Kecskeméti Lapok, 1923. január-június (56. évfolyam, 1-144. szám)
1923-03-23 / 66. szám
Ára 15 korona. Péntek, 1923. március 23. ötvenhatodik évfolyam 16. szám. Előfizetési ár helyben házhoz hordva vidéken postán küldve Egész évre _ .... — K fél évre ____ — K negyed évre_ 900 K Ifj hónapra___ 320 K Egyes szára ára 15 K (KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Hankovszky Zsigmond. Megjelenik minden nap, hétfő és ünneputáni nap kivételével a lap sz ellemi és anyagi részét érintő összes küldemmények a szerkesztőség vagy a kiadóhivatal elrére küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal III. ker., kr»Hjf jmnos-ul» 8 sz TELEFONSZÁMUNK: SZERKESZTŐSÉG........... MI NYOMDA SIS KIADÓHIVATAL Felelős szerkesztő: Oroszlány Gábor. Elfogyott a regimentje... Kossuth Lajos halálának évfordulóján szabad-e arról beszélni, hogy ki volt Kossuth Lajos? Nem követünk- e el vele lazítást lázító szándék nélkül? Nem ütközünk-e bele valami szigorú törvény szöges drótkerítésébe, ha csak a történelem kitaposott országútján járunk is? Az ilyesmit ma soha se lehet tudni, még annak se, akinek a politika a kenyérkereső mestersége, — hát akkor hogy tudhatná az, aki ha politizál, akkor se tud egyebet mondani, csak azt: magyarok, a halál az ágyunk szélén !), vigyázzatok, legalább az utolsó órában ne bántsuk egymást! De szabad e ezt mondani most, amikor mindenki hazaáruló, aki békességet és megbocsátást és türelmet hirdet és a hazafiság evangéliumát egy törvény meríti ki: gyűlölj! Ma élő hatalmas és jeles államférfiatok nem veszik-e goromba inzultusnak, ha azt merjük vallani, hogy azért Kossuth is nagy államférfi volt, noha nála hangosan hirdetett elvek, belső meggyőződések és cselekedetek mindvégig fedték egymást. Nem akarunk vele bántani senkit, ha mi mégis azt hisszük, hogy bármi nagyok is a mostani nagyok, akik igazán a siker és boldogulás politikusai, azért a magyar vérnek és a magyar nemzeti ügynek a legnagyobb dicsőséget az a Kossuth Lajos szerezte, akit elhagyott a siker, akinek elbukott a politikája, aki hazájából kitagadott bujdosója volt a világnak s aki előtt talán azért hajolt meg az ó és újvilág, mert ő hajlíthatatlan maradt demokratikus szabadelvűségében. S azok, akik csalhatatlanok annak a felismerésében, hogy merről fúj a szél, ne vegyék rossz néven, ha mi mégis Kossuthban látjuk a legnagyobb magyar »providenciáns« államférfit, aki nemcsak saját kora viszonyait tudja mérlegelni, de a történelmi látás kérlelhetetlen logikájával előre megmondott mindent, ami bekövetkezett: a hatvanhetes politika következményeit, az Ausztriához való láncolás katasztrofális jelentőségét, a Habsburgok bukását s a nagy összeomlást. Egyet azonban nem látott előre ő se: azt, hogy akkor fogy el a régi-, mentse, mikor a legnagyobb történelmi hivatás várna rá s hogy akkor viszik vesztőhelyre az ő liberális politikáját, mikor az volna egyetlen föltámasztója a Golgotára jutott országnak. Igen, elfogyott a regimentje és foszlányokra szakadt nevének varázsereje s amivel nem bírt a Bach korszak és hatvanhét, azt végbevítte 1923. Kossuth Lajost 1867 szeptemberében minisztertanácsi határozatból vádolták meg hűtlenséggel a híres svájci levél miatt. Tisza Kálmán meghozatta ellene a honossági törvényt, de ő maga bukott bele. Szapáry Gyula miniszterelnöksége idején a hatalom emberei országszerte szervilis buzgósággal támadták Kossuthot. S neki nem árthatott semmi, mert politikáját és eszméit a magyar nép lelke zárta magába feltörhetetlen szekrény gyanánt s ott őrizte mindidáig. 1923 márciusában azonban meg kellett tudnunk, hogy e szekrény nem őrzi többé a szentséges kincseket. Március 15 ének 74 ik évfordulóján, Kossuth Lajos halálának 27 ik évében állapította meg az ifjúság egyik vezére, a kormány főorgánumának szerkesztője, a nemzetgyűlés többségi pártjának egyik legtekintélyesebb tagja, hogy nekünk nem kell többé a március, nem kellenek többé a kártékony liberális eszmék, nem kell többé a »heréitek« politikája . . . Idézzük Rákosi Jenőt, az ősz vezért, aki Mit üzen Kossuth Lajos című keserű cikkében a következőket írja: »Senki sem tudja, miért folyik a harc, a szándékokat lárma, fáklyafüst, jelszavak álruhája és erőszakosság takarja. Látszólag béke és rend van. De a függönyök és színfalak mögött mintha élethalálharc folyna . . .