «Hogy hívnak?» — «Jahajj, jahajj, el­vesztettem, jahajj, mi lesz velem?!» Nem fe­lel a kérdésekre, meg se lehet fogni a ke­zét, csak jajgat és szaladgál. Végre lefogják és faggatják: «Hol laktok?» «Jahajj, nagyon messze!» Ejnye, de szomorú egy dolog, biz­tos nem is idevaló a szerencsétlen, talán az ország másik végéből jöttek. «Mégis, hol lak­tok fiam, majd haza­viszünk.» «Jahajj, nagyon messze, a Zsinór­ utcában.» Óriási derültség. Hát ez tényleg rettenetes messze van, több­­napi járóföld, na majd egy cserkész haza­viszi. De ordit­ám a gyerek, hogy ő nem engedi magát hazavinni, neki az apját adják elő, nincs bizalma ismeretlenekhez. Már tanács­talanul áll mindenki az esettel szemben, ami­kor egyszerre csak kedvező fordulat követke­­zik. Egy tíz év körüli gyerek bukkan elő: «Én ismerem — aszongya — én is a Zsinór­ utcában lakom.» Ahogy az öcskös meghallja a han­got, meglátja az ismerős arcot, felsikolt: «Jajj, te meg itt vagy?!» — és még jobban ordít, de de most már örömében. «Ne bőgj, te marha» — nyugtatja meg atyai szavakkal a másik és kézenfogva indul vele a messze, messze Zsi­­nor­ utca felé. A KÉPKIÁLLÍTÁS pénztáránál négytagú család jelenik meg. Fejkendős mama, pipázó papa és két ünneplőbe öltözött leány. Négy jegyet vesznek és belépnek. Családi rangsor­ban. Elöl a papa, utána a mama, úgy a két lány. Ahogy átlépik a küszöböt és az öreg feltekint Benedek hatalmas szénaktjára, meg­­hökkenve áll meg. Oldalpillantást vet élete pár­jára, az is megrökönyödik kissé, már fordul is vissza, kituszkolja a két lányt és így szól: «Tik várjatok meg idekint...» A TORONYZENE alkalmából a Csongrá­­di-út végén lakó egyik öreg polgártársat is hívta be a szomszédasszony a városba. «To­­romzene lössz — magyarázta neki gyüj­­jön kend is meghagatni.» «Jajj, lelkem — le­gyintett az bánatosan — nem tok én má­rö­­mönni a toromba ezekkel a z öreg lábakkal.» A TUDAKOZÓ iroda kis kék-piros pavillon­­ja előtt megáll egy fiatalember. Vidéki. «Ho­va kaphatok ebédjegyet?» — kérdi. «Ahova tetszik» — feleli Jeney Vilmos, az ebédjegyek kezelője. Az gondolkozik egy kissé, aztán vá­ratlanul így válaszol: «Akkor nem kell.» GALFARD, a népszerű francia teniszező jó anyagi körülmények közt él. Egy gyár ve­zérigazgatójának a fia. Amikor le akart jönni Kecskemétre, azt kérdezte odafönn egy ma­gyar klubtársától: «Mennyi pénzt vigyek Kecs­kemétre, elég lesz e két napra ötszáz pen­gő?» Mondták neki, hogy ha nem vacsorázik, ki lehet jönni belőle. Hja, Gallard barátunk frankban gondolkodik, pengőben fizet. MADARASSY Beck Gyula báró, aki az idegenforgalomról tartott előadást a Kereske­dői Kaszinó nyári helyiségében, előadása alatt egy üveggel megiszogatott idegenforgalmi pro­pagandánk főérvéből, a Zöldszllvániból. TALÁN soha annyi elázott alakot nem láttunk, mint a Hírös Hét záró vasárnapjának éjszakáján. Már délelőtt megkezdődött. Dél­után négy óra tájban hurcolnak egy atyafit a sátrak közt, óriásikat lendül, mindenkit le akar venni a lábáról. «Nézd már azt a hervadt ma­gyart» — mondja valaki. «Ugyan ki lehet?»