Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

­­effitt Külpolitikai összefoglaló § OrfinxiTapánik Saijfonban $ Az Iraki Menények atörelgései ~ Saorjet cáfolat Koszigin­g Sgées régi állapotáról % Mao Ce-tung az Odera—Neisse határról ? Közeleg Vietnam egyik legnagyobb ünnepe, a Hold­újév, az úgynevezett tét és a dél-vietnami fővárosban mind idegesebbé válik a hangulat. Nemcsak az ünnep közeleg ugyanis, hanem a tavalyi em­­lékezeten tet-offenzíva vesz­teséget okozott az ameri­kaiaknak és a kormánycsa­patoknak, megismétlődhet Az USA és a saigoni rezsim biz­tonsági szervei hónapok óta igyekeznek azon, hogy ez­ a számukra lidérces esemény ne következzék be — vagy legalább ne úgy, mint 1968- ban, amikor a DNFF fegyve­res erőinek általános táma­dása teljesen rajtaütésszerűen érte mind az amerikai, mind a dél-vietnami kormányt Nos, a legutóbbi jelentések szerint ez az állandó Inten­zív „előrejelző” kísérlet né­mi eredményre vezetett — de olyan eredményre, amely felkavarta a dél-vietnami fő­város amúgy is ingatag nyu­galmát. Thieu elnök és az amerikai főparancsnok, Abrams tábornok különleges kutatóegységei ugyanis Sai­gontól mindössze 84 kilomé­terre föld alatti dzsungelkór­­házra bukkantak, amelyet nyilvánvalóan a partizánok építettek. A háromszáz ágyas kórház egy teljes szabadság­harcos hadosztály egészség­­ügyi ellátását biztosította volna és ebből amerikai szak­értők azt a meglehetősen ké­zenfekvő következtetést von­ták le, hogy a „lelet” egy ké­szülő újabb offenzíva elője­le. A közel-kelet helyzettel kapcsolatban­­ az arab szak­szervezetek kairói kongresz­­szusán kívül változatlanul az iraki kivégzések utórezgései állnak a nemzetközi érdeklő­dés középpontjában. Abdul­lah Szalam iraki tájékoztatási miniszter újabb sajtókonfe­rencián ismételte meg kormá­nyának azt az állítását, hogy az országban széles körű kémhálózat tevékenykedik, amely szabotázsakciókat ké­szít elő és „éppen ezért to­vábbi kivégzések várhatók.” A miniszter ismételten cáfol­ta, hogy kormányát faji gyű­lölködés vezette volna és fel­tette a kérdést: miért nincs hasonló felháborodás nyuga­ton a megszállt arab terüle­tek lakosainak helyzete miatt? A világsajtó jelentős része ugyanakkor elítéli az iraki eseményeket A zágrábi Vjes­nyik úgy fogalmaz, hogy „egyetért­­ Thani ENSZ-fő­­titkár aggodalmával a bagda­di intézkedések esetleges sú­lyos következményei miatt” Az iraki egyezmények — folytatja a jugoszláv lap — aggasztanak más arab orszá­gokat is, amelyek nem akar­ják nyilvánosan kifejezni, mit gondolnak az iraki ügy­ről. A kivégzések — véli a Vjesnyik — objektívan meg­nehezítik nemcsak az arab országok helyzetét hanem azokét is, amelyek baráti vi­szonyban vannak velük. Nyilvánvalóan vezető he­lyet kap a világsajtó hasáb­jain a rádióállomások hul­lámhosszain ás a televízió képernyőjén az a nyilatkozat, amelyet Zamjatyin, a szovjet külügyminisztérium sajtóosz­tályának vezetője tett Koszi­­gin miniszterelnök egészségi állapotáról. Zamjatyin meg­cáfolta azokat a nyugati, mindenekelőtt londoni la­pokban felröppent híresztelé­seket amelyek szerint a mi­niszterelnök beteg­es kije­lentette: Koszigin szabadsá­gon van és a közeljövőben el­foglalja hivatalát A Zycie Warszawy ismer­teti a Bild-Zeitung című nyugatnémet bulvárlap (Springer Konszern lapja) jelentését Mao Ce-tungnak a Japán Szocialista Párt veze­tőivel folytatott beszélgeté­séről. A Bild-Zeitung szerint Mao állítólag azt javasolta, hogy a japán szocialisták ve­le együtt kezdeményezzék egy Peking—Tokió—Bonn közötti egyezmény létrehozását „A Bild-Zeitung szenzációs jelentése keveset érdekelne bennünket, ha egy része nem érintené Lengyelországot — írja a Zycie Warszawy —, ez a rész pedig az, amelyben