Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
Külpolitikai összefoglaló nugat-berlini nyilatkozat Nixon Rómában és Párizsban A nemzetközi közvélemény ez elmúlt napokban feszült érdeklődéssel figyelte a Nyugat-Berlin körül alakuló fejleményeket. Nem volt vitás, hogy a nyugat-berlini szenátus az NDK javaslatára csak formailag mondja ki a választást, a döntés Bonnban történik. Úgy tűnik, hacsak az utolsó pillanatban nem jön közbe valami váratlan fordulat, hogy a Rajna partján ismét, mint már anynyiszor, ahidegháborús szellem győzedelmeskedett a józanság felett. Miután ugyanis Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője kijelentette: „Minden amellett szól, hogy a nyugatnémet elnökválasztásokat március ötödikén mégis Nyugat-Berlinben tartják meg, kijelentését Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester szinte szó szerint megismételte egy sajtókonferencián. Az NDK vezető lapja, a Neues Deutschland kommentárban állapítja meg: ismét megkerülték Bonnban és Nyugat-Berlinben a probléma magvát, azt az alapvető tényt, hogy Nyugat-Berlin nem tartozik a Német Szövetségi Köztársasághoz. Nixon nyugat-európai körútja most már nemcsak diplomáciai értelemben, nemcsak a kulisszák mögött, hanem a szó közvetlen értelmében is mind viharosabbá válik. Miközben a római Quirinale palotában folytak az amerikai—olasz tárgyalások, tüntetések egész sorozata kavarta fel az „örök város” megszokott rendjét. Az egyetemen súlyos közelharcot vívtak a baloldali és jobboldali diákok, számos helyen tekintélyes tömegek tüntettek a NATO és Amerika egész politikája ellen. A tüntetések során több száz előállítás és sebesülés történt, sőt egy fiatal egyetemista, a 24 éves Domencio Congedo, az egyetemi verekedés során életét vesztette. Amikor az amerikai elnök távozott a Quirinate-palotából és megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, egy barna esőkabátot viselő fiatalember életét kockáztatva az autók és motoros testőrök menetébe vetette magát, állítólag azért, hogy — mint később vallotta — írásos petíciót adjon át az Egyesült Államok elnökének. A férfit némi dulakodás után őrizetbe vették. Ez az incidens nyilvánvalóan gyerekjátéknak bizonyul ahhoz a problémákhoz képest, amelyek De Gaulle elnök párizsi rezidenciáján, a tárgyalóasztalnál várják Nixont. Az amerikai elnök érkezésekor ugyan az Orly repülőtéren „az Egyesült Államok legrégibb barátjának és szövetségesének” nevezte Franciaországot és De Gaulle is szólt „a két országot öszszekötő két évszázados barátságról” , de a szépen formált mondatok nem téveszthettek meg senkit. Johnson elnöksége alatt a két ország jóviszonyának csak romjai maradtak meg és senkinek nem lehetett illúziója afelől: az Atlanti-óceánon átívelő híd újjáépítése — ha egyáltalán megkezdődik — még esztendőket vehet igénybe. Viatnami jelentés Folytatódik a DNFF offermája Rakétával felrobbantották az amerikaiak Da Nang-i hadianyagraktárát Saigon. (MTI): Hatalmas pergőtűznél és rakétatámadásokkal folytatódott pénteken a DNFF alakulatainak immáron hatodik napja tartó kora tavaszi offenzívája. A DNFF legújabb hadijelentéseiben beszámolt arról, hogy az általános támadássorozat közben felszabadították a pacifikációs program keretében létesített számos úgynevezett stratégiai falu lakosságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél- Vietnam több körzetében, egyebek között Saigon közelében, sok helységben népfelkelés tört ki. A falusiak lelkesen fogadták a