Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1869-09-18 / 38. szám
Második évfolyam 38. száza. September 18. 1809. KECSKEMÉTI LAPOK Ismeretterjesztő hetilap. Előfizetési díj: Negyedévre..........................................................1 frt 50 kr. Félévre.......................................................................3 „ — „ Egész évre......................................................6„ — „ tC'JT’ Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton. (KJ" Előfizetési pénzek és hirdetmények elfogadtatnak Gallia Fülöp könyvkereskedésében Kecskeméten. — Hirdetések ezenkívül fölvétetnek még M. Zeisler hirdetési irodájában. (Pest, Király utcza 60. sz.) Hirdetési díjak: 5 hasábos petit sorért, egyszeri hirdetésnél 5 kr.;többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. A nyilt térben való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr számittatik. -------------------------------------------------------------------------------------------Q 7 K ' Legyetek egyszerűek mint a galambok , de legyetek okosak mint a kigyók! Annyit tudunk, hogy Kecskemét város első csövekét nem tegnapelőtt ütötték le; megjegyezzük tehát, hogy ez embertanya kétezer év előtt a vidék fekhelye volt. A piczéni szarmaták akkor már itt tanyáztak a P 1cs a patak partjain. Sok idő, nehéz viharok, kegyetlen pusztulások tömege zúgott át e város felett, míg a török és tatár súlyos igájának vasvesszeje alatt Duna-Tisza-közének legnépesb községévé kinőtte magát. Mert gondos apáink egyszerűek voltak mint a galambok; de okosak is voltak mint a kigyók. Ne menjünk messzire. Midőn háromszáz év előtt a tatár hordák rablásai s a török iszpahiák zsarnok urasága miatt a szomszéd községek rakásra pusztultak és ügyefogyott lakosaik földönfutókká lettek, — azokat Kecskemét akkori polgárai keresztyén vendégszeretettel befogadták, számukra menhelyet, utalmat és élelmet adván, őket a haza további szolgálatára megtartották. Magyarok, keresztyének, áldozatokra kész hazafiak voltak mindig, sőt a folyvást dúló háborúk viharai között is rendületlenül hivek maradtak nemzetükhez és vallásukhoz, élannyira, hogy ámbár a város és lakosai Buda várával együtt a török fegyver hatalma alatt állottak, mégis minden tilalom daczára, saját életük és vagyonuk koczkáztatásával, a kecskeméti lakosok tömérdek vágó-marhát s mindennemű szükséget a keresztyén táborok számára kiszolgáltatni meg nem szűntek. Ama huzamos és terhes nagy háború alatt, midőn a török Magyarországból kivezetett, Kecskemét város a keresztyén hadak kitartására készpénzben s élelmiszerekben 363.422 forint értéket minden beszámítás nélkül áldozott, a budai, szolnoki, egri és aradi várépitésekhez pedig sok ezer gyalog- és szekeres munkát, embereinek és barmaiknak tömérdek veszteségével ingyen kiszolgáltatott. 1697-dik évben a török hadak leverése után diadalmasan visszatérő keresztyén hadat tizenhárom lovas ezreddel e város befogadta, s a török alatt elnéptelenedett végtelen alföldi pusztaságon kifáradt ezen egész sereget, öt napi nyugalom ideje alatt minden szükségesekkel ellátta ; 1717-dik évben pedig a győzedelmes hadseregnek török háborúból visszatérésekor ismét, előbb öt, majd kilencz lovas ezredet fogadott e város kebelébe, azokat mindennemű élelemmel ellátta, s minden táborszereivel Budára szállította : ekkor történt, hogy a kecskeméti lakosok a nehéz vonatu száraz malmokon maguk őrölték a hadélelmezésre szükséges gabonát, mert igás karmaik a tábor szállítására mind kimozdittattak. 1741-dik évben a pragmatica sanctio védelmére fölkelt magyar hadakhoz Kecskemét város saját költségén, lóval, fegyverrel és öltönynyel fölszerelve 182 lovas és 17 gyalog harczost kiállított, azokat a porosz hadak ellen viselt háborúba küldötte és élelmezte. Polgártársaim! tekintsetek anyavárostok levéltárába, és olvassátok derék őseitek kimeríthetetlen áldozatkészségét!! Kérdezitek talán: hát a vidék magyar népe hol volt ekkor? hát csak Kecskemét vitte a hazafias áldozatok kimeríthetetlen kincsbányájának dicső szerepét? Nem, szeretett polgártársaim! minden jóra való magyar ember megtette kötelességét, minden magyar község lerótta e nehéz napokban a haza és király iránt hazafiai