Kecskeméti Lapok, 1945. július-december (78. évfolyam, 53-105. szám)

1945-08-26 / 69. szám

1945. augusztus 26. KECSKEMÉTI LAPOK ­­llenérvesen vett a birtokába­ a volt Flatter gyárat az Egységér Mun­­kás és Parasztszövetkezet Több mint ezer ember előtt in­dult meg vasárnap délben a volt Platter-gyár az egységes munkás és parasztszövetkezet bérletében. A dolgozók tömege vörös zászlók alatt vonult fel, hogy tanúja legyen an­nak a pillanatnak, mikor a hatal­mas, milliárdokat érő elkobzott fa­siszta vagyont a dolgozók szolgá­latába állítják. A kizsákmányolt munkás véres verejtékéből felépült gyár most azok szolgálatába állt, akiknek munkája építette meg az ország egyik legna­gyobb üzemét. Pontban fél 12 órakor háromszo­ros sziréna bugás adta jelét annak, hogy a nagy harc árán megszer­zett gyár a dolgozók bérletébe került és üzembe helyeződött. Az ünnepélyes aktuson képvisel­tette magát a város Tóth Dezső ta­nácsnok személyében,­"valamint Bán Antal iparügyi miniszter megbízásából Budnai iparügyi kormánybiztos.­­ A gyár bejáratát hatalmas felirat diszíti. „Munkás, paraszt egyet akar“ és valóban a dolgozók minden rétege önfeledten ünnepelte a gyár üzembe helyezését. Az­­Internacionálé­ után Kovács Arthur szövetkezeti igazgató üdvözölte a megjelenteket, köztük a demokratikus pártok megjelent kikül­dötteit, majd vázolta azt a harcot, amely végeredményben a dolgozók­nak juttatta az elkobzott fasiszta gyárat. A munkásság nevében Kalmárjaié mondott köszönetet azoknak, akik harcoltak a Szövetkezetért, majd ígé­retet tett munkástársai nevében, hogy több termeléssel vesznek részt az or­szág újjáépítésében. Rudnai miniszteri biztos az ipar­ügyi miniszter megbízásából, hangoz­tatta az újjáépítés jelentőségét, majd támogatásáról biztosította a Szövet­kezet munkásságát. Utána felolvasta azok neveit, akik Pest megyei munka­­verse­ivben ki lettek tüntetve, illetve meg lettek jutalmazva,.46 ilyen mun­kás jelentkezett a készpénzt és élel­­met tartalmazó jutalmakért és a je­lenlevők mindannyit lelkesen meg­éljenezték. Megható pillanatja volt a díjkiosz­tásnak, amikor az egyik szövetkezeti munkás megjutalmazására került a sor, aki nemrégen félrevezetett nyilas párttag volt, felállt Safrankó Emánuel területi párttitkár és indítványozta, hogy rohammunkájával,, az ország újjáépítésében részt vett és helyre­hozta, hibáját a nemzettel szemben, ezért indítványozzák illetékeseknek, hogy rendőri felügyelet alól oldják fel. A jelenlévők az indítványt egy­hangúlag elhatározták. Az ünnepsé­gen jelenlévő Szebenyi belügyminisz­teri osztályfőnök azonnal intézkedett Bánó Mihály rendőrfőkapitánynál, majd rövid felszólalásában ismertette a demokrácia jelentőségét és a mun­kás és paraszt egység nagy erejét. Adiip V­igtmond őrnagy, a demokra­­tikus helyőrség helyi parancsnoka nagy taps közepette jelentette be, hogy két lovat ajándékoz a dolgozók szövet­kezetének. Safrankó Emánuel kom­munista területi párttitkár beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik segítségére voltak annak, hogy a Szövetkezet a dolgozók érdekeinek szolgálatába álljon. A dolgozók, bár nehéz­ viszonyok között vették át a gyárat — mondotta — képesek arra, hogy csodát műveljenek A munkás­nak — fejezte be beszédét — felelni kell azért, hogy mi történik az or­szágban. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Székely János, a Szoc­­­demokrata Párt részéről, hangoztatta, hogy a feketézők és spekulánsok le­törésére legalkalmasabb a Szövet­kezet. " Rákos MV Mátyás beszéde előtt Ká­­pár János" beszélt, aki a többek kö­zött a következőket mondotta: Elvtársak, elvtársnők! Ma eljött ebbe a városba a pártunk, hogy pár­tunk munkájáról és hazánk ügyeiről­­szóljunk. Eljött ide pártunk és túl­­zás­ nélkül mondhatjuk — nemzetünk nagy vezére, Rákosi Mátyás elvtárs. A mai nagy sorskérdéseinkre Rákosi Mátyás elvtársunk fogja megadni a választ. Ma éppen három hónapja, hogy pártunk országos értekezletén kiadta a jelszót