Kecskeméti Lapok, 1874. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1874-04-26 / 17. szám

a városi közpénztár is 6000 frttal járul, felkérte a tek. közgyűlést, hogy az említett összeget szí­veskednék havonkinti részletekben adatni ki az egyháznak. Ezen átirat a tek. közgyűlés előtt múlt hó 19-én felolvastatván, méltányos és igazságosnak találtatott, a mi és családaink legnagyobb örömére s vigasztalására egyhangúlag el is fogadtatott. A tek. egyháztanácsnak s közgyűlésnek a ne­velés szent ügye iránti eme lelkesültsége s érdek­lődése felüláll minden dicsertgetéseken, mert az illetők nemes tettükért önmagukban találandják fel a legraéltóbb elégtételt s elismerést. Fogadja a mélyen tisztelt elöljáróság őszinte szivünk legmelegebb érzetéből származott köszönet­nyilvánításunkat! Adja Isten, hogy tartós legyen városunkban a nevelésügy iránti lelkesülés! mert édes hazánkat nem a szuronyok csillogása s fegyverek sokasága, hanem a jó nevelésből eredő műveltség tehetendi csak nagygyá. Kecskeméten, ápril 21. 1874. A róm. kath. tanitó-testüllet. Helyreigazítás. „Kecskemét“ 16. számában ,,Az iskolaszék évi jelentése“ című közlemény jelent meg, melynek végén ez áll: „A felekezeti, névleg a róm. kath. és az izraelita iskolákba járó tanon­­cok számát, a népességi viszonyaikra vonatkozó kimutatást több mint két hó óta sem valánk képesek a polgármesteri hivatal útján beszerezni, sat. Ezen valótlan , s a kath. isk. széket hanyag­sággal vádoló sorokat kötelességemnek tartom helyre­igazítani. Nem tudok róla semmit, hogy a r. kath. egy­háznak, vagy iskolaszéknek kötelessége volna a községi iskolaszékhez jelentéseket tenni, hanem a közönséghez igen.­ miért is a polgármesteri hivatal­nak 1873. évi november 6-án átküldött megkeres­vényére, a kívánt kimutatást 1873. novem­ber 21­-én a polgármesteri hivatalhoz átszolgáltattam. Kecskemét, 1874. ápril 24. Szűcs Imre, r. kath. iskolaszéki elnök. HELYBELI ÚJDONSÁGOK.­ ­ Gyönyörű meleg tavaszi napjaink járnak , de esőnk nincs; de hiszen ez már nem is újság, hanem kezd igen unalmassá és megszokottá válni, ha ugyan a rosszat meg lehet szokni; gyü­mölcsfáink a legdúsabban virágzanak, és szép ter­mést ígérnek, de vetéseink a szárazság és hőségben naponkint romlanak.­­ Egy nyári kisdedóvoda felállítását határozta el a városi tanács, mely május elején már meg is fog nyittatni, a legszegényebb, a mun­ KÜLÖNFÉLÉK. A „Központi ellenzéki kör“ több tagja által ápril 14-én tartott társas estély alkal­mából Kossuth Lajoshoz üdvözlő levelet kül­dött. A levél alá van írva Földváry Albert s. k. 1848/9-ki honvéd alezredes, és Császár József a pesti „Központi ellenzéki kör jegyzője, 1848-ban nemzetőr (Vereben Fehér v. m­.), 1849- ben pedig honvéd.“ Ez a nagy hazafi és 49-ki hős Császár József pedig a mi kedves emlékű Kaiser Józsefünk, a ki hosszú címéhez meg hozzá írhatta volna: a „Bach korszakiban a hatalmas iskola­inspektor Haás M. úr kegyelméből Kecskeméten nagyon respectált persona.