hazafiak előrenyomuló osztagait és menetoszlopait, s élelmet és szállást adtak nekik. A nép mindenütt odaadóan támogatta a DNFF hadműveleteit. Nyugati távirati jelentések szerint az offenzíva hatodik hajnalán a DNFF az ország mind a négy harcászati övezetében rakéta- és nehézgránát-támadásokat indított az amerikai expedíciós hadsereg és a dél-vietnami csatlós kormány támaszpontjai ellen. Különösképpen súlyos károk érték a Da Nang-i és a Long Binh-i óriástámaszpontokat. A Da Nang-i bázisra becsapódó 122 milliméteres szovjet gyártmányú rakéták felrobbantottak egy amerikai hadianyagraktárt. A robbanás — mint az AFP tudósítója jelentette — megveszkedtette szinte az egész várost. Az amerikai szóvivők a később sajtótájékoztatón annyit elismertek, hogy az amerikai haditengerészet három hajója, amely a támaszpont város kikötőjében horganyzott, súlyosan megrongálódott. A Saigontól 30 kilométernyire kiépített Long Binh-i támaszpontra ugyancsak rakéták záporoztak. Long Binh az offenzíva kezdete óta ostromlott várossá változott. -«Kisfa NEW JORK Magyarország tölti be márciusban a Biztonsági Tanács elnökségét. A tanács ügyrendje szerint a tagállamok abcsorrendben, felváltva egy hónapon át elnökölnek. Mint ismeretes, a Magyar Népköztársaságot 1968. január 1-től két évre választották a Biztonsági Tanács állandó tagjainak sorába, s a megbízatás ez év december 31-én jár le. A tanács elnökségét márciusban Csatorday Károly nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képvise-lője látja el. JERUZSÁLEM Pénteken délelőtt Jeruzsálemben az ország nagy halottainak temetőjében ünnepélyes külsőségek között eltemették Levi Eskol miniszterelnököt. A ravatalnál Bazar államfő vett búcsút az elhunyt miniszterelnöktől. ATHÉN Az athéni junta bírósága csütörtökön négy hónapi börtönbüntetésre ítélte Manolisz Glezoszt, a hős görög hazafit. Hasonló ítéletet hozott a bíróság Leonidasz Kirkosz, az EDA-párt volt parlamenti képviselője ellen is. A Kommunista történelmi jelentősége ötven esztendeje Moszkvában harminc ország kommunista, baloldali szocialista pártjainak, szervezeteinek 52 küldötte határozatot hozott a III. Kommunista Internacionálé megalakításáról. 1919. március 4-én született meg a nemzetközi forradalmi szervezet, amely Marxnak és Engelsnek a Kommunisták Szövetségében és az I. Internacionálé szervezésében és irányításában végzett úttörő munkáját, a II. Internacionálé legjobb forradalmi hagyományait, a kor követelményeinek megfelelő, magasabb szinten folytatta. A kongresszust összehívó nyolc szervezet között ott találjuk a Kommunisták Magyarországi Pártját is. A Kommunista Internacionálé negyedszázados története azonban nem az alapító kongresszussal kezdődik. Létrehozását Lenin már 1914 novemberében határozott célként tűzte ki: „A II. Internacionálé meghalt, legyőzte az opportunizmus. Le az opportunizmussal, és éljen a III. Internacionálé, amely... megszabadult az opportunizmustól." A munkásmozgalom forradalmi erőinek még hosszú vívódásra, és újabb történelmi tapasztalatokra volt szükségük, míg megértették, hogy csak egy út van — a II. Internacionálé pártaiban eluralkodott opportunizmussal, szociálsovinizmussal és ingadozással szemben — létrehozni a következetes marxista forradalmárok internacionáléját. S ha a megoldás felemás lesz, akkor az új Internacionálé épp oly kevéssé lesz alkalmas a munkásosztályt forradalmi hivatása betöltésében vezetni, mint ahogy a TI. Internacionálé sem tudta ezt megtenni