Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1885-11-08 / 45. szám
TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. 45. szám, 1885. NOVEMBER 8. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ Egész évre 5 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Egy szám ára 12 kr. Elfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ LAKIK: KATONA J.-UTCZA, 35. SZ. KIADÓHIVATAL, BUDAI-UTCZA, 186. SZ. HIRDETÉSI DÍJ : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Előfizetési fölhívás. Lapunk a folyó évvel a tizennyolczadik évfolyamot fejezi be s így egyike a legrégibb vidéki lapoknak. Ez a hosszú pályafutás leginkább igazolja, hogy jogosult volt a múltban és jogosult lesz a jövőben, annál is inkább, mert a szerkesztőség mindent elkövetett arra, hogy egy pártatlan s kizárólag helyi érdekekkel foglalkozó élénk és változatos tartalmú lap nyújtassék az olvasóközönségnek. Lapunk a lefolyt legközelebbi félév minden számában közölt egy-két czikket a város ügyeiről, pontos és kimerítő tudósításokat hozott időnként a közgyűlés és a közigazgatási bizottság üléseiről, a javadalmi és pénzügyi bizottságok működéséről. Behatóan tárgyalta az iskolaügyet szakcikkben, hozott közleményeket a felolvasó-társaság, a tanári kör, a kecskeméti községi tanítók, a dunamelléki ref. egyházkerületi tanári gyámegyesületről. Figyelemmel kísérte az iparegyesület, a kecskeméti kereskedő ifjak, a kecskeméti ipartestület, olvasókör, gazdakör, gazdasági egylet, Rongyos Egylet és nőegylet működését. Hozott közleményeket az egyházi ügyekről, a helybeli részvénytársulatokról , az állami szőlőtelepről, szóval mindenről, ami Kecskemét városában kulturális vagy materiális tényezőképen szerepel. Különös gondot fordított a tárczaközbillényekre s a mióta az új szerkesztőség vezeti a lap ügyeit, e rovatot oda emelte, amely páratlanul áll a vidéki hírlapirodalomban: minden tárcza-közleményünk kivétel nélkül helyi érdekű és alkalmi volt. Hozott adatokat Kecskemét város történetéhez, a „közgyűlési jelesmondások“, „közgyűlési apróságok“ s a krónikás kecskeméti adomákban pedig mulattató apróságokat közölt. A személyeskedéstől távol tartotta magát és soha semmi körülmények között nem támadott meg egyeseket. És ez lehetővé vált kitűnő munkatársaink közreműködésével. Lapunkba a legközelebb lefolyt félév alatt írtak: Dr. Beliczay Jónás, Csereklyei Károly, Fekete József (Budapest), Fördős Dezső, Győrffy Balázs, Gótsch József, Hornyik József, Dr. Horváth Mihály, Hanusz István, Dr. Horváth Ádám, Habina János, Katona Zsigmond, Dr. Kecskeméti Lajos, Kada Elek (Budapest), Pásthy Károly , Pintér Kálmán, Soklya Antal (Csongrád), Dr. Szelese József, Szakács István, Zsigmond József, Csulyok Béla, Gobóczy Károly stb. A jövőben is hűk maradunk azon irányhoz, melyet eddig követtünk. Kiváló gondot fordítunk a város ügyeire, az egyletek, társulatok és intézetekre. Politikával, melyet nem tartunk egy vidéki helyi érdekű hetilap keretébe beilleszthetőnek, nem foglalkozunk. A tárczát ezentúl is Calamus, Camedino, Josip és Pick Bube szívesen olvasott közleményeikkel látják el, kikhez még a helyi írók egy egész sora társul. A jövő 1886-ik évben lapunk megnagyobbodott alakban fog megjelenni. A lap ára ugyanaz marad, ami volt eddig. Egész évre 5 frt. Félévre 2 frt 50 kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Mutatványszámokkal szivesen szolgál a szerkesztőség. Az előfizetés bármely héten megkezdhető. Kecskemét, 1885. November hó. A „Kecskeméti Lapok 11 szerkesztősége és kiadó-hivatala. