Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)

1952-01-04 / 2. szám

. néplap A DISZ szervezeti megerősödéséről, belső demokráciájának kifejlesztéséről, nevelőmunkájának megjavításáról és az ipari tanulók problémáiról tárgyalt a DISZ Központi Vezetősége A Dolgozó Ifjúság Szövetsége 1951. december 29—30-án tartotta IV. teljes ülését. Az ifjúsági vezetők tanácskozásán megjelent és felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs is. A teljes ülésen elhangzott beszámolók és felszólalások ifjúsági szövetségünk fejlődését, erősödését mutatták Dénes István elvtárs, a DISZ főtitkári beszámolójában ismertette azokat a jelentős eredményeket, amelyeket ifjúságunk elért az ötéves tervért vívott harcban és rámutatott a DISZ munkájának több hiányosságára. Az elmúlt, év tapasztalatai alapján állapította meg a beszámoló: ...és eddiginél sokkal bátrabban, szélesebben alkalmazzuk az önálló ifjúsági brigádok, önálló ifjúsági csapatok, építkezések, üzemrészek létrehozását, hogy ezek mint zászlók vonják maguk után és lelkesítsék az ifjúság újabb és újabb tömegeit. De hiba lenne, ha ezt úgy értelmesnék, hogy a külön ifjúsági brigádokban, munkacsapatokban 25 éven felüli munkás, művezető, szakember egyáltalán nem dolgozhat. És hiba, ha megelégszünk egy-egy mintaszerű ifjúsági brigád szervezésével, de elhanyagoljuk az ifjúság széles tömegeinek mozgósítását a szocialista versenyben”. Mind több területen tapasztalható az ifjúság és különösen a DISZ- tagság példamutató részvétele a szocialista versenyben a munkafegyelem megszilárdításáért és a takarékosság fokozásáért folytatott harcban. De az eredmények — állapította meg Dénes elvtárs beszámolójában —, még nincsenek arányban a követelményekkel. „A fejlődés ellenére még mindig nemmondhatjuk, hogy teljesítettük a pártnak, Rákosi elvtársnak azt az útmutatását, amelynek végrehajtására alakuló kongresszusunkon ígéretet tettünk, hogy a DISZ a párt legjobb segítője a szocializmus építésének rohamcsapata legyen”. A DISZ központi vezetőségének ülése megállapította és határozatba foglalta, hogy az ifjúsági szövetség fejlődése és sikeresebb munkája érdekében meg kell szilárdítani a DISZ szervezetét, tovább kell erősíteni belső demokráciáját A DISZ-vezetőségek megválasztását eredményesen végrehajtották. Megkezdődött az egységes DISZ-tagsági könyvek kiosztása. „Ezzel befejeztük a magyar ifjúság egységes szövetségének egyöntetű szervezeti elvek szerinti megalapozását” ■— szögezte le a beszámoló. Az ülés megvitatta azokat a hibákat is, amelyek akadályozzák a DISZ további fejlődését. Az egyik fő hiba, hogy a DISZ-szerű esetek nem elég szilárdak, a vezetőségek sokhelyt nem működnek rendszeresen. Bár a vezetőségválasztás jelentősen megerősítette a DISZ belső demokráciáját, a kritikát és önkritikát, ezen a téren még komoly fogyatékosságok vannak. „Ha megvizsgáljuk, hogy egyes DISZ-szervezetekben miért megy jól a munka, másutt pedig miért látunk szétesettséget és pangást, az esetek túlnyomó többségében a belső demokrácia tiszteletben tartásában találjuk az eredmények egyik okát és elhanyagolásában a hibák magyarázatát” — állapította meg Dénes elvtárs. A vezetőségi tagok nagyarányú kicserélődése közben egyes helyeken a vezetőségek szociális öszszetétele megromlott. A vezetőségválasztások óta csökkent a dolgozó parasztfiatalokból kikerült vezetők száma és növekedett a vezetőségekben az alkalmazottak számaránya. Nem abban van a hiba, hogy az alkalmazotti származású ifjak aktívan dolgoznak a DISZ-ben és képességeiket a szövetség szolgálatába állítják, hanem abban, hogy a falusi szervezetek egy részében a dolgozó parasztfiatalokat kihagyták a vezetőségekből, NDISZ tömegbefolyásának kiszélesítéséről . Szervezeteink nagyobb figyelemmel foglalkozzanak a szövetségünkön kívülálló tömegek problémáival és igényeivel, az ifjúság szabadidejének megszervezésével, a kulturális és sporttevékenység minden formájának