a nagy próbatétel idején. A szocialista forradalom oroszországi győzelme meggyorsította a forradalmi erők különválásának folyamatát. Siettették az elhatározást ajobboldali raponlíldemokrata vezetőknek a II. Internadonálé felélesztésére irányuló kísérletei is. Az osztályharc élesösszeütközései —s a szociáldemokrácia jobboldali vezetőinek ezzel kapcsolatban tanús lett magatartása — nemcsak eszmeileg, hanem szervezetileg is új típusú, egységesebb, a harcokra felkészültebb, a tömegeket gyorsan mozgásba hozni képes pártokat és internacionálét igényeltek. A Kommunista Internacionálé alakuló kongresszusán vállalta a forradalmi kommunizmus elveit, továbbiéjesztette a marxizmus elméletét, a kapitalizmus általános válságának, a proletárforradalmaknak korszakára. Egyik legnagyobb történelmi tette a burzsoá demokráciáról és proletárdiktatúráról szóló irányelvek lefektetése volt. Az I. kongresszuson Lenin szavai szerint: „.. .csupán kitűzték” a kommunizmus zászlaját, hogy e körül tömörüljenek a forradalmi proletariátus erői.” S mintha csak a kongresszuson kidolgozott alapelveket igazolná — a Kommunista Internacionálé megalakulását követően röviddel a nemzetközi forradalmi proletariátus újabb nagy győzelméről érkezett hír, március 21-én kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot. A Kommunista Internacionálé megalakulása, ugyanúgy, mint a kommunista pártok létrejötte, történelmi szükségszerűség volt és fordulatot jelentett a nemzetközi munkásmozgalom történetében. A Kommunista Internacionálé adta a leghelyesebb választ a forradalmi proletariátus soron következő feladataira, az egyes kommunista pártok tapasztalatait általánosítva, segítette a forradalmi mozgalmat az általános és helyi sajátosságok kidolgozásában. Sikerrel támogatta a nemzetközi munkásmozgalmat a munkásosztály forradalmi vívmányait a fiatal szovjet állam védelmében, az imperializmusnak az első proletárállam megfojtására irányuló törekvéseivel szemben. A bolsevik pártnak, a világ első szocialista államának tapasztalatait közvetítette a világ különböző területein tevékenykedő forradalmi erőkhöz. Tevékenysége nyomán nőtt a kommunista mozgalom világot átfogó mozgalommá. A Kommunista Interna- Hokálé egyik nagy történelmi érdeme, hogy megszervezte a munkásmozgalmat Ázsia, Latin-Amerika és Afrika sok olyan országában, ahol eddig munkásmozgalom nem létezett Felismerte, hogy a nemzeti és gyarmati felszabadító harcokat a világ forradalmi mozgalma részeként kell felfogni, és a gyarmati országok fiatal kommunista pártjait úgy orientálta, hogy azok az antiimperialista, antifeudális, nemzeti célokért folyó küzdelem élére álljanak. Már a 20-as évek elején a széles imperialistaellenesegységfront megteremtésében látta a kommunista mozgalom feladatát ezekben az országokban, a nagy erőfeszítéseket tett, hogy az indonéz, kínai, indiai elvtársakat meggyőzze e politika helyességéről, hogy legyőzzék a fennálló szektás elképzeléseket A Kommunista Internacionálé vezetésével a kommunista pártok következetesen harcoltak a munkásosztály napi érdekeiért, a tőke támadásai, a háború állandó fenyegető veszélye ellen. Nagy érdeme, hogy a munkásosztály eredményes harcai érdekében minden időszakban újra és újra kidolgozta azokat a harci formákat és eszközöket, amelyek nemcsak az élcsapatot, hanem a munkásosztály többségét, a reformista befolyás alatt lévő tömegeket is aktivizálta a tőke elleni küzdelemre. Kidolgozta a ..munkásegység politikáját, s — ha