Kelet-Magyarország, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-29 / 24. szám
setén. 4 ELET MAGYAR‡*»RS2ÁJ Külpolitikai összefoglaló Híl A francia miniszterelnök tv -beszéde Ulf Schumann beszámolt londoni útjáról ífg Szovjet lap Kína magatartásáról Egyedül a jobboldali Aurore minősíti „ragyogónak” Chaban-Delmas francia miniszterelnök televíziós beszédét, amelyben Párizs közelkeleti politikáját körvonalazta, különös tekintettel a világszerte sokat emlegetett líbiai fegyverszállításokra. A kormányfő emlékeztetett a megállapodásnak arra a részére, hogy Mirage repülőgépeket nem szabad felhasználni Izrael ellen, amelynek létét és szuverenitását egyébként francia részről maradéktalanul elismerik. Különben is — tette hozzá Chaban-Delmas — a Líbiának leszállítandó Mirage-ok gyártását még el sem kezdték, így még a szállítmány első tétele is csak 15—16 hónap múlva juthat el a megrendelőkhöz. A kontingens nagyobb része még ennél is később, 1973-ban kerül Líbiába és „addigra a háború remélhetőleg be is fejeződik.” Nem véletlen, hogy a minisderelnök beszédét baloldali körökben bizonyos ellenérzéssel fogadták. Azzal Ugyanis, hogy Chaban-Delmas egyáltalán szükségesnek tartott egy ilyen „bizonyítvány-magyarázatot”, kétségtelenül legalább bizonyos mértékig engedett az atlanti, mindenekelőtt amerikai— angol nyomásnak. Londonban és Washingtonban az elmúlt napokban sűrűn vádolták azzal Párizst, hogy a Líbiának juttatott korszerű fegyverekkel veszélyezteti „a közel-keleti erőegyensúlyt”. A francia fővárosban alighanem sokan gondolnak ezekben az órákban arra, hogy De Gaulle tábornok idején aligha került volna sor egy ilyen magyarázkodásra. Valószínűleg nem véletlen a miniszterelnöki nyilatkozat időzítése sem. Amikor elhangzott, Nixon elnök és Wilson brit miniszterelnök éppen tárgyalóasztalnál ült a Fehér Ház tanácstermében. .. A jövőben valószínűleg sokasodnak a jelei annak, hogy a hosszú fagy után felengedőben van az angol— francia viszony. Maurice Schumann külügyminiszter a minisztertanácsnak megtartotta beszámolóját londoni útjáról. „A két ország között — jelentette ki — egészségesebb, jobb a légkör.” Ennek köszönhető — folytatta Schumann — hogy módjában volt megvitatni mind Anglia belépését a Közös Piacba, mind a két ország között függő kérdéseket. Változatlanul aggasztó hírek érkeznek Kínából. Az a háborús hisztéria, amely az elmúlt napokban intenzíven foglalkoztatta a nemzetközi közvéleményt, minden jel szerint folytatódik, sőt, fokozódik. A Lityeraturaja Gazeta című szovjet hetilap legújabb száma szerint a Kínából érkező utasok elmondták: a gátját vesztett propaganda hatására több kínai nagyváros lakosai meg vannak győződve arról, hogy hamarosan fegyveres konfliktusra kerül sor Kína és a Szovjetunió között. A szovjet lap felhívja olvasói figyelmét arra az időbeli egybeesésre, amely a kínai hisztéria és a kínai— amerikai tárgyalások megkezdődése között megállapítható. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Személyi kérdésekben döntött a CSKP KB ülése Szerdán délután a prágai vár spanyoltermében megkezdődött a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. A plénum első napján Vasil Bilak elnökölt.Az első napirendi pontról Gustáv, Husák, a Központi Bizottság első titkára, a második napirendről pedig Vaclav Husa miniszterelnök-helyettes, tervezésügyi miniszter mondott beszámolót. A CSKP KB elnökségének és Gustáv Husák beszámolójának alapján, vita után, a plénum tudomásul vette a pártelnökségjelentését a Központi Bizottság 1969 szeptember 26-i ülésének felhatalmazása alapján végrehajtott káderváltozásokról és ezeket jóváhagyta. A Központi Bizottság jóváhagyott a kerületi pártbizottságok ajánlására történt több lemondásta CSKP KB tagságáról. Jóváhagyta Alexander Dubceknak, a Központi Bizottság elnöksége javaslatára benyújtott lemondását a CSKP KB tagságáról. ■ti plénum elfogadta Oldrich Cernik, Karel Polacek és Stefan Sadovsky lemondását a CSKP KB elnökségi tagságáról. Cernik egyidejűleg lemondott miniszterelnöki tisztségéről, Polacek a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökének funkciójáról és Sadovsky a CSKP KB titkársági tagságáról, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkári tisztségéről és az SZSKP KB titkársági tagáról. A CSKP KB elnökségének megüresedett helyeire titkos szavazással Antonin Kapeket, Josef Korckot és Jozef Lenártot választották. A Központi Bizottság a CSKP KB elnökségének póttagjává választotta Dalibor Hanest, Vaclav Hulát és Alois Indrát. Tekintettel arra, hogy Lubomir Strougalt állami funkcióval bízzák meg, a Központi Bizotttá** felmentet*» öt a CSKP KB titkári, titkársági tagsági és a cs-t- iroda elnök ** titkár fentá’iáséból. E tisztségekre Jozef Kempnyt választotta meg. A Központi Bizottság jóváhagyta Jan Fojtik megválasztását a CSKP KB titkárságába és“ a Központi Bizottság titkári funkciójába. A CSKP KB jóváhagyta Miroslav Moc megválasztását, a CSKP KB titkárságának tagjává. A CSKP KB egyetértését nyilvánította azzal a javaslattal, hogy Jozef Lenártot megbízzák a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára tisztségének betöltésével. Egyúttal felmentette a CSKP KB titkári funkciójából. A CSKP KB elfogadta Ladislav Karda és Oldrich Matejka lemondását a CSKP KB cseh irodájának tagságáról és Jaroslav Közel lemondását a titkári funkcióból. Antonin Kapekot felmentette a CSKP KB cseh irodája titkári és titkársági tagsági funkciójából. Jóváhagyta Karel Beranek, Evzen Erban és Bedrich Svestka cseh irodai tagságát Hasonlóképpen jóváhagyta Jan Baryla, Leopold Kovalcik és Vaslav Svoboda cseh irodai titkári funkcióját ' A Közpönti Bizottság Jan Pillért javasolta a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa elnöki tisztségének betöltésére, Dalibor Hanest pedig a Csehszlovák —Szovjet Baráti Társaság Központi Bizottság elnöki tisztségére ajánlotta. A Központi Bizottság meghatalmazta a CSKP KB elnökségét, szükséges esetekben továbbra is hajtson végre káderváltozásokat azzal, hogy ezeket a változásokat később a plénum elé terjesztik imráv*f,c?val védett. 19?1. január 39. Szavak és fegyverek USA —francia vetélkedés a Közel-Keleten Szinte egyidejűleg a rabati csúcskonferenciával az amerikai külügyminiszter nagy fontosságú kijelentéseket tett az USA közel-keleti politikájával összefüggésben. Rogers — úgy tűnt — revidiálta a korábbi amerikai álláspontot. Meglepő módon sürgette ugyanis az izraeli kivonulást a megszállt arab területekről. Ezzel párhuzamosan pedig utalt a kölcsönös megegyezésen alapuló tartós béke megteremtésének szükségességére. Ez a rendezési program tulajdonképpen nem lépett túl a Biztonsági Tanács 1967. novemberében az USA által is megszavazott határozatán. Igaz, más volt ezt a koncepciót elfogadni 1967 őszén, mint két esztendővel később megismételni. Rogers szavai azonban nem tudták feledtetni a Közel-Kelet országaiban, hogy a válság politikai rendezése legalább annyira az Egyesült Államokon múlt, mint amennyire Izraelen. Másrészt az is devalválta Rogers szavait, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere feltűnő módon Rabat előestéjén mondotta el nagy figyelmet keltő beszédét. Már Rabat előtt sem volt kétséges, a csúcstalálkozó rendeltetése nyílt állásfoglalásra késztetni az arab államfőket: kik hajlandók egyértelműen támogatni az izraeli megszállók elleni harcot és kik nem. S mivel az arab világ jobbszárnya rendkívül óvatos a progresszív arab országokkal való együttműködésben, s féltékenyen figyeli ezek kezdeményező és hangadó szerepét, a washingtoni deklaráció jelezte számukra: Washington hajlandó közeledni feléjük. Rövidesen eloszlottak azonban az illúziók a washingtoni manőver körül. S hogy valójában az arab világ jobbszárnyának mindenekelőtt a különegyezkedésre többször is hajlandóságot eláruló Jordániának szóltak Rogers szavai, az előbbutóbb kétségtelenné vált. Hogy valóban nem változott alapvetően az USA álláspontja, azt Nixon személyesen erősítette meg. Az Amerikai Zsidó Szervezetek képviselőihez intézett üzenetében az amerikai elnök nyomatékosan jelentette ki: az Egyesült Államok gondoskodik arról, hogy a baráti államok meg tudták magukatvárf/szint é*2 PUa. b.OSv