Kecskeméti Napló, 1916. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1916-03-02 / 50. szám

V év). 60. sz. cUra 4. fill. Csütörtök ^Kecskemét, 1916. március 2. ^H| jBHrwbi 4W HB JHT MMT mm ^Bf ^fh­ JB^mdBM J^F ||E Jeht Wk * Mg WL Jr MfW h WW JÉT Mm M mm MB m B ■a^H|l hmJí « Mk Előfizetési árak: *&­ Malfhen hálhat küld.ti Vidékre poétán küldte tféti étre Ji. 1! Eyáai étre . . «1. IS— JUI if»M .... S fá/ •»/•« .... 5. Jt*i9»d étre . . . t. begyed étre . . . 4— á*j surf«­­ fi Hl Egy elém k fHj. Független politikai napilap %&i Felelős szerkesztő: DIOSZEGIffJ JÓZSEF Megjelenik m­inden nap délután vanér- én ünnepnap kitételével:­­—­Szerkesztőség és kiadó hivatal: Arany dér, pa-utoa 6. ai. —— Telefonálóm : 274 Laptulajdonos és kiadó: — » „JÍECSKEM­ÉTI JI A­P LÓ“ lapkiadó léreaaál — Hivatalos jelentések. Óriási német győzelem. A Woevre síkon a németek elfoglaltak két községet. 228 tiszt, 16,575 fogoly, 78 ágyú, 86 gépfegyver a zsákmány. Nyugati hadszíntér: A fokozott tüzérségi tevékenység számos helyen tovább tartott, a Maas keleti oldalán Douaumont falutól közvetlen északnyugatra rohammal elfoglaltunk egy kis páncélművet. Az ellenségnek ezen a vidéken megújított támadási kísér­leteit már a fejlődéskor elfojtottuk. A Woevre vidékén csapataink áthaladtak Dieppe, Abaucourt és Blanzee helységeken. Watronvilletől és Haudiaumonttól északkeletre megtisztították a nagy kiterjedésű erdős terü­etet és vitézi lendülettel elfoglalták Manheulles és Cham­pion francia helységeket A megolvasott sebesületlen foglyok száma tegnap estig 228 tiszt és 16,575 főnyi legénység volt Ezenfelül hadizsákmányul jelentettek 78 ágyút, 86 géppuskát és belát­hatatlan mennyiségű hadianyagot Badonvillertől északkeletre a phinvillei erdé­szet mellett a franciák állásának egy kiugró részét megtámadtuk és elfoglaltuk. Nagyobb számú fogoly maradt kezünkön. Jielesi hadszíntér: A helyzet általában változatlan. Élénk tű­zérharc az olasz fronton. 0/asz hadszíntér: Tegnap délután az olaszoknak a görzi hídfő egyes állásai és a doberdói fensik ellen irányított ágyutüze ismét élénkebb volt. Orosz hadszíntér : Nevezetesebb esemény nem volt. il meddő kritikusok. A tegnapi közgyűlésen Faragó Béla th. bizottsági tag, a polgármesteri je­lentés felolvasása után — nagyon he­lyesen eljárva — meginterpellálta a polgármestert ama lábrakapott és köz­szájon forgó állítólagos eljárásáról a városnak, miszerint a közélelmezési bizottság által tervezett s a hatóság által felállított tejcsarnoknál a hatóság részéről a közönséggel szemben nagy­fokú visszaélések lennének, amennyi­ben a tej stb. ott lévő dolgok beszer­zésénél egyesek nagy előnyökben ré­szesítenének. Kéri a polgármestert, hogy amennyiben tudomása lenne az efajta véleménynyilvánításokról, itt a közgyű­­lésen adjon világos választ magára a tényre vonatkozólag. Miután Sándor István reflektálva az interpellációra, világosan kifejtette és bebizonyította, hogy a visszaélésről s a hatóság rossz­hiszemű eljárásáról szó sem lehet, ugyanakkor megköszönte Faragó Béla th. b. tagnak szíves felszólalását, amellyel mintegy módot nyújtott neki arra, hogy a v­rosunkban — sajnos — annyira elterjedt s különösen a köz­ügyek intézését oly vakmerő rosszin­dulattal kritizáló rétegével a társada­lomnak, pár szóval foglalkozzon. Kecskemét társadalma — úgy­mond — két rétegből áll. Egyik réte­get azon emberek összesége alkotja amely a komoly mindennapi munkáján kivül a közügyek intézéséből is bősé­gesen kiveszi a részét, míg a másik réteg, amellett, hogy semmit sem tesz, a háborúval családja révén sincs sem­miféle lelki konnexusban, ráadásul a buzgó s a közért fáradságot nem ismerő szorgalmú emberek munkájá­nak nemcsak meddő, sőt határozottan rosszindulatú, ellenséges kritikusa. — Úgy van. Mert mint a polgármester is mondotta, nemcsak a hatóság intéz­kedéseit korholják eme ál­kritikusok folytonosan, hanem az egyesületek és egyesek önzetlen fáradozásairól a leg­képtelenebb, a leglelkiismeretlenebb és sokszor szinte megdöbbentő hazugsá­got keltenek, mit kiszínezve, mi sem könnyebb, mint a járatlan, tapasztalat­lan embereknek beadni és ezzel az egyesek, egyesületek és a hatóság el­len tüzet szítani akkor, amidőn min­den itthonlevőnek karöltve kellene e nagy és nehéz idők viszontagságaiban fáradozni és a tudatlanokat inkább felvilágosítani, segíteni, sem mint azo­kat félrevezetve s felingerelve akadályt gördíteni azon munkáskezek elé is, a­kiknek nem hálátlansággal, hanem ami a legkevesebb őszinte elismeréssel tartozunk. Csak nem régen megesett például, hogy a város a zsirbeszerzés alkalmá­val egy hordó avas­ zsirt kapott, mit természetesen kicserélés végett Sze­gedre vissza­küldött. Rögtön elterjedt az­ a hir, hogy a hatóság a lakosság elől elszállittatja a zsírt s azért oly horribilis drága. Vagy pl. amikor maximálta a hatóság a sertéshús és zsír árát a kormányrendelet értelmében, maguk a m. t. hentes­ mesterek voltak azok — tisztelet a kivételeknek — akik a fogyasztó közönséget a ható­ság ellen hangolták, amidőn azt han­goztatták : „Mi szívesen adnánk a húst és zsírt a régi, aránylag olcsó árban, de miután a hatóság maximálta az árakat, nekünk nem szabad olcsóbbért adnunk, mint ahogy meg van szabva.*­ Természetesen akadt mindjárt nagy­­fejű s bölcs ember elég, akik megta­lálták a bibit s mint a haza megmen­tői, mindjárt a közönség érdekét akarták szolgálni, amikor egyik helyi lapban nyíltan is hangoztatták, hogy a város azért emelte fel a zsir és ser­téshús árát, mert a hatóság a saját disznóit kezdi vágni és árulni s amíg az el nem fogy, a közönség legyen kénytelen horribilis áron megfizetni a zsir és húsnemű cikket Minden értel­mes ember tudja, de maguk a hente­sek tudják mégis legjobban, hogy az ármaximálás nem azt jelentette, hogy olcsóbbért nem szabad árusíta­nak, hanem csak azt, hogy többért

Next