tartozását, — ha életben volt és fenállott, — s higyjétek el, hogy Nagykőrös ésCzegléd nem maradtak messze őseitektől. Hát Félegyháza, itt a szomszédságban, mely most versenyre indul Kecskeméttel? Hja! kedves polgártársaim! Félegyháza még akkor puszta volt, — Kiskunság egy pusztája, melyet Kecskemét város haszonbérben tartott, — s még akkor, midőn Kecskemét és polgárai ama hazafias áldozatokat viselték, a ti őseitek azon földnek hantjait szántották, hol most a félegyházi prépost misét olvas. Félegyháznak első czövekét 1743-dik évben ütötték földbe, mert szükség volt arra, hogy a Bécsből Budapesten, Kecskeméten és Szegeden át Temesvárig kijelölt országúton, Szeged és Kecskemét közt elvonuló pusztaságon egy község keletkezzék, mely 1743-dik évben épen úgy keletkezett, mint napjainkban Kuká-a itt tövünkben a kerekegyházi jász pusztán keletkezik. Kedvező körülmények, kiváltképen az 1745- dik évben bekövetkezett redemptio, s a Kiskunság székhelyévé avattatás nagy lendületet adtak Félegyházának, — és most, 126 éves életkorában már 18 ezer lakossal bír, s van egy kis gymnasiuma; időközben a vasúti közlekedés jótékonysága, jövőben a dunatiszai csatorna reménye az előhaladás legszebb pályáját nyitja meg előtte; annyit azonban elmondhatunk, hogy Félegyházát azzá, ami most, nem lakosainak lángszelleme, hanem egyedül és kizárólag a kedvező anyagi körülmények alkották. Ellenben Kecskemét a legmostohább körülmények közt, ugyanazon 126 év alatt lakosainak számát megkétszerezte, s e lakosságnak mindig előbbre haladó, szellemi buzgalmával törvényhatósági önállását visszaszerezte, s ernyedést nem ismerő vasszorgalma és munkásságával, még az 1848-dik évi IX. törvény előtt magát megváltotta, a város határterületét pedig hét szomszéd puszta megszerzésével szinte megkétszerezte. Tizenkét év előtt volt 42 ezeret meghaladó lakossága, mely most megközelíti az 50 ezeret, van 2000 iparosa, 200 kereskedője, 2 főgymnasiuma, 1 jogakadémiája, a közművelődésre kiható húsznál több intézete, s a fővároson kívül egész vidéken legerősebb intelligenciája. Nem untatom tisztelt polgártársaimat annak elsorolásával, mit tett e város az 1789-dik évi török háború és 1792 —1815. évek közt ötször kitört franczia háború alatt, csak annyit mondok , hogy a törvény által kirovott, vagy kormányhatóság által kívánt szolgálatokon kívül Kecskemét város annyi önkéntes áldozattal járult ekkor is a közügy utalmára, mennyit az országnak egyetlenegy városa sem, s egész megyék közül is csak kevés teljesített. 1844-ben Kecskemétnek 1300 rendes honvédé harczolt a szabadság zászlói alatt, s e két évben fél millió forint értéknél többet kiszolgáltatott a haza függetlenségére, vagy szenvedett sarczban a bekövetkezett szomorú napok emlékére. 1850-ben egy egész vasas ezrednek s egy ágyu-ütegnek számban azzal egyenlő embereit és lovait kellett e városnak másfél évig kitartania, mintegy büntetésül a szabadság érdekében tett szolgálataiért ; utóbb évenkint s már húsz év óta, soha sem tartott kevesebbet két osztály lovas katonánál, holott Tisza-Duna-közének népes községei e két évtized alatt egyetlen sánta cserepárt sem láttak. Ki van számítva, hogy e húsz év alatt, azon a potom háló krajczáron kívül, mit az államkincstár beszállásolt katonája után fizetni szokott, a folyton nagy számú katonával terhelt Kecskemét lakosai, a katonatartásban megint fél millió forint veszteséget szenvedtek. Tessék utánszámítani. Most midőn e sorokat írom, egy század lovas, és a 38-dik számú magyar gyalog sorezred tartalék zászlóalja van e városban elhelyezve, mely utóbbi a községnek négy kaszárnyáját elfoglalva tartja, a lovasok pedig magán házaknál szállásolnak. Száma nélkül futott, kérelmezett húsz év óta e város, hogy a katonabeszállásolás terhei közte és a vidéki népes községek közt, mint hajdan, megosztassanak , de mindannyiszor elutasíttatott. Elvégre hasadt a jó remény hajnala: nemzeti kormányt és önálló belkormányzatot nyertünk; megalkottatott a véderőről s a honvédségről szóló törvény ; szerveztettek a honvédtanosztályok, életre kelt a nemzeti hadsereg magva, — és folyó évi június 10-kén 14479-dik szám alatt kelt rendeletével a magyar királyi honvédelmi minisztérium a 2-dik honvédzász