Kecskeméti Lapok, 1868. október-december (1. évfolyam, 1-13. szám)
1868-11-21 / 8. szám
lett, műhelyében vagy boltjában és ne törődjék a közügyekkel, bizza a közügyek iránt való érdeklődést másokra. — E bölcs tanácsadók nem gondolják meg, hogy meggondolatlan tanácsuk nem illik az alkotmányosság rámájába, hogy az absolutismus vagy kényuralom fölkent apostolai is hasonlót tanácsolnak és parancsolnak az elsatnyult nemzeteknek. Az eféle bölcs tanácsadók adják inkább azon józanabb, szabadelvű tanácsot a népnek, hogy a földművelő, iparos és kereskedő is, napi foglalkozásainak pontos teljesítése mellett, igyekezzék a közügyeket is megismerni, s a haza szent nevét nemcsak száján, de szívén is hordozni , mert csak a fölvilágosult, szabad lelkületű polgárok honszerelme biztosíthatja a haza alkotmányát , mert csak a közügyeket kellően ismerő nép adhatja önállóan és lelkiismeretesen döntő szavazatát; mert csak a törvényes szabadságért lelkesülő polgárok biztosíthatják hazánk teljes alkotmányát! Azt hiszem, azok a nép igaz barátai és az alkotmány hű őrei, akik egy szívvel és szájjal vallják, hogy a világot teremtő istenség legmagasztosabb igéi akkor zendültek el, midőn e szavakat ejté, hogy: „legyen világosság1’! Igen, legyen világosság a nép között! Nem félek én a felvilágosult néptől, de rettegem az elbutított tömeget ! Tisztelt polgártársak! Legyünk mi azon ősök méltó utódai, kik dicső apánkat, Árpádot fejedelmükké választván, még e szeretett fejedelemmel szemben is biztosíták alkotmányos befolyásukat az ország közdolgaira. Íme, az etelközi vérszerződés a 889-ben keltős alkotmánylevél 3-dik pontja így szól: „A kik Árpádot szabad akaratból vezérükké , uirokká választották, se magok, se maradékaik ki ne rekesztessenek a vezér tanácsából s az országlás tisztéből.11 címe, az ősalkotmány e drága pontja, mintegy ezer esztendővel ezelőtt megalapító a magyar országgyűlést, a magyar nép törvényhozási jogát, melyen ezer év óta nép és király testvérileg osztozik Árpád országában. Tisztelt polgártársak! Lelkesítsen minket azon szellem, mely a hűbériség, vagyis a fokozatos alárendeltség állami és egyházi szervezetével nyűgözött nyugati befolyás által megvesztegetett magyar alkotmányt 1848-ban a népuralom, democratia, vagyis a népképviselet alapján újjáteremté, s az összes magyar nép kezébe nemzeti lobogót adott, melyre e számok: „1848“ és ezen nagy eszmék: „egyenlőség, szabadság, testvériség, népképviselet, szabadföld, szabadsajtó, nemzeti hadsereg, független felelős magyar minisztérium s a magyar királyság állami önállásai vannak fölirva. — E lobogó alatt bátran előre a koronás magyar király és a haza nevében!! íme, akaratlanul is eljutottam oda, hová a mi népkörünket — nem titok tehát, kimondhatjuk — baloldali pártállása vezeti, az 1848-as lobogóhoz. Védjük e szent lobogót, melynek árnyékában pihen maga az 1867-es alkotmány is. Mi baloldali elveket vallunk, mert a baloldaliak által látjuk az 1848-iki alkotmányt leghívebben képviseltetni. Mi baloldali kormányt óhajtunk, mert hitünk szerint a baloldali elvek diadala biztosítja legjobban a magyar haza jövőjét s a magyar király érdekeit. — De óvakodjunk, egyesületünk érdekében