Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1885-10-11 / 41. szám
2 10) ,,Másvilági levél“ czim alatt ugyancsak a ,,Kecskeméti Lapok“-ba mintegy 50, többnyire humorisztikus levelet irt. Midőn 1867. október havában a „Kecskeméti Lapok“ Madarassy László által megindittattak, annak főmunkatársa , a következő év tavaszától kezdve pedig mintegy 8 évig szerkesztője volt. Ezen idő alatt, a fentebb említetteken kívül is alig van nevezett lapnak egy száma, melyben társadalmi vagy közgazdasági czikkeivel ne találkoznánk. Többnyire saját neve alatt irt, kevés névtelen közleményein kívül azonban a Hadadi Boldizsár és Boldogréti Vig László álneveket is használta. ,,Kecskemét város történetének első kötete 1860-ban, a Il-ik 1861-ben, a Ill-ik 1862 ben jelent meg, melyre a magyar tudományos Akadémia is figyelmessé lévén, 1863-ban, midőn a jutalmazás a történelmi műveknek jutott , Horváth Mihály „Magyarország Történetét“ a nagy, Hornyik János „Kecskemét város történetét“ pedig az 50 aranyas jutalommal tüntette ki, szerzőjét pedig levelező tagjává választotta. A csendes örömet, melyet szerző az elismerés folytán élvezett, nemsokkára nyugtalanság váltotta fel. 1865- ben ugyanis a történetiró valamelyik jóakarója (hihetőleg egy Kaizer nevű tanitó) Kecskemét város történetének III- ik kötetét beküldte a budai cs. k. Helytartósághoz azon váddal, hogy abban a nemzetiségek egymás ellen izgattatnak s a felséges uralkodó házból származó régi királyok népszerűtlenné tétetnek . . . stb., mire a pestmegyei főispáni helytartó útján oly értelmű rendelet bocsáttatott ki, hogy 8 nap alatt a szerzőnek erkölcsi és politikai magaviseletéről s hivatalos állásáról, továbbá arról, hogy „Kecskemét város történetének XIII-ik kötete, mielőtt az forgalomba bocsáttatott, az illető politikai hatóságnak bemutattatott-e? jelentés tétessék. Akkori viszonyok közt a városi polgármester és a főispáni helytartó jóakarata nélkül szerzőre hadi törvényszéki ítélet várakozott volna, mely azonban elmaradott annak kijelentésével, hogy Kecskemét város történetének netalán megjelenendő kötetei, mielőtt a cs. k. Helytartósághoz föl nem terjesztetnek , forgalomba ne bocsájtassanak. E dologban az is nevezetes, hogy az Akadémia éppen ezen kötetet jutalmazta, ezért választotta szerzőt tagjaivá s a választást a helytartónak kellett megerősíteni. Ily epizód után jelent meg 1865- ben „Pusztaszer története“, 1866-ban pedig Kecskemét város történetének IV- ik kötete. Az V-ik kötet, melynek szerző „Kecskemét város gazdasági fejlődésének története“ czímet akart adni, csak töredékben maradt. Hogy munkálkodásának teljes vázlatát adjuk, föl kell említenünk még azt is, hogy ifjú korában verselgetéssel is foglalkozott. Összegyűjtött verseit azonban 1850-ben elégette. Egy azonban mégis megjelent 1831 vagy 32-ben. Ugyanis Madarász József és László tanulótársai Pesten egy ifjúsági folyóiratot szerkesztvén, őt is felszólították a munkálkodásra. Ezen folyóirat első füzetében jelent meg tehát az az egyetlen verse, mely főkép arról nevezetes, hogy első nyomtatott műve volt. De mint e város polgára is megtette mindenben azt, a mit a jókért és szépekért buzduló polgártól megvár a társadalom. A collégium viszonyai ugyanis rendeztetvén, a tanárok fizetésére alapot kelle teremteni. A lakosok adakozásra szólittatván fel, Hornyik János — szűk anyagi viszonyai daczára 150 frtos alapitványnyal járult az alap megteremtéséhez. Egy másik alapítványt a kath. gymnasium részére tett Dr. Pósta István, Buttinger Imre gógyszerész és Gyenes Mihály mérnök társaságában. Megvettek ugyanis egy 5 holdas erdőföldet, azt beültették s az iskolák fűtésére alapítványul adták. Ezen erdőből az első vágás alkalmával 170 öl fa került ki. Ilyen s ehhez hasonló tényeiért is megérdemli, hogy emlékét mint polgárét is tiszteletben tartsuk. És most váljunk meg a férfiútól, ki közhasznú és maradandó becsű munkálkodásával