Kecskeméti Lapok, 1876. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1876-03-26 / 13. szám
Kilenczedik évfolyam. 13. szám. Márczius 26. 1876. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-UTCZA 184. SZÁM. 5 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr, negyedévre 1 frt. 50 kr. többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek . E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban s úgy a hirdetések is ,,Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- -----megkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. SS " . I ‘ , “--------------------------------------------------------gp «- -------------- —— ----------------------------|—|-------------------------------------________|________________________________ig ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk jelen számával a kilenczedik évfolyam első negyede lejárván, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gondoskodni szíveskedjék, nehogy a szétküldésben fenakadás történjék. Előfizetési ára postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva ! Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ • 2 „ 50 „ Negyed „ 1 „ 50 kr. Fordul a koczka-szerencse. 1. 11a lehet azért valakit vétkeltetni, hogy Kecskeméten a politikai pártok ellentétes állása tíz év óta sem igen szűnik, bizonyára nem a „KecskemétiLapok“ adtak okot arra, hogy ez úgy legyen, mert ha e lapokban az egyetértés áldásairól s a pártküzdelmek káros behatásáról szóló őszinte jóakaratú közleményeknek csak felét is polgártársaink elfogadták volna, s most már legkevésbé lenne értelme az olyatén kifakadásnak, de hazafias irányú szép óhajtásnak, mely a „Kecskemét“ helyi lap legközelebbi 12-ik számában közöltetik. De a helyi lapok közleményei még eddig oly hatást sohasem fejthettek ki, mely az egyetemes helyi közönségre átalában kiterjedhetett volna , mert gondoskodva volt arról, hogy a vakon vezetett párt igazhivő tagjai az ilyetén közleményektől légmentesen elzárva maradjanak; példákat tudnánk arra felhozni, hogy közelebb múlt évtizedben a „Kecskeméti Lapok“ még tiltott olvasmányt képeztek az akkor fenál-s lőtt „balpárt“ tagjaira nézve s némely polgártársaink pártfegyelemből arra előfizetni nem is bátorkodtak, de ahol kaphatták igen szívesen megolvasták. E körülmény bátorít minket arra, hogy válaszul a „Kecskemét“ legközelebbi 12-ik számának jóakaratú főczikkére lapunk egypár régibb közleményét ugyane tárgyra vonatkozólag ismételjük, melyek közül az egyik 1869-ik évi szentgyörgy napján keltezve imigyen volt megírva: „Háromszáz év előtt egész Európa minden népe a vallásszabadságért küzdött; most egész világ minden nemzete a népszabadságért folytatja küzdelmeit. Akkor minden ember, pap, katona, kalmár vagy földmives — mint mondani szokták — valláscsinálással, hitigazgatással foglalkozott; most minden ember, apraja nagyja politikával, ország-kormányzással bíbelődik. . Akkor egy részről a hitőrjöngés sötét alakjai s a lelkiismereti zsarnokság vad rémei minden lépten nyomon mutatkoztak, mig más részről a vallásszabadság igaz apostolaival csak igen gyéren találkozhattunk. Most átalában a politikai rajongás korszakát éljük. A vallásszabadságot már a világ legtöbb nemzete kivívta s megszilárdította: kezeskedik a történelem szellemének következetessége, hogy a népszabadság is átalános diadalt fog aratni. A történelemre hivatkozással jelezni akartuk azon megdönthetetlen igazságot, hogy egy nemzetnek , néposztálynak, vagy községnek saját körében mindig voltak, mint máig is mindig vannak oly kötelességei, melyeket a közvetlenül hozzá nem tartozó ügyekért mellőznie, vagy divatos eszmékért bűnösen elhanyagolnia nem szabad. De maradjunk Kecskeméten. A mi jó emlékezetű őseink is átélték a hitújítás keserű küzdelmeit, de a kedélyháborító vallásviták ama véres korszakában igen szépen megfértek együtt, mindamellett is, hogy e város népe vallás dolgában teljesen két táborra szakadt. Harmincz évnél tovább egyetlenegy templomban felváltva tartották istentiszteletüket a római katholikusok és a Luther új tanait elfogadott kecskeméti polgárok. 