óvakodjunk az egyenetlenségtől; a baloldali két pártszinezet maradjon együtt el nem váltan, mert csak az egyesülés ad erőt, s mert a bihari 3 pont (a delegatió eltörlése s az abból kifolyó közös minisztérium megszüntetése, magyar királyi hadsereg és diplomatiai elismertetése a magyar államnak) elfogadása óta alig van valami különbség az úgynevezett balközép és az 1848-as párt között; szélsőbaloldali párt pedig többé nincs a hazában és nincs Kecskeméten sem. Egyetértés legyen jelszavunk politikai pártállásunkban is. Ez biztosítandja egyesületünk főczélját, jelesül városunk erkölcsi és társalmi művelődését és haladását is, melyet időleges, kisebb érdekeknek fel nem áldozhatunk. Egyletünk czélja, jövője, jó hírneve, városunk becsülete és hazánk üdve, valamint forró honszerelmünk parancsolja nekünk a legszigorúbb törvénytiszteletet. Alkotmányos polgár előtt az alkotmányos törvény mindig szentség legyen. Aki a törvényt nem tiszteli, nem szereti a rendet, aki nem szereti a rendet, nem érdemli a szabadságot! A rend szabadság nélkül, a szabadság rend nélkül nem üdvös, de veszélyes. Türelem és nemes versenyzés vezessen minket a más pártbeliek irányában; ne gyanúsítsunk és ne ingereljünk senkit ; vessük meg nagylelkűen a gyanúsítást, rágalmazó fordítást, bárkitől s bárhonnan jöjjön is az. Mutassuk meg az egész világ előtt, hogy mi nemcsak a politikai, hanem a társalmi és erkölcsi mivelődés terén is határozottan haladni akarunk! Alkotmányos törvényeink határain belül terjeszszük becsületes, nyílt úton elveinket, és az egyenlőség, szabadság, testvériség nagy igéit, és a diadal el nem marad s társulatunk becsültetni fog. Előre az erkölcsiség, előre a munkásság s előre az alkotmányosság nevében!!! Éljen a haza és éljen a király! Kecskemét, november 1. 1868. Fehér Péter: TÁ RC Z A, Ősz idején. Hallom az örökgyászt viselő madarat Jajgatásaival. — Zord idők postája! Halotti éneked szivem- s velőmig hat; Vissza, repülj vissza, miért jösz e tájra?! Hiszen nem öltött még a vonagló róna Szemfedőt magára, — halott mintha volna. Oh nézd, a mindenség örökfényü szeme Lelepillant még a hervadt, bús mezőre, Mintha keresné az elhunyt virágokat, Miknek ő volt mindég éltetője, őre, Bágyadt, de biztató sugárt hint le rája: Nem tart mindég a nagy álom éjszakája! Ne gyönyörködj azért olyan igen rajta, Ha látod a mező néma haldoklását, És hallod a száraz, megfosztott lomb között, Távozó kis madár fájó zokogását; Ne örülj oly nagyon, nincs rá okod, hidd el, Mert a sötét éjjelt fölváltja víg reggel. Fel fog az ébredés reggele mosolygni, Midőn a természet újjá szüli magát, S a tavasz szellője szárnyain elhozza Ragyogó ékeit s balzsamos illatát; Majd elnémulsz akkor te szánandó pára. A mező láttára, csalogány dalára. Az én reményem is ezért olyan biztos, ki végnapjaimat közelegni látom. Kecskemét város 1868. évi Nov. 9-én tartott közgyűlése. (A régi városház nagytermében. Kezdete dr. 9/2 órakor.) Elnök: Nagy Lajos polgármester, jegyzők: Hornyik János fő-, Szálkai Gergely, Dömötör Sándor és Czapik Antal aljegyzők. — Bizottsági tagok elegendő számmal. Nagy Lajos, mint a hús- és borfogyasztási adó bérlete iránt menesztett küldöttség elnöke