a nyugatnémet lap szerint Mao Ce-tung kifejtette azt a né­zetét, hogy az NSZK-nak pil­lanatnyilag nem kell elis­mernie az Odera—Neisse ha­tárt A Bild-Zeitung gyakorla­tát ismerve, komolyan kétel­kedhetnénk jelentésének pon­tosságában. Tény azonban az, hogy az utóbbi időben kiala­kulóban van bizonyos flört Peking és Bonn között A flörttel egybevág Mao Ce­­tung fentebb idézett tényle­ges vagy kitalált nyilatkoza­ta, — fejezi be a Zycie War­szawy. mBL!T-WAŹSTA!!a«!97/H1 KAIRO nw utézi a köL^k^1 Sí­ srab szakszervezeti konc üzenetet hozott BrezsniSíffl Nasszer elnöknek. A hírüay-Nasszer hértesülése szerint zott ^ hosszasan tanácsko- Pí?nel “ üzenet tar­talmáról. Részleteket a lan nem közölt csupán annyit í F “?.,üzenet a közel-kele­­ta konfliktussal kapcsolatban több olyan kérdést tartalma­­,­­ ame­yekkel a szovjet ve-Äk£taTÜU nap"kb*" Lagos Lagosi katonai tényezőktől szá­mazó értesülések ténik rin?^ ador(ok légiere­­/"ePülőgepei pénteken .^b?i?rPadóst hatottak vég­hfelviLtZélnyUgati régió több helysége ellen. Az egyik eén hú Mintyir­a régió óvárosától W16 méternyire elterülő 116?¥16 vár°sa felett oldotta ki bombaterhét. Négy sze­mély meghalt tizenegy V*- dig megsebesült A nigériai légelhontás ütegei a biafrai o­kfA,lelőtték- 1960. október 7-e óta ez volt az el­ső biafrai légitámadás a szö­vetségi kormány által el­lenőrzött területek ellen. VARSÓ Valóban lengyel-csehszlo­vák tárgyalások kezdődtek a két ország kapcsolatairól és délkán­t nem­zetközi kéz­­jegyet kü­ldött­ K­uczkowski külügyminiszter-helyettes a kim­unkákat Jan Busniak külügyminiszter-helyettes ve­zett A két ország képviselői már elfogadták az idei kulturális együttműködé­si tervet s jelenleg a PAP é* kö­zte"- h Ügynökség vezetői között is megbeszélések foly­nak Varsóban. A MOSZKVA „ a Kremlben­ vé­gez­­tek a tárgyalások Nyi­­kolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelső Tanács elnök­ségének elnöke, Dmitrij Pol­­janszkij, a szovjet miniszter­­tanács első elnökhelyettese és Kahtan M-Saabi, a Dél jemeni Népi Köztársaság el­nöke között A tárgyaláso­kon baráti légkörben, gyü­mölcsöző eszmecsere folyt a tárgyalások befejeztével 151- Saabi látogató körútra Indult a Szovjetunióban. Gerencsér Miksét! A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról 17. eletve­ előhozta éjjeliszek­rényéről a szivarvágót, le­csípte a kabanusz végét és a boldog ember élvezetével gyújtott rá. Az első szippan­tás után teljesen komolyan kezdte mesélni: — Emlékszem, amikor Sza­bolcs vármegye főispánja volt Scharf József, ez a tiszaesz­­lári templomszolga nem is­mert határt a korrupcióban. Telerakta az atyafiságával a hivatalokat és titkon vakme­rő anyagi üzelmekbe kevere­dett. Komoly összegekért kü­lön­böző engedélyeket szer­zett a kormányzó hatóságok­tól, amellett befogadta rész­­v­esnek az egyik folyam­­i­­ályozó társaság. El sem tudod képzelni, mi okozta a vesztét. Az egyik nagy bere­gi vaddisznóvadászaton, ame­lyen csupa országos notabili­­tás vett részt és néhány fő­herceg is jelen volt, ez a Scharf kilőtte a legszebb kart a miniszterelnök elől. Ilyen ember nem való főispánnak. Kiderítettek róla minden rosszat, még azt is, hogy zsi­dó. Most aztán védhetem Kor­­niss Ferenc úr szigorú színe előtt Egykedvűen verte le a ha­mut a szivarról. A bambaságig megrökö­nyödött Verhovay. Kackiás bajusza alatt szétnyílt piros, lágyan duzzadt szája. Hang­ján érződött, hogy száraz a torka. — És még te mondod, hogy felcsaptam tréfamesternek? A Vajda már nem mondott semmit. Inkább a szivarjára ügyelt. Ahogy vadászatot szőtt képtelen anekdotájába, úgy vadászathoz hasonlította Verhovay nagyon is valós, na­gyon is veszedelmes szándé­kát. Hasztalan rontott rá, töl­tött