1564-ik évi husvét szerdáján Végh Mihály főbiró házánál mindkét fél vénei összegyülekeztek s Írott szerződést készítettek a régi kőtemplom használata fölött, melyet örökösen átengedtek a pápistáknak , mellette pedig a lutheránusok maguknak csinos fatemplomot építettek s ezen egyesség fentartására kölcsönösen ezer forint kötbért köteleztek. E testvéri szeretetre alapított egyességet emberül megállották őseink azután is, midőn három év múlva, az 1567-ik évi debreczeni zsinaton a magyar protestánsok Kálvin rendszerét elfogadták s a Tiszán innen és túl levő egyházközségek ahhoz rögtön át térvén, Luther tanait a kecskemétiek is elhagyták s a hazánkban magyar hitnek nevezett helvét hitvallást vették be, mert utóbb itt már csak pápista és kálvinista felekezetekkel találkozunk. Ezen egyesség lett alapja azon három évszázad hosszú folyama által szentesített szervezetnek, hogy nem tekintve a két vallás hívei létszámának időnkénti változásait, a községi javadalmak és elöljárói állomások máig is közösen használtatnak; innen származott ama testvéri szeretet köteléke, hogy az egyházközségek középületeinek s intézeteinek alapításakor egymást vetélkedve segíteni buzgolkodtak, igy történt, hogy a török uralkodása alatt saját magyar felsőbbségétől elszigetelt város önkormányzatában a két vallásfelekezet lelkészeinek egyenjogú tanácskozási befolyást engedett s e viszonyos testvéri szeretet a lelkészek és nép között különbség nélkül mindig fentartatott. Aldon 1601. évben virágvasárnapján a városba behatolt felvidéki magyar hajdúk a pápista papot megszállván, vendéglátásra túlságosan erőtetnék, a vegyes vallású városi község három aranynyal segélyezte őt ez önkénytelen vendégszeretet költségei elviselésében; — midőn Aliklós kovács ugyanez évben a tatárfogságból a város által kiváltatnék , annak 14 arany váltságdíját a pápista pap sajátjából két aranynyal segítette kiállítani, s a tatár aga által a várostól követelt ezüst-csákány készítéséhez a pápista pap 24 nehezéknyi ezüst adománynyal járult; — midőn pedig 1602-ik évben a pápista papot a tatárok elfogják s rabul viszik, a vegyes vallású városi község váltja ki őt 40 aranyon. — Nagy bűn volt ekkor őseinknél a törökösség, vagyis az ország egy részét leigázott pogány törökkel törvény által tiltott közlekedés s bizonyos ügyekben török hatósághoz folyamodás; az 1659. 13. törvény halálbüntetést szabott a törökösség bűnére, midőn 1680-ik évben Koháry István füleki várkapitány és Kecskemét hatalmas földesura az itteni református felekezetet szigorú fenyegetés alatt feleletre vonja s maga elibe idézi azért, hogy az új templom építése végett a törökhöz folyamodni s Konstantinápolyba a szultánhoz követséget küldeni merészeltek, a pápista elöljárók élén páter Kecskeméti Deliért, az itteni ferenczes atyák derék gárgyána jelent meg a hatalmas fő úr előtt és eszközölte ki a testvér hitközség bántatlanságát; — midőn ez után Tököli fejedelem kuruczai Csuda István hadnagysága alatt a ferenczesek itteni gárgyánát elfogják s nyergetlen lóra kötve rabul viszik , — a kecskeméti