jelenti, hogy pénzügyér ő méltósága városi közönségünk ajánlatát elfogadta, s múltkor fölterjesztett jegyzőkönyvünket a budai pénzügyigazgatóságtól kapott távsürgöny szerint már jóváhagyta, minélfogva nincs hátra egyéb, mint a kivetés módozatait megállapítani, erre pedig javaslat készítésével egy bizottság lett megbízva, mely bizottság ezúttal nézetem szerint, tekintve az ügy fontosságát és az idő rövidségét, megsürgetendő. (Helyeslés.) Lestár P.: Úgy hiszem, senki sem akar az imént előterjesztett ügyhöz hozzászólani. Ezúttal én sem akarok. De szabadjon egy mindnyájunkat érdeklő egészen más ügyet discussió tárgyául fölhoznom. Közgyűlésünk feladata városunk anyagi és szellemi emelkedését fejleszteni és előmozdítani. Nemes feladatának felelt meg közgyűlésünk, midőn legelső indítványom tételekor elhatározta, egy kisdedóvoda fölállítását s e czélra a B. Kiss Pálné hagyatékához tartozó ház megvételét. E határozatra azonban közgyűlésünknek jelentés mind ez ideig nem létetett. A kérdéses ház már egyszer árvereztetett, újábbi árverése f. é. nov. 17-re van kitűzve; könnyen megeshetik tehát, hogy közönségünk e házat majd meg sem vásárolhatja, ha késedelmezünk. Azt hiszem, ha városunk 2400 frtot ígérne e házért, az örökösök készek lesznek az árverés elmellőzésével azt városunk birtokába bocsátani, s ha jelenleg nem ragadjuk meg az alkalmat, hogy egy felállítandó kisdedóvoda részére olcsó és alkalmas helyiséget szerezzünk , jöhet idő, midőn majd közönségünknek kétszer annyiban fog kerülni, hogy határozatát egy kisdedovoda felállítása iránt foganatosíthassa. Nézetem szerint Isten is arra teremtő e házat, hogy kisdedovoda legyen, ne szalaszszuk el a kínálkozó alkalmat, annyival inkább ne, mert városunk jelenleg a vételt minden megerőltetés nélkül eszközölhetné. Indítványozom tehát, hogy 2400 frtért egy felállítandó kisdedóvoda helyiségéül vetessék meg a többször említett lakház. Szalkay G.: Nézetem szerint, ha az e tárgyban kiküldött bizottság az árverésen megjelennék, a kérdéses házat 2400 írton jóval alább megvásárolhatná. Nagy L.: A ház, melyet Lestár képviselő megvétetni óhajt, tudomásom szerint oly rész karban van, hogy az tetemes javítások után volna csak bármily czélra is fordítható, kisdedóvodának pedig egyátalában nem alkalmas helyiség. Halaszszuk el ez ügyet, míg alkalmas a helyiség nem kínálkozik. Szappanos I. Mint privát ember belátom, hogy a helyiség kisdedovodának ugyan alkalmas, de megvételét mégsem tartom szükségesnek, hisz ott van a „Cserepes“, a régi „Aranysas“ szálloda, fordítsuk arra azt, miért vásárolnánk mindég új helyiségeket? Különben is óhajtandó, hogy egy városháza legyen és ne szaporodjék vagy 13-ra. Hajagos I.: Nézete szerint a kérdéses épület a többször említett czélra igen alkalmas s czélszerűbb helyiséget nem igen lehetne kapni. Javalja, hogy kísértessék meg újból az alku 3200 frt. ajánlattal az örökösökkel. Szappanos L: Kérdezem, vájjon egy kisdedóvodát akarunk-e fölállítani, vagy többet? és kérdem, hadd föl nem állítunk egy másikat, p. o. az Ürgésben, vagy Muszályban, vájjon számíthatunk-e, hogy a külvárosi kisdedek ide szállíttatnak ? Úgy vélem, hogy központi és széjjel fekvő