Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

acon Évfolyam, 235. szám ÁRA 80 FILLÉR VILÁG PROLITÁRSAI, EGBODJUK! 1969. OKTÓBER 16, PÉNTEK Határozat a lakosság ipari, kereskedelmi és áruszállítási szolgáltatásainak fejlesztésére •• Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Meghallgat­ta a külügyminiszter tájé­koztatóját dr. Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársa­ság elnöke magyarországi lá­togatásáról és tárgyalásairól, amelynek során hasznos és gyümölcsöző eszmecsere folyt a nemzetközi problémákról — elsősorban az európai biz­tonság kérdéséről — és az országaink közötti kapcsola­tokról. A látogatás jelentősen hozzájárult a magyar és a finn nép együttműködésének és barátságának elmélyítésé­hez. A Minisztertanács a je­lentést tudomásul vette. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a külkeres­kedelmi miniszter jelentését kanadai látogatásáról és megbeszéléseiről. A kormány a tárgyalásokat hasznosnak ítélte és megállapította, hogy azok eredményei elősegítik a két ország gazdasági együtt­működésének kiszélesítését. A Minisztertanács titkársá­gának vezetője ismertette az országgyűlés szeptember 24— 25-i ülésszakán elhangzott képviselői észrevételeket és javaslatokat. A kormány fel­hívta az érintett minisztereket és országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg a javaslatok megvalósí­tásának lehetőségét és arról tájékoztassák az országgyűlés elnökét és a javaslattevő kép­viselőket. Az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztésére a Minisztertanács határozatot hozott a lakosság ipari, ke­reskedelmi és áruszállítási szolgáltatások fejlesztésére. A­­ kormány már korábban elfog i ------------------------------------ i­gadta a fejlesztés irányelveit és felkérése alapján ezeket négy országgyűlési bizottság, vala­mint a fővárosi és megyei jo­gú tanácsok végrehajtó bi­zottságai — külső szakembe­rek bevonásával — megvitat­ták. Az előterjesztés kiemeli, hogy főként a lakáskarban­tartás, a mosás-vegytisztítás, a háztartási gépek javítása, a rádió-, a televízió-, a sze­mélygépkocsi-javítás és kar­bantartás terén merültek fel jogos panaszok. A Minisztertanács határo­zatot hozott a szolgáltatások fejlődését biztosító gazdasági szabályozó intézkedésekre, adó- és hitelkedvezmények nyújtására; a szolgáltatásban dolgozók érdekeltségének fo­kozására; s egyszerűbb, a la­kosság igényeihez jobban al­kalmazkodó formák bevezeté­sére; az átalányrendszer, a helyszíni javító szervezetek kiszélesítésére; a bedolgozó­hálózat bővítésére; a kölcsön­zőszolgálat kiterjesztésére, a lakosság szabad idejéhez job­ban alkalmazkodó munka­rend kialakítására. Elő kell mozdítani az állami vállala­tok, szövetkezetek, közületek, intézmények és a magánkis­ipar szabad javító kapacitá­sának igénybevételét és na­gyobb mértékben bevonni a munkaidőn túli javító tevé­kenységbe más főfoglalkozású szakembereket és nyugdíjaso­kat. A szolgáltatásokkal kapcsola­tos árpolitika fontos eszköze a kiegyensúlyozott ellátás biztosításának, ezért előírja a határozat, hogy messzeme­nően figyelembe kell venni a kisebb jövedelmű rétegek ér­dekeit, s az illetékes szervek tegyék hatékonyabbá az ár­ellenőrzést. A határozat végül intézkedik — a lakosság sa­ját javító munkájának meg­könnyítése érdekében — az anyag-, alkatrész- és szer­számellátás megjavítására. A kormány felhívta a szol­gáltatásokat végző állami ” vállalatokat és szövetkezete­ket, azok vezetőit és dolgozó­it, valamint a magánkisiparo­sokat, hogy végezzenek szín­vonalasabb munkát, javítsák a lakosság ellátását. . A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Kibontakozik a HAFE nagy­csarnokának látképe. A ne­gyedik negyedév kezdetén ki­elégítő az építkezés üteme. A tervezett 34 millióból eddig 28 milliót építettek be. A téli­­esítésre gondosan felkészül­tek. Rövidesen sor kerül a nyílászárók üvegezésére, és megkezdődhet a belső munka, a gépek beszerelése. Hammel J. felv. LAPOTTK TAETAlMABat* Gondolatok a termékben (3. okte. A rádió és a televízió heti műsora A tárgyalóteremből a. oldal) (5. oldal) Járási