az újjáépítésre. Ez a három hónap megmutatta, hogy a dolgozó nép legjobbjai a dolgozók többsége pártunk útmutatását és pár­tunkat követi. Ma már három hónap után az újjáépítés komoly és szép eredményeket muta­hat fel. Az első igen nehéz körülmény az újjáépítés munkájában azoknak a csoportja, akik a nép ellenségeinek szavára hall­gatva, az ország újjáépítését hazánk talpraállítását szabotálják (le velük). Azok, akik a munkásság és a dol­gozók legjobbjainak erőfeszítését a maguk szab­otálásával hátba támad­ják. Ennek a gátlásnak a kiküszöbö­lésére a magyar demokrácia erőteljes tervet és intézkedést hajt végre. Ép­pen az újjáépítés hőseinek, a legjobb dolgozóknak kívánságára a magyar dolgozó nép be fogja vezetni az ál­talános munkakötelezettséget és ez­zel meg fogjuk szüntetni azt, hogy ebben az országban tízezrek semmi­tevéssel töltsék idejüket. És beszél­nünk kell egy másik hiányosságról is. A háború befejezése után az or­szág rendkívül nehéz helyzete követ­keztében, valljuk be nyugodtan, a kellő öntudat hiánya miatt az ipari munkásság és általában a munkások fegyelme nem mutatkozott olyannak, mint amilyen szükséges volna. Ez­zel a körülménnyel szembe kell néz­zünk, mert a legbecsületesebb dol­gozók a gyárakban, a földeken, akik dolgoznak, jogosan tűrhetetlennek tartják azt, hogy még az ipari mun­kásság és a falu dolgozói közül is nagyon sokan a pillanatnyi könnyebb boldogulás útját keresik, és nem tá­mogatják kellő módon a becsületesen dolgozókat. A m munkafegyelem hely­­­reállítása az egész ország érdeke. Mert beszéljünk őszintén, a magyar dolgozók tudtak dolgozni az idegen hódítóknak, a német rablóknak, a belső bitangoknak és meg kell mu­tatnunk és meg fogjuk mutatni, hogy a magyar nép, a magyar dolgozók nagykorúak ma már és fognak tud­ni dolgozni úgy, mint eddig soha. Mert megértik, hogy ma önmaguk­nak, Kecskeméten 11.000 ipari mun­­munkás van és ezen a Duna—Tisza közén, amelynek dolgozói itt ma képviseltetik magukat, még sok tíz­ezer munkás van, és nekik is csak Kovács László, a Nemzeti Paraszt­párt elnöke, a parasztság bizalmáról biztosította a Szövetkezet munkássá­gát. Básti Ágoston szakszervezeti titkár felszólalása után Rédei Ibolya szavalt mély érzéssel egy verset, majd Kovács Arthur szövetkezeti igazgató zárószavai után a mind­végig lelkes ünnepély véget ért. Az ünnepség végével Kalmár Imre műszaki felügyelő kalauzolása mel­lett a vendégek megtekintették a gyár felszerelését. (szsó) azt tudjuk mondani, amit az ország­ban a dolgozóknak mindenütt mon­dunk, hogy Önök legyenek az élő­­,harcosai a munkafegyelem helyreál­­­­lításának. Hisszük, hogy megértik valamennyien pártunk irányvonalát és pártunk tanítását. A most teljesített munkától függ az, hogy hazánk sor­sának irányításában, a dolgozó nép­­­nek mennyi szava lesz a jövőben és a­ mi munkánktól függ az is, hogy a mi nagy támaszunk, a Szovjet Unió (éljen) hogyan vélekedik a mi erőfeszítéseinkről saját sorsunk jobb­­rafordítását illetően. És én azt kérem önöktől, hogy járuljanak hozzá pártunk munkájá­hoz, hogy a magyar szakszer­vezetek hatalmasak legyenek és erősek.­A munkásosztályban van még egy nagy sorsdö­tő kérdés. A dolgozó nép vezeti ezt az országot és meg kell néznünk azt, hogy hogyan tudjuk felépíteni ma már saját hazánkat és meg kell azt állapítanunk, hogy az ipari munkásságnak és a falusi dolgozónak ma nincs kellő szám­ban értelmiségi segítsége. Nincsen Magyarországnak elegendő dolgozó mérnöke, tervezője és egy ország iparát, egy ország gazdaságát mér­nökök és sok más értelmiségi nélkül nem építhetjük fel. A munkásokra vár az a feladat, hogy az új helyzetnek megfelelően új viszonyt teremtsünk a munkások és az értelmiségiek között. A mun­kásosztály tekintélye nem szenved csorbát akkor, ha baráti kezet nyúj­tunk az értelmiségi réteg felé, amíg becsületesen haladunk, dolgozunk demokratikus hazánk felépítéséért (éljen). És meg kell érteniük a mun­kásoknak és az értelmiségieknek