fejlesztésével, az ifjúság egészséges szórakoztatásának biztosításával — hangoztatta a beszámoló. — Mindenekelőtt azonban szervezeteink harcos, eleven, öntevékeny munkájával kell kivívni a DISZ tekintélyének, tömegbefolyásának további növekedését”.Tömésével kell felvenni a DISZ tagjai közé a szocialista építésben kitűnt fiatalokat. A DISZ szervezeti megerősítéséről szóló első napirendi pont keretében vitatták meg az ifjúsági szövetség pártvezetésének kérdéseit. A pártvezetés érvényesítése nemcsak a párt politikájának elfogadását, hanem a párt politikájának pártunk és kormányunk határozatainak végrehajtásáért folytatott következetes, ingadozás nélküli, tudatos és eredményes harcot jelenti szövetségünk számára’’. Az ülés második napján Bacsó Ferenc elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének titkára, tartott beszámolót az ipari tanulók között végzett politikai munkáról A DISZ egyik legfontosabb feladata, hogy jelentősen megjavítsa a felvilágosító- és nevelőmunkát a munkásifjúság között. Bacsó elvtárs megállapította: „Az ipari tanulók munkájának egyre inkább az iskola lesz a főterülete. A politikai nevelésnek, a kulturális és sportéletnek is egyre inkább az iskolába kell áttevődnie. A jövőben az ipari tanulók DISZ-szervezeteit — néhány kivételtől eltekintve — az iskolákban kell kiépíteni, ahol az ipari tanulók munkaidejük felét eltöltik és ahol politikai, kulturális és sporttevékenységük tekintélyes részét kifejtik”. A DISZ központi vezetőségének IV. teljes ülése új lendületet, ad ifjúsági szövetségünk munkájának. Az ifjúsági szervezetek figyelmét a belső demokrácia megerősítésére, a ifjúság közötti politikai nevelőmunka fokozására és ezen keresztül a DISZ tömegbefolyásának kiterjesztésére irányítja, ösztönzést ad arra, hogy a DISZ szervezetei — az ifjúságnak a termelésben való fokozott mozgósítása mellett — többet törődjenek a munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi ifjúság egyéb igényeivel, a sport, a kultúra, a szórakozás terén s az eddiginél jobban segítsék az ifjúságot a tanulásban, általános műveltsége fejlesztésében. A DISZ központi vezetősége azt a célt tűzte ifjúsági szövetségünk elé, harcos és életvidám szellemben nevelje a magyar fiatalokat, hogy testileg és szellemiekben egyaránt megerősödve, bátran és áldozatkészen minden nehézséget leküzdve segítsék a pártot az 1952-es tervidőszak nagy feladatainak sikeres megvalósításában, hazánk felvirágoztatásában, békénk védelmében," • Megjavítjuk a munkafegyelmet a nyírkárász! termelőszövetkezetben Mikor Biró János, a nyírkárászti „Májusi” termelőszövetkezet el- éj nöke hazajött az iskoláról, értekezletre hívott össze bennünket, amire mindannyian össze is jöttünk. Azon az első estén a munkaszervezésről, a munkafegyelemről beszélt. Azt ugyan már tudtuk, hogy nálunk mindkettővel hiba volt tavaly. Leginkább megértettük ezt Rákosi elvtárs november 30-i él a termelőszövetkezetek, gépállomássok élenjáró dolgozóinak értekezletén elmondott beszédéből. Biró János elnök az értekezleten részletesen megmagyarázta azt is, hogy miképp kell megszervezni a munkát és mi annak az előnye. Mindannyian, egy-két lusta tag kivételével azon voltunk, hogy a brigádok, munkacsapatok megszervezését ne halogassuk, mert megértettük, hogy az legfőbb feltétele az ez évi magas terméshozam elérésének. Akkor látjuk leginkább az állandó földterület szükségességét, ha visszatekintünk a múlt évre. Voltak olyan tagok is, mint Baka Lajos, Szűcs Istvánná, akik bizony ritkán jöttek munkára, arra vártak, hogy más művelje meg a földet. Ha szóltunk nekik, azt válaszolták, hogy „nem károsítanak meg bennünket, mert munkaegységet nem írnak a hiányzó napokra". Persze, arról megfeledkeztek, hogy hiányzásukkal előidézték, hogy a munkát nem minden esetben tudtuk időre elvégezni, ami végül azt jelentette, hogy kevesebb termésünk volt egyes terményeknél, mint amennyi akkor lett volna, ha időre jól meg