labdarúgó­bajnokságok M. Vida!) A szakszervezetek világkongresszusa A VII. SZAKSZERVEZETI VILÁGKONGRESSZUST ok­tóber 17—31. között Buda­pestre hívták össze. A ma­gyar szakszervezetek látják el a házigazda megtisztelő feladatait. A 140 millió tagot számláló Szakszervezeti Vi­lágszövetség kongresszusára 600 küldöttet várnak a világ számos országából. A Szakszervezeti Világszö­vetség 1945., tehát megalaku­lása óta mindig jó ügyet, a társadalmi haladás ügyét szolgálta, a munkásosztály, a dolgozók érdekeit védte. Több mint két évtizedes tevékeny­sége során minden kérdés­ben a nemzetközi munkásosz­tály álláspontját képviselte. Az SZDSZ nemzetközi mun­kásfórumot biztosított — a szocialista építés eredményei, a szocialista társadalmi rend megismertetésére. Kiállt és védte a szocialista országokat a rágalmakkal szemben, szo­lidáris volt nehéz helyzetek­ben is a szocialista országok szakszervezeteivel és dolgo­zóival. Az SZDSZ befolyása a vi­lág dolgozóira és szakszerve­zeteire messze felülmúlja a 140 milliós taglétszámot. Együttműködik azokkal a szakszervezetekkel, regioná­lis és kontinentális közpon­tokkal is, amelyek valami­lyen okból nem kívánnak tag­jai lenni a Szakszervezeti Vi­lágszövetségnek, de a hala­dásért, demokráciáért, a füg­getlenségért, a dolgozók érde­keinek védelméért harcolnak. Az elmúlt két és fél évtized alatt az együttműködés szám­talan formája bontakozott ki a szakszervezeti és az egyéb demokratikus tömeg- és ál­lamközi szervezetekkel. Együttműködik az SZVSZ többek között az összafrikai Szakszervezeti Szövetséggel, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségével, a Latin-amerikai Állandó Kongresszussal. Részt vesz az ENSZ, az UNESCO, a Nem­zetközi Munkaügyi Hivatal munkájában. Támogatja a nemzetközi békemozgalmat, az ifjúsági és nőmozgalma­kat. AZ SZVSZ FENNÁLLÁSÁ­NAK története igazolja ele­veinek és céljainak helyessé­gét, s bizonyítja azt, hogy az SZVSZ ma is világszervezet, amely fáradhatatlanul mun­kálkodik a világ dolgozóinak érdekeiért. A VII. szakszer­vezeti világkongresszus fel­adata, hogy alaposan értékel­je a célok megvalósításában elért eredményeket és meg­szabja a továbbfejlesztés irá­nyát. Befejező szakaszához érke­zett az október 17-én össze­ülő világkongresszus előké­születi munkája. Az SZVSZ Végrehajtó Bizottsága elfo­gadta a kongresszus kilenc pontból álló napirendjét, amely lényegében felöleli a szakszervezeti világmozgalom valamennyi többi tevékenysé­gi körét. Nagy jelentőségű a kongresszus elé kerülő doku­­­mentumok között a szakszer­vezetek irányvonaláról szóló okmány, melyet az SZVSZ tavaly decemberi berlini fő­tanács ülésén munkáltak ki első ízben. A határozat alap­ján negyven ország szakszer­vezeti képviselőiből álló bi­zottság dolgozta ki ezt a ja­vaslatot, s ehhez a dokumen­tumhoz magyar részről is szá­mos előterjesztés érkezett Valószínűleg sor kerül az alapszabály módosítására, fi­gyelembe véve a nemzetközi mozgalom jelenlegi fejlődésé­nek követelményeit. A VI. szakszervezeti világkong­resszus óta eltelt négy év alatt a politikai, gazdasági életben, a bérből és fizetés­ből élő dolgozók helyzetében beállott változásoknak megfe­lelően a mai feltételekhez, a holnapi feladatokhoz kell iga­zítani az SZVSZ tevékenysé­gét, politikáját. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN az SZVSZ tagszervezeteiben és az SZVSZ-szel együttmű­ködő szimpatizáló szerveze­tek között három irányzat alakult ki. Egy részük a po­litikai aktivitás növelését tartja fontosnak, mások a dol­gozók közvetlen gazdasági követeléseinek teljesítését, a harmadik irányzat pedig a szocializmus mielőbbi felépí­tésének feladatait hangsú­lyozza. A világkongresszus feladata, hogy megtalálja a realitásoknak leginkább meg­felelő arányokat, nem té­vesztve szem elől korábbi stratégiai célkitűzéseit és alapelveit, a tagszervezetek nemzeti sajátosságait. Viták után, viták során az utóbbi időben az a vélemény kristályosodott ki — s ez egyezik a mi szakszervezete­ink véleményével is —, hogy egyformán nagy jelentőségű­ek a politikai kérdésekkel és a dolgozók napi