nem is minden esetben a leghelyesebb módszerekkel, mégis — a történelmi körülmények figyelembe vételével vezette a nemzetközi kommunista mozgalmat Tevékenységének eredményességét a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődését és erejét bizonyítja, hogy a hitleri fasizmus veszedelmével szemben szembe tudta állítani azt a nagyszabású politikai stratégiát, amely az egész világot fenyegető fasiszta veszélynek útját állhatta és a társadalmi haladás újabb távlatait tárta fel a világ proletariátusa és az egész emberiség számára. A kommunista pártok a nemzeti függetlenség és demokrácia védelmében folytatott küzdelmükben mindenütt növelték tömegbefolyásukat, egybeforrtak a fasizmus ellen küzdő széles néptömegekkel és az országok többségében valóban a nemzet vezető pártjaivá váltak. A kommunista mozgalom hatalmas fejlődése, az egyes kommunista pártok gyors önállósodása, nemkülönben a háború körülményei a kommunista pártok együttműködésének új formáját tette szükségessé. A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága 1943 tavaszán kimondta a Kommunista Internnacionálé feloszlatását. A Kommunista Internacionálé a reakció elleni világméretű harcban mindenkor a haladás legfőbb ösztönzője és irányítója volt. Negyedszázados fennállása megteremtette annak feltételeit, hogy a kommunista pártok ma világszerte jelentős erőt alkossanak, s országuk problémáit önállóan, a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait figyelembe véve oldják meg. Dr. Szokolay Katané kandidátus Gerencsér Miklós: 61. Ónody úr attól vetemedett nyílt fenyegetésre a törvényhozásban, hogy Kozma Sándor kijelentette volna Farkas Gábor tiszaeszlári bírónak: mindössze négy-öt úr agyában született meg a vérvád. Követelte Ónody, hogy a főállamügyész nevezze meg az általa ismert urakat, különben rászolgál a fegyházra. Akkor hát én is rászolgálok, mert hitem szerint csakugyan négy-öt szabolcsi fajgyűlölő támasztotta ezt a nagy nemzetközi botrányt Pauler krétafehéren reszketett, erőlködve nyelt, kigombolta kaucsuk inggallérját, eközben megszúrta ujját a gyémántfejű nyakkendőtűvel. — Nevezd meg azt a négyet urat! — követelte idegesen, majd a sírással küszködve szopta vérző ujja hegyét. A Vajda kiadta első dühét, nagyokat fújva gyűjtött erőt, hagyta, hadd szedje össze magát a miniszter is a következő támadás elviseléséhez. Eddig vakmerően, pontos értesülések hiányában, csupán a biztos gyanúra támaszkodva vádolta meg Paulert a bajhozók támogatásával. Elérkezettnek látta a pillanatot, hogy felvonultassa a konkrétumok nehéz ütegét . A maga idejében mindenkit megnevezek. Egyelőre elégedjünk meg egyetlen személlyel. Amikor Veszprém vármegyei alügyész voltam, érkezett hozzám egy miniszteri értesítés. Ebben közölték velem, hogy a minisztérium a fegyházakban levő rabok közül többet próbaszabadságra engedett büntetésük teljes kitöltése előtt. Az elbocsátottak között volt Péczeli Kálmán. Azért került Illavára, a legsúlyosabb fegyencek közé, mert többek társaságában két gyilkosságot követett el, különös kegyetlenséggel. Ezért tizenöt évre ítélték. Három évet elengedtek neki. Mit gondolsz, kegyelmes uram, ki ez a Péczeli Kálmán? Mintha megtántorodott volna Pauler Tivadar. Támaszt keresett, ahol megkapaszkodhatna. Üggyel-bajjal íróasztala mögé támolygott, s lerogyott a bársonyszékbe. — Nem tudom ... Fogalmám sincs. . — Készséggel elhiszem, de talán kiváncsi vagy rá. — Gyilkosok iránt csak kényszerből érdeklődöm. — Ennek