­­&) A tiszta 48-as, a nagy hazafiak pártjától „az ország intelligentiája, az ér­telmiség elriasztatott“ , ezt nem mi mondjuk, hanem a „Magyar Újság“ 90-ik számában a szer­kesztő Madarász ellen intézett cikkében ismeri be. Tudomásul vesszük ezen önbeismerést. * Vaskapu szabályozásának tervei elkészül­tek , mely szerint a költségek 14 millió frankot tesznek. * Az egyetemi könyvtár 186,000 kötet könyv-, és 1410 kötet kéziratból áll. — Őszi barackfákat jó termővé tenni­­ Franciaországban tett kísérletek szerint úgy lehet, hogy azokat gyenge hamuzsirsaggal megöntözzük. Ez sajátképen nem is új dolog, miután Amerikában, hol az őszi barackfákat nagyban tenyésztik, már régi idő óta fahamuval hintik be a fák alját. Ebből azután az eső megcsinálja a lúgot, és a hamuzsír elhat a gyökerekig. A fahamu általában gyümölcs­fákra jó trágyaszer. (F. G.) — A sárgult körtefák orvoslása. E cél­ból egy tapasztalt kertész ajánlja, hogy egy akó vízben 4—5 font vasgálickövet olvasszunk fel, és evvel öntözzük meg a beteg fát. Említett kertész állítása szerint az így kezelt fa 8 nap alatt ismét zöld lesz. A víznek a gálickével való vegyítése kád vagy dézsában történik, melyet gondosan ki kell mosni, mielőtt ismét más célra használjuk. (F. G.) 10* „Apolló“ zenemű folyóirat­o­­k száma megjelent a következő zenemű tartalommal: 1. „Há­­­­rom mazurka“ Kovartz Emiltől. 2. „Magyar han­gok“ kör, Kapi Gyulától. 3. „Schrájer marseillaise“ , férfi négyes Oláh Károlytól. 4. „Fekete szem...“ dal férfi karra, Viesching Konrádtól. A borítékon: A zene történelme, Kapi Gyulától. —Schmidt Pé­ter. — Szemle. — Vegyes. —­ Zeneműjegyek. — Pá­lyázat. Egyes szám ára 50 kr. ■G Táborszky és Parsch zenemű keres­kedésében megjelent: 1. „Guck in die Welt“, valzer zongorára if. Fahrbach Fülöptől. Ára 80 kr. 2. „Trinkspruch“, polka frangaise, zongorára szerzi if. Fahrbach Fülöp. Ara 50 kr. 3. „Mig­non“ dalmű egyveleg, Thomas után zongorára al­kalmazva Cramer által. Ára 1 frt. 20 kr. Különö­sen ez utóbbi 16 lapot elfoglaló dallamokat ajánljuk a zenekedvelők figyelmébe. * „Polgár“ társadalmi, közgazdászati, s ve­gyes tartalmú hetilap indult meg ápril 15-én N.­­Váradon. Az első szám változatos gazdag tartalom­mal és ügyesen szerkesztve jelent meg. Előfizetési ára egy évre helyben 5 frt.; vidékre, vagy helyben kihordással 6 frt. Megjelenik minden vasárnap. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő Holnapi Ákos, sem­mikor könyörgött. Pedig szavai telve voltak keserűséggel, panaszszal, szemrehányással. — Látod anyám mivé tettél. Ellenem indítottad az egeket, melyet megátkoztál, s a poklot, mely­­lyel szövetkeztél. Adj egy kis helyet házadban, az­tán menj el a patikába, s csináltasd meg azt az orvosságot, melytől örökre meggyógyulok. Mit árt már néked az, mikor fiad a halálban szereti Szidikét. Az a kőbálvány meg sem mozdult. Hisz még most is azt mondja, hogy szereti Szidikét. Hadd menjen! Nem hívja vissza, pedig meg­áll a­m­int elindul, hogy visszahívja-e. És a fúriává vált anya nézte tovább a káprá­­zatok torz alakjait. A sötétben egy nő­alak lépett hozzá. — A szomszéd leánya haldoklik, — mondá, — bizonyosan meghal. Mintha villanyütés érte volna Vizpartinét, olyat mozdult e szavakra. Szeme villámokat szórt a sö­tétben.