Kecskeméti Ujság, 1918. június (11. évfolyam, 115-139. szám)
1918-06-01 / 115. szám
_XI. évfolyam, 115 (3716) szám.______________Ára 10 fillér. Szombat, 1918 junius l. Előfizetési ár _ » w _ - - ^ Megjelenik minden nap Egész évre^^^^^^ \| F A\ FTj | l | Fél évre . 12 K | |JLA>OI iLi I |iL I I U I AlapittatoJtJOOT-ben, ^dekret postán kerdve: A lap szellemi és anyagi Félév,fre : " 14 k FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP ben a szerkesztőség és ki• ‘ • _______ adóhivatal ad felvilágosítást Felelős szerkesztő: Dr. RÉTI GYULA Telefonszám : 176. Lapvezér: FEKETE JÓZSEF l! li HunfUl Műveltebb, szociális intézményekben gazdagabb államokban az anya- és csecsemővédelem modern szervezetét már a háború előtt kiépítették. Nálunk a gyermekvédelmi intézkedések eddigi hiánya megdöbbentően mutatkozott a gyermekhalandósági statisztikában. A háború most itt is parancsoló kötelességgé tette az állam és a társadalom részére az anya- és csecsemővédelem nagy ügyének fokozottabb felkarolását. A mai generáció erősen megritkult — és még tovább fogyatkozó — sorait az új nemzedék csak akkor tudja pótolni, ha annyi mulasztás és tehetetlenség után az anya- és csecsemővédelmet az állam és társadalom minden áldozatra hajlandó oltalma alá helyezzük. A gyermekhalandóságnak két leg-főbb oka kulturális és szociális jelenség. Az anyák felvilágosítása, kioktatása a csecsemővédelemre, csecsemővédelemre, csecsemőkórházak létesítése és a szegény anyák támogatása, a legelsőrendű feladatok, amik nélkül a csecsemővédelmet sikeresen megszervezni nem lehet. Az organizáció fejei az országos kormánybiztosok lesznek, akiket a törvényhatósági biztosok támogatnak. Természetes, hogy ezeknek a helyi szerveknek a legalkalmasabb erőkből kell összeverődniük. Igen fontos a védőnői intézmény szerepe, ezért helyes, hogy az állam hivatásos védőnőket fog megbízni a felvilágosítás és ellenőrzés teendőivel. A csecsemővédelem ügye nem maradhat tovább a társadalom áldozatkészségének és nagylelkűségének ingadozó alapján. A műveit középosztály leányai és hölgyei ne csak szép hivatást, hanem szép megélhetést is nyerjenek a csecsemővédelem szolgálatában. A szociális munkát minden kulturállamban a legjobban díjazzák, úgy látszik, az állam pénzügyi ereje még most csak a kisebb községekben tud gondoskodni a védőnők ellátásáról, a városokban nem. De már ez is haladás a múlthoz képest és talán ezt az anyagi terhet később az állam leveszi a városok vállairól. Addig is azonban a városoknak természetesen vállalniok kell ezt az áldozatot, ami nem mondható jelentékenynek, mert az állam — szerintünk nem helyesen — igen szűkre szabta a védőnők fizetését. Ezzel kapcsolatosan a gyermekkórházat fel kell állítani a kibővített csecsemőkórházzal. Sokat és idejében kell tenni, ha boldoggá akarjuk tenni a jövendőt. Miért éhezik Kecskemét? A város kaphatna olcsó húst. — Saját tudósítónktól — A hús-ügynél égetőbb kérdés nincs ma Kecskeméten. A város közönsége a legnagyobb elkeseredéssel tárgyalja, hogy a 18 K-ás marhahúsnak fele csont s ami ehető rész van benne, abban a legminimálisabb a táperő. Hogy mért drága a marhahús, azt tegnapi számunkban mutattuk ki. A marhával valóságos lánckereskedést űznek s a rendőrség kiderített egy esetet, amelynél két gyönge tinón három lánckereskedő huszonnégy óra leforgása alatt nem kevesebb, mint 1800 %-át akart keresni. Persze, hogy ezt a közönségnek kell megfizetni s természetes, hogy ha a mészárosok ily módon vásárolnak, nem adhatják 18 K-nál olcsóbban a sok csonttal kimért, ványadt húst. Azonban a mészárosok azzal fenyegetőznek, hogy igen rövid idő alatt 30 K lesz a hús, mert ők — a saját állításuk szerint — a húsra