tudjuk munkálni. Tehát csak megkárosítottak minket is saját magukon kívül. De azért ők a leghangosabbak, ha valami szétosztásáról van szó. Most a tűzifa szétosztásánál azt akarták, hogy igazságtalanul egyenlően osszuk szét Persze, ezt nem engedtük, így a helyes azért is, hogy tanuljanak és ezerben ne kerüljék a munkát a szövetkezetünkön belül. Ugyancsak a lógást szünteti meg a földterület brigádokra, munkacsapatokra, egyénekre való felosztása is és azonkívül elősegítője a több termés elérésének. A brigádokba, munkacsapatokba a tagságot már fel is osztottuk, amit most a földterületek jegyzőkönyvi átadása fog követni. Valicskó László, a nyírkárász „Május T* tsz. tagja. A munkafegyelem megszilárdításával, a munkaerő biztosításával készül a nyírmadai gépállomás a tavaszi terv végrehajtására . A termelőszövetkezetek megszilárdításához nagyban hozzájárul, ha szoros kapcsolatuk van a gépállomással. Az 1951. év megmutatta, hogy a kapcsolatunk nem volt rossz a termelőszövetkezetekkel. A gépállomás mezőgazdászai mindenben segítették a termelőcsoportokat s én mint gépállomásvezető, gyakran meglátogatom a nyírmadai gépállomás körzetében lévő termelőcsoportokat, s mivel ezelőtt mint vezető mezőgazdász dolgoztam, jelentős segítséget tudok nekik nyújtani. Elértük, hogy a termelőszövetkezeteknek minden munkátidőben elvégeztünk. Gépállomásunk dolgozóinak mintegy huszonöt százaléka termelőszövetkezeti tag. Azonban, hogy a jövőben még jobb munkát tudjunk végezni, feltétlenül szükséges, hogy minden traktorista valamelyik termelőcsoport tagja legyen. Különösen nagyjelentőségű az állandó brigádok kialakítása, amelyek együtt dolgoznak a termelőcsoport növénytermesztő brigádjával. Mert csak így lehet jó és felelősségteljes munkát végezni. A nagyhalász gépállomás vezetőjének, Hidi elvtársnak a Néplapban megjelent cikkével általában egyetértek. Valóban csak úgy tudjuk a feladatainkat végrehajtani, csak úgy tudjuk maradék nélkül teljesíteni, túlteljesíteni tervünket, ha jó a munkaszervezés, ha nincs baj a munkafegyelemmel és ha a vezetők és a traktorosok rendszeresen, állandóan tanulnak. A mi gépállomásunkon is már komoly eredményeket értünk el A MUNKAFEGYELEM MEGSZILÁNDITÁSA terén, Rákosi elvtárs beszéde után. A dolgozók maguk követelték, hogy lépjenek, fel erélyesen a munkafegyelem meglosítóival, a későnjövők, az igazolatlanul távolmaradók ellen és bírságoljuk meg őket. is amióta e határozat megszületett ,nem fordult elő, későn jövés vagy igazolatlan távolmaradás. A körzetünkben lévő termelőszövetkezetek egyre nőnek és egyre erősödnek. És megnőnek a követelmények is a gépállomással szemben. Emellett az egyénileg dolgozó parasztok is mind nagyobb mértékben veszik igénybe a gépi munkát, így tehát az első legfontosabb feladat A SZÜKSÉGES MUNKAERŐ BIZTOSÍTÁSA. A nemrég megindult traktorostoborzás során idáig 20 férfi és hat női munkaerőt szerveztünk be, s a most meginduló szakmai oktatáson képezzük ki őket. Az állandó brigádokat még az ősz folyamán kialakítottuk. Most azon leszek, hogy ezeket megerősítsük és a brigádokon belül is egy helyen dolgozzanak, egy géppel a traktorosok. Azonban van egy pont a Hidi elvtárs cikkében, amellyel nem értek egyet: a körzeti szerelők beosztásával kapcsolatban. Szerintem nem helyes még az a beosztás, amit Hidi élt társ bevezetett a nagyhalászi gépállomáson. Miért? Ha a körzeti szerelők kint vannak a hozzájuk tartozó területen, akkor hatalmas mértékben felszaporodik a munka a benti műhelyben, amit a bent maradt szerelők nem tudnak elvégezni. S ehhez fog még az is csatlakozni, hogy a kinti munkák nagy részét is bent kell elvégezni, mert ha a géppel valami baj esik, ilyenkor legtöbbször nincs ott a szerelő. Viszont a traktoros nem mehet utána az egész körzetbe keresni, hogy jöjjön és javítsa meg a gépet, hanem ha maga nem tudja megjavítani, vagy behozza a gépállomásra az elromlott alkatrészt, vagy pedig bejön és szerelőt