Kecskeméti Lapok, 1871. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)
1871-09-16 / 37. szám
vett felnőttek , azaz olyanok, kik sem nem tankötelezettek, sem más intézetbe beírva nem voltak; 10-en pedig a két főgymnasium hallgatói látogatták az előadásokat. Foglalkozás szerint legtöbb hallgató az iparos osztályból került ki elannyira, hogy a lakosságunknak legnagyobb részét képező gazdálkodók közül összesen csak 3-an jelentek meg. Életkorra nézve a 15 évestől kezdve egész az 50 évesig minden korosztály képviselve volt. Igaz, hogy ha egyszerűen azt tekintjük, hogy városunknak majd 50.000 lakosa van, a fennemlített szám igen törpének látszik , de ha ismét figyelembe vesszük, hogy ez az intézmény egészen új és ismeretlen, lehetetlen örömre nem gerjednünk a felett, hogy polgártársaink máris annyi előszeretetet tanúsítottak a tudományok iránt, hogy készek voltak érette föláldozni azon néhány percet, melyet egyébként méltán fordíthattak volna a napi fáradalmak utáni nyugalomra és pihenésre. Adja az ég, hogy ezen néhány józan gondolkodású polgártársunk példáját a legközelebbi őszön megkezdendő felnőttek oktatásánál minél számosabban kövessék. Ami minket tanárokat illet, mi mindent el fogunk követni, hogy olyan tantárgyakat adjunk elő, melyek mindenkit a legközelebbről érdekelnek, és iparkodni fogunk azokat úgy előadni, hogy a tisztelt hallgató közönség abból hasznot és élvezetet szerezhessen. Az előadások a jövő november hó 15-én kezdetnek meg és tartanak márczius 15-ig, miről a bővebb tudósítást külön értesítő útján leend szerencsém közölni a t. sz. közönséggel. Kecskeméten, 1871. Szept. 12. Dr. Dékány R. Mily módon és mily eszközökkel emeljük az ifjúság szellemi fejlődését és művelődését úgy az elemi, mint a felsőbb polgári iskolákban? A népiskolai oktatásról szóló törvény, nem tagadhatni, igen élénk érdeklődést keltett országszerte az iskolaügy iránt, számtalanszor lett ez tárgyalva úgy a napi sajtóban mint kisebb nagyobb tanácskozó testületekben, és így bár átalánosságban az oktatásügynek nagy lendületet adott, mégis feltűnőbb haladást alig tett, kézzel fogható nagyobb eredményt alig bír felmutatni. Távolról sem szemrehányásképen említem ezt fel, mert ismerem és méltánylom a nehézségeket és akadályokat, melyekkel e műnek meg kell küzdeni, valamint felfogom azt is, hogy még sok pazison fog még keresztül menni, míg magasztos czélját megközelítheti. E törvény mindenesetre nagy szabású conceptio, mely méhében hordja ugyan nemzeti művelődésünk magvát, de melynek termékenyítésére és erőteljes fejlesztésére soknemű kedvező körülmények tételeztetnek föl. Nagy emlékű, elhunyt közoktatásügyi miniszerünk e kegyelt magzatját átadta ápoló dajkájának a nemzetnek, hogy azt gyengéd szeretetével környezze, hiven ápolja és felnevelje; és kétséget nem szenvedő tény, hogy a közoktatási ügy nem is verhet gyökeret ott hol a társadalom minden rétegei és osztályai az iránt nem lelkesülnek. Igenis, a törvény maga, legyen az bár legjobb, nem tehet mindent, és múlhatlan követelmény, hogy mindazon tényezők, melyek a nevelésügyben befolyhatnak, úgy mint községek, iskolaszékek, egyletek lelkesüljenek az eszméért, fejtsenek ki a körül tevékenységet, áldozzanak és siessenek a hiányokon segíteni a hol azokat találják. Ily hiánynak, és pedig érzékeny hiánynak tartom én iskoláinkban az ifjúsági olvasmányok teljes nélkülözését, mely hiányon azonban, ha komolyan akarjuk, könnyű szerrel segíthetünk. Ha már sajnálatosnak kell tartanunk e hiányt a fiúknál , úgy az a serdülő leányokra nézve valódi szerencsétlenség. A szülők szeretik látni, ha gyermekeik olvasással foglalkoznak és joggal, csak az a baj, hogy választás nélkül olvasnak. Ismerjük az olvasmány nagy hatását a fogékony gyermeki kebelre, lehet az egyaránt jótékony és káros is, mindig attól függ, mily benyomást tesz a gyermekre irályánál és irányánál fogva. Az ifjú lélek felhevül a nemes példán, lelkesül a jóért és szépért, de könnyen irányt veszit és fogalmaiban megzavarodik, ha a képzemények és ábrándok sikamlós útaiba téved. Pedig minek azon olvasmányok, melyekből gyermekeink szellemi és erkölcsi táplálékukat nyerik? (megjegyzem, hogy főképpen a leányokról és pedig a jobb osztályúakról szólok, mint