Kecskeméti Lapok, 1881. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1881-07-03 / 27. szám
Tizennegyedik évfolyam.____________________27. szám._________________________Július 3. 1881. KECSKEMÉTI LAPOKT * ..... —® Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-UTCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., 1 negyedévre 1 frt. 50 kr. |s többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László kvnyinyom-j minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető adójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beiglalátért 30 kr. a-------— ------- 1 s VEGYESTARTALMÚ HETILAP. Kecskemét, 1881. Julius 2. . Az országgyűlési képviselő-választás június 29-én városunkban is megtörtént, s ennek mindkét kerületében a függetlenségi párt győzelmével végződött. Nem tagadjuk , hogy minket, kik országos politikai szempontból egész ellenkező nézetet vallunk, s városunk érdekeit és jövőjét valóban szívünkön viseljük, e választás eredménye kellemetlenül és lehangolólag érintett, mert míg országos szempontból egy kerület megnyerése vagy elvesztése nem nagy különbséget tesz ki, addig városunknak a szélbali üzelmek és agitatiok s a rendszeresen folytatott népámitás és izgatás meggyőződésünk szerint határozott hátrányára és veszedelmére irányzott törekvések. S ha van, ami az események fölött megnyugvást kölcsönöz, ez az, hogy polgári kötelességünknek a törvény és tisztesség korlátai között eleget tettünk, igyekeztünk az árvízként rohanó szélbali áramlatnak lehetőleg útját állani , s ha nem sikerült, a teljesitett kötelesség tudatával látunk és fogunk mindennapi munkáinkhoz. Nem akarunk s nem is volna helyén a választás után recriminatiokba bocsátkozni s az okokat fürkészni, melyek pártunk kisebbségben maradását eredményezték. Hiszen elismerjük, hogy azok nagyrészt pártunk lanyhaságában és közönyösségében is keresendők, s amely pártot mint az agarat a nyúl után bottal kell hajtani a szavazó urnához, az még a többséggel sem juthat győzelemre olyan párt ellenében, melynek minden tagja egy-egy tőről metszett kortesvezér. De mindezek daczára is kifejezést kell adnunk a fölötti megbotránkozásunknak , hogy az ellenpárt a győzelem kivívása érdekében oly eszközöket és fegyvereket is használt, melyek a tisztesség, párttürelem, sőt a törvény korlátain is messze kívül állottak. Nézzük a faji irodalom bő és gyalázatos termékeit, melyek egytől-egyig mind ellenünk és jelölteink ellen irányultak; lássuk a zászlóink iránt elkövetett törvénybe ütköző sérelmeket, azok bemocskolását, leszaggatását és letördelését, míg az ellenpárt zászlói közül csak egy bojtja sem vétetett vagy szakittatott le egynek sem. Ez hát a párt- és ellenvélemény iránti türelem! Hát még az erőszakos pressiogyakorlás a zászlók levétetése s a szabad meggyőződés nyilvánításának elnyomására , mely miatt nem egy polgártársunk ajtaja, ablaka szenvedett beverést, ő maga pedig fenyegetésekkel s bántalmazásokkal jön illetve. Nem rettentek vissza azon rágalomtól sem, hogy pártunk idegen pénzzel s tudj’ Isten honnan merített segélylyel működik és dolgozik, holott ők ép oly jól tudták, hogy ez irányban a legszükségesebb kiadásokon túl semmi sem történt. És ha már egyátalában vesztegetésekről lehet szó, nyíltan kimondjuk és valljuk, hogy még a pénzzeli megvesztegetést sem tartjuk oly bűnnek s alapjában oly veszélyesnek , mint az ámítás és hiú ígéretek általi megvesztegetését a polgárok közérzületének, a valóságos lélekvásárlást. De nem folytatjuk, hisz vége-hossza nem lenne, ha mind