azt, hogy közös érdekük a közös munka. A munkásoknak tudni kell, hogy a technikai értelmiségiek, mérnökök, tervezők nélkül nem boldogulhatnak. És az értelmiségieknek meg kell érteni és meg fogják érteni azt, hogy a demokratikus Magyarország nem azt jelenti, hogy az ő életük szintje lesülyed és hogy itt többé nem bol­dogulhatnak, hanem éppen ellenkező­leg, a nép boldogulásával és fel­emelkedésével hazánk új gazdasági állásával az értelmiségiek részére is kinyílt a boldogulásnak és felemel­kedésnek olyan lehetősége, amilyen Magyarországon az ő számukra sem volt meg a múltban. És az ipari munkásság feladatait megoldja men­tül gyorsabban, annál gyorsabb les­z az a folyamat, amikor a földreform után további tettekkel tudja az ipari munkásság bebizonyítani, hogy a munkás-, parasztszövetséget a jövő­ben még erősebben tartani fogja. Mert az ipari termelés megindulásá­tól függ, hogy milyen mértékben kapja meg a parasztság a számára nélkülözhetetlen termelési eszközt és szükséges iparcikkeket. És elérjük azt, hogy a szenvedés és küzködés ideje rövidebb lesz. A demokratikus Magyarország min­den embernek szabad hazája lesz és minden embernek a boldogulását is fogja jelenteni, aki tisztességgel és becsülettel dolgozik. Ez a mi pár­tunk útja. Ezen az úton vezeti pár­tunkat a mi vezérünk és arra ké­rem a nagygyűlés hallgatóit, vigyék szét mindenkinek pártunk program­ját, hogy ezen az úton a megfelelő tempóban minden erőt megfeszítve kövessük vezérünket nemzetünk bol­dogulásáért. A nagy tetszéssel fogadott beszéd előtt hangzott el Rákosi Mátyás nagy­­jelentőségű beszéde, amit előző szá­munkban teljes terjedelemben kö­zöltünk. „A munkafegyelem helyreállítása az ország érdeke“ mondotta Kádár János a mun­kás- és parasztnapon HÉ3 3. oldal ­ Az első magyar kiállítás­t a felszabadulás óta • Óriási siker a mezőgazdasági dolgozók kiállításán . A Gazdakamara a két ünnepen ren­dezte meg az Ókollégiumban a mező­­gazdasági dolgozók pompás sikerű gazdag anyagot felmutató kiállítás­­­át, azaz egyben az e­sti kiállítás van a felszabadítás óta Magyarországon. Rövid ünnepség előzte meg a meg­nyitást, melyen Tóth László polgár­­mesterrel az élén, megjelent néző­sereget a rendező Gazdakamara ne­vében Dér András üdvözölte. A kiál­lítást Kovács László nyitotta meg a dolgozók részéről, majd a közönség sorbajárta a pompásan feldíszített termeket. A növénytermesztő teremben talál­juk Kocsis Pál asztalát, amely ver­senyen kívül vett részt a kiállításon, s mely ezúúttal is világkiállítások dí­szére válhatott volna. Itt láttuk az ínycsiklandó gyümölcsök között, az Asus Ali mellett a jövő magyar sző­lőjét, a Gloria Hungáriáét. A bí­ráló bizottság az első díjat Prikkel Sándor városföldi gazdának juttatta, a második díjat Hetényi József kap­ta. Első díjban részesült a Nagykő­rösi Kiskertészet is. Külön kell megemlékeznünk a munkába nemrég kezdett, egységes irányítás alatt működő Szőlőszövet­kezet kiállításáról. A szövetkezet 1300 hold tiszta szőlőt kezel, amelyet 876 igénylő kapott meg 2321 családtag­gal- Gyönyörű gyümölcsök, szőlőé és a szövetkezet telepein lévő három­ szeszfőzdéből előkerül nemes palin­kák boszú megállásra késztették a nézők.­ Az új szövetkezet első be­mutatkozásán bebizonyította, hogy övé a jövő, melyet szakavatott kézzel munkál A kertészeti teremben a zöldségter­melők munkájának gyönyörű pro­duktumai díszelegnek. .Az első díjon Paksi Sándor,­­Pataki Mihály és Pánczél József osztoztak. A háziasszonyok kiállítása amellett tanúskodik, hogy ez a munka fogja leghamarabb kiheverni a háborít által okozott csapásokat. Cukorra­ készült befőttek és egyéb készítőlé­nyek gyönyörű ármádiája sorakozott itt fel- Az első díjat: Laczi Jánosné, Dér Andrásné, Varga Lászlóné és Papp Györgyné nyerték el. Nagyon ügyes volt a Kisgazdapárt női cso­portjának babakelengyeket feltáró kiállítása. A háziipari kiállítás szemléltetően mutatta be, miként lesz a zsíros gyapjúból mosás, tépés, kártolás.

Next