Kecskeméti Polgár, 1918. december (1. évfolyam, 1-12. szám)
1918-12-17 / 2. szám
2 KECSKEMÉTI POLGÁR 2 szám. Dolgozzunk. Azon már túl vagyunk, hogy csodálkozzunk az eseményeken. A forradalom elsöpörte a régi rendszert és elsöpörte vele a bűnöket is - mégis valahol hiba van, mert nem tudunk napirendre térni a tények felett és nem tudunk beleilleszkedni a békés munkába. Ahelyett, hogy a jövőt munkával alapoznánk meg, ahelyett, hogy békés fejlődéssel igyekeznénk a forradalom vívmányait megőrizni, sőt tovább fejleszteni, örökös gyülekezésben és az erőket szétforgácsoló szervezkedési játékban pazaroljuk el energiánkat. Mire jó ez! Hiszen mindannyian tudjuk, hogy az egységes erős akarat, az egyesült erő mindennel képes dacolni és mindent megvalósítani képes. Mire való hát ez a nagy szervezkedési játék. Kecskemét vidéki város, lakossága túlnyomó részben gazdaember, földmives és kisgazda, azután kereskedő és iparos, kiknek nincsen egymást kizáró és egymást károsító törekvése, mert hiszen senki sem akarja a másik foglalkozás rovására a maga érdekét előtérbe tolni — tehát közös a cél és nincs értelme a széthúzásnak. Mindannyian megtalálják elhelyezkedésüket a függetlenségi 48-as Károlyi-pártban, annál is inkább, mert a függetlenségi 48-as párt programmja mindenkor a liberális és demokratikus irány vat és mindenkor a magyar nemzet szebb és boldogabb jövőjéért küzdött. Mindannyiónknak kötelessége e párt zászlói alatt tömörülni és energiánkat megőrizve diadalra vinni a demokratikus nemzeti eszméket. Ne forgácsoljuk szét erőinket és ne raboljuk el saját magunktól a drága időt apró kis érdekszervezkedésekkel. Gondoljunk arra, hogy Magyarországot csak az egység és a munka mentheti meg. Hadból hazatért polgártársaink tudják és érzik át legjobban ennek az igazságát. Ők igazi magyar szívvel és lélekkel a harci munka keservei és szenvedései után szinte kétszeres erővel fognak a békés polgári munkához, hogy megalapozzák a jövő Magyarországot. és tudják, hogy jaj annak a népnek, amely ha a kard kiesett kezéből, nem tud visszatérni az ekeszarvához és a kalapácshoz, mert elveszett ez a nép. Azért követelünk munkát, a középítkezések megindítását és a szociális város fejlesztési tervek, modern, természetes valóra váltását. Dolgozni akarunk 1 Dolgozzunk ! — Ügyvédi kamarai közgyűlés. A kecskeméti ügyvédi kamara december 2- án délelőtt 16 órakor a kecskeméti törvényszék 55. számú helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melynek legfőbb tárgya a tisztikar és a választmány újjáalakítása lesz. A választás nagyon érdekesnek ígérkezik, mivel a hadból hazatért s a fiatalabb ügyvédek teljesen fel akarják cserélni az idősebb ügyvédekből álló választmányt. Hock János beszámoló beszéde Elmondta 1918. december 8-án, az Iparos-Otthon nagytermében. (Folytatás.) 1918. január 15-én átlátva ezeket a kényszerítő körülményeket, a Károlyi-párt nevében a Ház előtt kértem, hogy kössünk egy megegyezéses és megértéses békét. Mert ekkor még integritásunk feláldozása, gazdasági életünk megrázkódtatása nélkül, az emberi jogok tiszteletben tartásával juthattunk volna ellenfeleinkkel megállapodásra. Ha ekkor ki nem gúnyolnak, hazaárulóknak nem neveztek volna, ma nem lett volna forradalom. Kedves barátaim, ez a felszólalásom hiábavaló volt. A vérfürdő tovább tartott és a legkülönbözőbb eszközökkel húzta-halasztotta a kormány a becsmélés idejét. Milliók életével, vagyonával, sorsával játszattak, kockára tették. Olyan bűn volt ez, melyet helyrehozni politikusok nem bírnak. Mert kockára teheti valaki a saját vagyonát s nem tartozik vele felelősséggel, csak magának, de az ország vére, birtoka, vagyona, jövője Csáky szalmája! (Taps, éljenzés.) És akik ezt tették, nem fogják elkerülni az ország ítéletét! Gyermekeink hiába kiontott vére nem folyhatott bosszulatlanul! (Úgy van, úgy van, taps.) A régi bűnös kormányt felelősségre fogjuk vonni! Hová tettek nemzetünk virágai, mire prédáltok el a közvagyont? ! Hiszen tekintsünk végig az utolsó évtized erkölcstelen és a nemzetet katasztrófába sodró bűnös politikáján. A koalíciós kormányt is a vezető férfiak nemzetrontó kiegyezési kísérletei hozták létre. A koalíció politikusai félig a császárhoz, félig a nemzethez húztak. Azt hitték, ha engedményeket tesznek, kapunk is bizonyos engedményeket. Én, tisztelt barátaim, ezt a politikai megalkuvást