­­ — Hahaha! A jegyző leánya haldoklik. Hahaha! Úgy, úgy ebek, csak üvöltsetek ti­tkos állatok, tietek lesz a szive, hahaha! E szavai közben végigrohant az udvaron , egész a jegyző kerítéséig, úgy kurjongatott át, rémlete­­sebben üvöltve mint az ebek. Ez így tartott reggelig. Akkor sem fáradt bele, csak elrekedt. Reggel a szomszéd asszony megint eljött hirt hozni. A Szidike jobban lett. Hah! minő rettenetes fájdalmat érzett ekkor! Dühében megtépte a hírhozó asszony haját és kilökte. Azután levetette magát a földre és sirt, zokogott, átokkal vegyest. Mióta a szerencsétlenségek látogatták, ezek voltak az első könyei. De nem az utolsók­­ig Vizpartiné az őrülettel közdött, a jegyző házában fiatal leány feküdt hófehér vánkusain. Bár a láz kimerité, s arcának bádgyadt szint adott, megtagadhatlanul szép volt, a mint igy vánkusain feküdt, melyekre arany hajának hullámai aláfoly­tak szép fejéről. Tekintete az asztalon csügött, hol kék fátyollal körülfont kalapja állott, melyen a nefelejtsek oly kékek voltak, mint szemei. Olykor egy-egy gyenge sóhaj szállt fel keblé­ből. A múltak emléke okozta azt. Most e kék fátyollal körülvont kalapra még csak mosolyogni sem tud. Mi más kép volt ez egy­kor! Mikor még olyan jó kedvű kis leány volt. Hogy kacagott akkor, ha a nagymama bóbitás fő­­kötőjét feltehette! Akkor nem is volt egyéb aggodalma, mint hogy kis bárányának kék szalag legyen-e a nyakán, vagy piros ? Azóta sok minden megváltozott. Most már a nagymama sincs, a bárány­ka is eltűnt. Az elvitte magával bóbitás fő­kötőjét, ez a szalagot. S mind­kettő az ő örömét. Azóta évek teltek el, s az évek sok mindent meghoznak. A fiúból férfit, a kis leányból nagy leányt képeznek. Megtanítják őket lemondani örö­meikről, s hogy a remény csak csalfa tündérjáték. Megtanítják őket gyűlölni, meg­­­szeretni. Oh, csak arra ne tanítanák! Azt mondják mennyország a szerelem. Ő már tudja hogy nem az. Első pillanatai üdvözítenek: a többi gyötör. Egy kínzó terem az, melynek ajtaja aranyból van. Ő már belépett ebbe a kínzó terembe, azon az aranyajtón keresztül. Meg is szenvedett már érte. Mindig emlékszik reá, mikor őt megszerette ,­­ a­kit most sem feledett még el, s a­kit nem is fog elfeledni soha. Egyszer azt szavalta előtte, hogy „minek is van a szív , s a szívben szerelem“. Oly igaza volt! Oly végtelen volt szerelme, s mégis oly hamar s vége lett! Félistenné eszményesité Kálmánt, s az önmaga tépte szét az ábrándok bűvös körét, s a félisten helyett megmutatott egy hitvány ebet, mely a felé nyújtott kezet megharapja. Egyenes lelkűnek , nagy­­­­ratörőnek képzelte őt, é­s ime, csak az ámítás hazug fényével csillogott! Mert látták, midőn el­­utazásuk napján este felmászott az erkélyre, a szo­bából több értékes tárgygyal elvitte az ő ott fele­dett gyűrűjét is. A melyből egykor jegygyűrűje lehetett volna. A ki ezt beszélte, saját