Kecskeméti Ujság, 1913. február (6. évfolyam, 24-47. szám)
1913-02-01 / 24. szám
2. oldal. Virágzó vidéki városok. Irta: dr. KREUTZER LIPÓT. A mi országunkban, Magyarország vidéki városaiban sincsen rendszeres községi politika, mert a törvényhatóságok tagjai között nem sok ember akad, akik gazdasági és társadalmi kérdésekkel foglalkoznak. A vidéki törvényhatóságoknak nagyon gyönge a politikai érettsége, a kivétel ritka közöttük, legalább erről a fogyatékos érettségről tesznek szomorú tanúbizonyságot. Aprócseprő marakodások, csiri-bilt követő ügyek, kisebbszerű városszépítő intézkedések, ezek teszik a törvényhatóságok munkájának javarészét, de azt a nagy lendületet, amelyre Magyarország városainak szükségük volna, hogy átalakuljanak, kifejlődjenek — a nagy városokat hiába keressük. Ha itt-ott akad a városok vezetői között ember, akinek a fejében nevezetes gondolatok sasmadarai tanyáznak, akkor a szívében rendesen ott van a korrupció kígyófészke. Ez a kicsinyesség, ez a szűk látókör, a korrupció mindennapossága az oka aztán, hogy a vidéki városok gazdálkodása annyi kívánni valót hagy, hogy az ország lakosságának nagy többsége nem él kultúremberhez méltó életet. A vidéki város: ez a fogalom a nagyvárosi emberek tudomásában poros utcákat, télvíz idején sártengert, télen-nyáron szerény világítást, rossz kövezetet, sok helyen a vízvezeték, még több helyen a csatornázás hiányát jelenti. És jelent meg: rosszul épített, a higiénia követeléseinek meg nem felelő lakásokat. De jelent drágaságot is, mert az élelmezéssel összefüggően szintén sok a baj és mert a tudatlanságnak, a falusi bölcsességnek a pótadó szüntelen emelkedése a velejárója. Aki külföldön járt, nem a Keleten, hanem a Nyugaton, mindenki tudja, hogy a külföld kis városai, községei, falvai tiszták és kedvesek, hogy messzire ne menjünk, ott vannak Ausztria kisvárosai, kis helyiségei, rend van mindenikben, tisztaság és az igazi emberi élethez megkívántató kellemetesség. Hiszen miből áll az ember élete ? A lakás, a táplálkozás, a ruházkodás a legfőbb szükségletei. Ha rossz a lakásunk, ha az élelmiszerek ellenőrzése nincs meg kellőképpen , mindez az elsőrendű szükségletekben jelent életgyötrelmeket. A nagyobbrendű szükségletek, a kultúra megkívántatóságai csak ezután következnek. Vájjon nem különös állapot-e, hogy a huszadik század emberének a lakásban ne legyen vízvezeték; hogy városok el legyenek csatornázás nélkül, amint Magyarországon 20—30 ezer, sőt 50—70 ezer lakosságú város van akárhány ilyenképpen. Nézzük meg csak Anglia városait. E városok nagyszerű községi politikája a szociális kérdéseknek is enyhítette élességét. Glasgowban, de más angol városban is az a helyzet, hogy új házat, ha emeletei vannak, lift nélkül építeni nem szabad; hogy minden lakásban hideg és meleg víz van mindenkoron; hogy a lakásokat központi sűtőház melegíti. És Glasgownak, meg annyi más angol városnak ott vannak szociális intézkedései, amelyek a népért folytatott politikának fényes tanúságai. A városi közlekedő eszközök a közönségé, a világítás, a vízvezeték ugyancsak köztulajdon, ami hasznot ezek a vállalatok hajtanak, nem részvényes vállalatnak, hanem a köznek válik a javára. Ha szerződést kötnek a városok, akkor a munkabérre és munkaidőre vonatkozóan megállapodnak a vállalkozóval. Ott nincs többé önkény, a munkások részére maga a törvényhatóság biztosít emberséges feltételeket. Városi munkákat télen végeztetnek, hogy a zord időben mentés kevesebb legyen a munka nélkül szűkölködő. London a maga parkjaiban, a parkok korcsolyapályáin is számos embert foglalkoztat és eképpen is enyhíti a munka nélkülvalóságot. A