Kecskeméti Lapok, 1888. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1888-07-01 / 27. szám
XXI ÉVFOLYAM. 27. Szám. 1888. JULIUS 1. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ : ^ ✓ HIRDETÉSI DUJ Egész évre 5 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terje-Félévre. . 2 „ 50 „ Egy számára 12 kr. delmes hirdetéseknél árbeeneedés adatik — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP t nergedés Előfizetni 02 év folytán minden hónap elején lehet. SZERKESZTŐ LAKIK : III.TIZED, BUDAI-UTCZA, 189. SZ. KIADÓ-HIVATAL, BUDAI-UTCZA, 186. SZ. Bélytgdij minden beigtatd,ért 30 kr. Az iskolai év végén. A hetek óta tartott vizsgálatok véget értek. Az iskolák népe elszéledt. Csendesebbek lettek a város utczái, de annál jobban élénkülnek a családok, melyek körébe a tanulók a tíz havi dilingenczia után megpihenni hazatértek. Egy iskolai év fáradalmai úgy a tanárok, mint a tanulók részéről megérdemlik , hogy hozzájuk bizonyos reflexiókat fűzzünk. Évről-évre szigorítják , nehezítik a tanulást; úgy a tanügyi hatóságok, mint a társadalom napról-napra erősebb követelésekkel lép fel a tanulókkal szemben; emelik a tanpénzt; mindent elkövetnek, hogy csakis az igazi tehetség menjen a tudományos pályára. És mindezek daczára mit tapasztalunk? Tapasztaljuk és látjuk azt , hogy a tanulók serege napról-napra nő. A társadalmi előítéleteket nem tudjuk leküzdeni, azt hisszük, hogy egyedül a tudományos pályához van fűzve a tisztes megélhetés. A társadalom ily ferde felfogásával azután neveli a proletárok gyászseregét, de azt elhelyezni nem képes. A szülők, akár van gyermekekben tehetség, akár nincs, „lateiner“-nek nevelik gyermeküket, ki mikor a nyolcz osztályt elvégezte, vagy az iskolákon sok esetben a tanárok könyörületessége- és elnézéséből csak keservesen átvergődött és nagy nehezen még az érettségi bizonyítványhoz is hozzá jutott, akkor látja, hogy igen, de igen sok esetben csak egy csalódott dijnok aspiráns lehet belőle, ki úgy önmagával, mint a társadalommal örökös meghasonlásban fog élni. Egy idő óta egyre élesebbé válik az ellentét az ifjúság nevelését illető különböző felfogások közt. Az egyik részen állnak a mostani tanrendszer hívei, a másik részen pedig azok, kik a mostani rendszert kárhoztatják, az ifjúság túlterheléséről beszélnek, mely azt idő előtt blazirttá teszi és valódi karaktereket nem nevel. Hogy melyik részen van az igazság, azt igen bajos eldönteni, mert olyan tanrendszer, mely minden gyarlóságtól és hibától ment lenne, még még eddig sohasem volt és valószínű, hogy nem is lesz. Annyi tény, hogy ma az ifjúságtól sokat követelnek és követelik azt a kellő komolysággal és szigorral, mint azt nálunk is a mostani érettségi vizsgálatok igazolták , melyeknek eredménye bizony nem mondható kielégítőnek, mert átlag 25—33 százalék bukott meg. Ha csak e rideg számokat vesszük tekintetbe, kétségbe kellene esnünk a mostani nemzedék szellemi képessége felett és felelősségre vonni a rendszert és a tanárokat, kik anélkül is, mint a rendszer hivatalos bűnbakjai, igaz, hogy sokszor megérdemelt, de még többsör egészen méltatlan meghurcolásoknak vannak kitéve. A kép azonban nem lesz oly sötét, ha figyelembe vesszük a vizsgálatok eredményeinek intenzív értékét, és itt határozottan örvendetes haladást konstatálunk. Nincs alapja tehát azon