kálvinista gazdák illő számmal lóra kapnak, a kuruczok után vágtatnak s a barátot erőhatalommal megmentik. — 1690-ben, midőn a török kivezetése után Szelepcsényi György esztergomi érsek innen a reform, lelkészeket, tanárokat és diákokat katonai karhatalommal kiűzetni és elszélesztetni rendelte, — múlt század közepén, midőn a reform, gymnasium felsőbb osztályai betiltatni rendeltettek, — mindannyiszor a vegyes vallású városi község s a kath. felekezet kifejlesztett erélye mentette meg a testvér hitközséget a veszélytől. — Legutóbb 1813-ban.........de már erre minek is hivatkozunk. Ilyenek voltak a mi derék őseink a vallásszabadság véres vitáiban s a lelkiismeret-szabadság ellen felsőbb helyeken elkövetett bűnös merényletek korszakában. Mig az ország némely részeiben a vegyes vallású községek lakosai egymás közt a templom és vallás miatt háborogtak, sőt véres czivakodásokra fakadtak, folyvást gyűlölködtek , töröknek , tatárnak, németnek, magyarnak egymás ellen árulkodtak s e miatt átalában tönkre jutottak, addig a mi gondos őseink testvéri szeretetben, vallási egyenjogúságban, összetartó egyetértésben éltek s mint azon korból jegyzőkönyveink fentartották „Városunk megmaradása és gyarapítása“ körüli gondoskodással foglalkoztak. S vajon mi lett volna e városból, ha itt a török markában, Buda, Eger, Szolnok és Szeged ágyúi torkában, őseink egyetértés helyett a vallási czivakodás terére engedik magukat sodortatni ? Bizonyára végromlás következett volna e városra is, mint körülötte Pesttől Szegedig a dunatisza között e mai napig égve meredező pusztatemplomok romjai, az itt hajdan fenállott sok népes helység elpusztulását igazolják. De a vallási türelem, békés összetartás és egyetértés megaczélozta ősapáink jó igyekezetét, az anyatejjel beszívott testvéri szeretet török, tatár és német ellen erős pánczéllal övezte fel őket, és a 150 évig tartó török uralkodás alatt, éppen a vallási küzdelmek korszakában, e város aránylag többet gyarapodott népességben, vagyonban s erkölcsi szilárdságban, mint akár az előtt elmúlt 500, akár pedig azóta lefolyt mintegy 200 év alatt. Hát mi, szeretett polgártársak! vajon elfajzott maradéka volnánk-e ama hamvaikban szendergő derék dédüsöknek ? és most mi képesek lennénk feladni a testvéri szeretet és egyetértés ama drága talizmánját, mely ősapáink idézte városra hirt, nevet, vagyont és dicsőséget árasztott? Az nem lehet! Őseink hajdan a vallási keserű viták szomorú korszakában fölülemelkedtek a hitrajongók őrjöngésein s viszonylag egymásnak, átalában az egész város népének a lelkiismeret-szabadságot megszerzették s kegyelettel mindig fentartották. Hát most mi a politikai rajongások meddő vitáin nem tudnánk-e fölülemelkedni? holmi divatos eszmék miatt ellenségivé, üldözőivé lehetnénk-e egymásnak , nem tűrnénk-e a véleményszabadságot s készebbek lennénk-e a város jelenét s jövőjét inkább oda dobni a véletlen vakeset koczkájára, mintsem a küszöbön álló nemzeti és közműveltségi nagy átalakulás válságos perezében a szabadság, egyenlőség , testvériség magasztos eszméjének hódolva, e városnak, általa min magunknak , illetőleg utódainknak közjavára működni elengedhetetlen polgári kötelességünknek beismerni tudnánk? Ezt mi nem hihetjük! Bár gondolnának utóbbiak jó emlékezetű őseinkre, kik a vallási megoszlás korszakában is gondosan megőrzötték az egyetemes városi lakosság közös érdekeit. Tanuljunk szeretett polgártársak a történelem örök igazságú lapjairól, tanuljunk a szent könyvekből, melyekben meg van írva, hogy minden ország, mely magában meghasonlott, pusztulásra jut, ha