érdekvédel­mi kérdéseivel kapcsolatos problémák. De a világszerve­zet munkájában kívánatos jobban előtérbe helyezni a munka szakszervezeti voná­sait. Az eddiginél többet kell foglalkozni a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ala­pos elemzésével, a munkale­hetőségek, foglalkoztatottság, a bérek, a megélhetés, a szo­ciális biztonság kérdéseivel, a dolgozók egyes rétegeinek, a fiataloknak és a nőknek a problémáival, a tőkés kizsák­mányolás ellen folytatott harc új formáival. NÉHÁNY NAP MÚLVA Budapestre érkeznek a vendé­gek. Ismét kiemelkedő jelen­tőségű nemzetközi politikai fórumnak ad otthont Ma­gyarország. Megtisztelő köte­lességünk élni az alkalommal, hogy minél teljesebb képet nyújtsunk a magyar dolgozók küzdelmeiről, a szocializmust építő munkájáról, a nemzet­közi munkásosztály iránt ki­fejezett szolidaritásáról. Külpolitikai összefoglalónk Gromiko-Schumann tárgyalásai Moszkvában Maurice Schumann francia külügyminiszter csütörtökön a szovjet kormány meghívá­sára hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A Fran­ciaország és a Szovjetunió ál­lami lobogóival feldíszített seremetyevói repülőtéren Maurice Schumannt Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter és más hivatalos sze­mélyiségek fogadták. A nap folyamán megkez­dődtek a tárgyalások Gromi­ko és Schumann francia kül­ügyminiszter között. A meleg, baráti légkörben eszmecsere folyt egyes időszerű, a feleket kölcsönösen érdeklő nemzet­közi problémákról. A hír, amely szerint And­rej Gromiko szovjet és Maurice Schumann fran­cia külügyminiszter Moszk­vában megkezdte tár­gyalásait, világszerte nagy figyelmet keltett — persze, nem mindenütt azonos előjel­lel. Már a­i első visszhangokból kitűnik, hogy Washingtonban, Londonban és Bonnban kese­rű csalódást keltett a francia külpolitikának ez a látványos lépése. De Gaulle tábornok visszavonulását, mint emléke­zetes, felfokozott remények­kel kommentálták atlanti kö­rökben. Nem csináltak titkot abból, hogy a tábornok-elnök távozásától minden szem­pontból új kurzust vártak a francia külpolitikában, min­denekelőtt a NATO-hoz és a Szovjetunióhoz való vi­szonyt illetően. Maurice Schumann moszk­vai látogatása elhervasztotta a hidegháború bajnokainak a francia—szovjet kapcsolatok megromlására irányuló remé­nyeit. Párizs meglehetősen félreérthetetlen jelét adta an­nak, hogy a De Gaulle utáni Franciaország vezetése meg akarja tartani, sőt tovább akarja fejleszteni az utóbbi esztendőkben bíztatóan fejlő­dő szovjet—francia kapcsola­tokat. A külügyminiszter szemé­lyes moszkvai bemutatkozása természetesen önmagában is fontos esemény. De nem csak erről van szó. Schumann Wa­shingtonban járt a közel­múltban és ott előkészítette Georges Pompidou államfő kora tavaszi útját. Az idő­pontok még bizonytalanok, de aligha lehet vitás, hogy a francia diplomácia vezetője hasonló megbízatással érke­zett a szovjet fővárosba is. És még ez sem minden. Schumann látogatása csak a nyitánya egy immár hagyo­mányossá vált szovjet—fran­cia eseménynek, a két ország magas rangú képviselőiből álló munkacsoport, az úgy­nevezett nagybizottság ülésé­nek, amelyre ugyancsak a szovjet fővárosban kerül sor. Maurice Schumann francia külügyminiszter moszkvai útja nagy érdeklődést keltett a francia közvélemény köré­ben is, amely a két ország barátságának és együttműkö­désének továbbfejlesztését várja ettől a látogatástól. A Nation, a francia kormány­hoz közel álló sajtóorgánum kommentárjában kifejezi azt a reményét, hogy ez az utazás az együttműködés új szaka­szát jelenti majd a két ország viszonyában. Maurice Schumann Kraszí­­kovval, a TASZSZ tudósítójá­val folytatott beszélgetés so­rán kijelentette, azért utazik Moszkvába, mert szilárd meggyőződése, hogy siker koronázza majd küldetését. Ez a látogatás és a francia­­szovjet együttműködési bi­zottság közvetlenül ezután kezdődő ülésszaka újabb té­nyezővel járul hozzá a két ország baráti egyetértésének fejlesztéséhez a két nép ér­dekében, a béke és a nemzet­közi együttműködés érdeké­ben — fűzte hozzá a minisz­ter. (Folytatás a 2. oldalon)

Next