« A kecskeméti bortermelők, különösen a kisebb gazdák katasztrófálisan érzik ennek hatását. A bor ára még ma is 70 koronán áll. De még ennyiért sem tudják elhelyezni a gazdák boraikat. A pénzszűke miatt teljes üzlettelenség állott be a kereskedelemben. Előállott tehát az a szomorú helyzet, hogy azok a kisgazdák, akiknek még megvan a boruk, nem tudják megkezdeni a tavaszi munkálatokat: nyitást, metszést stb. Egy hold szőlőnek a kikapálása 10—20 000 koronába kerül a mai magas napszám mellett. A magas termelési költségeket a 70 kei óriás borár nem fedezheti, különösen nem akkor, amikor a gazdának 40 százalékos kamatra felvett pézzel kell dogoznia. A kormány pedig mind ez ideig semmit nem tett a bajok orvoslására. Más város még pillanatnyilag enyhít a pénzszűkén, Kecskeméten azonban nem érezhető a pénzügyi kormány támogatása. Módjában lenne a kormánynak az állami rézgálic hitelezése, vagy egyéb kedvezmények nyújtása. Sehol semmi biztató jel. Sőt a kormány maga is a szőlőtermés redukálásán dolgozik. Kecskeméten kisemberekről van szó, akik verejtékkel, egy élet szorgos munkájával megkötötték az Alföld homokját, kincses bányává varázsolták a homoksivatagot. Ezeknek a szájából nem lehet kivenni a falatot, a válságon át kell segíteni szőlősgazdáinkat s azoknak, akik a gazdák érdekeit védik, igyekezniük kell a kormányt meggyőzni a kecskeméti stjazdák bajairól. ^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa » 3 ff f e Minden törött, kopott, szakadt, repedt, kimart, kilyukadt vas, acél, öntöttvas, réz, bronz, alumínium, nikkel, stb. tárgyakat és géprészeket Telefon: 252. 1 C AUTOGÉNNEL HEGESZT.IS® Hegesztés minden időben! Sürgős munka soron kívül azonnal kés?.! Minden munka jótállással! AA wwwx.uwuwwvwvwuwvwwvn A kecskeméti szőlősgazdák bajai. Tegnapi számunkban megemlékeztünk a pénzügyminiszternek a gyöngyösi szőlősgazdák előtt tett nyilatkozatáról, amely a szőlősgazdák körében nagy feltűnést keltett s Kecskeméten is élénk megbeszélésekre adott alkalmat. A helyzet ugyanis jelenleg az, hogy a borkereskedelem teljesen szünetel. Ausztria, Csehország, Németország és Svájc elzárták piacukat a magyar bor elől s a kormány végleg lemondott arról, hogy kiharcolja ezeket a piacokat, így egyedül a belföldi fogyasztás jöhet számításba. Magyarországon évente átlag 2 millió hl. bort fogyasztanak, mogy az elmúlt év terméseredménye meghaladja a négymillió hektolitert. Ha a belföldi fogyasztást hárommillió hírre lehet is fokozni, egybillió hektoliter fölösleg még mindig marad, amely, tekintettel, hogy a kormány a borpárlást még máig sem engedte meg, minden évben fölösleg marad. Kevesebb átlagban a termésünk, mint békében. Mezőgazdaságunk leromlását semmi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi kimutatás. Békében Csonka Magyarország terv idén átlag holdanként búzából 76 q, rozsból 08 q és tengeriből 11 q volt a termésünk. Természetesen a békebeli mezőgazdaság termeléséhez szükséges feltételek inkább megvoltak, mint jelenleg. Mégis például a német mezőgazdaság eredményei mögött akkor is elmaradtunk. Terméseredményenk azonban a háború alatti és utáni időben meglehetősen csökkentek. A békebeli terméseredményekhez hasonlítva, 1922-ben búzából holdankint 1 q és 50 kg. mai, rozsból 1 g és 2 kg. mai és tengeriből 3 g és 15 kg.-mal kevesebb termett. Nagy szó ez olyan országban, ahol minden búzaüzemre szükség van, ahol nincsenek nagy feleslegek. A mezőgazdasági terméseredmények csökkenése elsősorban abban keresendő, hogy elegendő trágya nem áll rendelkezésre, a munkaerő sem olyan egészséges, mint békében, az állatállomány sokkal gyatrább, mint volt békében. Amint látjuk tehát, nagyon is indokolt az a figyelmeztetés, hogy a mezőgazdasági többtermelést elő kell mozdítani. A magyar földnek rövidesen legalább annyit kell termelnie holdankint, mint békében, mert minden kiló búzán, rozsra és tengerire Csonka- Magyarországnak szüksége van.