Kecskeméti Lapok, 1913. január-június (46. évfolyam, 1-148. szám)
1913-01-01 / 1. szám
1. szám. Kecskeméti Lapok a mai állapotainkat. Valamelyik Bonifácius pápa mondását idézte, hogy egykor fakelyhek voltak az oltáron s arany emberek az oltár előtt, ma aranykehely van az oltáron s fajankók azok, akik az oltár előtt állanak. így van ez a nemzet oltáránál, a parlamentben is. Mert néhány száz év múlt el ugyan azóta a korszak óta, melynek jellemzésére ezt Bonifácius pápa mondta, de csodálatosan igaz, ha mai viszonyainkra alkalmazzuk. Ennek a tudata él benn a nép lelkében s ez az, ami a választói jog reformját halaszthatatlan szükséggé érlelte. Ezért nem lehet semmiféle ravaszkodással, a választók számának szaporításával és hasonló fogásokkal megcsinálni a reformot. Nyílt, becsületes és őszinte reform kell. Nem «jogkiterjesztés», hanem maga az egész «jog». Nem könyöradományképen akarja a nemzet az általános választói jogot, hanem mint a saját jogát, amelyet sem kijátszani nem enged, sem a kiváltságos osztályok önző gyámkodását tovább eltűrni nem hajlandó. Arzén a vágóhídon. A Kecskeméti Lapok I. évi 294. számában fenti cím alatt közöltekre vonatkozólag, a következőket tartottam szükségesnek a Kecskeméti Lapok olvasó közönségének tudomására hozni. Ezelőtt négy évvel a közvágóhíd egész területén egész hirtelen annyira elszaporodtak a patkányok és egerek, hogy a hűtőkamrákban tartott húsárukat összerágták és élvezhetlenné tették, azért az iparosok kellő kártalanítása mellett sok — egyébként kifogástalan húsárut kellett megsemmisíteni. Ezen időben minden rendelkezésemre álló eszközt igénybe vettem, ezen állatok kiirtására s a hatóság sok költséggel és szorgalommal iparkodott ezen közegészségügyileg tarthatatlan állapot megszüntetését célzó intézkedéseimet elősegíteni. Az első intézkedés az volt, hogy kőművesekkel cementbe ágyazott üvegtörmelékkel tömettem be a lukakat, sűrű erős sodronyhálókkal zárattam el a léghűtőberendezés bevezető nyílásait és fémlemezekkel védtük meg a hiányos padlásolás egyegy kamrára eső felületét. Evvel egyidőben egy oltóanyagtermelő intézetből egér-tifusz bacillus culturát hozattam (t. i. a termelőtelep állítása szerint az ezen anyaggal fertőzött egerek és patkányok között más állatra s az emberre nem veszélyes tífusz fejlődik ki s ez volna az irtási mód) de vele eredményt nem tudtam elérni. Ezen anyag után a széles körben használatos Ratin nevű egér és patkány irtó anyagot hozattuk meg, de bár a használati utasítást betartottuk, eredményt ez sem hozott. A Ratin után pirított töpörtő közé tengeri hagymát kevertem s azt helyeztem el a hűtőkamrába, de ez is hatástalannak bizonyult. Ekkor t. i. 1909. november 22-én a városi tisztiorvosi hivatal hozzájárulásával 300 gramm arzénporra kaptam a rendőrkapitányságtól engedélyt — kimondottam a közvágóhidra patkányirtás céljából. Az arzént a közvágóhídi hűtőüzem megszüntetése után (t. i. november 15-től, március 1-ig nem tartható hús a hűtőkamrákban, sőt a levágott állatokból nyert húsárut a feldolgozásból egyenesen kocsira kell rakni), elkobzott húsáru darabokra szórva a hűtőkamrákba helyeztem. Megjegyzem, hogy minden egyes hűtőkamrát négy vastag ajtó és egy aszfaltozott folyosó választja el a vágócsarnoktól, tehát