fegyverrel. Patronjait lesből eldurrogtatta, de csak bokrot talált. Hiába jött nagyvadért Nyíregyházára, mindössze azokat a szokásos döglött bányákat vihette ma­gával, amelyeket Bary József vizsgálóbírótól kapott aján­dékba. Hűvösebb idő érkezett a sötétséggel és amíg aludt a kisváros, akácfáiról lerázta a port az éjszakai szél. Nyikor­gott a zsalugáter Eötvös abla­kán, mégsem csukta be, hadd fürössze minél szabadabban az üdítő levegő. Fényes ko­ponyáját a lámpa porcelán­ernyője alá dugta, papírjai fölé görnyedt, kúria ironjá­­val egyenetlen sorokat heve­nyészett, majd hirtelen meg­­torpantotta a ceruza hegyét, hosszú percekig mozdulatlan­ná dermedve gondolkozott, hogy aztán annál sietősebben folytassa a jegyzetelést. Manc kölyök vallomását, mint a vád legdöntőbb adu­ját, már szó szerint ismerte. Ezzel szemben birtokában volt segítői jóvoltából az ap­rólékos adatok nagy halma­za arról az április elsejei napról, amikor állítólag meg­ölték Solymosi Esztert Scharf József templomszol­ga délelőtt 10 óra után csalo­gatta be házába a cselédlány­kát, innen a templomba vit­ték, ahol elvágták a nyakát és vérét vették a metszői ál­lásra pályázó idegen zsidók; tizenegy óráig be is végezték iszonyú tettüket — állítja a vizsgálóbíró Móric vallomá­sa alapján. A Vajda szigorúan szelek­tálta a tényeket és csak a bi­zonyítható részleteket vette figyelembe. Elemében volt, kedvet és erőt érzett a mun­kához, mivel Verhovay láto­gatása méginkább felfokozta elszántságát az igazság kide­rítésére. Meg akarta semmi­síteni az éppoly képtelen, mint gonosz vérvád kígyó­­fészkét, csakhogy a biztosan ható lőpormennyiséget szem­csénként kellett összeszede­getnie. Alit elébe. Szívósan végezte a babramunkát, túl­szárnyalva aprólékosságban azt a vizsgálóbírót, aki más­hoz sem értett, mint a látó­kör nélküli aprólékossághoz. Nyomról nyomra követte Esztert eltűnéséig. (Folyta­tjuk) Wm. MirMr­st Irány: az integráció IV. Megbízható szállító, biztos piac A világon ma már legalább egymillió féle árut gyárt a gépipar, s a vegyesipar is több százezer termékfaj­tát állít elő. Elképzelhetet­len, hogy egy tízmillió lakosú kis ország ennyifajta termék gyártására berendezkedjék.­ Az árucikkekre azonban a kis országoknak is szükségük van. Mit tehetnek? Ha az adott ország kapitalista tár­sadalmi és gazdasági rend­szerben él, akkor beépül va­lamely tőkés nagyhatalom érdekszférájába, s a nagy monopóliumok profitját nö­velve, vállalva a „kis hal­ra” vadászó „nagy hal” állan­dó fenyegetését, igyekszik fe­dezni szükségleteit Ha szoci­alista ország és valós nemze­ti, nemzetközi érdekek ve­zérlik, akkor a legszélesebb együttműködésre törekszik a testvérországokkal, s olyan gazdasági kapcsolatokat ala­kít ki, amelyek módot adnak az igények fokozott kielégí­tésére. S e kapcsolatok révén olyan gazdasági potenciálra tesz szert, hogy a szocialista világon kívül is megfelelő forrásra talál szükségleteinek kielégítéséhez. Az utóbbiak leírásához nem elméleti ismeretek, hanem gyakorlati tapasztalatok, sok­szorosan beigazolódott mód­szerek és formák álltak ren­delkezésünkre. Magyarország elmúlt húszesztendős tapasz­talatai, KGST-tagságunk két évtizede egyértelműen amel­lett szól, hogy hazánk egye­dül a szocialista együttműkö­dés útján juthatott el mai fejlettségi színvonalára. Jó­részt magunk mögé utasítot­tuk azokat az országokat, amelyekkel a felszabadulás előtt egy szinten álltunk. Közismert, hogy hazánk gazdasági növekedése­­- sok más országtól eltérően — vi­szonylag nagymértékben függ a külkereskedelemtől, mind a forgalom mennyiségétől, mind jövedelmezőségétől. Éppen az említett okok miatt állandóan növekvő importra szorulunk. De csak az az ország tud rendszeresen importálni, amely