Kecskeméti Ujság, 1918. október (11. évfolyam, 215-241. szám)
1918-10-01 / 215. szám
2 oldal. KECSKEMÉTI ÚJSÁG október 1. Középfokú gazdasági iskolákat. A Kecskeméti Újság számára írta: A kulturális fejlődés és a nemzeti vagyonosodás szempontjából talán egyetlen más országban nem jut olyan hivatás a mezőgazdasági intézményeknek, mint nálunk, ahol a lakosság kétharmad része közvetlenül a földművelésből él, s ahol a gazdasági termelése eredményessége szerint igazodik a közvagyonosodás. Ennek ellenére szakoktatási szervezetünk kiépítetlen, hézagos újítások után kiált. A legnagyobb szüksége annak van, hogy középfokú gazdasági iskolák szerveztesenek és pedig úgy, hogy ezek az iskolák a négy középiskolai osztály fölé emelendő hároméves tanfolyamok legyenek. A tanárnevelés reformja, a földműves iskolák és az önálló gazdasági népiskolák átszervezése, a mezőgazdasági irányzatú polgári iskolák létesítése mellett e kérdés megoldása bír a legnagyobb jelentőséggel. Meggyőződésem szerint az ily gazdasági iskolákra égetően nagy szükség van. Nézetem szerint középfokú iskolák egy részéből kell átszervezni, a földmívesiskolák egy másik része azután — de a kisebbik része, megmaradna altisztképző, vagy kisgazdatovábbképző iskolának. Az újabb kor egy, számra nézve is igen nagy, kis és középbirtokos osztályt alakított ki és ennek a több százezer tagból álló birtokos osztálynak ma nincs olyan gazdasági iskolája, mely gyakorlati igényeinek és társadalmi becsvágyának megfelelne. Mérhetetlen fontos érdekünk, hogy ennek az érdekes nemzeti tagozatnak színvonalas gazdasági iskolákat bocsássunk rendelkezésére és ezzel együtt megadjuk az arra vezető lehetőséget, hogy az ekeszarvúak elhagyása nélkül is beilleszkedhessék a vezető társa- Buday Barna az OMGE főtitkára, halomba, ahol méltán helyet követel. A gazdapolgárok szembeszökő alárendeltségbe jutottak az ipari és kereskedelmi elemekkel szemben, mert míg a négy középosztályra épített hároméves tanfolyamú kereskedelmi iskolák kereseti tereket nyitnak meg, önkéntességi jogot biztosítanak, utat nyitnak a gazdasági akadémiához is, szóval igen általános lehetőséget szolgáltatnak a vezető társadalomba való emelkedésre, addig a gazdák hasonló iskolák hiányában elelesnek ezektől az előnyöktől és ha nem akarnak tudósok lenni, akkor szükségképen parasztoknak kell maradniok. Ha szándékos volna az agrártársadalom művelődési színvonalának és képzettségi fokának lealacsonyítása és ami ezzel együtt jár, visszaszorítása a legegészségesebb magyar véranyagosak a vezetés tereiről, akkor se lehetne kiméletlenebb és hatékonyabb eszközt alkalmazni, mint azt, hogy gazdasági középiskolákat nem létesítünk, tehát ezen a vonalon megtagadjuk azt az iskolázási lehetőséget, amelyet más vonalon, más hivatás javára, más társadalmi rétegek előnyére általánosan élvezni lehet. A középfokú gazdasági iskolák életre hívása a legsürgősebb feladat nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is, és ennek a feladatnak már most a nyomába kellene lépni néhány földművelésiskolának középfokú iskolává való átalakításával. Se szeri, se száma azoknak a négyosztályos polgári iskoláknak, amelynek növendékei szívesen jelentkeznének a hároméves gazdasági tanfolyamra és a létesítendő egynéhány új iskola látogatottságát már egymagukban is biztosítanák. Naturáliák. A pénz elértéktelenedett. A tisztviselőknek már nem kell a pénz, és nem azért