itt teljesen kizárt dolog, hogy a mérget az egér vagy patkány áthurcolhassa. De veszélytelen az arzén kezelés azért is, mert a vágócsarnokok aszfalttal burkoltak s vascement falúak, amelyeken egér meg nem állhat s úgy a falat, mint a padozatot naponta, mindennap lesorolják a szolgák. A hűtőkamrákban elhelyezett mérgezett húsárukat megrágják az egerek és patkányok, de amig az egerek, eddig minden évben elpusztultak tőle, addig a patkányok minden hátrány nélkül ettek belőle. Miután azonban ezen az állapoton segíteni kellett, a hatóság Pihorik Pál jászberényi lakos patkányirtó embert felfogadta a közvágóhídi patkányok kiirtására, amit az 600 korona kialkudott bér ellen teljes sikerrel el is végzett. Azóta a közvágóhíd környékén még sok patkány szaladgál, de a hűtőkamrába nem mernek belépni s hogy ennek mi a titka, azt nem sikerült kitudni. Azonban az egér minden évben újból és újból felszaporodik s miután más jó egérirtószer nem áll rendelkezésemre, eddig mindig az arzénnal küzdöttem ellenük. Amikor az állategészségügyi felügyelő úr a közvágóhídon vizsgálatott tartott, én nem voltam ott jelen (t. i. hivatalos időn kivül volt s engem erről nem értesítettek) s csupán az ottlakó szolga adhatott mindenről felvilágosítást s erősen hiszem, hogy ha a felügyelő úr velem személyesen is beszélt volna erről az ügyről, nem tartotta volna fenn továbbra is az arzénből folyó aggályait. Az pedig, hogy a felügyelő úr ezt rendetlenségnek minősítette volna, nem fedi a tényállást, mert ez ügyben a hatóságommal folytatott eszmecseréje kapcsán a közvágóhídi tisztaság és rend felől elismeréssel nyilatkozott. Igenis, lehetnek a felügyelő urnak a kecskeméti hústermelés körüli állapotok ellen alapos kifogásai, de ezek a hiányos közvágóhídi felszerelésből erednek s azoknak a kiküszöbölése az én hatáskörömön kívül esnek. Csupán egy dologra óhajtok még kitérni. Mindezen irtási eljárások a t. m. kir. állatorvos úr tudtával történtek (t. i. négy évvel ezelőtt mindezen irtási módok az ő bevonásával történt szaktanácskozások eredménye után eszközöltettek é s igen csodálkozom rajta, hogy miután ezen ügyről csak az állatorvosi kar tudott, a Kecskeméti Lapok I. évi 294. számában közölt cikk mégis ilyen ferde beállításban kerülhetett a nyilvánosság elé. Ismerem a Kecskeméti Lapok tárgyilagosságát s tudom, hogy sokat dolgozott már a közélelmezés jobbá tételén s épen azért merem állítani, hogy ez esetben is a hírforrásban volt a hiba. Ami pedig azt illeti, hogy a szolgám kezelte az arzént, az igaz, de igaz az is hogy nemcsak az én szolgám van ilyesminek a kezelésével megbízva, hanem minden laboratórium és gyógyáruraktár dologi kezelését a szolgákra bízzák (természetesen alapos kioktatás után, amit én sem mulasztottam el) és ezen arzén poros üvegen is rajta van a halál fej és a méregjelzés. Megjegyzem, ez a szolga már 8 éve van mellettem s ismerem a megbízhatóságát. Ezek után csak azt kérem a nagyközönségtől, hogy a közvágóhíd jelenlegi kezelésében méltóztassék minden fenntartás nélkül bízni. F. hó 28-án az egérirtás véget ért s épen úgy mint más években, ez alkalommal is megtétettek azon intézkedések, amelyek a mérgező anyag megsemmisítéséhez szükségesek voltak. „ . . . Forró Lajos, közvágóhidi igazgató, állatorvos. — A