­­ «Az? A Kovács Máté reklámja.» A ROKKANTAK egy kis csoportja, mint az egyik vezető mondja, valamelyik csapszékben majdnem összeakaszkodtak. A régi baka és hu­szárellentétek kiújultak, még szerencse, hogy a kardokat, bajonetteket előzőleg elszedték tőlük. «RÓLUNK megfeledkeztek» — mondta szemrehányó hangon valaki a rokkantünnepé- lyen. «Mindenkiről szó volt, csak bennünket nem­­említettek fel, pedig mi is voltunk szép számmal, különösen a háború vége felé.» A panasz az egyik közismert frontlógós szájá­ból hangzott el. KÜLÖN meg kell említeni a Littke-pezs­­gőgyár kikiáltóját. Vasárnap regg­e­l nagy tö­meg atyafi, legény, suhanó, Maris és Julis ve­szi körül a pultot. Hirből sem igen hallottak még pezsgőről. Feláll az «igazgató úr», zsinóros monoklit rak a szemére és szól a néphez imi­gyen: «Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Önök már bizonyára mindannyian ismerik ezt a márkát, amely most soha nem hallott sön­­tésadakon kerül forgalomba...» Rendeljen méret után „Tropikál“ lukacsos inget. Nyáron a legkellemesebb viselet. Kovács Menyben fehérnemű fizetne 5548 IV., Vizkelethy­ utca 2. sz. KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1934. augusztus 1 21301 képviselőválasztó van Kecskemét jövő évi névjegyzékében. 59 névvel bővült az idei névjegyzék. A központi választmány ma délelőtt tar­tott ülést Kiss Endre dr. polgármester elnök­letével, amelyen az 1935. évi képviselőválasz­tói névjegyzéket tárgyalta. Az osztály­jegyzék májusi összeállítása szerint az 1934. évi név­jegyzék 21,242 neve közül elköltözés, elha­lálozás, kizáró ok, átköltözés miatt 1459 nevet töröltek, felvettek pedig életkor betöltés, át­költözés miatt 1475 nevet, tehát 16 névvel töb­bet, mint kihagytak. A közszemlére kitett jegyzék ellen 26 felszólalás történt, amit elfo­gadott a bizottság, a más központi választmány értesítésére, mint átköltözött és azonnal jogo­sultat, 17 nevet, összesen tehát 43 nevet vett fel az 1935. évi jegyzékbe a bizottság. Ezek­­után a képviselőválasztók száma a jövő évi jegyzékben 21301, a folyó évinél 59 névvel több. A Hirös Hetet nem a „népnek“ csinálták, hanem a néppel együtt. Remek cikkek, gyönyörű képeik tömege az országos sajtóban. — ,,/t dalosünnepélyen a pesti dalárdák­kal szemben Kecskemét képviselte a „fővárosi", as „európai" kultúrát." — A Közlöny tudósítójától. — A Hirös Hét mindent fölülmúló sikerének még mindig visszhangja van a fővárosi sajtó­ban. A hetilapok most számolnak be a meg­nyitó ünnepségekről a legnagyobb dicséret hangján. A TOLNAI VILÁGLAPJA két teljes ol­dalt közöl pompásan sikerült képekkel. A cikkeket Fáy István főispán, Kiss Endre dr. polgármester és Szabó Iván dr. kormányfőta­nácsos írták. A RÁDIÓ ÚJSÁG a legteljesebb elisme­réssel oldalakon keresztül ír az ünnepségek­ről és a nagysikerű rádióközvetítésről. A SZÍNHÁZI ÉL­ET ugyancsak oldalakat kitevő képeket hoz és rendkívül elismerő han­gon foglalkozik az eseményekkel. A Pesti Napló mai számában Tóth Aladár, a legkitűnőbb zenekritikus írt remek cikket a Hírös Hétről. «Katona József városának új pol­gármestere — írja Tóth Aladár — a kiváló, nagyműveltségű Kiss Endre már a kiállítást megnyitó beszédében a büszke «nagyúr» Bánk bán helyett Tiborcot, a magyar parasztot idéz­te. De nem is volt ez az ünnep cifra, pánt­likás, valóságot elkendőző illúzió! Ezt a