panasznak, hogy az ifjúság nagyobb része nem bír az előírt tananyaggal megküzdeni, hogy azt az iskola mostani rendszere csak felületes ismeretekkel tömné meg, mert aki a középiskolába hivatással, tehetséggel és komoly akarattal lép, az annak czéljait a kellő sikerrel és eredménynyel el is fogja érni, itt csak az a baj, hogy igen sok olyan eleme van az iskolának , mely nem oda való, mely annak valóságos nyűge, azt munkájában akadályozza. Az ilyen elemeknek még a mostaninál is nagyobb szigorra lenne szükségök, mely őket e középiskolától távol tartaná. Itt volna már az ideje, hogy a szülők ne erőltetnék gyermekeiknek a tudományos pályán való boldogulásukat és a külső úrhatnámság iránt való előszeretettel végre valahára szakítanának. Itt vannak a gyakorlati pályák, melyeken sokkal könnyebb szerrel boldogulhatnak, gyermekeik jövőjét és azok függetlenségét biztosíthatják. Ha az iskolai év végével sokaknál az eredmény ki nem elégít: ne okoljuk csak magát a rendszert, a hibát önmagunkban és az előítéletekben keressük , melyektől oly nehezen tudunk szabadulni. Úgy a nép, mint a középiskolai tanügy terén mindenütt örvendetes a haladás és ez boldogulásunknak első feltétele és alapja. A porosz nép a francziát előbb a népnevelés terén verte meg és csak azután indult ellene fegyveres erővel. Ott a büszke Anglia, vajmi keveset törődik más népek tanítási rendszerével. Ő meg van a magáéval elégedve és boldogul. A rendszer mindig változik és fog is változni épen úgy, mint maguk az emberek. Mind mindenütt, úgy a tanügy terén is szükségünk van arra, hogy összes erőinket érvényesítsük, mert csak igy lesz a folytonos haladás útja előkészítve és biztosítva. Szükségünk van a család, a társadalom hathatós támogatására, különben a siker elmarad. — — KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Utazás a délszaki ég felé. — Irta: Joszip. — — Hozza már elő azt az utazótáskát Julis! — Viszem már tekintetes uram, csakhogy egy kissé ki kellett porolni, mert isten tudja mikor volt használva. — No már az igaz, hisz mióta Hymen aranylánczát a nyakamra, a feleségemét meg az órámra akasztottam, azóta Bugacz, Monostor, Halesz ... no meg a Csődör határát el nem hagytam soha. Hejh , de is jó lesz már egy kis szabad mozgás! Meredő szemekkel vizsgálom majd a természet szépségeit (mert itthon majd mindenről referálnom kell!), a hegy-völgyek elragadó változatát; mohó fülekkel hallgatom majd az új fajta madarak bájoló csattogásait s lihegő tüdővel szívom az illatos léget .... El, el, messze, a délszaki ég felé! ... Hadd ringassanak a tenger fodródzó habjai; hadd sétálok a pálmák és olajok illatos hűsében; hadd üdüljön ez a romlandó árva porhüvely . . . — Hol van már Julis ?! Mégse hozza azt a táskát ?! — Itt van már kérem, csak a czédulákat vakargattam le róla, nehogy Triesztbe vagy Velenczébe vigyék. — No lám, a roppant készülődésbe majd elábrándoztam; visszafelé ugrottam éppen egy évet — no de nem csoda. Akkor is éppen ilyen meleg volt, így kerestük a pakktáskát, ilyenformán rendezkedtünk, aztán mentünk, mentünk azzal a hosszú-vékony és rövid-vastag emberrel együtt messze , messze, ahol csillagosabb az ég, lombosabb az erdő, zengőbb a madárhal .... Mentünk mendegéltünk s az a hosszú vékony társunk csakhamar elvesztette először a szivét , azután az eszét, aztán az álmát, aztán