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Nincsen Kata! — Mindszentheti Humoreszk. — A „Kecskeméti Lapok“ múlt heti tározójában valami Calamus nevű, elegikus hangulatú, költői képzelmű, egyszóval ideális világban élő (s minden valószínűség szerint még fiatal) úriember oly elragadóan merengett a falevelek hullása, a természet hervadása s az emberi sors fölött, hogy még az én zord kedélyemben is ismeretlen érzelmeket keltve s egyenes irányú ítéletemet félrevezetve csaknem elhitette velem, hogy azok a lehulló sárga levelek csakugyan gyászlapocskák, melyek a természet halálát hirdetik. Pedig nagyon csalódik az én Calamusom, (ne a pennámat tessék érteni) mert az ő elnevezésének jogosságát semmivel sem tudja igazolni, (ezt különben meg sem is kísérletté) hanem én igenis tudok egy nótát, amely nyíltan megmondja, hogy mi az a hulló falevél . . . igenis, aszongya , hogy „Egy levélre volt rá irva, Rózsámtól az üzenet: Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves, Együtt élnünk nem lehet“. Tehát azok a hulló levelek nem egyebek, mint a szakácsnők, szobalányok, szolgálók és dajkák fel- és lemondó leveleik, melyekkel tőlünk búcsút vesznek. Igenis. Minden levélre, mely úton útfélen lábad elé gördül, csak az van czirombázva, csak azt juttatja eszedbe, hogy nincsen hata! Ezt zúgják füleinkbe korommal púderezett nejeink , ezt jajgatják ölbe kívánkozó mosdatlan po- s rontyaink, ezt nyikorogja sáros bőrczipőnk, ezt sóhajtja az istállóban csendesen merengő Pista kocsis: nincsen Kata! Nem is hiszem, hogy Gyulai nem a mindszenti napokban írta azt a költeményét, amelyben ez van: „Nincs, nincs, nincs ... egy volt, csak egy, egyetlenegy! “ A „nincs“-ről eszembe jut a kincs, erről a jó rim, erről meg Bogoss bátyám. Tudom, hogy elmondja most vigasztalásul sok megszomorodott háziasszonynak versekben: „A legtöbb háznál a mindszenti napok miatt cseléde most nincsen, Úgy tartunk heti szolgálókat szörnyű drága kincsen“. Mindezekből világos, hogy Calamusnak ily tekintélyes érvekkel nem támogatott állítását én halomra döntöttem s bizonyosan az én elnevezésem fogadtatik el helyesnek. Azonban a magam igazolása miatt vissza kell térnem az idézett népdalhoz, hogy a félreértetést kikerüljem. Nekem ugyanis az a népdal nem az idézett módon jut eszembe, hanem igy: Egy levélre volt ráirva Dajkámtól az üzenet: Isten önnel gazdám S kedves gazdasszonyom, Ott maradnom nem lehet! * ** — De hát miért nem maradsz meg? — kérdi távozni készülő cselédjét Mihály úr. — Hát csak azért — kerepeli Kata — mert a múltkor is, mikor a ringispingbe elmentem és egy kicsit elmaradtam, hát a tejesasszonyom nagyon megpiszkolt, az Eisensteinerék Pizsije pedig akárhányszor hajnalig is kimaradt, még sem szóltak neki sem a nagyságos úr, sem a nagyságos asszony semmit, sőt a Veiezsáberné tekintetes asszony még akkor sem szólt a Panninak, mikor hajnalban a bálból egy Mollináry-káplár kisérte haza — hát én is nagyobb helyre szegődök. Mihály úr — tudván, hogy Kecskeméten már ő is csak valami, sőt nagyságosékat négy—öt házon kivül nem is tud — elképped Kata mondókáján s kiváncsi lesz a nagyságos Eisensteiner-házra. — Hát aztán ki az a nagyságos Eisensteiner’ és tekintetes Weiszfáberné ? — kérdi kíváncsian Mihály úr. — Hiszen tetszik azt ismerni a tejesúrnak — szól egész komolysággal Kata — a nagyságos Eisensteiner- úr az a kereskedő, a ki azt a sok búzát szokta vásárolni; a Weiszfáberné tekintetes asszony pedig ide jár fésülni a tejesasszonyomat. Tableaux!* * * Denique elmentek, nincsen hata! Érdekes bepillantani most az egyes családokhoz. Minő felfordulás! A házi kisasszonyt nem leljük sehol, mert ha esetleg a házhoz megysz és kérdezed, azt a választ kapod, hogy nincsen itthon — ha pedig az utczán jársz, nem találsz egy árva hajadont sem. Otthon vannak ők, az asszonynépek mind, csakhogy nem salonképes állapotban. Egész nap sincsenek felöltözködve, (már t. i. salonképes módon) hanem éppen nem igéző pongyolában csinálják azt, amihez nem értenek. Az egyik tüzet akar gyújtani a hideg vaskályhában, de daczára annak, hogy már hónaljig kormos s szemei a füsttől kidagadtak, mégsem képes boldogulni. A mama a konyha sparhertján tesz kísérleteket és szidja a kéményseprőt, hogy lyuka a sok koromtól nem szelei. Az ifisúr az iskolába siet és sáros czipőjét a kályhapuczoló kefével fényesíti, melynek csodálatos