Kecskeméti Lapok, 1879. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1879-05-04 / 18. szám
Tizenkettedik évfolyam, 18. szám. Május 4. 1879. KECSKEMÉTI LAPOK »---------------------------.—~----------------------------------------------------------------•—-—---------------------------------------------,------------------------------------------------| Előfizetési díj : Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadóhivatal: Hirdetési díj : Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-J TCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. — többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- VEGYESTARTALMÚ HETILAP, megkezdhető.dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Kecskemét, 1879. május hó 1-én. A helybeli jogakadémia tárgyában lapunk múltkori számában közölt újdonságban megígértük olvasóinknak , hogy a „Pesti Hírlap“ ez évi 77-ik számában a protestáns akadémiák védelmére írt czikkét közölni fogjuk. Ha e czikk modorát nem helyeselhetjük is feltétlenül és mindenben, lényegében egészen igazat adunk neki, s mielőtt a magunk részéről nyilatkoznánk e fontos és nagy horderejű kérdésben, örömünkre szolgál másokat megszólaltathatni, s igy az oratio pro domo sua odiosus részéről menekülni. Mert nem tartjuk szégyennek pro aris et focis tisztességes fegyverrel harczolni. A kérdéses czikk czime: „Egy merény a magyar államjog ellen“, s igy hangzik: Márczius 15-én , ama nagy napnak évfordulóján , melyen a magyar ősi szabadság visszaállításának hajnala kezdett derülni, a jogi tanulmány rendezésére összehívott ankéten egy merény követtetett el a magyar közjog és a nemzetközi jog ellen. Sokan mosolyognak , ha látják , hogy e két nagy fogalommal hozzuk kapcsolatba a jogakadémiák kérdését. Pedig igen erős kapcsolatban áll ez azokkal, mert az eltörölni szándékolt jogakadémiák létjoga a Bocskay és Bethlen által kötött és eltagadhatlanul nemzetközi jellegű összeköttetéseken s ezek beczikkelyezése folytán a magyar alkotmány alaptörvényein alapul. A protestáns akadémiák kérdése egyenlő a vallásszabadság és önkormányzat kérdésével, s e vérrel szerzett jogok sértetnek, ha az akadémiák kérdése könnyelműen bolygattatik. Nem szándékozunk a jogi szakoktatás kérdéséhez most hozzászólani, ahhoz sem kedvünk, sem terünk. De mindig és bármikor , bárhol és bárki ellen felszólalunk, ha alkotmányunk veszélyeztetését látjuk. Zűrzavar és rendetlenség az, ami állami életünk bármely pontját tekintve, szemünkbe ötlik. Tizenkét esztendeje, hogy alkotmányos szabadságunk visszaállíttatott és magunk kezdettünk szervezni, a tizenkét év alatt jól-rosszul csinálgattunk egyetmást s a végeredmény most még nagyobb felfordultság lett, mint valaha volt. Tehát segítsünk rajta , összehívunk értekezleteket, s ezeknek kötelességévé teszszük, hogy azt, ami kevés még a múltból mint helyes és tűrhető fennmaradt, felforgassák egészen , s e felforgatásra a kellő jogczímet kiokoskodják, hogy az illető erélytelen kormányférfiúnak legyen mibe takaróznia. Csengery Antal, e kiváló elméleti tudós, kinek szemei előtt mindig csak a fényes eszmények lebegnek , maga is beismeri, hogy a jogakadémiák a középszerűségek egész sorát nevelik, s emiatt inkább akarná, hogy 202 egyén közül kettő legyen kitűnő, és kétszáz semmilyen, minthogy mind a kétszázkettő középszerű legyen. Mi részünkről inkább óhajtjuk ez utóbbit. De nem erről van szó. Messze vinne, ha Csengery ellen akarnánk polemizálni, bár el nem hallgathatjuk , hogy elméleti számításai egy gyakorlati szempontot figyelmen kívül hagynak. Midőn ő a jogakadémiák helyett egyetemeket akar felállítani, szeme előtt a jénai, weimari, göttingai stb. német egyetemek lebegnek. Azt hagyja ő figyelmen kivül, hogy a német egyetemi városok egyúttal a művelt élet, művészet, irodalom és tudományok központjai azon kisebb országokra nézve, melyeknek fő- vagy első városát képezik. S e tekintetben a mi provinciális nagyobb városaink soha el nem érik ama kis országok műveltségi központjait, mert Pápa, Pozsony, Debreczen stb., ha hat egyetemet kapnak is, sohasem lesznek a társadalmi művelt élet, művészet, tudomány és irodalom központjai. Majd egykor, hiszszük, el fog jönni az idő, midőn a felekezetek fel lesznek szólítandók, hogy akadémiáikat változtassák át egyetemmé, de azt magam részéről nem hiszem, hogy megértem, pedig valamivel ifjabb vagyok Csengerynél. A szempont, melyet a felekezeti jogaka- démiák átváltoztatásánál államiakká elfoglalni kívánunk, röviden a következő: Az akadémiák mindennemű átváltoztatása az állam részéről és nem saját maguk az illető felekezetek által, jogtiprás, s megsértése az 1606. és 1645. évi nemzetközi szerződések és ezeken alapuló 1608. k. e. 1. és 1647. 