Kecskeméti Lapok, 1882. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1882-03-26 / 13. szám
TIZENÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 13. Szám, 1882. MÁRCZIUS 26. KECSKEMÉTI LAPOK ( 1“:r „ politikai és társadalmi hetilap — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP hirdetéseknél arleengedés adatik. Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. SZERKESZTŐ LAKIK: HALASI-UTCZA, 17. SZ. KIADÓ-HIVATAL: BUDAI-UTCZA, 184. SZ. Bélyegdij minden behatásért 30 kr. Félévre . . 250 „ . Egy szám ára 12 kr. Kecskemét, márczius 23. Egy szomorú dolgot ad — hazafias gondot — Magyarország felsővidéke törvényhatóságainak a kivándorlás. A terméketlen évek, a rosszabbra változott gazdasági viszonyok , a munkáskéz kelletlensége, az adóztatás szerfelettisége, mind hozzájárultak, hogy népünkben felébressze a gondolatot, elhagyni e hazát , melyről nem oly nagyon régen is világszerte ismeretes volt a példabeszéd: „Extra Hungáriam non est vita“. Először egyenként, aztán százanként hagyták oda az ősi tűzhelyet, ma már ezerekre megy a számuk , kik más hazába vándorolnak ki, s fájdalom, a visszatérés reménye nélkül. Szomorú dolog az nemzetgazdasági, politikai és népesedési szempontból, ha a tisztán magyar nemzeti szempontot nem említjük is. Azonban minden szomorú volta mellett is nem olyan dolog ez, hogy szerény vidéki lapok fejüket törjék felette. Országos dolog, mely el fog intéztetni országosan a törvényhatóságok, a minisztérium , vagy az országgyűlés által, de ránk annyiban mégis nem közönyös, mert csekélyebb mértékben ugyan , de helyi viszonyainkhoz mérten meglehetős ezámban és arányban itt is észlelhető a kivándorlás, melynek következményei gazdasági viszonyainkban mindinkább érezhetőbbekké kezdenek válni. Egyelőre megjegyeztetni kívánjuk, hogy „kivándorlása alatt mi nem azt értjük, hogy lakostársaink külföldre vagy más világrészbe mennének, hanem értjük alatta, hogy munkakeresés vagy szolgálat czímén az ország különféle vidékeire százanként, ha nem ezrenkét mennek szegényebb sorsú iparosaink s napszámosaink , cselédeink, kiknek jelentékeny része városunkra nézve elveszett, és nagyon sokszor — mint ezt látni fogjuk — kárba is veszett. Ezen „kivándorlására kívánjuk a város ügyeinek, intéző köreit figyelmessé tenni, s kérve kérjük a város atyáit, fordítsanak gondot ez ügyre s igyekezzenek valami úton gátat vetni az évek előtt kezdődött, s ma már mind nagyobb arányokban mutatkozó eme baj még jobban elterjedésének, nehogy késő legyen. Hogy a baj megvan, azt nem kell bizonyítgatni; egy tekintet az útlevélkönyvbe: a munkakeresők által kérelmezett erkölcsi bizonyítványok nagy számára; a fővárosba szolgálatot keresők vagy már szolgálatban állók számára a cselédhivatal által kivont cselédkönyvekre ; a máris szervezkedő s szénakaszáláskor útnak induló „aratóbandákra“-ra, s végre a kisebb-nagyobb társaságokban már megindult kubikosokra , és a kivándorlásról, mely városunkat érinti és sújtja, minden ember meggyőződhetik. De meggyőződhetik egyébről is. Arról nevezetesen, hogy ezen kivándorlók legnagyobb része nemcsak odamarad, hanem a városnak kórház és egyéb költségek czímén évenként ezrekre menő kiadást okoz, a kiadott összegek visszatérülése reménye nélkül. Szerfelett nagy baj ez, jóval nagyobb annál, amekkorának látszik , és pedig úgy erkölcsi mint anyagi tekintetben. Erkölcsi