évről évre bővíteni tudja exportját. A magyar iparban már a dolgozóknak csaknem egynegyede export­ra termel. Mindez azonban csak akkor ér valamit, ha a megtermelt árut értékesíteni tudjuk. (Nemzeti jövedel­münk közel 40 százalékát a külkereskedelmen keresztül realizáljuk.) E tekintetben is a KGST a támaszunk, ezúttal nem a megbízható szállító, hanem a biztos piac minősé­gében A tagállamokkal kötött szerződéseink biztosítják, hogy külkereskedelmi forgal­munk 68 százalékát a szoci­alista piacon bonyolítsuk lev­ e. A modern kor taintsém Két évtized alatt a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa —­ amint azt sorozatunk korábbi négy részében igye­keztünk dokumentálni — be­váltotta az 1940 januárjában hozzá fűzött reményeket Olyan tekintélyes és ható­­nemzetközi szervezet lett, amely előrelendítette a tagállamok gazdasági fejlődé­sét, s ezen keresztül a szocia­lizmus érdekében befolyásolta a két világrendszer versenyét A KGST a szocialista or­szágok összefogását, a gazdál­kodás mind szélesebb terüle­tére terjesztette ki, a közös munka egyszerű formáit foko­zatosan fejlettebb formákkal­ gazdagította, elősegítette a jöbboldalú együttmű­ködés kibontakozását, a máról a holnapra, a távlati lehető­ségekre, a tervek, a kutatá­sok összehangolására emelte a szoros kapcsolatokra törek­vő baráti országok tekintetét S mindezt úgy végezte el, , nem vált kormányok feletti szervezetté, maradék­talanul megőrizte szocialista jellegét Utján sok nehézség­gel, objektív és szubjektív forrásokból táplálkozó akadá­lyokkal találkozott előnyei sokszor nem domborodtak ki úgy, ahogy azt a szakembe­rek gárdája és a közvélemény várta, de a problémák végső ??f°” ,n­em állták és nem áll­ják útját az összefogásnak. «.­.így fogalmazhatnánk meg a KGST 20 éves tevékenységé­nek bizonyítványát hozzáté­ve: magasabb osztályba lépi hét Ezt Indokolják az igények, a szükségletek, a lehetőség is. . igényeket támaszt a szó S^t fejlődés- Mind több termelőberendezésre és köz. »^glet. cikkre van szü£ seg, több nyersanyagot igé­nyelnek a gyárak. ** Ms naár nem kielégítők azok az együttműködési formák, amelyek tegnap még talán fris erővel hatottak. A technikai forradalom, amelynek üteme évről évre gyorsul, szükségessé teszi az erőfeszítések koncentrálását és összefogását a tudományos és kutatómunkák maximális hatékonysága érdekében. A KGST-országokban az utóbbi években kibontakozott gazdasági reformok jelentős hatást gyakoroltak és gyako­rolnak a nemzetközi együtt­működés formáira, módszerei­­re, a tervek koordinálására. Ez is megköveteli a KGST-n belüli kapcsolatok korszerűsí­tését Ma, a 20. évfordulón a tag­államok — értékelve a múl­tat, formálva a jelent — a KGST jövőjén gondolkodnak. Az említett indokok ösztönzik őket erre. S minthogy a köve­telmények azzal a szakasszal függnek össze, amelybe a KGST-tagállamok gazdasága napjainkban elérkezett, a to­vábbi megoldásokat is a mo­dern kor szintjén kell keresni és megvalósítani. Az ilyen irá­nyú törekvések közös célja pe­dig a KGST-országok gazdasá­gi integrációjának létrehozá­sa. Az integrációs tendenciák jelenleg, ilyen vagy olyan formában az egész világon megnyilvánulnak. Keresik az integrálás lehetőségeit — rendszerint fejlett tőkés or­szágokkal — a gazdaságilag gyengén fejlett tőkés államok, példa rá a közép-amerikai or­szágok kapcsolata az Egye­sült Államokkal Találkozha­tunk a fejlett országok integ­rációjával (Európai Gazdasági Közösség) a fejlődő országok integrációjával (a kelet-afri­kai országok közös piaca). Mindezektől gyökerében kü­lönbözne a szocialista orszá­gok új típusú integrációja, el­sősorban abban, hogy a teljes egyenjogúság, a kölcsönös elő­­nyök és segítségnyújtás, a tervszerűség és a