képmutatásnak tartottam, azért voltam ekkor pártkívüli. — Olyannak tartottam ezt a politikát, mint ahogy egyszer egy álarcos bálon láttam egy urat, aki a 67-es pártot akarta jelképezni: az egyik nadrágszára pantalló volt s a lábán elegáns lakkcipő, a másik lábán zsinóros nadrág csizmával. (Nagy derültség.) Később a képviselő körökben oly óriási romlottság volt észlelhető, hgy a választások alkalmával a képviselők névjegyzékébe a név mellé oda volt írva az összeg, hogy az illető mennyiért megvásárolható a kormány piszkos céljaira. Ugyanígy volt ez a választóknál is. A kormány ügynökei 10—15 forintokkal vásároltak meg egy egy szavazatot és a választók nem gondoltak arra, hogy ezeket az összegeket 10—20 szorosan fogják tőlük behajtani. — A képviselőt két eszközzel tartották sakkban: az abrakos tarisznyával és a korbáccsal. Az ordító tigriseket abrakkal csalogatták a schönbrunni állatkertbe s ott korbáccsal tanították abroncsot ugrálni. (Nagy tetszés.) Jött aztán Khuen-Héderváry még sokkal átkozottabb kormánya. A koalíciós kormány legalább az ország pénzét tisztességesen kezelte, de Kuen-Héderváry kormány pénzügyminiszteréről, Lukácsról a leggyalázatosabb dolgokat ismerjük, tudjuk. — Désy Zoltán, ez a kiváló, puritán jellemű becsületes magyar, aki a hazaszeretetet nem csak szóval hirdette, de hazája szeretetében a lengyel-sikán hősi halált is halt, kiderítette, hogy milyen gyalázatos üzelmeket folytatott a Héderváry-kormány. Adományok a Népjóléti bizottság céljaira A Nemzeti Tanács Kecskeméti Szervének kebelében megalakult Népjóléti Bizottság működésének előmozdítása és eredményesebbé tétele, valamint ennek keretében a közbiztonság szervezetének megerősítése céljaira a következő önkéntes adományok folytak be : A kecskeméti Fűszer és Vegyeskereskedők Egyesülete tagjai sorából : Nyirády László 2500, Lantos József 2000, Ladányi Testvérek 1000, Szigeti Adolf 1000, Politzer Sándor 1000, Rosenberg Albert 1000, Gyenes cég Utóda 1000, Kovács Ferenc 1000, Róna Elemér 1000, Bóka Gyula 1000, Nagy Sándor 1000, Faragó János 500, Szeles János 500, Daubner Gyula 400, Feldstein Izidor 400, Szécsényi N. János 300, Deutsch József 300, Vértesi József 300, Radó József 250, Freismann Gábor 200, özv. Váradi Mórné 200, Simon Antal 200, Grósz Kálmán 200, Neu Simon 200, Neu Adolf 200, Soós Pál 200, özv. Gyenes Gyuláné 200, R. Fodor Antal 200, Gotsek Salamonná 200, Kovács Nővérek 200, Tarr Gergely 200, özv. Gálfi Sándorné 150, Réső Sándor 100, Kovács László 100, Makula László 100, Spitzer Vilmos 100, Szőllősi József 100, Hideg Pál 100, Krausz Lipót 100, Sebők István 100, Fodor Gábor 100, Blum Ignác 100, Fodor Imre 100, özv. Dombrádi Dezsőné 100, Cseh Károly 100, Gráber Mór 100, Bojcsik Jáno 100, Molnár József 100, Fekete és Társa 100, Virág Endre 100, Csertő Gábor 100, Zilzer Lipót 100, Dávid Gusztáv 100, Bodócs Mária 60, Kiss István 50, Nagy Mihály 50, Cseh Mihály 50, Farkas /óllal 50, özv. Faragó Józsefné 50, Engel Jakab 50, Kis János 50, id. Bálint Károly 50, özv. Kalocsay Pálné 50, Dormán Balázs 50, Galandauer Irma 50, Festő Rózsika 50, özv. Kubinyi Jánosné 50, Visontai Ferenc 50, Szentkirályi János 50, özv. Kovács Antalné 50, özv. Bodri Lászlóné 40, Kéri Gyuláné 3, Politzer Katalin 30, Szász Jakab 25, Virág Mária 25, Makáry István 25, Fuchs Lipót 20, Deskó Pál 20, Gy. Papp József 20, Fleisscer Márk 20 korona. Összesen 22215 korona azaz huszonkettő ezerkettőszáztizenöt korona, mely öszszeget az Egyesület megbízása folytán Ladányi László ur, Wagner, a Gyenes cég tulajdonosa, Daubner Gyula és Kiss István urak gyűjtöttek s ezen összeget a mai napon a fenti cél javára a Hitelbank Kecskeméti Fiókintézetéhez befizetett Ladányi László ur, mint aki az aláírásokat és a pénz kezelését eszközölte. Kecskemét, 1918. dec. 14-én. A Bizottság megbízásából: Ladányi László s. k. Vágó Géza a forradalomról. A A Mozgóképházban szombaton este Vágó Géza budapesti színész két előadást tartott a forradalomról, vetített s mozgóképek kíséretében. A megnyilvánult csekély érdeklődést sem elégítette ki az ötletszerű, összefüggésnélküli, a lényegek mélyére nem ható előadás, amely inkább pár rosszul sikerfut hangzatos tiráda, mint pragmatikus előadás volt. A magyar napisajtó különben reprodukálta a forradalmi eseményeket, mint a vidéki elolvasás ciklusra komoly készültség nélkül vállalkozó Vágó Gáza.