tekintetben szélvedést mutat, mert a munkakereset végett távozók legtöbbje szégyenletesnek tartja önfentartási czélból a becsületes munkát azon körben, hol jobb körülmények között őt mint munkaadót ismerték. Ezek nem tudják, hogy a becsületes munka nemessé teszi az embert. Anyagi tekintetben káros, mert idehaza drágítja a munkát, s azon feltevésre jogosít, hogy Kecskemét város 140 mértföldre terjedő határában lakosainak megélhetését biztosítani nem tudja, tehát káros volta mellett szégyenletes is! Kutassunk e baj okai után, s tapasztalni fogjuk egyrészről azt, hogy e baj még alig több másfél évtizedesnél , hogy még ennélfogva idültnek nem mondható, s jóakarattal, igyekezettel útját lehet vágni, másrészről pedig azt, hogy a baj okai mind olyanok , miket elhárítani egyeseknek és testületeknek, a város közönségével kezet fogva, lehetséges leend. Az 1866-ik évvel kezdődik Kecskeméten a kivándorlás, oka ekkor — mindannyian tudjuk — abban állott, hogy a szomorú emlékű Orbánnap az egész évi termést fagyával elseperte. Ezen keserves esztendő után gyakori terméketlen évek következtek, melyekben a szegény nép más vidékre sietett munkakeresés czéljából, azután megszokta , hogy minden évben újra elmenjen , mígnem azon tudatban, hogy hiszen újra csak el kell mennie, nagy része vissza se tért, s ezek ránk nézve elvesztek. De következnek a terméketlen évek mellett a „Krach“ boldogtalan évei, melyek kiválólag a kereskedést és ipart sújtották. A munkásnép kivándorlását követték sokan , ez osztályból — s ha nem valamennyien — nagyobb részben odamaradtak ezek is. Sokat tett e baj elharapódzására a mindig növekvő s szigorúan szedett adó, sokat az, hogy a kivándorlás kényszerűségét az illetők szépszínű reménykedésekkel igyekeztek eltakarni . Eldoradóról beszéltek a más vidékről , hogy magukkal minél többeket kivonjanak, és sokat tett végre a könynyelműtség, melylyel népünk eme vándorlását saját kárunkra eltűrtük. De hát kérdés, lehet-e ennek gátat vetni a közlekedés azon szabadsága s az ide-oda jövés-menés azon akadálytalansága mellett, mely Magyarország szabad polgárai elvitázhatlan tulajdona? Igenis lehet! Mindenek előtt győzzük meg lakostársaink azon részét, mely munkavagy szolgálatkeresés czéljából a várost elhagyni akarja, hogy a megélhetés rájuk nézve biztosítva van itthon is, csak ne adják meg magukat azon álszégyen- érzetnek, mely őket ismerőseik elöl kergeti, és hozzuk emlékezetükbe, hogy a fa is elvész többnyire, ha idegen földbe felnőtt korában plántálják át. Szerettessük meg velük minden módon az „ otthon“-t s világosítsuk fel, mit várhatnak más vidéken teljesített munkájuk után, — a legjobb esetben azt, hogy keresetükből, mi idehaza maradásokhoz viszonyitva, többletnek mutatkozik, utazási költségekre fordítani kénytelenek, — legtöbbször pedig a hitelben élvezett szeszesitalok fejében az egész keresmény ott marad. Aztán apró gáncsokkal nehezítsük meg nekik az elmenetelt. Aki igazolási jegyet kér, igazoltassuk vele, hogy indokolt-e utazási szándéka? s ha igen, mi sors vár itthon maradó hozzátartozóira, a nőre, a gyermekekre, kik annyi sok esetben nem látják többé a távozó családfőt? Ebbe a hatóságnak kellene valami módon beletekinteni. Szóval társadalmi és hatalmi úton meglehet a kivándorlás ama nagy mértékét szüntetni, mi nálunk lábra kapott népesedésünk és közgazdászatunk