Kecskeméti Napló, 1916. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1916-03-02 / 50. szám
V év). 60. sz. cUra 4. fill. Csütörtök ^Kecskemét, 1916. március 2. ^H| jBHrwbi 4W HB JHT MMT mm ^Bf ^fh JB^mdBM J^F ||E Jeht Wk * Mg WL Jr MfW h WW JÉT Mm M mm MB m B ■a^H|l hmJí « Mk Előfizetési árak: *& Malfhen hálhat küld.ti Vidékre poétán küldte tféti étre Ji. 1! Eyáai étre . . «1. IS— JUI if»M .... S fá/ •»/•« .... 5. Jt*i9»d étre . . . t. begyed étre . . . 4— á*j surf« fi Hl Egy elém k fHj. Független politikai napilap %&i Felelős szerkesztő: DIOSZEGIffJ JÓZSEF Megjelenik minden nap délután vanér- én ünnepnap kitételével:—Szerkesztőség és kiadó hivatal: Arany dér, pa-utoa 6. ai. —— Telefonálóm : 274 Laptulajdonos és kiadó: — » „JÍECSKEMÉTI JI AP LÓ“ lapkiadó léreaaál — Hivatalos jelentések. Óriási német győzelem. A Woevre síkon a németek elfoglaltak két községet. 228 tiszt, 16,575 fogoly, 78 ágyú, 86 gépfegyver a zsákmány. Nyugati hadszíntér: A fokozott tüzérségi tevékenység számos helyen tovább tartott, a Maas keleti oldalán Douaumont falutól közvetlen északnyugatra rohammal elfoglaltunk egy kis páncélművet. Az ellenségnek ezen a vidéken megújított támadási kísérleteit már a fejlődéskor elfojtottuk. A Woevre vidékén csapataink áthaladtak Dieppe, Abaucourt és Blanzee helységeken. Watronvilletől és Haudiaumonttól északkeletre megtisztították a nagy kiterjedésű erdős terüetet és vitézi lendülettel elfoglalták Manheulles és Champion francia helységeket A megolvasott sebesületlen foglyok száma tegnap estig 228 tiszt és 16,575 főnyi legénység volt Ezenfelül hadizsákmányul jelentettek 78 ágyút, 86 géppuskát és beláthatatlan mennyiségű hadianyagot Badonvillertől északkeletre a phinvillei erdészet mellett a franciák állásának egy kiugró részét megtámadtuk és elfoglaltuk. Nagyobb számú fogoly maradt kezünkön. Jielesi hadszíntér: A helyzet általában változatlan. Élénk tűzérharc az olasz fronton. 0/asz hadszíntér: Tegnap délután az olaszoknak a görzi hídfő egyes állásai és a doberdói fensik ellen irányított ágyutüze ismét élénkebb volt. Orosz hadszíntér : Nevezetesebb esemény nem volt. il meddő kritikusok. A tegnapi közgyűlésen Faragó Béla th. bizottsági tag, a polgármesteri jelentés felolvasása után — nagyon helyesen eljárva — meginterpellálta a polgármestert ama lábrakapott és közszájon forgó állítólagos eljárásáról a városnak, miszerint a közélelmezési bizottság által tervezett s a hatóság által felállított tejcsarnoknál a hatóság részéről a közönséggel szemben nagyfokú visszaélések lennének, amennyiben a tej stb. ott lévő dolgok beszerzésénél egyesek nagy előnyökben részesítenének. Kéri a polgármestert, hogy amennyiben tudomása lenne az efajta véleménynyilvánításokról, itt a közgyűlésen adjon világos választ magára a tényre vonatkozólag. Miután Sándor István reflektálva az interpellációra, világosan kifejtette és bebizonyította, hogy a visszaélésről s a hatóság rosszhiszemű eljárásáról szó sem lehet, ugyanakkor megköszönte Faragó Béla th. b. tagnak szíves felszólalását, amellyel mintegy módot nyújtott neki arra, hogy a vrosunkban — sajnos — annyira elterjedt s különösen a közügyek intézését oly vakmerő rosszindulattal kritizáló rétegével a társadalomnak, pár szóval foglalkozzon. Kecskemét társadalma — úgymond — két rétegből áll. Egyik réteget azon emberek összesége alkotja amely a komoly mindennapi munkáján kivül a közügyek intézéséből is bőségesen kiveszi a részét, míg a másik réteg, amellett, hogy semmit sem tesz, a háborúval családja révén sincs semmiféle lelki konnexusban, ráadásul a buzgó s a közért fáradságot nem ismerő szorgalmú emberek munkájának nemcsak meddő, sőt határozottan rosszindulatú, ellenséges kritikusa. — Úgy van. Mert mint a polgármester is mondotta, nemcsak a hatóság intézkedéseit korholják eme álkritikusok folytonosan, hanem az egyesületek és egyesek önzetlen fáradozásairól a legképtelenebb, a leglelkiismeretlenebb és sokszor szinte megdöbbentő hazugságot keltenek, mit kiszínezve, mi sem könnyebb, mint a járatlan, tapasztalatlan embereknek beadni és ezzel az egyesek, egyesületek és a hatóság ellen tüzet szítani akkor, amidőn minden itthonlevőnek karöltve kellene e nagy és nehéz idők viszontagságaiban fáradozni és a tudatlanokat inkább felvilágosítani, segíteni, sem mint azokat félrevezetve s felingerelve akadályt gördíteni azon munkáskezek elé is, akiknek nem hálátlansággal, hanem ami a legkevesebb őszinte elismeréssel tartozunk. Csak nem régen megesett például, hogy a város a zsirbeszerzés alkalmával egy hordó avas zsirt kapott, mit természetesen kicserélés végett Szegedre visszaküldött. Rögtön elterjedt az a hir, hogy a hatóság a lakosság elől elszállittatja a zsírt s azért oly horribilis drága. Vagy pl. amikor maximálta a hatóság a sertéshús és zsír árát a kormányrendelet értelmében, maguk a m. t. hentes mesterek voltak azok — tisztelet a kivételeknek — akik a fogyasztó közönséget a hatóság ellen hangolták, amidőn azt hangoztatták : „Mi szívesen adnánk a húst és zsírt a régi, aránylag olcsó árban, de miután a hatóság maximálta az árakat, nekünk nem szabad olcsóbbért adnunk, mint ahogy meg van szabva.* Természetesen akadt mindjárt nagyfejű s bölcs ember elég, akik megtalálták a bibit s mint a haza megmentői, mindjárt a közönség érdekét akarták szolgálni, amikor egyik helyi lapban nyíltan is hangoztatták, hogy a város azért emelte fel a zsir és sertéshús árát, mert a hatóság a saját disznóit kezdi vágni és árulni s amíg az el nem fogy, a közönség legyen kénytelen horribilis áron megfizetni a zsir és húsnemű cikket Minden értelmes ember tudja, de maguk a hentesek tudják mégis legjobban, hogy az ármaximálás nem azt jelentette, hogy olcsóbbért nem szabad árusítanak, hanem csak azt, hogy többért