az étvágyát, pénzét meg mindenét, csupán csak kielégithetlen étvágya és megrögzött egészsége maradt meg neki . . . . Szegény Ilonka, ugyan mit is csinál egy hosszú év óta! — no persze persze, mióta a szive azon a gyönyörű kék tengeren abba a mélységes tengerbe, a szerelem felkorbácsolt tengerébe bukott . . . — Még sincs itt az a táska Julis ? ! — Hát most vettem észre, hogy az egyik füllentyűje kijár, a másik oldala meg lukas, meg kék ezt reperálni . . . — Tenger, tenger! minő csodás is a te varázserőd! Aki egyszer hullámaid ölelő karjai közt ringott, az igazán szerelmes is lett beléd. Vizen utazni ... ah, mindig csak viz, viz, víz ! . . . — Viszed pokolba ezt a pohár vizet, minek hoztad ide nekem? — Hát vizet tetszett parancsolni a tekintetes úrnak! — Ördögöt parancsoltam! csak hozzam már azt a táskát, hiszen mindjárt itt lesz a kocsi. — Hát nem gőzösön tetszik elutazni a tekintetes úrnak? — Nem ám, csak hamar azt az egyetmást s mondjad az asszonyodnak, hogy én már kész vagyok. * * * Gyönyörűen borongott az ég. A júniusi naptól kiszárított föld csak úgy epedezett a zápor után s a nap hamiskásan kukkantott ki néha-néha egy-egy vastag felleg közül, mintha az utazókat stiklirozná, (ejnye hol a manóba vettem ezt a szép magyar szót) kik elég vakmerők voltak szekereken utazni a délszaki ég felé. Hja , de mind hiába! Az én famíliám olyan família, amely ha egyszer mulatni akar, hát abban ugyan meg nem akadályozza még a zápor sem. Ezen nemes tulajdona miatt szegény boldogult X. bácsi el is nevezte „hevernyázó familiának.“ Nos elég az ahhoz , hogy útban voltunk, mégpedig fantáziámnak megfelelőleg az északi ég felé. Nem is hiányzott semmi, hogy az utazásnak összes gyönyöreit élvezhessem. Ott volt velem az a jó sógor, aki mindig tudja, hogy hol van a jó bor. Ez alkalommal is maga mellett szorongatta a kulacsot. Hja, ő tősgyökeres magyar ember s igy hibátlanul tudja s egyszersmind követi is azt a magyar közmondást, hogy: télen kenye-s redet, nyáron kulacsodat el ne hagyd! Hát bizón nem is tudhatja az ember — pláne, ha nagy útra indul! — hogy hol és mikor érheti szükség. Bizon nekünk is meg kellett állni egy-egy fás vidéken kieresztés végett, (hisz lovaink csak úgy izzadták a tüzet) s ilyenkor nem volt utolsó dolog a kulacs! Tehát, amint mondom, nem is hiányzott semmi, hogy az utazásnak összes gyönyöreit élvezhessem, csak egy , egyetlenegy , amibe lelkem oly nagyon elmerült: a víz, a viz, a tengervíz! Amint e fölött ábrándoztam, gondolatimra mintegy válaszul hatalmasan megdördült az ég. Fölöttünk a levegőben száz meg száz sötét foszlány lebegett, mintha valami özvegy asszonynak a széttépett és szélnek eresztett toiletteje lett volna s lassan kint összeforrtak, mintha száz meg száz varróleány neki esett volna, hogy a hirtelen bekövetkezett gyászra rögtön elkészítsék. Igen , megdördült az ég s én — amint gyarló eszemmel megérteni tudtam, — azt vettem ki a hatalmas hangokból, hogy: víz kell, nohát majd lesz az is! Hölgyeinket sejtelmes borzongás fogta el s haczukáikat magukra teritgeték; nekem pedig először jutott komolyan eszembe az a közmondás, hogy : nyáron gúnyádat, télen kenyeredet el ne hagyd! Bezzeg jobb lett volna most a kulacs helyett egy bunda! A nőipariskolai munkakiállitás. E hó 23., 24. és 25. napjain volt a helybeli Nőegylet