becsülésünket és tiszteletünket kivívta. Mondjunk neki Isten hozzádot és sóhajtsunk fel a magyarok Istenéhez, hogy adjon helyette városunknak egy hozzá hasonló nemeslelkű jeles férfiút! H. Hosszú, két évnél tovább tartott ezen védés után halt el. A ravatalon fekvő halott arcza beesett volt ugyan, de oly képet nyújtott, mintha csak elaludt volna. Ravatala házának azon szobájában volt felállítva, melyben betegen feküdt. Feje fölött sikerült olajfestményű arczképe függött. (A korán elhunyt szép tehetségű S. Szabó Pál festménye). A holttestet két díszbe öltözött városi hajdú őrzi. A ravatalon két koszorú feküdt, az egyik Kecskemét városé fehér selyem szalagján következő felirattal : Kecskemét város törvényhatósága és közönsége nagyérdemű tisztviselőjének s a történetírónak; — a másik Harkay József és családjáé (az elhunyt vejéé), a melynek bordeaux és fekete szalagján a következő felirat volt olvasható: Felejthetlen jó apánk és nagyapánknak, Harkay József és családja. Még folyó hó 8-án sürgönyileg lett értesítve a m. tud. Akadémia, a Történelmi Társaság, Horváth Döme és Szilágyi Sándor, akik az elhunytnak kiváló jó barátjai voltak. Szilágyi Sándor Hornyik József főreáliskolai tanárhoz az elhunyt unokaöcscséhez f. hó 9-én a következő sürgönyt intézte: Kérem a családnak legmélyebb részvétemet fe■ledhetlen barátom haláláért kifejezni, betegségem miatt temetésre nem mehetek. Szilágyi Folyó hó 9-én d. e. 8 órakor tartatott meg az elhunytért az engesztelő szent miseáldozat a plébánia templomban, amelyen azonban a rokonokon kívül csak kis számú ájtatoskodó vett részt, a törvényhatóság nem volt képviselve. Délelőtt kilencz órakor megjelent a halottas háznál Kecskemét város küldöttsége: Lestár Péter polgármester, Hajagos Illés főkapitány , Keresztes János főjegyző, Zombory László főügyész és Tóth István tanácsnok s az elhunyt gyászoló családnak a ravatalra leendő helyezés végett átnyújtották a törvényhatóság koszorúját. A törvényhatóság már megelőzőleg a következő tartalmú gyászjelentést bocsájtotta ki: „Kecskemét sz. kir. város törvényhatósága mély fájdalommal tudatja: félszázadon át kiérdemesült tisztviselőjének, e város története megirójának Hornyik János úrnak, a m. t. akadémia levelező tagjának s a város nyugalmazott és örökös tiszteletbeli főjegyzőjének, a mai napon reggeli 3 órakor 73 éves korában hosszas szenvedés után történt elhunytét. A boldogult hűlt tetemei f. bód ik napján d. u. 3 órakor fognak a 8. t. 25. sz. a. házban a r. kath. egyház gyász szertartása szerint beszenteltetni s a szentháromságról nevezett temetőben örök nyugalomra helyeztetni“. A temetésen a városi tisztviselőség és törvényhatósági bizottság testületileg vesz részt. Kecskemét, 1885. okt. 8-án. A temetés. Mint ő maga egyszerű s talán túl szerény is volt, ép ilyen volt temetése, a melyen a helybeli intelligenczián kivül csak kis számmal voltak jelen. A m. t. akadémia küldötteit is várták,s nem jött senki. A M. Történelmi Társulatot dr. Beliczay Jónás képviselte. A temetésen jelen volt Horváth Döme, a helybeli törvényszék elnöke és több tagja, a tisztviselőkar csaknem teljes számban, a jogakadémia tanárai, a k. r. gymnasium tanártestülete s papnövendékei, a főreáliskola tanárai testületileg, a ref. gymnasium tanárai stb., akik a halottat kikisérték a temetőbe is. Hornyik János, a kiérdemesült főjegyzőnek , midőn a család a r. kath. egyháztanácshoz sírhelyért folyamodott, egy sírboltnak alkalmas helyet a szentháromság temető délkeleti oldalának főútvonalán adott, a dijat nem fogadva el. Agyászmenet ide érve, az elhunyt jeles főjegyzőtől hivatalbeli utóda Keresztes János tartott egy rövid búcsúbeszédet, hangsúlyozva, hogy a simái is elénk tárul a vád, hogy méltón nem tudtuk őt méltányolni. Az emelkedett hangon tartott beszéd meghatott mindenkit, melynek befejezte után a koporsóról leszedték a koszorúkat s a közönség meghatottan