rendelkezésükre bocsássa az ehhez szükséges fegyvereket. Az USA a Rogers-féle manőver kudarca után is minden bizonnyal újabb taktikai lépésekkel próbálkozik. Ez annál is sürgetőbb a számukra, mert a jelen periódusban Anglia, Franciaország, sőt bizonyos vonatkozásban Nyugat-Németország is erőfeszítéseket tesz az arab világban pozíciói visszaszerzésére, megerősítésére. Anglia elsősorban a Perzsa-öböl térségében, tehát a válság szélárnyékában fejt ki nagy aktivitást. Erre utal az a közelmúltban tett brit bejelentés, hogy 1 millió fontért légelhárító rakétákat adnak el a Perzsa-öböl sejkségeinek. A lassú, merev taktikázásnál, amelynek tehertétele az Izraelbe irányuló fegyverszállítás is, sokkal veszélyesebb rivális Washington számára a Közel-Keleten Párizs. Bár Franciaország hatalmának vége e térségben fegyveres konfliktusokkal kötődött egybe, Párizs ma Kairótól Bejrútig és Algírtól Bagdadig szinte egyértelmű szimpátiát élvez. Kétségtelenül része van ebben annak, hogy a hatnapos háború kirobbanása után a közel-keleti válság rendezésével kapcsolatos francia állásfoglalás — úgy tűnt — közelebb áll az arabok elképzeléseihez, mint a washingtoni, londoni koncepcióhoz. Nem közömbös az sem, hogy Franciaország fegyverszállítási embargója miatt Izrael nem kapta meg már kifizetett repülőgépeit. A legutóbbi megállapodás, amelynek értelmében Líbia viszont száz katonai repülőgépet vásárol a franciáktól, csak tovább növelte a Párizs iránti szimpátiát. A francia magatartás magyarázata, értelmezése az utóbbi hetekben a világlapok állandó témája. Ennek kapcsán szó esett arról, hogy a francia álláspont hagyományosan sok területen tudatosan szembehelyezkedik az amerikaival. Utaltak a gazdasági okokra is: Párizs talán úgy véli, inkább 15 arab ország részére ad el fegyvert, mint Izraelnek. Mindezeken túl érdemes még két körülményre rámutatni : a francia politikai kurzus egy gazdasági és egy politikai vonatkozására. Nem lehet elfeledkezni arról, hogy a Közös Piac vámhatárainak lebontása tyós helyzet elé állítja a francia mezőgazdaságot, a mezőgazdasági terményekben általában szegény arab országok viszont igen kedvező piacot biztosíthatnak Franciaország számára. A repülőgépek mellett mezőgazdasági termények eladására is sor kerülhet. A francia közel-keleti politika indítékai között azonban sokkal lényegesebbnek látszik egy párhuzam. A második világháborút, s főként az 1956-os szuezi kalandot követően az USA az angolok távozásával és befolyásának csökkenésével keletkezett — úgymond — politikai vákuum betöltését tűzte ki célul. A 67-es háború azonban még a legkonzervatívabb arab országokban is diszkreditálta az amerikai politikát, katonai hatalmát pedig ma már ellensúlyozza a Földközi-tengeren jelenlévő szovjet flotta. Nem elképzelhetetlen, mégha egyelőre ezt nem is fogalmazták meg Párizsban, hogy a degaullei nagyhatalmi álmok örökségeként a francia politika titkos célja annak a vélt vákuumnak a betöltése, amely Közel-Kelet térségében az Egyesült Államok politikai és katonai hatalmának csökkenésével függ öszsze. Ónodi György Rapas Gyula h hazánk új moszkvai nagykövete A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szipka József rendkívüli és meghatalmazott nagykövetei — érdemeinek elismerése mellett — felmentette a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének vezetésére kapott megbízatása és Pakisztánba történt akkreditálása alól, s ezzel egyidejűleg Rapai Gyulát kinevezte rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté és megbízta a moszkvai nagykövetség vezetésével. Harmath Endre: 4. SÜRGÖLŐDÉS — segítség nélkül 1912... A lengyelországi Spalában a trónörökös éppen lábadozott egy vérzés után és a cárné úgy gondolta: a gondosan elegyengetett erdei úton, a különleges rugózású hintóban megkocsikáztatja a pompás levegőn sápadt kisfiát. Néhány kilométer után a gyerek láb- és hasfájdalmakról panaszkodott. Alekszandra azonnal visszfordíttatta a kocsit. Szokása szerint azonnal úrrá lett rajta a pánik: őrjöngve sürgette előbb gyorsabb, majd lassúbb hajtásra a rémült kocsist. Alekszej a legapróbb