a Péczelinek a a gyilkosságával már senki nem törődik. Szerény, de megbecsült tagja Szabolcs vármegye adminisztrációjának. Pauler szemét zavarossá tette a rémület és a rimánkodás váltakozása: némán könyörgött Eötvösnek, hogy inkább szidja, üvöltözzön, ahogy a torkán kifér, csak ezzel a baljóslatú, megsemmisítő higgadtsággal hagyjon fel. Azonnali vesztét jelenti, ha bevallja, hogy tud Péczeli Kálmán múltjáról és jelenlegi szerepéről. Szétzilált önuralma maradékával közönyt parancsolt magára. — Hogy kerül ez az ember egy kalap alá a tiszaeszlári üggyel? Eötvös kimérten, nyugalma teljes birtokában beszélt. — Amennyien kínos tőlem hallani, kérlek, szíveskedj mégegyszer figyelemmel elolvasni a Scharf Móric vallomásáról készült akták aláírásait — Szerfölött különös... Köszönettel fogadok el tőled minden felvilágosítást. — Kegyelmes uram, Péczeli Kálmán volt kéjgyilkos Bary József vizsgálóbíró úr írnoka, ő fogalmazta a jegyzőkönyveket. Tiszanagyfaluban ő csikarta ki a vallomást Móriczból a duhaj és brutális Recsky András csendbiztossal együtt Először a szék magas támlájára hanyatlott a miniszter feje, majd aggasztó lassúsággal előrehajolt. — Gondom lesz rá, hogy ilyen rovotmúltú alakok ne kompromittálhassák tovább a magyar igazságszolgáltatást. Kérlek, Károly, légy rám tekintettel ... Fáj a szívem és még sokan szeretnének bejutni hozzám. A Vajda gúnyosan oldalraszegte , fejét nem leplezte iróniáját és megvetését. — Többek között Ónody Géza. Azt hittem érdekelni fog, hogy tulajdonképpen miért gorombáskodtam veled. Pauler elcsigázottan tapogatta ezüstszürke mellényét a szíve fölött. Nyögdécselve beszélt — Tudom.. Felizgatott a sajtó ... Biztosíthatlak, hogy nem szolgáltatom ki Bary Józsefnek a csongrádi fejetlen hullát. Egycsapásra feleslegessé vált újabb megrázkódtatásokat okoznia Eötvösnek, noha ott sorakoztak benne lecsapásra készen a birtokában lévő konkrétumok. Péczeli Kálmánt csak bevezetőnek szánta, de úgy látszik, Pauler Tivadar is felfogta ezt. Viselkedésével fejezte ki távozási szándékát, a miniszter mindjárt serény lett, iparkodott ajtót nyitni. Eötvös megelőzte. Határtalan szívélyességgel, kaszinózó jókedvvel hálálkodott, harsányra emelve hangját, hadd hallja mindenki: — Köszönöm a nagylelkű lojalitásodat, kegyelmes uram! Én pedig arról biztosíthatlak, hogy az orkán sem szórja szét különbül a pelyvát, ahogy a védelem fogja a vádat. A miniszter gyengéden belekarolt, így vezette a folyosóig keresztül a titkári szobán. — Ha parancsolod, rendelkezésedre áll a hivatali fogatom. — Nem, nem, köszönöm. Ezúttal inkább az apostolok lovára bízom magam. Eötvös az utcán mégis bérkocsit fogadott. Mintha most ébredt volna fel hajnali kettő óta. Nyomasztó, hihetetlen álomként borult egész lényére mindaz, ami az utóbbi órában történt vele. A szélsőségekben járó izgalma fokról fokra alábbszállt, jólesett hallania a Bazilika tornyaiból ércesen lüktető déli harangszót. Az egyszerű rézcsillár ibolyakék gázlángjától szelíd kisértetierség derengett a szobában. Úgy rémlett, mintha nem is röpke három és fél évtized, hanem évszázadok választották volna el a jelentől a falakról nézelődő arcokat: Kossuth, Széchenyi, Klapka, Bem József, Deák Ferenc 1843-ból való képmásait. Feketekávé forrott bugyogva a spirituszfőzőn, nyomdász?'a kefelevonatok hevertek mindenütt, szivarok füstölögtek, Eötvös végighúzta gombolatlan ingujját verejtékező koponyáján, elzárta a spirituszfőzőt (Folytatjuk) Regény Eötvös Károlyról