5. t.-cz.-nek, s az ezeket kiegészítő 1791: 26. t.-czikknek, melyek a protestánsok vallási és tanszabadságát biztosítják. Nevetséges volna , ha a XIX. században e dolgokat vallási és különösen protestáns szempontból tekintenők. De nem hagyhatjuk e tényező belevonását figyelmen kivül és azon okból, mert e felekezet volt az, mely vallásszabadságért fegyvert fogván, oly alaptörvényeit vetette meg a magyar alkotmánynak, hogy azokat bizonyos időben, bizonyos miniszterek sem merték bántani, holott állampolgári alkotmányos jogainkat minden tekintet nélkül lábbal tiporták. Avagy annyira biztosak vagyunk bizonyos százados hagyományos politika intenzióinak alapos és gyökeres megváltozásában, hogy egész bátorságosan a végletekig vihetjük a legkorlátlanabb centralizáció és állam mindenhatóság eszméjét, nemzetiségünk veszélyeztetése nélkül? A valódi államférfiú sohasem lehet optimista , és sohasem szabad hogy arra számítson, miszerint a tán jelenleg derült ég soha többé, míg a világ áll, el nem fog borulni. Sohasem szabad azt hinnünk, hogy a közelmúlt, 18 borús év nem ismétlődhetik rövid idő múlva, s nem jöhet el megint egy olyan tanügyi , „Entwurf“-os korszak, melyben ha az összes főtanodák az államhatalom kezében vannak, a magyar alkotmánytant is Lustkandl szellemében tanítják az államhatalom által kinevezett idegen tanárok ? Ha, mint Csengery is beismeri, az aka-démiák képesek középszerűségeket nevelni, a tapasztalás pedig mutatja, hogy a provinciális városok, ha egyetemet kapnak is, kitűnőséget nem csinálnak (hacsak az illető magától is nem kitűnő, mikor mostoha körülmények közt is azzá lesz), csak élénken kell tiltakoznunk azon áramlat ellen, mely a felekezeti akadémiák számának leszállítását , azok tanrendszere korlátolását, sőt azok eltörlését czélozzák állami úton, az autonómia sértésével. S ami a protestánsokat oly szívós ragaszkodásra ösztönözte az abszolutizmus alatt és most is tanszabadságukhoz, azaz, mert nagyon jól tudják, hogy iskoláik és akadémiáik azon diadal eredményei, melyeket a magyar alkotmányos szabadságért vivtak őseik , s ha e térről engedik magukat leszoríttatni, az abszolutismusnak egykori netalán felkerülhető diadalát könnyítik meg, s az utolsó ellenállás egyik bástyáját rontják le önkezükkel jó eleve. Ezen gondolat tárult fel elménkbe minden mondatunk írásánál, hogy a kérdés tellesebben megvilágíttassék, de lapunk korlátolt tere kényszerített azok elutasítására, s csak azon egy szempont méltányolását engedte meg, mely szerint a protestáns jogakadémiák ellen az állam eltörlési, korlátolási stb. jogának megállapítása törvénysértés, és ha a miniszter az ankét után nem arra határozná magát, a magyar közjog sarkalatos alaptörvényeit, s a nemzetközi jognak fennebb említett egyezményeit merné megsérteni s az önkény és törvénytelenség terére lépne át. Azok pedig, kik neki ily tanácsot mernek adni, gondolják át jól a dolgot, mielőtt a jelenlegi parlament szavazógépének jóváhagyását arra kieszközölni akarnák. A kopár dombok s miveletlen területek befásitására szolgáló legczélszerűbb fák és cserjék. A „Földmivelési Érdekeinkéből. (Vége.) V. A narancsszeder. (Maciura aurantia ca. Nutt., azért igy nevezve, mivel gyümölcse narancs - alakú és hasonló nagyságú.) — Ezen igen hasznos fa Északamerikából újabb korban hozatott, és már minálunk is jól diszlik; mély, porhanyós, termőfölddel kevert homokos talajban nagy fává fejlődik, igen sűrű, bő levelekkel ellátott koronát képez, és sötétebb zöld színe miatt facsoportja a vidéknek igen feltűnő, kellemes váltakozást kölcsönöz. Fája nagyon kemény, szívós és kiválóan tartós , miért is Északamerikában igen becsült fa, melyből minden gazdasági szerszámot és igen keresett kocsikerekeket csinálnak. Ágai erős, finom tövissel el vannak látva, és mivel a nyesést, elvezetést és összefonást jól tűrik, eleven áthatatlan sövényre felülmúlhatlanul alkalmas. Mivel e fa kétlaki, nálunk tőle magot nem kapni, ámbár magja megérné, ha mind a két neme megvolna; magja minden magkereskedésben kapható, azonkívül gyökérből, mint a bálványfát, lehet szaporítani. Mindezen becses tulajdonságai miatt ültetése igen ajánlható. VI. A török-meggy. (Cerasus Mahaleb Pers.) — Ezen fa a legsilányabb, köves és homokos fa-lajban nő, magaslatokon úgy mint dombokon jól