kér. Ilyenkor, mivel a műhelyben lévő szerelő nem tud kimenni, csak a körzeti szerelőre támaszkodhatunk. A nyírmadai gépállomás az őszi tervét nem tudta befejezni, de a téli oktatási és javítási munkát úgy végezzük, hogy e tartozásunkat lezórjuk ebben az évben. Isti István, a nyírmadai gépállomás vezetője. LEGIFONTOSABB FELADATIAK a kártérítések behajtása Nagyhalász dolgozó parasztjainak nagy része begyűjtési adóssággal kezdte meg az 1952-es esztendőt. Ebben mi főleg mi, a tanács dolgozói és a pártszervezet a hibás. Mi a tanácsnál nem kezdtünk erélyes kézzel a munkának. A begyűjtési bizottság tagjai és a népnevelők pedig a felvilágosító munkát hanyagolták el. Ha bementek valahova, csak annyit mondtak: „Azért küldtek, hogy szóljunk magának, teljesítse beadási kötelezettségét”. De hogy miért kötelesség a beadás és hogy mit használunk ezzel a hazának, erről nem esett szó. Tehát se jól szervezett felvilágosító munka nem volt a pártszervezet részéről, se a törvények következetes betartása a tanácsnál. Nem is csoda tehát, hogy Nagyhalász lemaradt a begyűjtési terv teljesítésében. 1951-es év utolsó napjaiban már rájöttünk munkánk hibáira, de az előtte végzett rossz munkát nem tudtuk rövid pár nap alatt kijavítani. Így történt meg, hogy községünkben nagy azoknak a száma, akik még most is tartoznak a beadással. Most legfontosabb feladatunk a kártérítések behajtása, hogy minél előbb behozzuk a lemaradást. Kádár Sándor nagyhalász tanácstitkár. I 1952 január 4, péntek Agitátorok tapasztalatcseréje Hogyan javítjuk meg a népnevelőmunkát Kemecsén ? Hibás volt a pártszervezet Vezetőrsége s maga a pártszervezet volt titkára, Kovács András elvtárs is. A meglévő kevésszámú népnevelőgárdát is „albérletbe adta ki” íí tanácselnöknek. A tanácselnökök bízta meg a népnevelőértekezletek megtartásával, a népnevelők irányításával. ő maga igen ritkán jelent meg a népnevelőértekezleten. Nein t tudta, kik tartoznak a népnevelők közé s azok milyen munkát végeznek. Rossz volt a népnevelők összetétele. Túlnyomórészt alkalmazottak végezték az agitációs munkát. Nem voltak ott a népnevelők között az élenjáró dolgozó parasztok, akik személyes példájukkal is agitálhattak volna. Nem nevelte tehát kellőképpen a pártszervezet a dolgozó parasztokat s nem folytatott megfelelő módon osztályba volt a nép ellenségei, a kulákok ellen. A Járási Pártbizottság segítsége nyomán felismertem a népnevelőmunka jelentőségét. S ezért, mint új titkár, ezt a feladatot, a népnevelőmunka megjavítását állítottam munkám középpontjába. Én magára irányítom a népnevelőket. Első dolgom, hogy minél több becsületes, élenjáró kis- és középparasztot a népnevelők soraiba állítsak. A népnevelőket ötös csoportokba osztjuk be s minden egyes csoport felelős lesz egy-egy utcáért, a csoport tagjai néhány családért. Ezt a területi beosztást állandóan megtartjuk. Minden csoport élén csoportvezető áll, aki úgyszólván minden nap megbeszéli a népnevelőkkel a tapasztalatokat, feladatokat. A csoportvezetők rendszeresen beszámolnak az észleltekről s ezek alapján szabja meg a pártvezetőség a feladatokat. Én magam gondosan felkészülök minden népnevelőértekezletre, ismertetem a legjobb népnevelők tapasztalatait, megbírálom a hanyagokat. Személy szerint, konkrét eseteket felhozva, hogy abból mindenki tanulhasson. A jó népnevelőmunka eredményeként javul meg majd a továbbiakban a tag- és tagjelöltfelvétel, az oktatási munka is. Ugyanakkor a jó népnevelőmunka hozza meg az eredményeket a termelés begyűjtés területén is. Nem akarjuk, hogy községünk, Kemecse a járás szégyene, hátulkullogója legyen. Unter János, falusi alapszervezeti titkár. A kemecsei alapszervezet népnevelői leginkább rossz munkájukról voltak „nevezetesek”. Kern volt olyan jó népnevelőhálózat, amely megszilárdította volna a pártszervezet és a tömegek közötti kapcsolatot, amely eredményesen mozgósíthatta volna a dolgozó parasztokat a kötelezettségek teljesítésére.