ráfizetnek. A mészárosok üzelmeivel nem foglalkozunk tovább. Ráuntunk mi már az olyan kérdések föltételére, hogy miért adhatják a Magyarországból származó marha húsát Németországban 5 márkáért, Ausztriában 8—10 K-áért, Horvátországban ugyanennyiért, a Kecskeméthez egészen közel eső helyeken 10—12 Káért, de még Budapesten is olcsóbban, mint nálunk. A multkorában a Kecskeméti féktelen husuzsora minden ódiumát a város hatóságára hárították át s ezen állításunkat ma is rendületlenül fenntartjuk. — Kecskemét város közönsége, mint más városoké, hetenkint legalább harminc olcsó marhát kaphatna a haditermény részvénytársaságtól — csak kérni kellene. Ezt a húst — ha a hatósági mészárszékben mérnék ki — kilónkint 10 —12 K-ért lehetne adni anélkül, hogy a város egyetlen fillért is ráfizetne az üzemre. — Azonban ezért a húsért Kecskemét eddig a kisujját sem mozdította meg, egyetlen tollvonást sem csinált érte, így persze a közönségnek továbbra is olyan húst kell enni, amin a termelő nyer, egy tucat lánckereskedő nyer s a mészáros nyer, mégpedig nem is megvetendő summát. Ennek a városnak fegyelmezett, hazafias publikuma van, amely hajlandó minden áldozatokra, nélkülözésre. Ha hús egyáltalán nem volna, nem hangzana itt el egyetlen panaszos hang sem s nem jelentek volna meg eme keserű sorok. De hús van. Hiszen az ország jószágállománya nagyobb, mint békében volt. A ruhajegy-rendszer életbeléptetése. Egy kecskeméti nagykereskedő nyilatkozata. Egyik számunkban hírt adtunk arról az értekezletről, melyet a ruhakérdés megoldás végett kereskedők, szaktestületek és fogyasztók bevonásával tartottak a kereskedelmi minisztériumban. Az értekezleten Maly miniszteri tanácsos elnökölt, aki tudvalevőleg kijelentette, hogy a polgári lakosság ruhaszükségletéről nem csupán ármaximálással, de a ruhajegyek behozatalával is kíván gondoskodni. Az ankéten elhangzottakról a következőket mondotta egy kecskeméti nagykereskedő, aki a részvételre szintén meghívást kapott. A ruhajegyet okvetlenül behozzák és el fogják rendelni a magánháztartásokban levő ruhakészletek összeírását is. Az új ruhák kiszolgáltatása jegyek ellenében fog történni és minden valószínűség szerint ugyanakkor az ócska ruhákat is be kell majd adni, az intenció egyébként az, hogy új ruhát csupán azok kapjanak, akik arra valóban rászorulnak. A rendelet különös gondot fog fordítani arra, hogy megszüntesse a mostani nagy szövetpazarlást, amelyet hölgyeink olyan előszeretettel űztek a háború alatt. A ruhaösszeírásnak az a célja, hogy a jegyeket csak az ócska ruha beszolgáltatása ellenében fognák kiállítani, amely ugyan nagy konsternációt fog a hölgyeknél előidézni, ezzel szemben azonban ruhához még azok is hozzá fognak jutni, akiknél eddig valóban gond volt az ezer, kétezer koronás ruhaszámla. Szó volt még az ankéten a selyemről is. Ezt a cikket tudniillik némelyek szerették volna a kibocsátandó ruharendelet rendelkezései alól kivenni azzal az indokolással, hogy az luxuscikk. Megállapították azonban, hogy miután a selyem ma jóval olcsóbb, mint a szövet és éppen ezért nagyobb kelendőségnek is örvend, mint a békében, szintén közfogyasztást szolgáló cikk, amelyet majd éppen úgy jegyre lehet vásárolni, mint a szövetet. Az elosztás és a szövetek felett való rendelkezés hasonló módon történik, mint a cipőnél. A közélelmezési hivatal keretén belül fognak majd egy ruházati ügyosztályt felállítani, amely a rendeletnek megfelelően látja el a polgárság ruhaszükségletét. Az összeírást nyomban a rendelet kibocsátása után megkezdik, mert közegészségügyi szempontból is fontos, hogy még az őszi és a téli idő beállta előtt ruhához lehessen juttatni mindazokat, akik arra rászorultak