távozott. * Visszajövet a temetőből, suttogva kérték egymást az emberek: Hornyik János a városnak 50 éven keresztül tisztviselője s Kecskemét város történetirója nem érdemelt-e kitlömb temetést? Igaza volt a búcsúbeszédet mondó főjegyzőnek, mert még a simái se tudtuk őt méltányolni. Hornyik János a ravatalon. * * * KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Apróságok Hornyik életéből. Mikor Hornyik Jánosnak eltűnt a nadrágja. Bir ez megtörtént rajta diák korában. Ő maga beszélte el ismerőseinek. Történt pedig ez akképen , hogy Hornyik Pesten volt, tanulmányait folytatandó. Elérkezvén a szünidő, az után látott, hogy valami alkalmatosságot keressen , a melyen haza jöhet. Akkor még nem volt vasút s igy a csirkés és a vásáros kocsik szolgáltatták az alkalmatosságot. Egy becsületes csizmadia mester ismerőse Hornyiknak éppen kapóra jött, haza hozta. Minden ingóságait becsomagolván, az a vásárokra járó csizmadiák csizmatartó nagy ládájába helyeztetett, s így indultak el Pestről. Útközben szörnyű nagy volt a meleg, a vásározó csizmadiamester is levetkőzött pőre gatyára s erre unszolta a fiatal Hornyikot is. Nem kérette magát, hanem ő is úgy cselekedett, mint a mester s a lehúzott nadrág is belekerült a csizmás ládába. Késő este volt, mikor haza érkeztek Kecskemétre. A fiatal Hornyik elfeledkezve a ládában hagyott ingóságairól, sietett a szülői házhoz. Itt jutott eszébe, hogy mindene ott marradt a csizmadia ládájában. Másnap aztán küldött holmijáért, de mi történt! Ama bizonyos csizmadia a kérdéses ládát kün hagyta az udvaron s bizon azt a gonosz emberek eltolvajolták a fiatal Hornyik nadrágjával együtt. Hire futott csakhamar az ismerősök között, hogy Hornyik nadrág nélkül maradt. Nagy volt a zavar, de kisegítették. K. J. Hornyiknak akkori időben jó patrónusa elküldött neki egy egész öltözetet a maga ruhájából s igy jutott Hornyik megint nadrághoz. * * Hornyik nevenapja. Főjegyző, érdemekben gazdag és országos nevű ember volt már, mikor helyben egy hazakerült ismerőse a karácsonyi ünnepeket követő János evangélista napján beállít az öreg Hornyik hivatalába. Elmondja ékes szavakban jövetelének okát s azután minden lehető jót és szerencsét kivánt neki nevenapja alkalmából. Hornyik megütődve hallgatja a szerencsekivánatokat s a pápaszem fölött vizsgálja fiatal ember ismerősét. Megköszöni a jó- és szerencsekivánatokat s ülőhelylyel kínálja meg a gratulálót. A fiatal ember nem fogadja el, utalván arra, hogy még nagyon sok Jánost kell neki köszönteni. „Akkor kedves öcsém kár volt ide fáradnia, mert én nem vagyok evangélista János, elmehetett volna addig azokhoz, akiknek ma csakugyan nevenapjuk van“. Tableaux.* * * Hornyik a főjegyző és Huszti Pál a főügyész. Régi hivatal társaival szeretett kötődni az öreg főjegyző, sokat tréfált Huszti főügyészszel is. Huszti egy alkalommal beállít hozzá, egy ügynek elintézését sürgetendő. — Hát kendtek főnontárius uram nem dolgoznak semmit, jó volna ám pedig, ha ezt és ezt az ügyet nyélbeütnék kendtek. — Bolond kend főfiskális — volt Hornyik válasza. — Bolond ám az a tudományos akadémia , a mely kendet levelező tagjának megválasztotta — folytatá tréfálkozva gorombán a főügyész. Hornyik erre elkomorult, nem szólt semmit, hanem nagyon, de nagyon megharagudott Husztira. Minden gorombaságot eltűrt collegéitől, de hogy a tudományos akadémiát bántsák, azt nem tűrte el senkitől. Ez időtől fogva nem tréfált többet soha, de soha Husztival. Hova szált Hornyik, ha Budapestre ment? Érdekes volt az öreg úr történelmi ismereteivel. Egy alkalommal rokonával hosszú utat tett kocsin. A városból kiérve rokona ilyen kérdéssel fordult hozzá: Kedves urambátyám, hova szokott szállni, mikor Budapestre megy? Az öreg úr rágyújt pipájára s elkezdi, hogy a városnak van Budapesten egy háza s elmondja ennek a háznak az egész történetét tövéről hegyére a legapróbb részletekig. Már a Tiszánál jártak s a kompba állottak be a kocsival, mikor megadta az öreg úr a kérdésre a választ, mely az volt, hogy ő ha hivatalos kiküldetésben megy, a kecskeméti házhoz száll , egyébkor pedig az „Aranysas“ szállóba.