Kecskeméti Polgár, 1918. december (1. évfolyam, 1-12. szám)

1918-12-17 / 2. szám

2 KECSKEMÉTI POLGÁR 2 szám. Dolgozzunk. Azon már túl vagyunk, hogy cso­dálkozzunk az eseményeken. A forra­dalom elsöpörte a régi rendszert és el­söpörte vele a bűnöket is - mégis valahol hiba van, mert nem tudunk napirendre térni a tények felett és nem tudunk beleilleszkedni a békés munkába. A­helyett, hogy a jövőt munkával alapoz­nánk meg, ahelyett, hogy békés fejlő­déssel igyekeznénk a forradalom vív­mányait megőrizni, sőt tovább fejlesz­teni, örökös gyülekezésben és az erőket szétforgácsoló szervezkedési játékban pazaroljuk el energiánkat. Mire jó ez! Hiszen mindannyian tudjuk, hogy az egységes erős akarat, az egyesült erő mindennel képes da­colni és mindent megvalósítani képes. Mire való hát ez a nagy szervezkedési játék. Kecskemét vidéki város, lakossága túlnyomó részben gazdaember, földmi­ves és kisgazda, azután kereskedő és iparos, kiknek nincsen egymást kizáró és egymást károsító törekvése, mert hiszen senki sem akarja a másik fog­lalkozás rovására a maga érdekét elő­térbe tolni — tehát közös a cél és nincs értelme a széthúzásnak. Mind­annyian megtalálják elhelyezkedésüket a függetlenségi 48-as Károlyi-pártban, annál is inkább, mert a függetlenségi 48-as párt programm­ja mindenkor a liberális és demokratikus irány va­t és mindenkor a magyar nemzet szebb és boldogabb jövőjéért küzdött. Mindannyiónknak kötelessége e párt zászlói alatt tömörülni és ener­giánkat megőrizve diadalra vinni a demokratikus nemzeti eszméket. Ne forgácsoljuk szét erőinket és ne raboljuk el saját magunktól a drága időt apró kis érdekszervezkedésekkel. Gondoljunk arra, h­ogy Magyarországot csak az egység és a munka mentheti meg. Hadból hazatért polgártársaink tudják és érzik át legjobban ennek az igazságát. Ők igazi magyar szívvel és lélekkel a harci munka keservei és szenvedései után szinte kétszeres erővel fognak a békés polgári munkához, hogy megalapozzák a jövő Magyarországot. és tudják, hogy jaj annak a népnek, amely ha a kard kiesett kezéből, nem tud visszatérni az ekeszarvához és a kalapácshoz, mert elveszett ez a nép. Azért követelünk munkát, a köz­építkezések megindítását és a szociális város fejlesztési tervek, modern, ter­mészetes valóra váltását. Dolgozni akarunk 1 Dolgozzunk ! — Ügyvédi kamarai közgyűlés. A kecskeméti ügyvédi kamara december 2- án délelőtt 16 órakor a kecskeméti törvényszék 55. számú helyiségében rendkívüli közgyű­lést tart, melynek legfőbb tárgya a tisztikar és a választmány újjáalakítása lesz. A vá­lasztás nagyon érdekesnek ígérkezik, mivel a hadból hazatért s a fiatalabb ügyvédek teljesen fel akarják cserélni az idősebb ügy­védekből álló választmányt. Hock János beszámoló beszéde Elmondta 1918. december 8-án, az Iparos-Otthon nagytermében. (Folytatás.) 1918. január 15-én átlátva ezeket a kényszerítő körülményeket, a Károlyi-párt nevében a Ház előtt kértem, hogy kössünk egy megegyezéses és megértéses békét.­­ Mert ekkor még integritásunk feláldozása, gazdasági életünk megrázkódtatása nélkül, az emberi jogok tiszteletben tartásával jut­hattunk volna ellenfeleinkkel megállapodásra. Ha ekkor ki nem gúnyolnak, hazaárulóknak nem neveztek volna, ma nem lett volna forradalom. Kedves barátaim, ez a felszólalásom hiábavaló volt. A vérfürdő tovább tartott és a legkülönbözőbb eszközökkel húzta-halasz­­totta a kormány a becsmélés idejét. Milliók életével, vagyonával, sorsával játszattak,­­ kockára tették. Olyan bűn volt ez, melyet helyrehozni politikusok nem bírnak. Mert kockára teheti valaki a saját vagyonát s nem tartozik vele felelősséggel, csak magának, de az ország vére, birtoka, vagyona, jövője Csáky szalmája! (Taps, éljenzés.) És akik ezt tették, nem fogják elkerülni az ország ítéletét! Gyermekeink hiába kiontott vére nem folyhatott bosszulatlanul! (Úgy van, úgy van, taps.) A régi bűnös kormányt fe­lelősségre fogjuk vonni! Hová tettek nem­zetünk virágai, mire prédáltok el a köz­vagyont? ! Hiszen tekintsünk végig az utolsó év­tized erkölcstelen és a nemzetet katasztró­fába sodró bűnös politikáján. A koalíciós kormányt is a vezető férfiak nemzetrontó kiegyezési kísérletei hozták létre. A koalíció politikusai félig a császárhoz, félig a nem­zethez húztak. Azt hitték, ha engedményeket tesznek, kapunk is bizonyos engedményeket. Én, tisztelt barátaim, ezt a politikai megal­kuvást képmutatásnak