kisdedóvodákat kell felállítanunk. Amikor azután nem kell oly értékes, költséges házat megvennünk. Szűcs I. A kérdéses ház megvételét szükségesnek látja, mert a városnak még eddig középüogy a sötét sírban, a sir étetében. Nem lesz örök az a hosszú, nehéz álom, Hanem fölváltja majd egykor a szép reggel Virágos mezővel s filmile-énekkel. Varga Gyula, Galambosi Mária. Elbeszélés. Irta: Merényi László. (Folytatás.) IV. A leány képzelt világa, hogy hazaért, mintegy szép álom elrepült. A hideg, száraz, kérlelhetlen valóság nyakon zudjta érzelmei forró hevét: a szív nemes gerjedelmei, édes álmai, jövőbeni tervezgetései, szent fogadalmai mind eltűnt a mindennapi élet parancsoló beavatkozására. Atyját, ki egynegyedrész fizetéssel nyugalmazott kántor volt, és nagynénjét a jázmin-lúgos alatt ülve találta; mindkettőnek arcza szomorú bánatos volt s a jó nagynénének szemei vörösek valának, mi azt bizonyitá, hogy csak kevéssel ezelőtt kényezett. A leány, szokása szerént, nyájasan üdvözölte őket, de köszönését egyik sem fogadta el, mint aggasztani kezdé; okos nagy szemével hol egyik hol másik arczán kémlelt, de azokról a megtestesült szomorúságon kívül egyebet nem tudott leolvasni. — Itt valaminek kellett történnie, de minek ? — kérdé önmagától s azzal helyet foglalt az öregek közt. — Mari, — szólalt meg legelőször a nagynéne, — kérlek, hagyj magunkra; apáddal fontos beszélni valóm van! A leány már készült elmenni, midőn az öreg Galambosi tompa rekedt hangon közbe szólt: — Maradj! — De kedves öcsém-----— Minek titkolódtunk előtte, mikor előbb-utóbb úgy is meg kell tudnia a megtudandókat? Maradj, ülj le leányom és hallgasd: még ma összepakoljátok a mitek van és holnap------— És holnap? — Elutaztok. — Istenem, ily hamar! — Meg kell lenni, leányom! Ép ezen versengtünk nagynénéddel, mert ő sehogy sem akar beleegyezni az elutazásba; három napot kér s azt mondja, hogy azalatt a három nap alatt minden jóra fordulhat... Nem hiszem, rajtam már az isten sem segíthet!... Utaztok, punktum. A kocsist is megfogadtam már, Koncz János viszent jó, becsületes, ügyes magyar ember, egészen rábízhatlak titeket. — Atyám, nagynéném, szóljanak, beszéljenek, mi történik itt?! Egészen elijesztenek, elrémítenek! Tudni akarom: mi történt?! Utazni s ily rögtön!... — Meg kell lenni leányom! Holnapnál tovább nem maradhattok e hajlékba; mert — mert — az már nem miénk!... Tönkre jutottunk gyermekem, tönkre! Holnapután már itt más parancsot s nem akarlak annak kitenni , hogy tanúja légy, mikép rakják ki ősz apádat az útezára. Az útezára, Marim!... Nem érem túl azt a napot!... — És én akkor hagyjalak el, mikor legnagyobb szükséged van gyámolóra?! Nem-nem, azt nem teszem; itt maradok veled, vigasztallak, gondozlak, ápollak! Ha szégyen, ha gyalázat ér, érjen engem is, mert leányod, mert gyermeked vagyok; megosztjuk a nyomorúság kenyerét, együtt viseljük a szegénység terheit s igy tán könnyebb lesz ?! Nem-nem, a nyomorúság napjaiban nem hagylak el! Tudok én dolgozni, várni, hímezni, elmegyek ha kell, szolgálni, de agg napjaidban nyomorúság közt még sem hagyhatlak el. — Kedves jó gyermek! Úgy van Mária, nem megyünk el, nem hallgatunk apádra! Dolgozunk, ha