hét ünnepi napot nem a «népnek» csinálták, ha­nem a néppel együtt...» A Kodály bemuta­tókról, a bugaci lányok énekéről, a Kát-, és Ref. Egyházi Énekkarról, a Városi Dalárdáról ír ezután remek méltatást és megállapítja, hogy a dalosünnepélyen a sekélyes fővárosi dalár­dákkal szemben Kecskemét képviselte a «fő­városi», az «európai» kultúrát A Hírös Hét záróvasárnapjának hatalmas méreteket öltött, impozáns eseményei az egész ország figyelmét városunkra irányították. A Pesti Hírlap képesmelléklete József fő­herceg fényképét hozza, amint a rokkant­zászló avatáson beszédet mond. A Függetlenség képesmelléklete a rokkant­­felvonulásról közöl megkapó fényképeket. A Friss Újság kecskeméti munkatársának Kovács Lajosnak tollából hoz szép beszámolót a Hírös Hét záróeseményeiről, közöl egy fény­képet a rokkantak felvonulásáról, a Hojsza­­fiuk és Berente-lányok esküvőjéről. A Kis Újság színes beszámolót közöl a záróvasárnapról. Címoldalon közli a Hajsza­­fiuk és Berente-lányok esküvői fényképét. Ezeken kívül azonban dicsérettel és el­ismeréssel emlékezik meg a Hirös Hétről az egész fővárosi sajtó. Egész héten a Hirös Hét sikerétől volt han­gos a magyar sajtó, szinte lehetetlen azt a rengeteg cikket számontartani, ami Kecskemét ünnepnapjairól megjelent A Hirös Hét vasár­nap bezárult, de híre még sokáig fennmarad ! A Budapesti Hírlapban Tamási Áron ír igen szép beszélgetést «Hirös magyarok» cím­­alatt két kecskeméti gazdával. A Magyarság képes mellékletében remek felvételek vannak.­­ A Nemzeti Újság Endrődi Béla tollából hoz pompás cikket. Mint írja, a Hírös Hét hiá­nyosságait akarta szóvá tenni, azonban amiket itt látott, azok úgy megfogták, hogy cikke a legnagyobb elismerés és dicséret lett. A Magyar Hétfőben Lévai Jenő szerkesztő ír egyoldalas riportot, amelyben nem csupán beszámolót és dicséretek seregét olvasunk, d­e már vázolja és tanácsolja a legközelebbi Hí­rös Hét tervezetét, tennivalóit. Érdekes kritika jelent meg a Színházi Élet rádiómellékletében Hevesi Sándor tollából a Fánk bán előadásáról. Az Ujság­ban Lestyán Sándor ír a hármas­­ikrekről, a képes mellékletten két oldal kecs­keméti fénykép van. 66 Kedden 6 és 9 órakor. Filléres helyárakkal. Jó időben az utolsó előadás a KERTMOZIBAN. 3 régi magyar film egy műsorban. Magyar rapszódia Szerelmi dráma a magyar földesúri és katonatiszti életből. Maros vize folyik csendesen. Dráma a magyar katonaéletből. Mária nővér. r-ww-ww-w^r ■wwr'w-wwwwyr'wwv wtvtv A Hitte Hét lctede A Hirös Hét pü. elnöke kéri mind­azokat, akiknek a Hirös Héttel szemben követelésük van, hogy az erről szóló, bé­lyeggel ellátott számlájukat, láttamoztatva a megrendelést adó szervvel f. hó 5-ig a Központi Irodába okvetlenül bemutatni szíveskedjenek, felülvizsgálat, illetve kifi­zetés céljából. A Hírös Hét pü. elnöke közli, hogy az összes kiállítások közös bevétellel és közös kiadással bírnak s így egyes kiállt­­szervek külön eredményt nem mutathatnak fel. Az elszámolási munkálatok folyamat­ban Ivánnak és a biztató eredményről nem­sokára beszámolunk. A Meteorológiai Intézet déli jelentése: Meleg idő, lassan élénkülő déli szél. Né­hány helyen, inkább csak északon és kele­­ten zivatar lehetséges.

Next