zökkenésre is felkiáltott a kíntól. Botkin doktor, az udvari orvos vérzést állapított meg a hasban és az egyik combban. Távirat ment Pétervárra és amilyen gyorsan akkor lehetett, befutottak Fjodorov, Ramiusz és Osztrogorszkij sebészek, valamint a cárevics tengerésztestőrének névrokona, dr Gyerevenko. A gyerek szobája még téli, sürgölődő, aggódó arcú szaktekintélyekkel — csak éppen egyikük sem tudott segíteni. AZ UTOLSÓ KENET A cár kénytelen volt utasítani Frederiksz gróf udvari minisztert: bocsásson ki hivatalos jelentéseket a trónörökös állapotáról Oroszországszerte környörgő istentiszteleteket szerveztek. Pétervárott, a Kazáni Miasszonyunk katedrális ikonjai előtt huszonnégy órán keresztül, felváltva imádkoztak a cárevicsért a birodalom legmagasabb egyházfejedelmei. A lengyel vadászparadicsomban pedig többször is azt hitték, hogy a vég bekövetkezett. Már megfogalmazták a Pétervárra küldendő hivatalos táviratot, amely szerint ő Cári Fensége, Oroszhon trónörököse elhunyt. És eljött az az éjszaka, amikor Irene porosz hercegnő, a cárné egyik nővére zokogva kirohant és azt kérte az udvaroncoktól, vonuljanak vissza, mert most adják fel az utolsó kenetet. Ezen az éjszakán támadt Alekszandrának az a kétségbeesett ötlete, hogy táviratozzék a személyesen elérhetetlen, mert nem is Pétervárott, hanem Szibériában tartózkodó Raszputyinnak: imádkozzék a fiáért. Nem sokkal később megjött a sztarec híres válasza: „Isten látja könnyeiteket, meghallgatja imáitokat. Ne essetek kétségbe, a kicsi nem fog meghalni. Ne engedjétek, hogy a doktorok túlságosan sokat zaklassák őt.” — Az orvosok szerint ugyan nincs semmi javulás, de engem Grigorij atya távirata megnyugtatott — mondogatta hisztérikus optimizmussal a cárné. És a vérzés másnap elállt. 5. KLINIKAI KÉRDÉS Mi történt voltaképpen a Távgyógyítás táviratai? Nem egy orvos-történész szerint csaknem bizonyos, hogy Raszputyin táviratának az a része, amely szerint „ne engedjétek, hogy a doktorok túlságosan sokat zaklassák őt”, valóban jótékony hatást gyakorolt abban a helyzetben. Ez a részt hangsúlyozzák ennek az álláspontnak a hívei — orvosilag is kitűnő tanács volt. Alekszej ágya körül ugyanis négy orvos nyüzsgött. Szüntelenül nézték a lábát, az ágyékát pedig a gyereknek nagy szüksége lett volna nyugalomra. Az alvadás ráadásul fokozatos és az először kialakuló réteg nagyon is törékeny. A gyakori vizsgálatok könynyen gátolhatták az életmentő folyamatot. Mikor — vagy azért, mert a doktorok amúgy is feladták a küzdelmet, vagy azért, mert a Raszputyin-távirat nyomán a cárnő utasította őket erre — a nagybeteg ágya körül mind a szó fizikai, mind pszichikai értelmében tisztább lett a levegő, kisebb a nyüzsgés, kevesebb az aggódó arc, — nos, ez csak áldásos lehetett. És van valami, ami ennél is fontosabb: már régen gyanították, hogy az érzelmi tényezőknek is szerepük lehet a vérzés kimenetelében és az utóbbi időben ez a hipotézis mind valószínűbbre- tűnik. VÉRZÉS ÉS STRESS 1967-ben — írja Massie a philadelphiai Jefferson kórház orvosa, dr. Paul J. Poinsard, egy nemzetközi hemophilia szimpozion előtt kinyilvánította azt a meggyőződését, hogy „a vérzékeny beteg jobban vérzik érzelmi stress hatása alatt.” „Érzelmi nyugalom esetén a vérzés kevésbé intenzív és gyakori, mint érzelmileg zilált állapotban lévő beteg esetében” — tette hozzá a professzor. Raszputyin távirata teljes pánikban találta az egyetlen embert, akivel a félig öntudatlan Alekszej erős érzelmi kapcsolatban állt: az anyját. A gyereknek meg kellett éreznie ezt a rettegést és — a dr. Poinsard által leírt módon — ez állapotát rosszul befolyásolta. Anyja hangulatváltozása viszont jól. Egyedül talán a távirat nyomában kiálló Gtress csökkenés nem lett volna elég. De az így keletkezett alacsonyabb vérnyomás következtében csökkenő vérveszteséggel ég ai- részben a szüntelen zaklatások elmaradása nyomán — megindult alvadással együtt igen. Még az is lehet, hogy ilyen értelemben - kizárólag ilyen értelemben — igaza volt Alekszandrijnakij’ci élete végéig Hitt ebban hogy fia életét ismét a taree mentette meg. Folytatjaki