kiknél az olvasás igen korai és kedvelt mulatság.) Alig töltötte be a leány 12-dik évét, mikor már rendesen az iskolát ott hagyja, és további kiképeztetése végett — mert a bonton így követeli — neki esik a külföldi regénytár veszélyes és csábító olvasásának; csakhamar feledésbe megy a kevés jó és szép, mit a történelemből és természettudományokból az iskolából kihozott és mohón szívja magába a mérget, mely korán elsorvasztja szivét és elhomályosítja értelmét. Mert nem találjuk e regényekben Cervantes egyszerűen szép nemes irályát, sem jellemeinek erkölcsi tartalmát és szivnemesitő értékét; de telvék azok beteges érzelgéssel, egy szenvedélyeiben magát emésztő világgal, irányt és czélt tévesztett, önmagokkal ! meghasonlott kedélyekkel és fásult szivü élő halottakkal! telvék oly leírásokkal és jelenetekkel, melyek a képzelőtehetséget erőszakos izgalomba és idegzetes rángásokba hozzák. Talán azért is van annyi gyenge idegzetű hystenikus nő? Hogy az ifjúságot e lelket és testet egy iránt megmérgező olvasmánytól, megóvjuk és megmentsük, teszek egy indítványt. Állítsunkfel egy gyermek- és ifjúsági könyvtárt, melyben az ifjúság 10 éves korától egész 15 éves koráig hasznos és tanulságos olvasmányt kap, csekély heti vagy havi fizetés mellett. Ajánlom ezen indítványomat a tanító egylet, a leánynevelő intézetek vezetői és városunk nőegyletének becses figyelmébe. A nőegylet úgy is a nevelés ügyét tűzte ki működése egyik czéljául, s én ez eszmét méltónak tartom e nemes irányú egylet pártfogására. Én kiváltképen az egyleteket tartom alkalmasoknak és hivatottaknak arra, hogy ily eszmét minél szélesebb körökben terjesszék és valamely közérdekű vállalatra nagy közönséget hódítsanak és teremtsenek. A tanító egyletek egyik, és a nőegyletek másrészről hason czélú egyletekkel érintkezhetnének, egymást pártolásra felhiván, mi által az eszme mindinkább átalánosittatnék és a nagy közönségbe átmenne. A nagy közönség pedig ez eszme kivitelének múlhatlanul szükséges, mert éppen a kis számú olvasó közönség legközelebbi oka annak, hogy irodalmunk az ifjúsági iratok nemében oly szegény és csekély kiválasztású. Csak teremteni kell minél nagyobb olvasó közönséget és lesznek könyvek is bőségesen. Az angol, franczia és különösen német irodalom dúsgazdag ily nemű munkákban, élvezettel olvashatja azokat a felnőtt ember is, csak keletök legyen biztosítva és legrövidebb idő alatt legjobb fordításban lesznek megkaphatók, így kettős czél lesz elérve, lényeges szolgálatot teszünk az irodalomnak, és ifjúságunk el lesz látva tanulságos szép olvasmányokkal; a közművelődést egy nagy lépéssel előbbre visszük. A vállalat anyagi oldalát tekintve, ez nehézségekbe nem ütköznék, mert csekély pénzalappal indítható meg, száz forintért kapni legalább 150 kötetet, mi kezdetnek elég, ily csekély összeg ha másként nem, adakozások útján is pár nap alatt összejő, később pedig a kikölcsönzött könyvekért befolyt díjak, valamint a könyvtár szaporítására rendezett gyermekszíni előadásokból bejött összegek elégségesek, hogy az folyton újabb beszerzett könyvekkel nagyobbodjék; csak kezdeni kell és a dolog magától megy, és rövidebb idő alatt mint gondolnánk ifjúságunknak lesz könytára. Még csak egyet vagyok bátor megjegyezni. Én ez eszmébe szerelmes vagyok és nem szándékozom szerelmem tárgyáról könnyelműen lemondani, s nem is vagyok hajlandó eltűrni, hogy indítványom a legtöbb indítvány sorsára, az örök feledés szomorú sorsára jusson, hanem síkra fogok szállni érte — a tisztelt szerkesztőség szives engedelméből — e lapok hasábjain még eredményt és sikert nem látok, — vagy arra a meggyőződésre juttatom, hogy a fatum ellen hasztalan minden küzdelem. K. L. könyvtár alapja, azonkivül fizessen minden tag évenként 10 shillinget a könyvtár gyarapítására. Az aláírás sikerült. De könyveket kapni nem volt könnyű: Angliába kellett írni érették. Ott egy buzgó és tevékeny ember találkozott, ki aztán mindvégig barátja maradt Franklinnak, Collinson Péter, akihez hasonló ügynököket egyletünknek is óhajtanék. Ő, mikor a philadelphiai egylet húsz kötetet rendelt meg, módját ejtette, hogy ugyanannyi pénzért harmincz kötetet küldjön. Azonfelül még természettani eszközöket is küldött, az elsőket, melyek általa