elő akarnánk számlálni az ellenpárt által megragadott mindazon eszközöket, fogásokat, a törvénynyel és a köztisztességgel homlokegyenest ellenkező eljárást és magatartást, melytől ők a czél iránti tekintetből vissza nem riadtak, s melyekhez mi, ha soha győzelemre nem jutunk is, nem nyúlnánk és nem folyamodhatnánk. Csak legyen övéké a dicsőség, ha a magunkét el nem érhetjük, az övékét nem irigyeljük. De ki kell jelentenünk, hogy eljárásuk s mindennemű cselekményeikért városunk jövője és érdeke szempontjából a felelősség egyedül őket fogja terhelni. Őszintén kívánjuk, hogy ama könynyen sejthető hátrányos és veszélyes következmények városunkat s ennek lakosait minél kevésbé érintsék, melyeknek elhárítására s ellensúlyozására ezentúl is a meggyőződés és kitartás erejével s teljes igyekezettel törekedni fogunk. Kecskemét, 1881. június 22. Fekete Pál szőlészeti tanár úr — Miklós Gyula orsz. borászati kormánybiztos úr intézkedése folytán — folyó hó 19-ik napján a reggeli vonattal városunkba érkezvén, a gazdasági egyesület másodelnöke Csilléry Benő úr által fogadtatott. Fent tisztelt tanár úr idejövetelének czélja lévén, az itteni szőlőskertek éven át több izbeni megtekintése mellett, a szőlő helyes kezelésének és a zöldoltásnak bemutatása, már délután egy órakor néhány tagból álló társaság kíséretében kirándulást tett id. Csókás József úr ballószegi birtokára, hol is annak 600 akó bort magában foglaló pinczéjét megtekintvén, a megizlelt borok tiszta és helyes kezeléséről elismerőleg nyilatkozott, különösen kiemelte, hogy ha a termelő megbízhatóságába nem hinne, alig tenné fel azt, mikép az itteni laza homokba ültetett tőkék ily jó minőségű bort adnak. Innen átment a társaság az izsáki út melletti új szőllőkbe, hol is az erőteljes, hiánynélküli tőkékkel ellátott rendes sorokat látva, dicsérőleg nyilatkozott a szorgalomról és a mivelés helyes kezeléséről azon okból, mert a tőkék általában fekete jó fajú kadarkákból állván, azok kezelése az itt is szokásban lévő rövid csapos mivelést kívánja; a sorokban elszórt külömböző fajokat egyenként nevezte meg neveikről, rámutatott azokra, melyek részminőségük miatt beoltásra várnak. Az izsáki út melletti új szőlőket elhagyva, Csikay Imre úr műkert melletti szőlejét tekintette meg, különös elismeréssel nyilatkozott annak magas szakértelemmel történt berendezéséről, noha általában azt csak mint kisérleti telepet tekintő, hol a számtalan fajok közt sok olyan van, mely oltás által átalakítandó és az alább megnevezendő helyes kezelés alá veendő. Általában a fajok megválasztására nézve akként nyilatkozott, hogy ültessünk jó fajta kadarkát rövid mivelésre, azontúl olasz riezlinget szálvesszőzésre bor-szőlőknek, piros gyöngy- és ropogós fehér gyöngyszőlőt, úgy sárga kecskecsecsűt (Mocca di Ionna) lúgosra csemege-szőlőül. E mellett kövi dinka is jó—azért hogy nem rothad — bor-szőlőnek. Tanár úr általában megrór bennünket azért, hogy a szőlősorok közé temérdek fát ültetünk, mert a szőlőtőnek a fa által okozott árnyék halálos ellensége. Nemcsak a pászták széléről,—úgymond— de általában ki kell küszöbölni minden fát, tessék azokat külön gyümölcsösben kezelni. Délután 5 órakor Gyenes Sándor úr indóház melletti szőlőjében szép számú társaság nagy érdeklődéssel hallgatta s figyelemmel nézte tanár úr elméleti előadását és a zöldoltás, valamint a magfa - választás iránti útmutatását. A zöldoltás sikerrel május hó második felében kezelhető, addig, míg az új hajtás szálka nélkül elpattan; czélja az, hogy egy tőnek valamennyi