városi vállalkozások meg vannak sokfelé, meg vannak mindenütt, ahol józan községi politikát űznek. Franciaország a községi takarékpénztárak országa. Ausztriában és más európai országokban is szép számmal vannak községi takarékpénztárak. Minálunk egy-két vidéki városban van csupán és régóta tervezik Budapesten. A községi takarékpénztárak jövedelme a közönségé, képzeljük el, mekkora haszna volna a nemzeti kultúrának, az ország egész népének, ha nálunk kellő számmal lennének községi takarékpénztárak. Az erdélyi fővárosban kis szövetkezet alakult néhány évvel ezelőtt, a neve „Közhasznú Szövetkezet“, a részlettulajdonosnak öt százalékot fizet a haszonból, ami azonfelül marad, közcélokra jut. A nyeresége tizennégyezer korona volt a második esztendőben és ebből ötezer korona jutott a művelődésnek és az emberszeretetnek. Olyan nagy összeg ez, hogy kevés nagy pénzintézetünk hasít ki közcélokra ennyit a maga nyereségéből. Ha Fáy András álma megvalósul, akkor a Pesti hazai első takarékpénztár szintén közcélokra fordította volna a maga nyereségét. Mennyi pénz jutott volna sokféle nemes célnak annyi évtized során. Az acheni Verein zur Beförderung der Arbeitsamkeit félszázados fennállása alatt 7 millió márkánál többet fordított kulturális és humanitárius célokra. A boroszlói városi bank, Städtische Bank, nyereségéből évenként kétezer márkánál több jut, számos év óta immár, Breslau város közönségének. A községi takarékpénztárak, a városok egyéb vállalkozásai, a vízvezeték, a világítás, a közlekedés kommunizálása, a betterment adó, a gyógyszertárak községi üzembevétele, a magánzálogházak megszüntetése és átalakítása községi zálogházakká, a városok ingatlanainak kellő felhasználása, mind fokozása a városok jövedelmének és csökkenése, megváltozása a mostani rettentő községi adóterheknek. A lakáskérdés megoldása, a lakások berendezése a higiénia követelése szerint, lakásfelügyelők szervezése , mind elsőrangú részletei a községi politikának, amelyhez odatartozik a munkáskérdés, a tisztességes munkafeltételek megteremtése, a községi munkaközvetítés és támogatás a munkanélküliség eseteiben. És odatartozik a községi politikához a munkásházak, a népfürdők, a parkok megteremtése, népkönyvtárak felállítása, odatartozik az elemi oktatás, a továbbképzés kérdései. A kenyérkérdések és a kultúrkérdések, mind-mind beletartoznak a községek kormányzásának széles keretébe. Ha Európa világosságából, ha az európai kultúrából mentől több sugár fog behatolni a mi mostani községi politikánkba, akkor el fog következni az új korszak. Magyarország városai részére a felvirágzás korszaka is elkövetkezik, az a kívánatos valóság, hogy mentől több ember él majd a mi országunkban is igazi emberéletet. Ott feküdt az ágyon, ahol még reggeli távozásomkor nyugodtan aludt. Már előkészítették az utolsó útra. S különösen idegennek tetszett lehunyt pilláival. Gépiesen csókoltam meg öt éves Suzym, aki az egészből szót sem értett. — A mama alszik. Zokogva szorítottam magamhoz s erre sírni kezdett. — Vigyék el s hagyjanak magamra. Elvitték a kicsit. Egyedül maradtam a holttesttel. Hadd legyen még egy kis ideig az enyém, egyedül az enyém. S hirtelen égő vágy fogott el . . . meghalni ... Mi célja az életnek, ha az, aki megszépítette, nincs többé. Nem éreztem bátorságot tovább vonszolni az életet egy imádott élettárs nélkül. Irtóztam az egyedülléttől, a végnélküli napoktól, az átvirrasztott éjszakáktól. Aztán egyszerre a kis leányomra gondoltam. Van-e jogom elhagyni őt? Nem élnem kell-e, hogy apai felügyelet alatt nőjjön fel ? De minő sors vár e gyermekre, aki sohasem fogja ismerni az