jöttek Angliából Amerikába, s melyek Franklinban amaz észlelő természetet kifejtették, melynek oly fontos találmányokat köszönhetünk. A könyvtár meglevőn alapítva, Franklin annak lajstromát elkészítette, s az egylet jegyzőkönyvéből látjuk, hogy két évben egymásután elengedtetett neki a 10 shilling járulékfizetése, tekintettel arra, hogy könyvlajstromot s egyebeket is díj nélkül nyomtatott az egylet részére. E könyvtár, mely kezdetben igen lassan fejlődött, mindvégig magán könyvtár maradt. Alapíttatása után 50 évvel még nem ment 6000 kötetre; 75 évre már 14,000 kötetre szaporodott; ma „Philadelphiai Könyvtár“ nevet visel és 80,000 kötetet számlál. De azért csak a Franklin és barátai könyvtára ez; övék a mag, mely ennyire fejlett, bizonyságul: mennyire igazunk volt, hogy azt az embert választottuk védnökünknek, ki ily termékeny magvakat tudott ültetni! (Taps.) Lakvárosát egy könyvtárral ajándékozván meg, az egyetlennel abban az időben, tíz év múlva egy más eszméje jött Franklinnak. Philadelphiában addig nem volt főiskola, gondolta, jó volna alapítani egyet, vagyis inkább egyetemet. Ezúttal is ama rejtelmes „baráti kör“ czége alá rejtőzködött, melyet soha senki nem látott, pedig tulajdonkép mégis létezett, mert mindenik juntában volt egy pár barátja, aki az ő eszméit magáévá tette s terjesztette a maga körében. Az egyetem kérdésében úgy gondolkodott, hogy abban ne tanítsanak latinul, amit egy elmés hasonlattal illustrált. Ebben ugyan ezért nem ért, de a főiskola fölállítása sikerült, és pedig igen jól sikerült (a latin nyelv daczára) , lett belőle 1769-ben a philadelphiai egyetem. E szerint már kettőt írhatunk a Franklin javára: a philadelphiai könyvtárt és egyetemet. A szerencse sem jár magában. Ha valaki egy jót tesz, abból rendesen jó is következik. Egyszer, barátai egyike, Bond Tamás orvos tudor, hozzá jővén, igy szólt: „Philadelphiában nincs kórház, szándékoztam volna alapítani egyet s néhány barátommal közöltem gondolatomat. Mindenki azt kérdezte: „Franklin benne van-e a dologban? szólt-e ön már Franklinnal?“ Azt feleltem: „Nem, ez nem tartozik az ő körébe.“ De mindenki csak azt ismétli: „Önnek meg kell nyernie Franklint; ha Franklin aláírja, mi is aláírjuk.“ Franklin azonnal fölkarolta a kórház eszméjét s elkezdtek pénzt gyűjteni rá, de mivel nem gyűlt össze annyi a mennyi kellett volna, Franklin úgy gondolkodott, hogy a pensilvániai tartománygyűléssel kell megszavaztatni a szükséges összeget. A gyűlés tagjai, kik többnyire vidékiek voltak, azt vetették ellen, hogy a kórház főleg a város lakói használatára leend, s azért a tartomány költségén állítani föl nem volna méltányos. Franklin egyenként kereste fel őket, s így szólt nekik: „Lépjünk alkura, szavazzanak meg önök 50,000 frankot oly feltétel alatt, ha a város lakosai is 50,000-et adnak hozzá.“ A tartománygyűlés tagjai ebbe beleegyeztek, gondolván magukban: „Philadelphiában lehetetlen lesz e czélra 50.000 frankot összehajszolni; szavazzuk meg, amit tőlünk kérnek, miénk lesz egy nemes tett dicsősége és mégsem kerül semminkbe; ajánlatunk semmissé fog válni.“ De Franklin nélkül csinálták a számítást. Franklin egyenként fölkereste a város lakóit, s minthogy az amerikai nem az az ember, aki, ha jól megmagyarázzák, meg ne értené a jó dolgot, könnyen megmagyarázta nekik, mily érdekükben áll most írni alá, mikor 200 fokot adva, tulajdonképen 400-at nyernek az ügynek, így összeszerezte a városban az 50.000 fakot s a tartománygyülés által megszavazott Másvilági Levelek. XIII. Nagyzajtai Zajtay Istvánnak, ama híres, nevezetes peleskei nótáriusnak levele másvilágról, az ő komájához K. N. K. úrhoz Kecskemétre. A levél czime: Nemes Nemzetes és vitézlő K. N. K. úrnak, az én szerelmetes komám uramnak, ezen levelem adassék böcsülettel, Kecskeméten. A levél pedigleneképen következik: Kedves Komám Uram! Kívánom szivemből, hogy ezen levelem találja kigyelmedet kívánt jó egészségben, az én kedves komám asszonyommal egyetemben, és tartsa meg az Úr Isten kigyelmeteket az apróságokkal együtt szerencsésen. Nem kételkedem azon, hogy kedves komám uram hallomás útján tud valamit azon nevezetes gyülekezetről, melyet ezelőtt harmadfél héttel a magyarországi természetvizsgáló tudós urak tartot