mert sok a pénzük, vagy mert egyáltalán van pénzük, hanem azért, mert áru nincs, amit ők megszerezni tudnának. A legsürgősebb, a legmindennapibb cikkek ára oly horribilisen magas, hogy a tisztviselő nem tarthat versenyt a hadimilliomosokkal, akik lánckereskedőknél minden árat megadnak, csakhogy hozzájussanak ahoz, amire szükségük van. Talán nem is az áruhiány az oka annak, hogy oly magasra szöktek az árak. Hisz mindennap látszik, hogy lehet kapni lisztet is, zsírt is cukrot is, csak azt a horribilis árat fizessék meg, amit a lánckereskedő kér érte. Cukorért 20—45 Kát, zsírért 40—50 K-át fizetnek az emberek. Ha ez igaz, mint ahogy igaz — kérdjük, miként tudja a számolt garasból élő tisztviselő ezekért a napi cikkekért ezeket az árakat megfizetni ? Az állam is áttér a pénzsegélyezések teréről a naturáliákkal való segítés módjaira. Helyes is és természetes is. A városi alkalmazottak még rosszabb helyzetben vannak, mint az államiak, mert a város kevés szociális értéket árul el ily irányban. Az állam beszerzési csoportok létesítésével iparkodik segíteni a közalkalmazottakon, de a közalkalmazottak meghatározásánál a maga nyújtotta kedvezményekben csak azokat részesíti, akik az 1917 évi XV. t.-c. alapján háborús segélyben részesülnek , illetve azokat, akik az államtól kapják a háborús segélyt. Minthogy a városi tisztviselők zöme, azok, akik kizárólag a város közönségét szolgálják, az úgynevezett helyhatósági tisztviselők nem az államkassza terhére kapnak háborús segélyt, hanem a város házipénztára terhére, ők már a naturáliák kedvezményében nem részesülnek A város nem zárkózhatik el az elől, hogy a tisztviselők jogos és méltányos követelését teljesítse és ha megerőltetésébe kerül is, a város érdekei szempontjából elengedhetetlen, hogy alkalmazottait az éhezésnek, a lerongyolódásnak, az áruuzsorának kitegye. hírek, őszi esték. Hideg estékkel jelentkezik az ősz, csöndesebbek, hallgatagabbak vagyunk . .. Az ásító, bánatos őszi esték, a befelé élő emberek időszaka, akiket bánt a zaj, a nyüzsgés, a gondtalan nevetés, a hangos kacaj .. . A méla, egykedvű őszi estéken korán fekszik az életöröm. Az ember sokszor azon veszi észre magát, hogy a halálra gondol. Néha, egy pillanatra fölébred még a nyár emléke, íze, illata és úgy érezzük, megint elhalasztottunk valamit. Valahogy a tücsök és hangya meséje éled újjá minden őszön. Az ember ráeszmél, hogy elfelejtett takarékoskodni az örömmel, a boldogsággal. Ilyenkor világos, holdfényű estéken érezzük, hogy meg kellett volna valamit őriznünk a melegségből ... a szerelemből . . . Ezt hallja az ember a cigánymuzsikából, a szellő egyhangú zakatolásából, az utcán kísértetiesen kopogó léptekből. Ezt üti bele a szívbe méla kongásával az éjfélt konditó toronyóra, amelyre mementóként percek múlva egy második és egy harmadik ütés is felel.t. — Kinevezés. A király dr. Zombory Lászlót, a budapesti honvédkerületi parancsnok ügyészségénél igazságügyi segédtisztviselővé nevezte ki. — Előléptetés. A király Sárbogárdi Mészöly Géza századost, a 29. honvéd gyalogezrednél őrnagygyá léptette elő. Ugyanott Neumann Ferenc főhadnagy századossá, a 30. honvéd gyalogezrednél Fráter Ernő főhadnagy századossá, Hajós László és Zdrabál László 30. honvéd gyalogezredbeli hadnagyok főhadnagygyá léptek elő. — Zárják be az iskolákat A városunkban grasszáló nagyarányú spanyolnátha leküzdésére hathatósnak látszana az összes iskolákat