szemeivel látta a szép­­ fényes holdvilágnál. Szidike jól emlékszik a napra. Május 15-én volt. Oh, hogy az a szép fényes holdvilág el nem­­ sötétült, midőn a hitvány érdek szolgája lett, a kiből egykor az érdekek intézője, ura lehetett volna! Atyja fel akarta adni a törvényszéknél. De ő nem engedte. Hiszen a­ki így el tudta kezdeni az életet, megtudja az még hálálni azt az utat is, melyen utoléri a boszóló isten keze. S még mikor hazaérkeztek, mily arcátlanul­­ el tudott jönni! Oh, de sokra vitték már a tette­tést az emberek. Meglátszik, hogy az élet szinpad­i­ján legjobb színészek vannak. A boszú forrott szivében. Hanem a gyilkos érzelem, s az ő gyenge szive nem birt vele. íme láthatjátok, mint viszi Őt a sírhoz, s már csak néhány lépés kell. De azok a rideg emberek, a­kiket orvosok­nak neveznek, még folyton bíznak az ő életében. Úgy tartják, hogy a láz elmúlt, s ezzel a válság pillanata is. Mikor ezt gondolja, olyan szomorúan moso­­lyog, — a ki látja, nincs kedve visszamosolyogni reá. (Folytatása következik.) Más osztály gyermekei számára, hol a kis gyerme­kek nagyon csekély díjért, vagy díj nélkül is ■— a derék nőegylet közreműködésével —­ élelmezéssel is elláttatnak. Nagyon helyes intézkedés, melyért csak köszönetet mondhatunk a városi tanácsnak és a nőegyletnek.­­ A vágóhíd lakrésze ápril 20-án éjjel leégett. A vágóhídnál sohasem lakott senki, és azt­­ csak a jó ég őrizte, de azért soha baj nem tört­­­tént; a múlt évben újra építtetett és kibővíttetett,­­ és ott, hogy a helyiség meg ne égjen, egy fel­ügyelőnek lakás engedtetett, és a felügyelet alatt­­ szerencsésen az első évben leégett egy része, a­mi arról tanúskodik, hogy felügyelő nagyon jól felügyel­t. Tudósítás a kecskeméti hetivásárról. Péntek, 1874. április 24. Felelős szerkesztő: Szűcs Imre. Tisztabúza pozs. m. 6 frt. 20 krtól 6 frt. 80 krig. Elegyesbúza „ „ 5 „ 20 „ 5 „ 80 „ Bosa » » 4 „ 60 „ 4 „ 90 „ Arpa » „ 3 „ 40 „ 3 „ 70 „ Zab „ „ 2 „ 56 „ 2 „ 60 „ Kukortcza „ „ 4 „ 40 „ 4 „ 80 „ Köles „ „ 5 „ — „ 5 „ 20 „ Burgonya „ „ 1 „ 40 „ 2 „ 60 „ NYÍLTTÉRI) Figyelmeztetés N. kisasszonyhoz. Kegyed a m­iveltebb, és úri osztályhoz hiszi magát számíthatni, és egy jóravaló szolgálóhoz sem illő, és egy nőt különösen lealacsonyító és megbé­lyegző tettet követett el, midőn e hét elején több falragaszban becsületemet, egy kiszolgált bakancsos­nak is dicséretére váló aljas kifejezések közt tá­madta meg. Én szegény leány vagyok, becsületem mindenem, és legdrágább kincsem is, a­mit meg is akarok, meg is tudok őrizni, ha ön a magáét nem kíméli, az az ön dolga; azért figyelmeztetem, hogy ha alávaló, nemtelen orvtámadásait folytatja, önt a t. közönséggel meg fogom ismertetni, és ma­gamnak a törvény útján is elégtételt fogok szerezni; most csak annyi jó tanácscsal szolgálok, hogy ha féltett udvarlóját a szerelem rózsaláncaival nem tudja magához kapcsolni, kösse lábához erősebb kötéllel, hogy hű maradjon önhöz, és másoknak ne alkalmatlankodjék. S. *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztő.

Next