alkalmas növéseit nemesítve, abból hajtás által üres helyen több nemes tőt helyezzünk el. Módja igen egyszerű, de mindamellett leírás után megtanulható az eféle dolog nem lévén, itt mellőztetik. Hasonló a fának lapozássali oltásához itt mint amott, ha a műtét nem sikerül, a tő nem pusztul el, mint a fa és a szőlőtőnek tavaszi hasítvány által történt brutális kezelésénél, előnye még e mellett az, hogy szaporít is, ami fődolog. A magfa-választás módja röviden a következő: a tőke tetején kinőtt rekenyéket, ha azokon termés nincs, tőből letakaritjuk, a melyeken termés van, a fürtön fölül levő harmadik levélnél elcsípjük,— ezért a szőlősgazda hüvelykujján nagy körömnek kell lenni, — az oldalból kinőtt vesszők közül az erősebbekből átelleni oldalon meghagyunk 2—3-at és ha szál vesszőre akarnánk művelni, karóhoz kötjük tágan, nem hagyjuk aug. 20-ig, ekkor a karó tetején elvágjuk, a hónaljakat a harmadik levélen felül elcsipjük és őszszel lehúzzuk. Ha nem karóhoz mivelünk, eljárásunk ekkor is az előbbi, azon kivétellel, hogy ez esetben az új növést már júliusban kötözéskor és augusztusban ismét megkurtitjuk és őszszel betakarjuk. Tavaszi metszéskor a múlt évben nevelt 2—3 vessző közül a legszebb egy szál — fél méter magasan meghagyva, — melyen az oldal kacsosok is egy szemre fenhagyhatók, — a fél méter távolságra levő másik tőke karójához köttetik egy lába 30 centiméter magasságban rézsűt húzva, a másik szál vesszőt 2—3 szemes csapóra megmetszük, a harmadik szál vesszőt vagy tőleül levágjuk, vagy az ellenkező oldalra — ha a tőke erős és hely van — az előbbi módon elhúzzuk. A rövidre — vagyis karó nélkül — mivel a tőkén hagyunk két-három rövid csapot, az itteni szokás szerint helyesen. Innentúl május közepéig a szőlő között semmi dolgunk sincs, ekkor azonban kezdődik ,az igazi dolog, ami elhúzható június közepéig. És pedig az, hogy a tőkéket egyenként sorba járjuk, azoknak agyából kihajtott fakadások közül — mint az első évben — oldalt meghagyunk egy vagy legfeljebb kettőt az átelleni oldalakon, a rövid csapról kifakadt hajtások közül is meghagyunk kettőt, és ezeket karóhoz egyenest kötve nőni hagyjuk egész auguszt. 20-ig, ekkor a karó tetején elvágjuk; a hónalj hajtásokat azonban jún. és júliutóján 2—3 szemre lekurtitjuk; az oldalt elhúzott veszsző kacscsait a fürtön fölül harmadik levélnél elcsipjük és ennek időnkénti bekurtitásáról ismétlőleg gondolunk, ha a kacseson nincs fürt, ekkor is a harmadik levélnél bekurtítjuk a derekán is a végén is. Most az a kérdés, hogy mire való ez az eljárás? Mire feleletet ad azon okoskodás, mely annak ismeretén alapszik, miképp tudjuk, hogy a szőlő a világon a legrakonczátlanabb növény, úgy, hogy magára hagyva, ha télen át hosszabb ideig újra és újra el nem fagy, felfut a legmagasb gyümölcsvagy tölgyfára is, valóságos fát képez, termést is hoz, számtalan fürtöt, de azok ízetlenek, hogy tehát tőkénk ezen túlfeszített növési vágyát is kielégíthesse, hagyjuk nőni a tenyészet idejének visszahajtásáig, vagyis aug. 20-ig a végre, hogy az elvágott részen levő szemek még az őszig termő rügyekké képződjenek és nem pedig galyra nőjjenek, mint ezt teszik, ha aug. 20 előtt helytelenül eldaraboltatnak. Az oldalt elhúzott szálvessző hegyén és oldalán terméssel vagy a nélkül kijött új hajtásokat, a harmadik levélen felül pedig azért csipkedjük el, hogy ezen vessző minden erejét a termés fejlődésére fordítsa, mely czélunkat már az elhúzás — rézsut állapotba hozatal által is — részben elértük. Miért hagyjuk meg a rövid csapon nevelt