legalább két-három hétre, míg a járvány lokalizálódik bezárni. Városunk lakossága közegészsége érdekében az iskolazárást azonnal foganatosítani kellene ! — Áthelyezés és kinevezés. A király elrendelte, hogy dr. Vári Iván, a 29. népfölkelő parancsnokság nyilvántartásában álló népfölkelésre kötelezett orvos, a 29. honv. pótzászlóaljhoz való beosztás mellett, népfölkelő segédorvossá való kinevezése mellett áthelyeztessék. — Vaskoronarend. A király Weisz Rezső 29. honvéd gyalogezredbeli századosnak az ellenséggel szemben vitéz és eredményes magatartása elismeréséül a vaskoronarend 3. oszt. a hadiékitménnyel és kardokkal díjmentesen adományozta. — Hősi kitüntetés. A király Probst István 13. huszárezredbeli hadnagynak a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadiékitménnyel és kardokkal adományozta. A király elrendelte, hogy Goombosev Zsarkó 38. gyalogezredbeli főhadnagynak a legfelső dicsérő elismerés újólag tudtul adassék a kardok egyidejű adományozása mellett. — Egy teljes kis regényt közöl Az Érdekes Újság minden száma, mely különben is tele van a legjobb olvasnivalókkal. Az aktuális eseményekről rengeteg fénykép, Nagy Endre rovata, eleven Kabaré rovat, friss tréfák, a Mai problémák új rovata, eredeti regények és kitűnő elbeszélések Az Érdekes Újság szokott tartalma. Aki egy negyedévre 12 K 50 fillérrel előfizet, ráfizetés nélkül kapja meg a gazdag és díszes karácsonyi számot. Egyes szám ára 1 K. Az Érdekes Újság kiadóhivatala V., Vilmos császár ut 78. sz. alatt van. — Rekvirálják a diókészleteket. A közélelmezési miniszter az ország lakosságának dióval méltányos áron való ellátását biztosítani akarja, evégből rendeletet adott adott ki, hogy az 1918. évi termést és diókészletet be kell jelenteni, elrendeli továbbá, hogy Zemplén, Unj, Bereg, Tgocsa, Máramaros, Besztercenaszód, Szolnok-Doboka, Szilágy, Szatmár, Bihar, Arad, Krassószörény, Hunyad, Kisküküllő, Nagyküküllő, Alsófehér, Marostorda és Kolozs vármegyék területén termelt diómennyiségnek a birtokos házi és gazdasági szükségletét meghaladó részét át kell engedni az Országos Zöldségfőzelék és Gyümölcsforgalmi Részvénytársaságnak. A termelő köteles a dió leszedésének megtörténtekor a hatóságnak bejelenteni A házi és gazdasági szükséglet címen háztartásonként 50 kiló diót szabad visszatartani. A rekvirált diókészletekért az átadás időpontján megállapított maximális árat fizetik, de ha 1918 november 1-éig a bejelentésre kötelezett készleteket nem jelentik be, ezek szintén rekvirálás alá kerülnek, de a maximális árnál 10 százalékkal kevesebbet fognak megtéríteni a rekvirált készletekért. A rendelet értelmében az igénybevett készleteket csakis a Zöldség és Gyümölcsforgalmi Részvénytársaság útján lehet forgalomba hozni és a rendelet életbeléptetése napjától kezdve diótermés 1000 kilogrammon aluli mennyiségben is csak az Országos Zöldségforgalmi Részvénytársaság által kiállított igazolvány mellett szabad szállítani. A Szőlősgazdák Egyesületének tagjai kedvezményes árban kapnak tiszta hamisítatlan kénlapot, hordódugót, gummicsővet, súrolókefét, ásót, kapát, vasvillát, gépolaj gereblyét, drótott, meszet és a szőlősgazdákat érdeklő árukat. Bortaposózsák kender zsinegből 30 korona darabja. Az egyesület még mindig vesz fel új tagokat, úgy helyből, mint vidékről. Szövetkezeti részvényjegyzés még folyamatban van. Uj tagokk az összes kedvezményben azonnal részesülnek.