tartottam, azért vol­tam ekkor pártkívüli. — Olyannak tartottam ezt a politikát, mint ahogy egyszer egy ál­arcos bálon láttam egy urat, aki a 67-es pártot akarta jelképezni: az egyik nadrág­­szára pantalló volt s a lábán elegáns lakk­cipő, a másik lábán zsinóros nadrág csizmá­val. (Nagy derültség.) Később a képviselő körökben oly óriási romlottság volt észlel­hető, h­gy a választások alkalmával a kép­viselők névjegyzékébe a név mellé oda volt írva az összeg, hogy az illető mennyiért megvásárolható a kormány piszkos céljaira. Ugyanígy volt ez a választóknál is. A kor­mány ügynökei 10—15 forintokkal vásárol­tak meg egy egy szavazatot és a választók nem gondoltak arra, hogy ezeket az össze­geket 10—20 szorosan fogják tőlük behaj­tani. — A képviselőt két eszközzel tartották sakkban: az abrakos tarisznyával és a kor­báccsal. Az ordító tigriseket abrakkal csalo­gatták a schönbrunni állatkertbe s ott kor­báccsal tanították abroncsot ugrálni. (Nagy tetszés.) Jött aztán Khuen-Héderváry még sokkal átkozottabb kormánya. A koalíciós kormány legalább az ország pénzét tisztes­ségesen kezelte, de Kuen-Héderváry kor­m­­ány pénzügyminiszteréről, Lukácsról a leg­gyalázatosabb dolgokat ismerjük, tudjuk. — Désy Zoltán, ez a kiváló, puritán jellemű becsületes magyar, aki a hazaszeretetet nem csak szóval hirdette, de hazája szeretetében a lengyel-sikán hősi halált is halt, kiderí­tette, hogy milyen gyalázatos üzelmeket foly­tatott a Héderváry-kormány. Adományok a Népjóléti bizottság céljaira A Nemzeti Tanács Kecskeméti Szervé­nek kebelében megalakult Népjóléti Bizottság működésének előmozdítása és eredménye­sebbé tétele, valamint ennek keretében a közbiztonság szervezetének megerősítése cél­jaira a következő önkéntes adományok foly­tak be : A kecskeméti Fűszer és Vegyeskeres­kedők Egyesülete tagjai sorából : Nyirády László 2500, Lantos József 2000, Ladányi Testvérek 1000, Szigeti Adolf 1000, Politzer Sándor 1000, Rosenberg Al­bert 1000, Gyenes cég Utóda 1000, Kovács Ferenc 1000, Róna Elemér 1000, Bóka Gyula 1000, Nagy Sándor 1000, Faragó János 500, Szeles János 500, Daubner Gyula 400, Feld­stein Izidor 400, Szécsényi N. János 300, Deutsch József 300, Vértesi József 300, Radó József 250, Freismann Gábor 2­00, özv. Váradi Mórné 200, Simon A­ntal 200, Grósz Kálmán 200, Neu Simon 200, Neu Adolf 200, Soós Pál 200, özv. Gyenes Gyuláné 200, R. Fodor Antal 200, Gotsek Salamonná 200, Kovács Nővérek 200, Tarr Gergely 200, özv. Gálfi Sándorné 150, Réső Sándor 100, Kovács László 100, Makula László 100, Spitzer Vilmos 100, Szőllősi József 100, Hi­deg Pál 100, Krausz Lipót 100, Sebők Ist­ván 100, Fodor Gábor 100, Blum Ignác 100, Fodor Imre 100, özv. Dombrádi Dezsőné 100, Cseh Károly 100, Gráber Mór 100, Bojcsik Jáno 100, Molnár József 100, Fe­kete és Társa 100, Virág Endre 100, Csertő Gábor 100, Zilzer Lipót 100, Dávid Gusz­táv 100, Bodócs Mária 60, Kiss István 50, Nagy Mihály 50, Cseh Mihály 50, Farkas /­ól­lal 50, özv. Faragó Józsefné 50, Engel Jakab 50, Kis János 50, id. Bálint Károly 50, özv. Kalocsay Pálné 50, Dorm­án Balázs 50, Ga­­landauer Irma 50, Festő Rózsika 50, özv. Kubinyi Jánosné 50, Visontai Ferenc 50, Szentkirályi János 50, özv. Kovács Antalné 50, özv. Bodri Lászlóné 40, Kéri Gyuláné 3, Politzer Katalin 30, Szász Jakab 25, Virág Mária 25, Makáry István 25, Fuchs Lipót 20, Deskó Pál 20, Gy. Papp József 20, Fleisscer Márk 20 korona. Összesen 22215 korona azaz huszon­kettő ezerkettőszáztizenöt korona, mely ösz­­szeget az Egyesület megbízása folytán La­dányi László ur, Wagner, a Gyenes cég tu­lajdonosa, Daubner Gyula és Kiss István urak gyűjtöttek s ezen összeget a mai na­pon a fenti cél javára a Hitelbank Kecske­méti Fiókintézetéhez befizetett Ladányi László ur, mint aki az aláírásokat és a pénz keze­lését eszközölte. Kecskemét, 1918. dec. 14-én. A Bizottság megbízásából: Ladányi László s. k.­­ Vágó Géza a forradalomról. A A Mozgóképházban szombaton este Vágó Géza budapesti színész két előadást tartott a forradalomról, vetített s mozgóképek kísé­retében. A megnyilvánult csekély érdeklődést sem elégítette ki az ötletszerű, összefüggés­nélküli, a lényegek mélyére nem ható elő­adás, amely inkább pár rosszul sikerfu­t hangzatos tiráda, mint pragmatikus előadás volt. A magyar napisajtó különben reprodu­kálta a forradalmi eseményeket, mint a vidéki elolvasás ciklusra komoly készültség nélkül vállalkozó Vágó Gáza.

Next