kiszámíthatlan kárára. Különösen meg lehetne szüntetni az által, ha sikerülne városunkat a környék központjává elvitázhatlanul annak emperiumává tenni, miáltal szakadatlan munka és a napi keresetek különféleségei állanak népünk rendelkezésére, s űznék el tőle még gondolatát is annak, hogy szülővárosát itt hagyja. Erre azonban jó akaratnál egyéb is kell, mikről itt beszélni czikkünk keretébe nem illik bele. A tavasz nyíltával megindul a vándorlás is, idejét láttuk felszólalásunkkal figyelmet kelteni. A baj megvan, mi rámutattunk, akiket illet, gondoskodjanak annak orvoslásáról. • Politikai szemle. Az országgyűlés a lefolyt héten folyvást a véderő törvényjavaslatot tárgyalta, és azt névszerinti szavazás után 78 szótöbbséggel el is fogadta. A vita, mint előre lehetett látni, igen élénk s itt ott mondhatni heves volt, s a minisztereken kívül főleg Baross Gábor, Ugrón, Szilágyi és Mocsáry vettek benne részt. Még néhány kisebb fontosságú ügy elintézése után be fognak következni az ünnepi szünidők. A főrendiház is tárgyalta és elfogadta a költségvetési törvényjavaslatot. A boszniai lázadás ez idő szerint lecsillapitottnak s a hadjárat befejezettnek tekinthető, bár Krivosciában még fordulnak elő kisebb csatározások. Derék katonáink ügyessége és kitartása kivált a hegyek megmászásában igen megdöbbentette a lázadókat, kik leginkább abban reménykedtek, hogy a béretek közé nem fognak utánuk nyomulhatni. Az egész hadjárat vesztesége emberélet és sebesültekben aránylag igen csekély. Vilmos német császár e héten ünneplé születésének 85-ik évfordulóját, mely alkalommal a szokásos tisztelgések és üdvözlések egész pompával mentek végbe. Gróf Széchényi osztrák-magyar nagykövet fényes estélyt adott, melyen a császárné is megjelent. Bécsben udvari díszebéd volt, melyen Ferencz József Ő Felsége emelt poharat Vilmos császár egészségére. Az orosz czár pedig üdvözlő táviratot küldött a császárhoz, hangsúlyozva az európai békét s a két birodalom közti barátságot! A helyzet jellemzésére szolgál azon vhit, hogy a német socialisták Angliában örömünnepet rendeztek és lázító beszédeket tartottak a megölt czár halálának évforduló napján, s most Londonból jelentik, hogy az angol kormány fenyitőpert indít az abban résztvevők ellen. Szomorú illustrátiói az európai béke és egyensúlynak, melynek alapját nem a kölcsönös bizalom és barátság, hanem az egymástóli félelem és egymás iránti féltékenység képezi. Az idők jele. Magyarországon az a hiedelem, hogy Bécs a Moloch, melynek hazánk zsírja áldozatul esik , és hasztalan lenne e fölfogás ellen elméleti érvekkel küzdeni, az előítéletes politikusok akkor sem hisznek a kucsebernek, mikor az valósággal sírva néz kosara szertelen ürülésére. A tisztán érzelmek által vezérelt honfiak el sem tudják képzelni, hogy a német velünk még rossz üzletet is csinálhat; hallgassák meg azonban a statisztikust és nemzetgazdát, az számokkal mutatja ki, hogy a gyűlölt dualismus olyan savanyú káposzta, mely a magyar fővárosnak életforrás, Bécsnek pedig világos ok a sorvasztó nyavalyára. Bécs város fejlődésének hátráló irányáról közöl, mint a „Magyar Föld“ mondja, egy bécsi lap igen figyelemreméltó adatokat. Míg ugyanis Ausztriában az indirekt adókból származó jövedelem évenként emelkedik, addig a fogyasztási adó Bécsben alig változik, ami a lakosság csekély szaporodására és a fogyasztásnak alig