holdvilágszerű fényén eléggé bámulni nem tud. Az öreg tejesúr a disznóknak kukoriczát szelet, nagy bajjal kipuczolt ruháját tönkreteszi s mindezeknek daczára a szoba hideg, a reggeli nincs készen , minden szoba fenekestől van fölfelé ... a kutya mindig ugat, mintha csak vesztét érzené, a pulykák „pi-pi-pi-blá-blá“-znak, a kakas kukorikát folyvást, a libák gágognak, a tehén bőg . . . Uram, ments meg minket a mindszent hetétől! * * * Míg a családos házaknál ilyen rettentő állapot uralkodik, addig a Katák az ő falaikban azt a szerepet játszák, amit az itthon hagyott asszonyaik játszottak. Egyszóval szerepet cseréltek. Most ők mulatnak, ezek meg dolgoznak. Magukra szedték legczifrább ruháikat, elmentek délelőtt a templomba s templom után megnézték a kaszinó bejáratánál, hogy ki van-e függesztve a meghívó: „Ezen helyiségben Ha eső nem lészen Ma bál lészen Ha lészen Nem lészen!!!“ A templomban tán egyedül csak azért imádkoztak, hogy pusztítsa el az Isten azokat a csúf fellegeket. No de aztán van is ám bál, a minőt még nem látott a világ! A faluban otthon maradt leányokat úgy lenézik a nagy városokból hazakerült hölgyek, mint a Mollináry-bakák a rongyos Kecskemét, Nov. 5-én 1885. A város pénzügyei legközelebb teljesen rendbe hozatnak. Az évről-évre felmerülő kiadások fenakadás nélkül fedezhetőkké válnak , sőt miután a város jövedelmeinek gondos szaporítása s mindig újabb és újabb jövedelmi források nyitása van kilátásba helyezve, városunk lakossága mindezekben meggyőződhetik arról, hogy a jövő fejlődés alapfeltételeinek teljes mértékben birtokában vagyunk. Mert minden előrevaló törekvésnek minden a jövő fejlődés érdekében kifejtendő tevékenységnek talpköve a rendezett pénzügyi állapot. És hogy az megvan, azon nem kételkedhetik senki sem. Költségvetésünk nemcsak szigorúan reális volt a legutóbbi években, hanem a városi zárszámadások felesleget konstatáltak. Ez a legkedvezőbb helyzet, amiből azonban könnyűvérűséggel nem azt a következtetést kell levonni, hogy miután a városnak fölös jövedelme van, hát most már a város vonja szűkebb körre a lakosság irányában való követeléseit a községi pótadóban. Nem, mert minden gondolkozó fő, aki a fejlődés és előrehaladás barátja, tudja vagy tudnia kellene, hogy menynyi ezer és ezer teendő vár legközelebb a városra. Maga a város pénzügyeinek rendezését a községi pótadó behozatala tette lehetővé. Ez szolgáltatta azon nedűket a városi pénztár részére, mely a szükségletek fenakadás nélküli kielégítését lehetővé tette, ehhez járultak a legközelebbi múltban kedvező gazdasági viszonyok, melyek a város földjeiből folyó jövedelmeit jól felszaporították. A javadalmak házi kezelésbe történt belevonása pedig a városi pénztárra nézve kedvező hatást gyakorolt. De a szárszámadások által feltüntetett fölösleget más körülmény is idézte elő, mint okozatot. Ez az volt, hogy a költségvetésben praeliminált összegek sem azokon a címeken , amelyeken költségvetésünkben beillesztettek, sem egyebekben fel nem használtattak. Megtakarítások eszközlése , ha azok az igazi érdekek veszélyeztetése nélkül foganatba vehetők, a városi közegek dicséretes eljárása javára számolhatók fel. Hanem jövőre költségvetésünkbe nagyobb mérvű szakszerűséggel óhajtjuk praelimináltatni a költségeket, mert az előirányzatba helyezett összegek fel nem használását a költségvetés szakszerűségi hiányának tulajdonítjuk. Nem tartjuk ugyanis helyesnek a magunk részéről, hogy bizonyos címeken annyi, vagy az ügy feltételezett fejlesztése szándékában valamivel több irányoztassék elő, mint volt a múltban, nem tartjuk helyesnek, hogy több ezrekre menő új építkezések foganatosíttatnak időközben, a költségvetés keretén kívül, melynek időközileg kell fedezetet keresni! A városnál határozott tervnek kell lenni az iránt, hogy mi fog eszközlőbe vétetni, legközelebb számolni kell a tervek realizálásának költségeivel és ennek megfelelőleg kell elkészíteni a pénzügyi keretet a költségvetésben.