nőipariskolájában a növendékek által ez évben készített női munkák kiállítása. A ki nem sajnálta a fáradságot és néhány percznyi időt szentelt a kiállítás megtekintésére, bizony sok szépet láthatott s azzal a meggyőződéssel jöhetett el onnan, hogy a zajtalanul, szinte elvonulóan, de kitartással működő szorgalom is mily sokra képes, és az a finom női lélek mily gazdag tárháza a választékos ízlésnek. Csakugyan nem nevezhetjük el jobban a nőipariskolát, mintha az ízlés iskolájának mondjuk, s lehetetlen teljes elismeréssel nem adóznunk a nőipariskola tanítónőjének, Nagy Erzsi kisasszonynak, kinek művelt ízlése, finom tapintata, gondos figyelme és fáradhatatlan szorgalma meglátszik a kiállításnak úgyszólván minden egyes darabján. Az iskola működését élénken illusztrálja ez a kiállítás, mely akár a kiállított darabok számát, akár a választékot tekintve, minden bizonynyal kielégíti a jogos várakozást. Természetes, hogy első a hasznossági szempont, s a 676 darab munka legnagyobb részét a fehérneműek s a házi szükségletre való egyéb hasznos kézimunkák teszik. Volt 40 db. díszes ing, hímzett és ajour díszszel, hálókabátok , fésülök, kötények, szép futók, abroszok, törülközők , kendők , tálczák; említésre méltók a pointface és tüll csipkezsebkendők. Ez utóbbiak már inkább a díszmunkák közé tartoztak, minőket szintén nagy számban tüntetett föl a kiállítás. Láttunk ott diszes báli belépőket és kendőket, egy gyönyörűen hímzett divánpárnát, egy diszes pluehe asztalkát stb. Megrendelt munka is volt nagy számmal a fehérneműekből és a diszes munkákból egyaránt. Csak egy dolgot nem találtunk kielégítőnek az ipariskola czéljához képest, s ez a növendékek száma, mely alig volt több 30-nál, s e számban éppen az az osztály kevéssé képviselve, mely talán legtöbb hasznát venné ennek az iskolának. Pedig a mellett, hogy aránylag igen olcsón és könnyű szerrel sajátítható itt el a női munkák készítésében való ügyesség, ízlés, finomság és alaposság azok az előnyök, melyeket a növendék itt magáévá tehet; erre pedig nemcsak az úri nőknek kellene törekedniök. Igazán kívánatos , hogy a Nőegylet nemes áldozatkészsége ne legyen hiába, s ez a minden tekintetben méltánylást érdemlő s dicséretes eredménynyel működő iskola a jövőben minél szélesebb kört hódítson meg magának. A kiállítás alkalmával egy diszes divánpárna sorsoltatott ki; e sorsolás tiszta jövedelme 20 írt és egy névtelen adakozótól 5 frt, összesen 25 frt, mely összeg a nőegylet részére dolgozó ingyenes növendékek közt érdem szerint kiosztatott. Megjegyezzük még , hogy az iskola működését az a körülmény is kellő világításba helyezi, hogy már két növendéke nyerte el Budapesten a nőipariskolai tanítói oklevelet. Úgy a jeles tanítónőnek, mint a derék növendékeknek gratulálunk. KÜLÖNFÉLÉK: a városi hatóság által kibocsátott felhívás folytán begyült adományokról a következő kimutatást vettük: Spitzer Márton úr gyűjtése 5-ik tizedből 14. sz. ivén 28 frt 43 kr., Dékány Pál úr gyűjtése 8-ik tizedből 25. sz. ivén 4 frt 60 kr., a „Kecskeméti Takarékpénztár-Egyesület” adománya 100 frt, Herczegh György úr gyűjtése 9. tizedből 29. sz. ivén 11 frt 60 kr., Gyenes József tizedes gyűjtése 9. tizedből 28. sz. ivén 5 frt 01 kr., Kovács Antal úr gyűjtése 8-ik tizedből 23. sz. ivén 23 frt 50 kr., Tóth Antal nrx/nif.paa 9-ikrt.izP.fbol 27. SZ.