stabilitás el­veire épül. A tagállamok gaz­daságának közeledését segíti elő. Az integráció nem jelent lemondást az ország szuvere­nitásáról. Problémái a KGST keretében oldódnak majd meg, nem zárva ki an­­nak lehetőségét, hogy bizo­nyos kérdések e szervezeten kívül de annak elveivel össz­hangban rendeződnek. Az integráció nem vezet majd el­különüléshez a világ nem szo­cialista részétől. A szocialista integráci felé vezető úton fontos tenni­való a népgazdasági tervek koordinálása, megfelelő gaz­daságpolitikai egyeztetés alapján. A figyelmet a legfon­tosabb, közös érdekű kérdé­sekre kell fordítani, ezek so­rában is a nyersanyagellátás­ra. Elengedhetetlen az ipari termelés széles körű szakosí­tása és kooperációja. Nagyobb erőfeszítések szükségesek a műszaki-tudományos együtt­működés fejlesztésére. Mind­ez fokozatosan együtt jár majd a pénzügyi együttmű­ködés kiszélesítésével. Erről szólva, a legtöbbször a valuta átválthatósága kerül előtérbe. Ez valóban reményteljes esz­köz, amely elősegítheti a ke­reskedelmi forgalom növelé­sét, a műszaki fejlődést, s jobban ösztönzi az ipart a pi­ac új szükségletének figye­lembe vételére. Erre ösztönöz­ne a világpiachoz igazodó árak kialakítása is. A szakemberek elképzelé­seiből így áll össze a tervezett integráció mozaikképe. Nagy, de elkerülhetetlen magaslatok előtt áll­­a KGST, úgy hívják: a modern kor szintje. Ahhoz, hogy 1970 után túllássunk raj­ta, már most kell kezdeni az előkészületeket. A tagállamok többsége készen áll az integ­ráció magaslatainak meghó­dítására, egyetért az „expe­díció” célkitűzéseivel, így vá­lik a KGST 20. évfordulója újabb fejlődési szakasz kiin­duló pontjává. Bár a problé­mák minden bizonnyal hallat­nak még magukról, bizakodva nézhetünk a következő évti­zedek elé. Pálos Tamás csen belül 34,5 százalékát a minden tekintetben legna­gyobb gazdasági partnerünk­­a Szovjetunióval, 16 8 százalékát az NDK-val, majd Csehszlovákia és Lengyelor­szág következik a részesedés arányában. (A tőkés orszá­­gok köz­ül 1967-ben a legna­gyobb forgalmat az NSZK- val bonyolítottuk le, egész kát­forgalmazók 5,1 százalé- Sok a hasznunk a közös lé­tesítményekből is. A „Barát­ság olajvezetéken keresztül Magyarország eddig több mint 11 millió tonna olajat kapott. A „Béke” nemzetkö­zi villamos távvezetéken a Szovjetunió tavaly 1,9 mil­liárd kilowatt, 1969—1970-2,8 milliárd kilo­­watt villamos energiát szál­­l Magyarországra. A magyar gazdaság vala­mennyi ágában naponta tíz­es százezer forintos megta­­ttarítást jelent a KGST-orszá­­gok tudományos, műszaki se­gítsége. A Dunai Vasmű, a Borsodi és a Tisza menti Ve­gyiművek tervezésénél, k a megawattos százhalombattai turbogenerátor gyártásánál — néhány példát em­lítsünk — döntő fontosságú V°a a­­baráti együttmű­ködés A jó tapasztalat alap­ján teljesen érthető, hogy a magyar képviselők a szoci­­a­lita országok összefogásá­nak fejlesztése mellett száll­nak síkra a KGST-ben. Ab-ÍÍ2Jí£ulnak ki- amit az MSZMP Központi Bizottsága éppen a múlt év végén, de­­*e mber 4-i ülésén megálla­­p­ítot?L ’’Szük£éSe*, hogy fo­kozottabban éljünk a szo­cialista országok gazdasági együttműködésében, a mi­­­­tudományoa k°operáció fejlesztésében rejlő lehetősé­­gekke! Az együttműkö­dés hatékonyságának növelé­­sére •— mert most már nem az extenzív, hanem az inten­zív fejlődés van soron _ a magyar kormány javaslatot is dolgozott id. Lényege: egy­­rte. a népgazdasági terve­ket kell jobban összehangol­ni, az alapvető problémákra nyersanyagellátás, vegyipar gépgyártási kooperáció, stb.­ — összpontosítani, másfelől a nemzeti piacokat kell fokoza­tosan és tervszerűbben meg­nyitni egymás előtt, szorgal­­mazni a vállalatok közötti közvetlen együttműködést -Y4«*­

Next