anyai gyöngédség mézét? Nem-e jobb, ha magammal viszem. Előbb őt ölöm meg, aztán magam. Felálltam s elővettem revolverem. S elsiettem Suzyért. Megcsókoltam és kézenfogtam. Ellenkezés nélkül követett. Senki sem látta, mikor beléptünk a halottas szobába, melyet csak két viaszgyertya fénye világított meg. Parancsot adtam, hogy hagyjanak magamra. S leányom a térdemre ültettem. — Suzy, akarsz a mamához menni ? — Hiszen itt van — mosolygott a kicsi, alszik. Nem akartam elmagyarázni, mi a halál. Jobb, ha megértés nélkül hal meg. Kis fejét szívemre szorítottam és selymes szőke haját egy csókkal kisimítottam homlokából. Boldogan ebédelgetés föléd, lehunyta szemét. Kezem görcsösen szorította zsebemben a revolvert. Lassan kiemeltem s a fegyver csövét Suzy homlokára illesztettem. Aztán fölvetettem a fejemet s a halottra néztem. Elsütöttem a fegyvert. S ekkor valami rémesen kegyetlen dolog történt. Tisztán láttam, hogy feleségem a dörrenésre megremeg és felnyitja szemét ... kis mozdulattal ébredve kába letargiájából. S elkezdtem üvölteni . . . eszelősen a fájdalomtól s égő csókokkal borítva gyermekem mozdulatlan tetetemét.. . KECSKEMÉTI ÚJSÁG 24. (1116.) szám. HÍREK. Kecskemét, január 31. — A polgármester betegsége. Kada Elek polgármester állapotában a javulás nap-nap után állandóan tart. A tegnap ki-,* adott orvosi jelentés a javulásnak már igen * kedvező tüneteit említi s ezek a tünetek a mai napon is megmaradtak. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Rump János kecskeméti járásbirósági bijnokot a pétervásári járásbírósághoz írnokká nevezte ki. — t az osztálymérnökség viszszahelyezése. A magyar királyi kereskedelmi miniszter gróf Ráday Gedeon főispán utján leiratban értesítette a város közönségét, hogy a múlt évben Kecskemétről Félegyházára helyezett osztálymérnökséget még ez év folyamán Kecskemétre visszahelyezik. Örömmel regisztráljuk ezt a miniszteri rendelkezést, mert minden tekintetben indokolt, hogy az osztálymérnökség Kecskeméten legyen. — Kuruc-Estély. A ma, szombaton este fél 9 órakor, a Casinó összes termeiben megtartandó Kuruc-Estély iránt városszerte mutatkozó érdeklődés oly nagy, hogy látogatottság tekintetében felülmúlja az eddigi összes ilyen összejöveteleket. A hangversenyen közreműködnek: Bartók Béla, a budapesti m. kir. Zeneakadémia tanára, világhírű zeneíró és zongoraművész, Basilides Mária, a budapesti Népopera briliáns hangú énekművésznője, Mosshammer Roman a budapesti m. kir. Zeneakadémia tanára s a budapesti m. kir. Opera hírneves hárfaművésze, akik ma délután fél 5 órakor érkeznek Budapestről. Helyből közreműködik Orbay Mária, városi zeneiskolánk kedvelt kiváló hegedűművész tanárnője. A közönséget kérjük, hogy jegyeket előre váltsa meg a torlódás elkerülése céljából. Ifjúsági jegyek 2 koronáért az esti pénztárnál kaphatók. — Míg a kécskei vasút ügye — talán örök álmát alussza, addig Cegléd — törtei —jászkarajenői vasút kérdése komolyan foglalkoztatja Cegléd város vezetőségét és az érdekelt községeket. A napokban részletes eszmecsere volt az összehívott értekezlet résztvevői között, ahol Törtei és Jászkarajenő kiküldöttei is szép számmal megjelentek. Azon tanácskoztak, hogy a rendes nyomtávú vicinális kiépítése óriási költséget igényel, a keskenyvágányú gazdasági vasút ellenben aránytalanul olcsóbb, aztán meg az érdekeltség gazdasági igényeit ez is teljesen kielégíti. Az értekezleten hangoztatott érvek ez utóbbi terv táborába gyűjtik az érdekeltséget. Most már Cegléd s a két említett község közgyűlései fognak foglalkozni a vasút ügyeivel ... házi [és e zsombor saját ' legjut Dániel Halasi-Rákócz TE A legiz lege