* * * Kedves uram bátyám, meghal a leves. Ez is a jeles főnótáriussal történt meg. Bemegy hozzá egyik ismerőse bizonyos ügyben kérdezősködni. Hornyik belemerül a város ügyeinek s azután a város történetének elbeszélésébe. Két óra hosszant beszélt már az öreg úr, ismerőse izgatott, fészkelődik, a főjegyző pedig csak beszél, egy egész adathalmazt sorolva föl. Rég elharangozták már a nagytemplomban a delet. Végre is a főjegyző ismerőse elveszti türelmét s eme figyelmeztetéssel fordult hozzá: „Kedves uram bátyám, meghal a leves. Hornyik e szavak- KECSKEMÉTI LAPOK KÖZÜGY. A közigazgatási bizottság üléséből. Városunk közigazgatási bizottsága f. hó 7-én d. e. 11 órakor tarta az október havi ülését Lestár Péter polgármester elnöklete alatt, melynek tárgyai a következők voltak: Olvastatott a polgármesteri jelentés szeptember hóról, amely szerint a bizottsághoz ezen hóban 21 ügy darab érkezett be, amelyből a szept. 11 iki ülésben 14, ülésen kívül pedig 1 db. intéztetett el, s így ez alkalommal elintézendő lesz 6 drb. A városi főpénztár forgalmát illetőleg a háztartási alapnál pénztármaradvány volt augusztus 31-ről 7094 fit 71 kr., bevétel szeptember hóban 46,036 frt 44 kr., öszszesen: 53,131 frt 15 kr. Kiadás szeptember hóban 34,799 frt 67 kr., s igy pénzmaradvány szept. 30-án 18,331 frt 48 kr. Az iskola alapnál pénzmaradvány volt aug. 31-ről 8448 frt 63 kr., bevétel szept. hóban 1342 frt 21 kr., összesen: 9790 frt 84 kr., kiadás ugyanezen hóban 6896 frt 11 kr., pénzmaradvány szept. 30-án 2894 frt 73 kr. A városi adópénztár forgalmát illetőleg: Kecskemét adóközségből befolyt egyenes adó 18,758 frt 02 kr., késedelmes kamat 384 frt 91 kr., városi adó 2273 frt 68 kr., végrehajtási költség 489 frt 64 kr., kataszt. költség 1325 frt 50 kr., Bugacz-Monostor adóközségből egyenes adó 320 frt 50 kr., késedelmi kamat 3 frt 2072 kr., városi adó 40 frt 50 kr. , végrehajtási költség 3 frt 15 kr. Hadmentességi díj befolyt 174 frt, késedelmi kamat 4 frt 91/2 kr., végrehajtási költség 3 frt 55 kr., összesen befolyt 23,781 frt 57 kr. A rendőrkapitányi hivatal jelentése szerint szeptember hóban a személybiztonság egy esetben sem volt megtámadva. A vagyonbátorság a város belterületén 3, a külterületen pedig 2 esetben háboríttatott meg. A városi szegények házában átlag naponta élelmeztetett 32 férfi, 35 nő, kivül élelmeztetett 25 férfi, 48 nő. A mértékhitelesítő hivatal eljárás alá vett 672 drb. tárgy után hitelesítési díj fejében bevett 209 frt 66 krt. kir. főmérnöknek a szeptember hóban felhasznált közmunkaerő elosztására, valamint a váltságpénzek bevételei és kiadásairól tett jelentése szerint a város bel- és külső területén leszolgáltatott és felhasználtatott 646 igás és 228972 gyalog közmunka. Az árvaügyek állásáról tett jelentés szerint szeptember hóban az igtatóba érkezett 390 drb, augusztus hóról maradt 149 drb, összesen 539 drb. Elintéztetett 386, hátralék maradt 153 ügydrb. A pénztárba befolyt 11,961 frt 85 kr., aug. havi pénztári maradvány 95 frt 33 kr., összesen 12,057 frt 18 kr., kiadatott 11,965 frt 80 kr. Nagykorúvá lett keresztlevél alapján 20, férjhez menetel által 1, korengedélylyel 2, összesen 23 árva, meghalt 1. Vagyonos volt 14, közös árvatári vagyonnal birt 8, egyébb vagyonnal 6, vagyontalan volt 9. Hagyaték betárgyaltatott és a kir. törvényszékhez átadás végett áttétetett 13, ingó hagyaték volt 1, vagyon hiányában beszüntettetett 7, összesen 21. A kir. ügyész jelentése szerint az elítéltek átlagos napi létszáma volt 132, a vizsgálatiaké együtt a felebbezés alatt levőkkel 22, összesen 154. Az egészségi állapot szeptember hóban kitűnő volt. Házi kezelésű munkával foglalkozott 8 elitélt fogoly, s rabmunka keresvény czimén 41. sz.