számbavehető emelkedésére vall. Nem kevésbé fontos, hogy az új építkezések mérve is messze elmarad az előbbi évekéhez képest, az 1880. évben ugyanis még annyi épület sem emeltetett, mint a krach után következő teljesen pangó években. A takarékpénztárakban elhelyezett betétek összege — bár Ausztriában folytonos és tekintélyes emelkedést mutat — Bécsben csökkent, ami kétségtelen jele a fejlődés megakadásának. A bécsi kereskedelmi kamara a jövedelmi adó kereskedését is kimutatta; mind oly tényezők ezek, melyek világosan bizonyítják, hogy Bécs hátrafelé megy, hogy a közös ügyek határozottan hátrányára váltak fejlődésének. Igen örvendetes ellentétet nyújt e részben Budapestnek fejlődése, melyről a „Hon“ a következő adatokat közli: Budapest forgalmának a legutóbbi években tapasztalt alakulásáról a fővárosi statisztikai hivatal kimutatásai e képet nyújtják: Budapest bevitele év szerint: 1876. 1878. 1880. 1881. Szarv.-marha 93,869 105,649 103,003 128,932 Sertés. . . 494,196 418,089 319,332 317,264 Fonott és szőtt kézművek . 135,671 145,517 134,923 149,876 A gabonaneműek érkezésénél emelkedni látjuk a behozott mennyiséget, emelkedés mutatkozik a szarvasmarha-, dohány-, szesz-, ásvány- és kőolaj-, vas- és aczéláruk-, tüzelőszer- és épületfa-, kőszén-, fonott és szövött kézimunkánál; a bor- és gyapjú behozatala leginkább az, mely csökkent. Álljon ezzel szemben kézművek 48,071 64,251 81,680 93,536 A kivitelben jelentékeny emelkedés észlelhető a gabonaneműeknél, liszt és egyéb őrleményeknél, a sertésnél és szesznél, ezeken kívül emelkedést mutat még a szarvasmarha , ásvány és kőolaj, szer- és épületfa, a fonott és szövött kézi munka, vas- és aczéláruk, valamint a dohány, ellenben a bor, gyapjú, tüzelőfa és kőszénnél csökkenés észlelhető. Hogy a magyar főváros gyorsan emelkedik, minden téren ki lehet mutatni. Lakossága létszámát tekintve 1837-ben Európa városai közt 33-ik volt és ma 14-ik, mert népessége majd 4-ednél annyi, mint 43 év előtt volt. A fővárosi részvénytársulatok alaptőkéje 1878-ban 64 millióról 1880-ban 72 millióra emelkedett s a lefolyt 1881. év alapításai folytán az még nagyobb növekedést mutat. A takarékbetétek állománya is emelkedik a Összes gabonaneműek 3.606,637 4.353,035 2.981,346 4.570,270 Gyapjú . . 79,508 91,436 96,307 69,907 Dohány . . 210,297 126,846 111,852 127,447 Bor . . . 176,545 45,653 118,332 71,822 Szesz . . . 76,314 66,487 50,128 63,710 Liszt s egyéb őrlemények 121,345 128,623 108,383 87,733 Ásv. s kőolaj 85,204 103,829 102,938 140,630 Vas faczélárak 127,602 191,153 209,105 227,507 Tüzelőfa . . 1.285,605 996,292 1.173,313 1.253,182 Kőszén . . 2.442,422 2.906,180 3.038,090 3.230,500 Szer-s épül.fa 339,216 224,649 253,470 263,895 Budapest kivitele évszerint: 1876. 1878- 1880. 1881. Szarv.-marha 20,645 39,122 20,204 26,675 Sertés. . . 299,311 315,775 277,525 380,672 Összes gabonaneműek 883,623 969,101 601,638 750,733 Gyapjú . . 81,069 83,665 97,799 76,670 Dohány . . 136,421 98,142 132,831 142,749 Bor . . . 100,513 93,805 211,044 134,934 Szesz. . . 120,447 153,682 171,302 195,924 Liszt s egyéb őrlemények 2.022,387 2.623,584 2.034,915 2.474,619 Átv. és kőolaj 43,918 57,000 49,642 58,153 Vasas aczélárak 97,044 162,322 164,820 166,149 Tüzelőfa. . 3,877 3,381 916 642 Kőszén . . 60,682 118,137 99,039 95,086 Szer-s épületfa 113,068 112,949 39,793 126,672 Fonott s szövött