vasúti bérlet- és szabadjegyek meghosszabbítása. Beöthy László kereskedelmi miniszter az 1912. évre kiállított államvasuti összes kedvezményes évi bérletei és szabadjegyek érvényességét 1913. január 15-ig bezárólag meghosszabbította. Ez a meghosszabbítás nem vonatkozik az időleges szabadjegyekre és a kedvezményes igazolványok egyéb nemeire, így a féláru menetjegy váltására jogosító arcképes igazolványok január 1-je után csak az esetben jogosítanak kedvezményes utazásra, ha azok az 1913. évre megfelelően érvényesítve vannak. ____ 3. oldal. Az elmúlt év története Az elmúlt 1912-ik esztendő nevezetesebb eseményeiről — régi szokás szerint —• rövid kivonatban emlékezünk meg ez idén is. Míg az 1911-ik esztendőt az elemi csapások esztendejének nevezhetjük, addig a most lefolyt év a politikai csapások évének viselheti a nevét. Semmi sem új a nap alatt és egyik év olyan mint a másik: baj és veszedelem mindig van a világon. Január 8. Hatalmas szélvihar dühöngött, mely több háztetőt megrongált és néhány hatalmas fát derékban ketté tört. 8. A pályaudvaron két vonat összeütközött. Hét kocsi izzó-porrá tört. 9. A jogakadémia tanári kara kari ülést tartott, melynek tárgya a választójogi reform tárgyában a belügyminiszterhez intézendő javaslat volt. 11. A Prot. Egyesület Illik téli felolvasása. 12. Szandtner Aladár ügyészt Budapestre helyezték át. 18. Kacsoh Pongrác tiszteletére rendezett bucsu-bankettje. 20. Az izr. tanulókat segítő egyesület hangversenye. 22. Csabay Gyula tiszteletére rendezett bankett. 25. Dr. Mészáros Gyula előadása. 26. Városi közgyűlés. 27. A Prot. Egyesület IV-ik téli felolvasó estélye. 29. Az úri Kaszinó első közgyűlése új palotájában. Február. 3. A Kereskedő Ifjak hangversenye. 7. A tanács városi mozgóképszínház létesítését határozta el. 8. Bankett Bagi László h.polgármester tiszteletére. 9. Tanácsülés a vízveték ügyében. 14. A Jótékony Nőegylet színházi előadása. 17. A katholikus estély. 23. Zeneünnepély Liszt Ferencz emlékére. 28. Városi közgyűlés. Március. 4. Általános munkaszünet és népgyűlés a választójogért. 5. A közúti vasút előmunkálatára Kada Elek polgármester az engedélyt megadta. 15. Március 15-iki ünnepélyek. 16. Dr. Tassy Pál temetése. 20. Kossuth Lajos halálának évfordulója. 21. Révész Istvánt pápai praelátussá nevezték ki. 26. Szigethy Lehel jogakad. tanár 25 éves tanári jubileuma. 27. A Jótékony Nőegylet szinielőadása. 29. Városi közgyűlés. Április. 3. Gyenge földrengés az éjjeli órákban. 5. A belügyminiszter értesítése, hogy 1 milliót előlegez az államsegélyből. 14. Népgyűlés a választójog érdekében. 15. Ő Felsége Bagi Lászlót a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. 16. Gaál Mózes felolvasása. 28. A belügyminiszter a Kecskemét— ceglédi villamos vasútra az előmunkálati engedélyt megadta. 30. Városi közgyűlés. 31. Bankett Bagi László h.polgármester tiszteletére. Május. 1. Általános munkaszünet és tüntető felvonulás. 3. Ő Felsége Füvessy Imre h.-főkapitányt a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. 13. Bankett Révész István pápai praelátus tiszteletére. 25. Általános sztrájk a parlamenti események miatt. ''.....26. A jogász-majális. 29. Városi közgyűlés. 30. Dr. Péch Aladár reáliskolai igazgató kinevezése.